Az Ujság, 1908. február/1 (6. évfolyam, 28-41. szám)
1908-02-01 / 28. szám
2 És mi az értelme annak, hogy ők egyáltalán vannak ? Akkor mi keresni valójuk volt és van Magyarország történetében ezeknek a gyászmagyaroknak ? *■ Sajnos azonban, hogy még ez sem igaz. A delegáczióban Magyarországnak közjogai és állami szuverenitása most sokkal roszabbul van képviselve, mint akármikor ezelőtt. Már a parlamentarizmus szempontjából is. A sterilizált tigrisek, amíg a foguk és a körmük megvolt, az Ausztriával való küzdelemben hasznára voltak az országnak. Az egykori szabadelvű párt, háta mögött a még hitelt nem vesztett függetlenségi párttal, nem egy kérdésben segítette diadalra a magyar álláspontot. S ha Rudnyánszky József báró a főrendi delegátusok nevében fölpanaszolja, hogy még az 1903. évi kilenczes bizottság közjogi kikötései sem érvényesülhetnek, ez egymaga is elég bizonyítéka annak, hogy micsoda közjogi katasztrófát jelent az új állapot Magyarországra nézve. A lekonyulás utolsó stádiuma már az, amikor az egykori közjogi héroszokba a főrendi, deákpárti és konzervatív elemeknek kell némi látszólagos nemzeti lelket verni. Vagy legalább megpróbálni. Egyébiránt az egyes részletekben is mind ugyanazok a jelenségek. Senkit meg ne ejtsen a póz. Kikelni és dühöngeni az Okolicsányi-féle, legalább őszinte tiszti fizetési javaslat ellen abban a tudatban, hogy az már májusra úgy is kicsinált dolog: csúnya nemzeti parasztfogasás, egyéb semmi. Közjogi álláspontnak bizony nem az. Az pedig egyenesen a nemzeti becsület csorbítása, amikor az osztrák delegácziót is kéz alatt leszerelik, hogy ne siessen vele addig, amíg a magyar nemzeti közvélemény — Ej, ej, Pintyőkémi, hát például a papa ? Ő csak nem nő-üldöző ? — ő nem. Ellenkezőleg : ő egy papucshős. De ő már nem vehet el engem. — No és én ? Csak én sem vagyok nőüöző ? —A bácsi is papucshős. De szintén nem vehet el. Még ha akarna is, kikosaraznám. Majd bizony, hogy a kedves nénitől elváljon az én kedvemért. — Látja, valahány férjet ismer, az mind nagyon jól bánik a feleségével. Nem értem, honnan veszi, hogy a férfiak nő-üldözők. — A viczeházmesterünk veri a feleségét. — A mi házmesternénk pedig veri az urát. — Jól teszi! •— Persze hogy jól teszi. A maguk viczeházmesterétől pedig nem szép, hogy a feleségét veri. Da magát, Pintyőkém, ez ne riaszsza vissza. Mert hiszen a viczeházmester épp oly kevéssé fogja elvenni, mint a papa vagy én. — Azt hiszi, nekem elég, ha a férjem nem ver meg ? — Tán maga akarná megverni a férjét ? •— Ha a nők ellensége volna, bizony nem szánnám. Mert értsen már meg bácsi : én nemcsak önmagamért küzdök, hanem az egész elnyomott női nemért. Azzal én nem érném be, hogy a férjem nekem darutánczot járjon, de a többi nőt, akitől nem fél, megvesse. — Tighis terringettét, ettől ne tartson, Pintyőkém ! Nagy ritkaság az olyan gonosz férj. Sokkal többször fordul elő az, hogy a férjek a többi nőt sem vetik meg. És a feleségek éppen ezért szoktak haragudni. — Ah, azok csak a mai feleségek ! Azok nem állnak a kor színvonalán. Mind csak önmagára gondol s nem fogja fel, hogy mivel tartozik egész nemének. De mi, modern leányok már nem vagyunk ilyen közönségesek. Mi átértjük az egész női kérdést teljes nagyságában. És ha mi sztrájkolunk s nem megyünk férjhez, majd meglátjuk, mire mennek Jóvátétele be nincs fejezve. Mit szólnak az ilyen ostobán átlátszó praktikákhoz maguk a katonák is, akik a magyar delegátusokban ezek után joggal látják az alakoskodó, de gyáván bekapituláló lényeket. Azután a katonai létszámfelemelés dolga, amit a nemzet közjogi presztízsével kötöttek össze. Schönaich hadügyminiszter bejelenti, hogy nemcsak létszámemelésnek muszáj lenni, de új véderőtörvénynek is, két évi szolgálattal ugyan, de ez is sokkal drágább lesz. Tehát több újoncz és sokkal több pénzáldozat. És erre is általános hasravágódás. A hüvelyéből kirántott magyar közjog szépen visszavándorol a hüvelyébe. Fölvetik a czimer- és lobogókérdést. Ez is közjog. Wekerle kijelenti, hogy a kormány ezt még nem is ért rá tanulmányozni. Holott Széll idejében, már 1902-ben voltak pozitív megállapodások is. A tengerészeti budgetnél pedig úgy intézték el a kérdést, amint Moliére alakjai szokták. Kimondották, hogy hiszen ez a hadügyminiszterhez tartozik ! Hát nem tartozik oda a haditengerészet is ? Hanem azért az osztrák gyarmataspirácziók és piacz hódítások eszközeire , az új csatahajókra vígan szavazzák meg azokat a számolatlan milliókat, amelyeket a régi gaz rezsimétől még csak kérni sem mert a Reichskriegsminister. Akinek különben még a cziménél is megtörik az egész magyar közjog és lekonyul annak valamennyi Leonidája. Ellenben Aerenthal külügyminiszternek alázatosan megköszönik, hogy a magyar közjogot iskoláiban kötelezőleg taníttatni kegyeskedik. Hát nem szégyellik magukat megköszönni olyasmit ajándék gyanánt, ami az 1867. alkotmány értelmében jog szerint megilleti Magyarországot ? Nem érzik már azt sem, hogy ebben az »unterthänigst« köszönésben csöndes joglemondás és a magyar állami jogok lealázása foglaltatik ? És igy megy minden, akár politika, akár hadügy, akár pénzügy, akár közjog. Mindenütt előnyomul és játszva győz az osztrák felfogás, amelynek legyűrése egykor Deák Ferencz legnagyobb dicsősége volt. De ez most mindegy. Mosolyogva jönnek haza a lekonyult hősök és azt mondják: az ország akarta így, legyen tehát meg az ő akarata. ________AZ ÚJSÁG_________ Szombat, február 1. az elnyomó, zsarnok férfiak. S minden újabb leánynemzedék jobban és jobban át lesz hatva a modern eszméktől s ezek végre is diadalmaskodni fognak. •— De ha maguk nem mennek férjhez, nem lesznek újabb és újabb leánynemzedékek. És ha lesznek is, •—■ hát a vallás ? — Micsoda vallás ? — Az Igazság vallása, melyet maga alapított és melyre én már áttértem. — Mi baja ezzel a vallással ? — Az, édes Pintyőkém, hogy maga önmagát akarja kegyetlenül büntetni ?■ — Hogyhogy ? — Úgy, hogy mire azok az újabb és újabb leánynemzedékek jönnek, már maga, női szenvedései és erényei jutalmául, újjászületett férfinak; Pista pedig, büntetésből, nőnek. S akkor Pista áll boszut magán ugyanazért, amit egy élettel előbb éppen ő vétkezett maga ellen. — De histen, csak legyek én egyszer fiú, fütyülök egy ostoba leány haszúállására ! — Pintyőke, maga a legkövetkezetesebb vallásalapító, aki eddig a földön járt. De mért nem talál megnyugvást vallásában jelen életére nézve is ? Maga legutóbbi múlt életében bizonyosan gonosz fiú volt. Pista ellenben jó kis leány. Tehát maga most méltán bűnhődik s Pista méltán élvezi a jutalmat. Pintyőke elgondolkozott. Úgy látszott, bánja, hogy vallást alapított. Pista, a kamasz, a beállott csendben észrevétlenül a szobába sompolygott s egy feszesre felfújt bolti papir-tüszőt durrantott el a falon. Akkorát szólt, mint egy ágyú. De az a pofon sem sokkal kisebbet, amit a megrettent Pintyőke abban a pillanatban adott neki. — Ne várj csak, — lihegte Pista égő félpofával — majd visszakapod te ezt a jövő életben kamatostól! !, ■ ( BELFÖLD. ^ ) A képviselőház ülése. A képviselőház szombaton délelőtt tíz órakor ülést tart, melynek napirendjén a ma elfogadott javaslat harmadszori olvasása, a bírói és ügyészi szervezet módosításáról, több vicinális vasútról szóló törvényjavaslat és a tárgyalásra kész mentelmi ügyek szerepelnek, i A néppárt szervezkedik. A néppárt ma este Rabovszky István elnöklete alatt értekezletet tartott. Az időközi választások voltak napirenden s ezek közül különösen a trencséni mandátum sorsa foglalkoztatta hosszasan a pártot. Itt a tót nemzetiségi párt jelöltje Stur Károly ügyvéd és a néppártra támaszkodó keresztényszoczialista Kmetykó plébános állottak eddig szemben. A kormány azonban tanácskozott a nemzetiségi párttal és lemondott a harczról, átengedte a teret az alkotmánypárt jelöltjének, Béla Henrik hírlapírónak. Andrássy Gyula gróf legutóbb kérte Rakovszky Istvánt, a néppárt alelnökét, intézkedjék, hogy az alkotmánypárt dolgát a kerületben ne zavarja, de Rakovszky azt felelte, hogy ő és pártja ebben a kérdésben ragaszkodnak a maguk felfogásához, a maguk igazságához. A néppárt ma esti értekezletén a párt kimondotta, hogy a trencséni választáson a keresztényszoczialistákkal együtt Kmetykó mellett sorakozik. A párt országos szervezkedése került ezután sorra. Ezt már a múlt nyáron megkezdte a párt e czélra kiküldött bizottsága, de az akcióhoz hiányzott az alkalmas eszköz. Most megalakították a katolikusok országos népszövetségét — amelynek alapszabályait Andrássy Gyula gróf megerősítette — és a szövetséget a párt teljesen megfelelő eszköznek tartja a politikai agitáczió sikerének biztosítására. Elhatározta a pártkonferenczia, hogy ezt most egész erejével meg is kezdi és az időközi választásoknál a szövetség közreműködésével a lehetőséghez képest mindenütt fölveszi a mérkőzést. * 1 . A szerb egyházi konfliktus. Karlóczáról táviratoztak: A karlóczai főegyházmegyei adminisztrátor-bizottság ma ülést tartott, amelyen a többi tárgyak között betöltötte az üresedésben lévő zárdafőnöki állásokat. A zárdák vagyonleltározására a bizottság egy szűkebb körű bizottságot küldött ki. Gabrilov Makerle szentszéki jegyző ellen, aki felfüggesztése következtében hivatalát elhagyni és a hivatalos pecsétet, valamint az iratokat kiadni vonakodik, a városi tanácstól karhatalom kirendelését kérte a bizottság sürgős átiratban. A városi tanács a karhatalom kirendelését megtagadta. — A nyitramegyei főispánság. Markhót Gyula, Nyitramegye főispánja, —amint már jelentettük — a tisztújitás után, a melyben a megyei néppárttal szemben győzelmet aratott, beadta lemondását s azt a belügyminiszter el is fogadta. Ma a képviselőház folyosóján az a hir terjedt el, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter Nyitramegye főispánjává Mérey Lajos függetlenségi párti képviselőt fogja kinevezni, akit a néppártiak