Az Ujság, 1908. március/1 (6. évfolyam, 54-66. szám)

1908-03-15 / 66. szám

­­ laton is évek hosszú sorára kiható, vajmi nehe­zen gyógyítható sebet üthet. Az életbiztosítás terén a társaság üzletszerző tevékenysége éppen az elemi biztosítási ágak ezen legkedvezőtlenebb évében nagyszabású lendületet vett. Ettől fogva vált a társaság maigsan követett üzleti politikájának egyik legfőbb programmpont­­jává az életbiztosítási üzlet oly mértékű fejlesz­tése, hogy ez az üzletág a társaság jövendő virág­zásának és szakadatlan emelkedésének tényezői sorában a legelső rangúak közé tartozzék. Ormody vezérigazgató már korábbi, korlátozottabb hatás­körben is erős meggyőződéssel igyekezett oda­­hatni, hogy a társaság az elemi üzletágak minden hátratétele nélkül, az életbiztosítási üzlet művelé­sére folyton fokozódó gondot és munkát fordítson. Vezérlő állásba jutván, azonnal teljesen érvényt szerzett e törekvésének, s a magyar társaság nagy­szabású életbiztosító intézet jellegét is mindjobban és jobban kidomborította. Jellemző erre vonatkozó­lag, hogy 1896-ban, mielőtt Ormody a vezetést át­vette, a társaság életbiztosítási uj szerzeménye csupán 16,979.747 frt 62 kr. biztosított összegre rúgott, ellenben 1897-től, a mikortól fogva Ormody mint vezérigazgató működik, az életbiztosítási új szerzemények évi összege folyton nagyméretű növekedést mutat s 1906-ban már 69.707.671 K 57 fillért tett ki. Mindebből világosan bontakozik a társaság üzletpolitikájának az a rendszere, melyet Ormody, midőn a vezetést átvette, jól megfontolt tervek alakjában, mintegy vezérigazgatói programmjául terjesztett a kormányzótestület elé s mely az ebben uralkodó közfelfogásnak megfelelvén, megszabja a társaság további működésének irányát. A vezér­­igazgató kiindulási pontja az üzleti akc­ió terén mindenekelőtt az életbiztosítási szerzőtevékenység nagyszabású föllendítése s nyomban reá a jégbizto­­sítási üzlet gyökeres reformja volt. A tűzbiztosítási üzlet s általában az elfajult versenyviszonyok ren­dezése a közelebbi évek feladatául tűzetett ki. Az üzleti eredmények, illetve a társaság anyagi erőinek konzervácziója tekintetében pedig Ormody a kormányzótestület és a részvényesek közhelyes­lésével nemcsak vezérelvül tartotta meg a társa­ságnál hagyományos takarékosságot és bő tartalé­kolást, hanem azt még a jogosaknak látszó s az egyes évi sikerek szempontjából csak önmegtaga­dással mellőzhető osztalékérdekek hatásától is következetesen mentesítette. Ezen üzletpolitika folytán a tartalékok gyarapítása és szaporítása a társaságnál elsőbb rangú feladattá lett, mint az egyes évek nagyobb sikerének nagyobb osztalékkal való kifejezése, a messze jövőre kiható gondosság tehát még nagyobb részt takaríthat meg a jelen eredményeiből, mint azelőtt. Amaz újítások közt, melyekkel a társaság 1898-ban a jövendő feladataira készült, följegyzendő még az is, hogy üzleti tevékenységét ekkor terjesz­tette ki a betörési károk ellen való biztosításra. E biztosítási ág művelésébe nem valamely nagyobb­­szabású üzleti czélzattal bocsátkozott, hanem fő­képpen azért, hogy biztositó feleinek e téren is szolgálatára álljon s azok, ha betörési károk ellen is biztosítani kívánnak, ne legyenek kénytelenek e végből más intézetekhez fordulni. Az 1901. év a társaság tisztviselőire nagy­jelentőségű. Ekkor határozta el a közgyűlés a vezérigazgató javaslatára a nyugdíjalapnak az évi nyereségből való rendkívüli részeltetését. Azóta a nyugdíjalap a két millió korona körül jár. Az 1903. év súlyos csapást mért Ormodyra, magasztos lelkű hitvesének elhunytéval. A ritka nemes szivü úrnő, egy, elhunyta után nyilvánossá lett nagylelkű alapítványnyal a társasági tisztvise­lők iránt páratlanul gyöngéd gondosságot tanúsí­tott, a­mennyiben 50.000 koronás alapítványt hagyományozott, melynek évenkénti kamatjöve­delme a társaság érdemes tisztviselői férjhez menő leányainak kiháza­sítására szolgál. Ez a lap az­­om­odi Ormody Amália alapítvány»« czimet viseli. E nemes hitves emlékét Ormody a M. T. Akadémián is gyönyörűen örökítette meg egy alapitványnyal, melyből a tiszta női eszmény­nek hódoló szépirodalmi művek részesülnek je­lentékeny jutalomban. Az 1907. évnek, a melylyel a társaság jubi­­láris évfordulója zárul, biztosítási eseményei közt újdonságánál fogva érdekes és följegyzésre méltó a földrengés-biztosítási kérdés fölmerülése. A tár­saság vezérigazgatója kimerítő tanulmányban fog­lalkozott a biztosítási téren fölmerülő földrengési kérdéssel s azt úgy a biztosítók, mint a biztosítottak érdekszempontjaiból lehetőleg megvilágította. E tanulmány előbb a magyar, majd a külföldi szak­sajtóban is megjelent s a jelentékenyebb közép­európai biztosító intézetek által a földrengési kér­désben alakított nemzetközi bizottságnak szintén rendelkezésére adatott. Az 1907. év őszén a pénz- és hitelviszonyok kedvezőtlen alakulása alkalmat adott a társaság­nak arra, hogy mint a hazai közgazdaságnak egyik, a kedvezőtlen viszonyoktól nem érintett tényezője, támogathassa a helyzet javítására irányuló köz­érdekű törekvést. A magyar királyi kormány által kezdeményezett akc­ióban ugyanis, melynek köz­vetlen czélja az volt, hogy a társadalom produktív, de szerényebb anyagi erejű elemeitől igénybe vett érdemesebb hitelszövetkezetek felől a fenyegető válság elháríttassék, a társaság, az e czélra előkelő hazai pénzintézetekből alakult csoporthoz csatla­kozva, 375.000 korona összeggel vett részt. Az 1907. év, s a társaságnak ezzel betelt félszázados sikeréről, mely Ormody nevéhez és működéséhez fűződik, hirt adtunk már a jubiláris közgyűlésről szóló tudósításunkban. A hazafias és jótékony közczélokra rendelt félmilliós alapít­ványról, mely legszebben jellemzi Ormody fel­fogását egy virágzó magyar vállalat erkölcsi kötelességeiről, szintén bőven volt már szó. Ezúttal csak annak a férfiúnak vázlatos élet- és jellem­rajzát akartuk néhány fővonásban adni, kinek a magyar biztosítás tökéletes sikerű életpályája s ki viszont e nemzeti közügynek legnagyobb sze­rencséje volt. Az Első Magyar Általános Biztositó Társaság jubiláris közgyűlése alkalmából 5000 koronát sza­­v­atott meg a Budapesti Újságírók Egyesülete segítőalapjának. Ormody Vilmos, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazaatója, a nagylelkű adományt a következő levél kíséretében jelentette be Herczeg Ferencznek, az Újságírók Egyesülete elnökének . Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság félszázados nyűködése évfordulóját ünnepelvén, megemlékszik elért sikereinek minden tényezőjéről. Kitűnő helyet foglal el ezek közt a hazafias hírlap­irodalom, mely magyar társaságunk nemzetgazda­sági jelentőségét felismerve, közérdekű ügyének több mint fél század óta szives szószólója. Jeléül a hálás elismerésnek, melylyel társaságunk mind­ezért a hazafias hírlapirodalomnak tartozik, fél­százados évfordulója emlékére a Budapesti Újság­írók Egyesülete segítőalapjának 5000 korona össze­get ajánl fel. A Budapseti Újságírók Egyesülete elhatározta, hogy az adományt küldöttség útján köszöni meg. * A Kereskedelmi Akadémia biztosítási tanfolyamá­nak hallgatói lelkes ünneplésben részesítették ma a jubi­láló Első Magyar Általános Biztosító­ Társaság jubiláns igazgatóját, Ormody Vilmos főrendet­. Tamai Aladár joghallgató szép szavakkal méltatta a társaságnak és Ormodynak a közgazdaság terén kifejtett működését. ________AZ ÚJSÁG__________ Vasárnap, márczius 16. Az ú­jság telefonszámai: Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 64-01-02-03. Olvasóterem és fiókkiadóhivatal: 71-31. és 58-03. Intenn­ban (külföld és vidék): 57. Kivándorlás — visszavándorlás. — Beszélgetés Braun Márkussal. — (Saját tudósítónktól.) Braun Márkus, az Egyesült­ Államok kormá­nyának külön bevándorlási felügyelője, Buda­pesten járt ismét, de ezúttal nem hivatalos minő­ségben. Az ismert affér óta, melyből diplomácziai kelletlenségek támadtak, állása a régi, de Magyar­­országra hivatalos minőségben többé nem jön. A bevándorlási felügyelő kormányának megbízá­sából utazik külföldön és Amerikában ; tanulmá­nyozza a kivándorlás és bevándorlás viszonyait és tapasztalatairól jelentést tesz az amerikai kor­mány kereskedelmi és közmunkaügyi osztályának, vagyis minisztériumának. Ez a hivatása. Braun Márkus ezúttal Angliában, Németországban , a Balkán-félszigeten járt. Budapestről, a­hova látogatóba jött, holnap reggel indul Oroszországba, aztán Olaszországba, majd Spanyolországba megy, onnan haza, Newyorkba. Tudósítónk ma este meglátogatta Braun urat, mert érdekesnek és érdemesnek találta megtudn , milyen szemmel nézi a kivándorlásnak és vissza­­vándorlásnak minket most eléggé érdeklő jelen­ségeit a szakember, a­ki hozzá amerikai hivatalos állásban van. — Hol jár most Dillingham szenátor és Wheeler úr, a két amerikai megbízott, kik múlt év július havában Budapesten jártak ? Megtették-e már jelentésüket a washingtoni kongresszusnak ? E kérdésre azt a felvilágosítást kapta tudó­sítónk, hogy az Unió megbízottjai még nem fejezték be az amerikai bevándorlás dolgában világszerte végzett tanulmányaikat. Ez idő szerint Amerikában működnek még s jelentésüket nem a mostani kongresszusnak teszik meg, hanem csak az új kongresszusnak, mely az elnökválasztás után, dec­ember első hétfőjén ül össze Washington­ban. Ez az új kongresszus fogja megalkotni, minden­esetre jelentéseik alapján s az elnökválasztáson kialakuló többség akaratnyilvánítása szerint, az új bevándorlási törvényt. A beszélgetés most a visszavándorlás kérdé­sére fordult. Épp ma este közli egy távirat, hogy Oderberg felől ismét 1500 visszavándorló érkezett Ruttkára. Még mindig az amerikai pénzügyi válság hatása ez ? — kérdezte tudósítónk. — Mindenesetre, de nem egyedül. A pénz­ügyi válságon kívül az elnökválasztási harcznak is része van a visszavándorlásban. Az elnökválasz­tási mozgalom mindig redukálja a munkát. Ilyen­kor mindig apad a bevándorlás és nagyobb a visszavándorlás. A­minek természetes oka van. Az új kormány új tarifa­programmal jöhet s a vállalkozás ilyenkor tartózkodó, mert — mint például most is — nem tudhatja, megmarad-e a republikánusokkal a védővámos rendszer, vagy a szabadforgalom hívei kerülnek-e uralomra ? A statisztika is bizonyítja, hogy az elnökválasztás előtt mindig csökken a bevándorlás és nagyobb a visszavándorlás. Mondhatok erre nézve egy­néhány példát is. Itt van megírva a »Bevándor­lási visszaélések«-ről írott könyvemben, hogy az 1893-iki elnökválasztási évben a bevándorlók száma Ausztria-Magyarország területéről 57.420-ra csök­kent az előző év 76.937 bevándorlójához képest; a következő elnökválasztás 1897-ben volt s míg 1896-ban 65.103 bevándorló jött Ausztria-Magyar­­országból, 1897-ben már csak 33.031. Épp ily tanulságos az 1904-iki elnök­választó év, midőn a magyar és osztrák bevándorlók száma az előző évhez képest 206.011-ről 177.156-ra csökkent. Az idei évben szembetűnőbbé tette a bevándorlás apadását és a visszavándorlás emelkedését a két fontos ok : a pénzügyi válság és az elnökválasztási harcz összetalálkozása. A­mi a magyarság vissza­­vándorlását illeti, az mindig jelentékeny volt, csak nem vették észre úgy, mint most. A magyarság­

Next