Az Ujság, 1908. március/1 (6. évfolyam, 54-66. szám)
1908-03-15 / 66. szám
laton is évek hosszú sorára kiható, vajmi nehezen gyógyítható sebet üthet. Az életbiztosítás terén a társaság üzletszerző tevékenysége éppen az elemi biztosítási ágak ezen legkedvezőtlenebb évében nagyszabású lendületet vett. Ettől fogva vált a társaság maigsan követett üzleti politikájának egyik legfőbb programmpontjává az életbiztosítási üzlet oly mértékű fejlesztése, hogy ez az üzletág a társaság jövendő virágzásának és szakadatlan emelkedésének tényezői sorában a legelső rangúak közé tartozzék. Ormody vezérigazgató már korábbi, korlátozottabb hatáskörben is erős meggyőződéssel igyekezett odahatni, hogy a társaság az elemi üzletágak minden hátratétele nélkül, az életbiztosítási üzlet művelésére folyton fokozódó gondot és munkát fordítson. Vezérlő állásba jutván, azonnal teljesen érvényt szerzett e törekvésének, s a magyar társaság nagyszabású életbiztosító intézet jellegét is mindjobban és jobban kidomborította. Jellemző erre vonatkozólag, hogy 1896-ban, mielőtt Ormody a vezetést átvette, a társaság életbiztosítási uj szerzeménye csupán 16,979.747 frt 62 kr. biztosított összegre rúgott, ellenben 1897-től, a mikortól fogva Ormody mint vezérigazgató működik, az életbiztosítási új szerzemények évi összege folyton nagyméretű növekedést mutat s 1906-ban már 69.707.671 K 57 fillért tett ki. Mindebből világosan bontakozik a társaság üzletpolitikájának az a rendszere, melyet Ormody, midőn a vezetést átvette, jól megfontolt tervek alakjában, mintegy vezérigazgatói programmjául terjesztett a kormányzótestület elé s mely az ebben uralkodó közfelfogásnak megfelelvén, megszabja a társaság további működésének irányát. A vezérigazgató kiindulási pontja az üzleti akció terén mindenekelőtt az életbiztosítási szerzőtevékenység nagyszabású föllendítése s nyomban reá a jégbiztosítási üzlet gyökeres reformja volt. A tűzbiztosítási üzlet s általában az elfajult versenyviszonyok rendezése a közelebbi évek feladatául tűzetett ki. Az üzleti eredmények, illetve a társaság anyagi erőinek konzervácziója tekintetében pedig Ormody a kormányzótestület és a részvényesek közhelyeslésével nemcsak vezérelvül tartotta meg a társaságnál hagyományos takarékosságot és bő tartalékolást, hanem azt még a jogosaknak látszó s az egyes évi sikerek szempontjából csak önmegtagadással mellőzhető osztalékérdekek hatásától is következetesen mentesítette. Ezen üzletpolitika folytán a tartalékok gyarapítása és szaporítása a társaságnál elsőbb rangú feladattá lett, mint az egyes évek nagyobb sikerének nagyobb osztalékkal való kifejezése, a messze jövőre kiható gondosság tehát még nagyobb részt takaríthat meg a jelen eredményeiből, mint azelőtt. Amaz újítások közt, melyekkel a társaság 1898-ban a jövendő feladataira készült, följegyzendő még az is, hogy üzleti tevékenységét ekkor terjesztette ki a betörési károk ellen való biztosításra. E biztosítási ág művelésébe nem valamely nagyobbszabású üzleti czélzattal bocsátkozott, hanem főképpen azért, hogy biztositó feleinek e téren is szolgálatára álljon s azok, ha betörési károk ellen is biztosítani kívánnak, ne legyenek kénytelenek e végből más intézetekhez fordulni. Az 1901. év a társaság tisztviselőire nagyjelentőségű. Ekkor határozta el a közgyűlés a vezérigazgató javaslatára a nyugdíjalapnak az évi nyereségből való rendkívüli részeltetését. Azóta a nyugdíjalap a két millió korona körül jár. Az 1903. év súlyos csapást mért Ormodyra, magasztos lelkű hitvesének elhunytéval. A ritka nemes szivü úrnő, egy, elhunyta után nyilvánossá lett nagylelkű alapítványnyal a társasági tisztviselők iránt páratlanul gyöngéd gondosságot tanúsított, amennyiben 50.000 koronás alapítványt hagyományozott, melynek évenkénti kamatjövedelme a társaság érdemes tisztviselői férjhez menő leányainak kiházasítására szolgál. Ez a lap azomodi Ormody Amália alapítvány»« czimet viseli. E nemes hitves emlékét Ormody a M. T. Akadémián is gyönyörűen örökítette meg egy alapitványnyal, melyből a tiszta női eszménynek hódoló szépirodalmi művek részesülnek jelentékeny jutalomban. Az 1907. évnek, a melylyel a társaság jubiláris évfordulója zárul, biztosítási eseményei közt újdonságánál fogva érdekes és följegyzésre méltó a földrengés-biztosítási kérdés fölmerülése. A társaság vezérigazgatója kimerítő tanulmányban foglalkozott a biztosítási téren fölmerülő földrengési kérdéssel s azt úgy a biztosítók, mint a biztosítottak érdekszempontjaiból lehetőleg megvilágította. E tanulmány előbb a magyar, majd a külföldi szaksajtóban is megjelent s a jelentékenyebb középeurópai biztosító intézetek által a földrengési kérdésben alakított nemzetközi bizottságnak szintén rendelkezésére adatott. Az 1907. év őszén a pénz- és hitelviszonyok kedvezőtlen alakulása alkalmat adott a társaságnak arra, hogy mint a hazai közgazdaságnak egyik, a kedvezőtlen viszonyoktól nem érintett tényezője, támogathassa a helyzet javítására irányuló közérdekű törekvést. A magyar királyi kormány által kezdeményezett akcióban ugyanis, melynek közvetlen czélja az volt, hogy a társadalom produktív, de szerényebb anyagi erejű elemeitől igénybe vett érdemesebb hitelszövetkezetek felől a fenyegető válság elháríttassék, a társaság, az e czélra előkelő hazai pénzintézetekből alakult csoporthoz csatlakozva, 375.000 korona összeggel vett részt. Az 1907. év, s a társaságnak ezzel betelt félszázados sikeréről, mely Ormody nevéhez és működéséhez fűződik, hirt adtunk már a jubiláris közgyűlésről szóló tudósításunkban. A hazafias és jótékony közczélokra rendelt félmilliós alapítványról, mely legszebben jellemzi Ormody felfogását egy virágzó magyar vállalat erkölcsi kötelességeiről, szintén bőven volt már szó. Ezúttal csak annak a férfiúnak vázlatos élet- és jellemrajzát akartuk néhány fővonásban adni, kinek a magyar biztosítás tökéletes sikerű életpályája s ki viszont e nemzeti közügynek legnagyobb szerencséje volt. Az Első Magyar Általános Biztositó Társaság jubiláris közgyűlése alkalmából 5000 koronát szavatott meg a Budapesti Újságírók Egyesülete segítőalapjának. Ormody Vilmos, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazaatója, a nagylelkű adományt a következő levél kíséretében jelentette be Herczeg Ferencznek, az Újságírók Egyesülete elnökének . Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság félszázados nyűködése évfordulóját ünnepelvén, megemlékszik elért sikereinek minden tényezőjéről. Kitűnő helyet foglal el ezek közt a hazafias hírlapirodalom, mely magyar társaságunk nemzetgazdasági jelentőségét felismerve, közérdekű ügyének több mint fél század óta szives szószólója. Jeléül a hálás elismerésnek, melylyel társaságunk mindezért a hazafias hírlapirodalomnak tartozik, félszázados évfordulója emlékére a Budapesti Újságírók Egyesülete segítőalapjának 5000 korona összeget ajánl fel. A Budapseti Újságírók Egyesülete elhatározta, hogy az adományt küldöttség útján köszöni meg. * A Kereskedelmi Akadémia biztosítási tanfolyamának hallgatói lelkes ünneplésben részesítették ma a jubiláló Első Magyar Általános Biztosító Társaság jubiláns igazgatóját, Ormody Vilmos főrendet. Tamai Aladár joghallgató szép szavakkal méltatta a társaságnak és Ormodynak a közgazdaság terén kifejtett működését. ________AZ ÚJSÁG__________ Vasárnap, márczius 16. Az újság telefonszámai: Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 64-01-02-03. Olvasóterem és fiókkiadóhivatal: 71-31. és 58-03. Intennban (külföld és vidék): 57. Kivándorlás — visszavándorlás. — Beszélgetés Braun Márkussal. — (Saját tudósítónktól.) Braun Márkus, az Egyesült Államok kormányának külön bevándorlási felügyelője, Budapesten járt ismét, de ezúttal nem hivatalos minőségben. Az ismert affér óta, melyből diplomácziai kelletlenségek támadtak, állása a régi, de Magyarországra hivatalos minőségben többé nem jön. A bevándorlási felügyelő kormányának megbízásából utazik külföldön és Amerikában ; tanulmányozza a kivándorlás és bevándorlás viszonyait és tapasztalatairól jelentést tesz az amerikai kormány kereskedelmi és közmunkaügyi osztályának, vagyis minisztériumának. Ez a hivatása. Braun Márkus ezúttal Angliában, Németországban , a Balkán-félszigeten járt. Budapestről, ahova látogatóba jött, holnap reggel indul Oroszországba, aztán Olaszországba, majd Spanyolországba megy, onnan haza, Newyorkba. Tudósítónk ma este meglátogatta Braun urat, mert érdekesnek és érdemesnek találta megtudn , milyen szemmel nézi a kivándorlásnak és visszavándorlásnak minket most eléggé érdeklő jelenségeit a szakember, aki hozzá amerikai hivatalos állásban van. — Hol jár most Dillingham szenátor és Wheeler úr, a két amerikai megbízott, kik múlt év július havában Budapesten jártak ? Megtették-e már jelentésüket a washingtoni kongresszusnak ? E kérdésre azt a felvilágosítást kapta tudósítónk, hogy az Unió megbízottjai még nem fejezték be az amerikai bevándorlás dolgában világszerte végzett tanulmányaikat. Ez idő szerint Amerikában működnek még s jelentésüket nem a mostani kongresszusnak teszik meg, hanem csak az új kongresszusnak, mely az elnökválasztás után, december első hétfőjén ül össze Washingtonban. Ez az új kongresszus fogja megalkotni, mindenesetre jelentéseik alapján s az elnökválasztáson kialakuló többség akaratnyilvánítása szerint, az új bevándorlási törvényt. A beszélgetés most a visszavándorlás kérdésére fordult. Épp ma este közli egy távirat, hogy Oderberg felől ismét 1500 visszavándorló érkezett Ruttkára. Még mindig az amerikai pénzügyi válság hatása ez ? — kérdezte tudósítónk. — Mindenesetre, de nem egyedül. A pénzügyi válságon kívül az elnökválasztási harcznak is része van a visszavándorlásban. Az elnökválasztási mozgalom mindig redukálja a munkát. Ilyenkor mindig apad a bevándorlás és nagyobb a visszavándorlás. Aminek természetes oka van. Az új kormány új tarifaprogrammal jöhet s a vállalkozás ilyenkor tartózkodó, mert — mint például most is — nem tudhatja, megmarad-e a republikánusokkal a védővámos rendszer, vagy a szabadforgalom hívei kerülnek-e uralomra ? A statisztika is bizonyítja, hogy az elnökválasztás előtt mindig csökken a bevándorlás és nagyobb a visszavándorlás. Mondhatok erre nézve egynéhány példát is. Itt van megírva a »Bevándorlási visszaélések«-ről írott könyvemben, hogy az 1893-iki elnökválasztási évben a bevándorlók száma Ausztria-Magyarország területéről 57.420-ra csökkent az előző év 76.937 bevándorlójához képest; a következő elnökválasztás 1897-ben volt s míg 1896-ban 65.103 bevándorló jött Ausztria-Magyarországból, 1897-ben már csak 33.031. Épp ily tanulságos az 1904-iki elnökválasztó év, midőn a magyar és osztrák bevándorlók száma az előző évhez képest 206.011-ről 177.156-ra csökkent. Az idei évben szembetűnőbbé tette a bevándorlás apadását és a visszavándorlás emelkedését a két fontos ok : a pénzügyi válság és az elnökválasztási harcz összetalálkozása. Ami a magyarság visszavándorlását illeti, az mindig jelentékeny volt, csak nem vették észre úgy, mint most. A magyarság