Az Ujság, 1908. szeptember/1 (6. évfolyam, 214-221. szám)
1908-09-13 / 220. szám
14 töltött nála. Egy reggel Stutte észrevette, hogy eltűnt tízezer márkát érő ékszere. Berontott Kragujevics Spaso szobájába. Kragujevicit alva találta. Csak hosszas költögetés után ébredt fel , nem akart tudni a lopásról. A rendőrség ugyan meggyanúsította Kragujevicit, de mert nem találták nála az ékszert, nem is üldözhették. Kragujevics pár nappal később elutazott. Stutte felkereste Kragujevicit budapesti lakásán. Nem volt otthon. Stutte a háziasszonyával beszélgetett. Közben a háziasszony elmondotta, hogy Kragujevics nagy szerencsét csinált Berlinben, megismerkedett egy nővel, aki mesés értékű ékszereket ajándékozott neki. Stutte meglepetten hallotta a dolgot s megnézte az ékszereket és felismerte a magáét. Kragujevici megtérítette akkor a kárt. (Kragujevici vallomása.) Ma reggel folytatták Kragujevici kihallgatását, melynek során az elvetemült ember bevallotta, hogy Stuttét tényleg kirabolta. Erre aztán áttértek az Engl meggyilkolására. Ez ügyre vonatkozólag ma délután Kragujevici következőket mondotta Nasse Sándor berlini detektivfelügyelőnek : — Ez év június tizenhetedikén érkeztem Berlinbe, hogy jogi tanulmányaimat folytassam. Lakást béreltem a Linzergasse 6. számú ház második emeletén egy Etzenberger nevű asszonynál, akinek hat szobája van és a ld e szobákat havi 24—24 márkáért adja bérbe. Junius tizennyolczadikán Berlin utczáin sétálva egy ember szólított meg engemet: — ön olyan ismerősnek tűnik előttem, — mondta az idegen — mintha már találkoztam volna önnel valahol. — Sajnálom, — feleltem végignézve az idegent — én nem ismerem önt. Magyar ember vagyok, Berlinben többször megfordultam, nincs kizárva, hogy már látott! Az idegen erre Engl vaskereskedőnek mutatkozott be, mire én is bemutatkoztam és kölcsönösen kicseréltük lakczimeinket. Engl azután hozzám szegődve, végigkísért Berlin több utczáján. Útközben elmondta, hogy milyen nagy szimpátiával viseltetik a magyarok iránt. Több magyar ismerőse volt, akikre mindig szeretettel gondol vissza. Én elmondtam neki, hogy nagyatyám román volt, de szüleim Horvátországba költözködtek s hogy tulajdonképpen mint horvát fiú születtem, de éveken át magyarok közt élve, tisztán magyarnak érzem magamat. Beszédünk később a politikára terelődött át és ekkor Engl azt mondta nekem, hogy engem nagyon szimpatikus, értelmes embernek tart s nagyon szeretné, ha szerény hajlékában gyakrabban meglátogatnám és hogy ha szabad időm engedi, keressem fel okvetlenül, mert ő egy magányosan álló ember, aki szívesen elcseveg esténként egy értelmes emberrel. (Engl lakásán.) Öt-hat nappal későbben levelezőlapot kaptam Engltől, amelyben azt írta, hogy okvetlenül látogassam meg a Genferstrassen levő lakásán, mert ő esténként nagyon unja magát. Még aznap este felmentem lakására és amikor kopogtam az ajtón, egy fiatal, csinos képű tizenhat éves fiú nyitott ajtót. Bevezetett Englhez, aki nagyon megörült, hogy meglátogatom. A kis fiú később eltűnt a lakásból és én meg is kérdeztem Engltől, hogy ki volt ez a fiú, mire ő azt felelte, hogy inasa. — Nem tűröm magam körül — mondta Engl — a nőket. Ez a fiú az üzletből mindig feljön lakásomra takarítani. Nagyon hűséges fiú ! Körülbelül háromnegyed óra hosszáig voltam Engl garconlakásán, mialatt ő elmondotta egész élete történetét. Többször hangsúlyozta, hogy ő a nőket nem szereti és többre becsüli a férfiak barátságát. Amikor távoztam, arra kért, hogy többször látogassam meg, nála mindig szíves fogadtatásban részesülök. A küszöbön meg is ölelt, őszintén megmondom, hogy ez az ember nem tetszett nekem. Nem is mentem volna többször fel hozzá, hogyha direkt fel nem keresett volna. (A gyilkosság napja.) — Mindössze még kétszer voltam nála. Julius huszadikára, amely nap éjjelén őt meggyakolták, még máig is emlékszem. Ezen a napon volt a nevem napja. Délután hat órakor még otthon voltam, amikor Engl eljött értem és a lakására vitt. Körülbelül két óra hosszat voltam nála és azután elmentem egy kávéházba, majd onnan egy rövid negyedórára a műkiállításba. Este féltíz órakor vacsorálni mentem, majd onnan féltizenegy órakor a Mikádó- és később a Korona-kávéházba, ahol nagy társaságot találtam együtt, amely társaság reggeli három óráig volt együtt velem és ünnepelte nevem napját. Mint már tegnap említettem, Engl meggyakoltatásáról szóló híreket csak július huszonegyedikén délután az esti lapokból olvastam. Itten Kragujevics elhallgatott. Nasse detektivfelügyelő kérdezte tőle : — Ismer ön valami Nikolics Branko nevű fiatalembert ? E kérdésre halálsápadt lett Kragujevics. Homlokát törülve mondta : — Igen. Háromszor találkoztam vele Berlinben. Nasse : Tudja ön azt, hogy Nikolics Berlinben azzal foglalkozott, hogy homoszexuális embereknek felhajtott áldozatokat ? Kragujevics: Igen. Nagyon rossz hite volt és én kerültem őt. Nasse: Nem ő közvetítette önnel Engl ismeretségét ? Kragujevics: (habozva) : Nem. Én azt hiszem, hogy Nikolics nem is ismerte Englt. Nasse: Hát Englről ön nem tudta, hogy homoszexuális ? Kragujevics: De igen. Sőt ellenem is elkövetett ilyen merényletet. Ezért kerültem őt. Nasse : Volt-e önnek akkor pénze, amikor Engllel megismerkedett ? Kragujevics : Volt pénzem. Egész szépen megéltem belőle. Nasse: A rendőri vizsgálat megállapította, hogy ön június tizennyolcadika előtt, tehát Engllel való megismerkedése előtt nem tudta Etzenbergernének kifizetni a lakása árát és mindig azzal biztatta egész július huszonharmadikáig, tehát Engl meggyilkolása után három nappal még, hogy nemsokára nagyobb összeget vár. És tényleg, július huszonharmadikán ön délután hazajövet a lakására Duber Anna szobalánynak több száz márkást mutatott és azt mondta, hogy ezt a pénzt még reggel kapta a Mikádó-kávéházba czímezve Magyarországból. Meg tudná-e mondani, hogy ezt a pénzt, amely lehetett négy-ötszáz márka, kitől kapta ! Erre saját érdekében is súlyt helyezek, mert ha be tudja igazolni, hogy ezt a pénzt ön kitől kapta, akkor eltűnik az a gyanú, hogy a pénz a meggyilkolt Englé volt. Kragujevics : Ezt a pénzt én Magyarországból kaptam egy igen jó barátomtól, akinek azonban most tartózkodási helyét nem tudom. Nasse : Hogy hívják azt a barátját ? Kragujevics : Nem emlékszem a nevére. Nekem sok olyan barátom volt, akiknek nevét nem tudom. Nasse: Jó lesz ennek a pénznek eredetét bebizonyítani. Kragujevics : Majd gondolkozom a neve után. Nasse : Hová ment ön július vége felé ? Kragujevics : Berlinben maradtam augusztus tizedikéig, onnan Kopenhágába mentem, ahol öthat napig tartózkodtam. Kopenhágából Berlinen át Bécsbe jöttem. Nasse : Kopenhágába kivel utazott ? Kragujevics : Egyedül utaztam. Nasse: Nem igaz, mert önnel utazott egy Heimann János nevű egyén. Ki az az ember ? Kragujevics : Nem ismerem ! Ezzel a mai kihallgatás véget ért. (Házkutatás Kragujevicsnél.) A rendőrség már múlt héten lefoglalta Kragujevici lakásán annak összes ingóságait. Az összes iratokat a főkapitányságra vitték, ahol azokat Tóth János rendőrkapitány lakásán őrizték. Ma ezeket az iratokat átnézték és találtak közte tizennégy zálogjegyet. Azonkívül egy sereg fényképet, amelyen Kragujevics egy-egy berlini »barátjával« le van fotografálva. Az egyik képen Kragujevics karonfogva áll egy öreg úrral, a másikon egy szakállas előkelő külsejű úr kezét tartja jobbjában stb. Azonkívül egész sereg pornografikus kép, kizárólag férfi alakokkal. A rendőrség körülbelül megállapította, hogy Budapesten kik pénzelték Kragujevicit. Ezt szintén a nála talált levelekből lehetett megállapítani. Ugyancsak több, Hamburgból, Danzigból, Kopenhágából eredő levelek vannak. Egy hamburgi levélben ez a megszólítás : »Meine liebe Cornelia!« Kragujevics kihallgatását holnap folytatják. AZ ÚJSÁG Vasárnap, szeptember 13. SZÍNHÁZ, zene. * Beszélgetés Festetich Andor gróffal. A vándor daltársulatok ügye egyre kisért. A színészet ezégére alatt éhező kompániák nap-nap után diszkreditálják a vidéki színészet ügyét és Az Újság szerkesztőségébe sorűn érkeznek levelek, melyekben az érdekeltek hálálkodnak, a miért ezt a régen vajúdó kérdés megoldását sürgetjük. Ez ügyben volt alkalmunk beszélni Festetich Andor gróffal, a vidéki színészet országos felügyelőjével, a ki a kérdés rendezését maga is sürgősnek találja. Festetich Andor gróf körülbelül ezeket volt szives elmondani : — A mikor a színészeti ügyeket áthelyezték a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, fájdalom, éppen a daltársulatok megrendszabályozásának intézkedésére nem gondoltak. Pedig ezt a csoportot is csak egyszerűen át kellett volna helyezni a belügyből a kultuszminisztériumba, ahol természetszerűleg behatóbban foglalkoztak volna vele. Az én tudtommal negyven ilyen társulat kóborol az országban és a belügyminisztériumban, amióta a színészet ügye elkerült onnan, nincs, aki kellően ellenőrizze működésüket, felügyeljen reájuk. Én úgy vagyok értesülve, hogy a belügyminisztériumban már készen van a daltársulatokra vonatkozó szabályrendelet, csak éppen át kellene küldeni a kultuszba, ahol a vidéki színészet legapróbb dolgaival is lelkiismeretesen foglalkoznak. Remélhetőleg a belügyminisztérium nem fog késni e közóhajnak eleget tenni, amint hogy hiszszük, hogy a kultuszminisztérium rögtön meg fogja vizsgálni a szabályrendeletet és teljes szigorával rögtön életbelépteti. * Kun László bucsúzása. Bakonyi és Kálmán szép zenéjű operettének, a Tatárjárásnak mai, hatvanadik előadásán búcsúzott el Kun László zeneakadémiai tanár a Vígszínház közönségétől. A zenekar tussal, a közönség pedig zugó tapssal fogadta a kiváló karmestert, mikor ez a dobogóra lépett. Az ünnepeltetés az előadás folyamán még csak fokozódott. A harmadik felvonás bevezetőzenéje után perczekig tapsoltak Kun Lászlónak, kit tisztelői hatalmas babérkoszorúval leptek meg. A harmadik felvonásban előforduló kettős könyvvitelről szóló kupléban Sarkadi Aladár a személyzet nevében is elbúcsúzott Kun Lászlótól. Ismét felhangzott a taps s a közönség zajos szeretetnyilvánítása perczekre megakasztotta az előadást, mely Kun László mesteri vezetése alatt ma is olyan eleven volt, mint a premieren . A dollárkirálynő, Fali Leó szép zenéjű operettjének, a Dollarprinzessin-nek ötvenedik előadására szépen megtelt a Király Színház. A jubiláns estén a premier szereplői, Petráss Sári, Ötvös Gitta, Németh József és Raskó léptek fel, Olga grófnő szerepét Horváth Ilona vette át és Csapó helyett Király Ernő, a színház szimpatikus új tagja énekelt. A szép és gondos előadást tetszéssel és sok tapssal fogadta a közönség. * Hangverseny. Egy Serus álnév alá rejtőző, magas, nyúlánk termetű, barna fürtű és sötétszemű fiatal leány rendezett ma hangversenyt a Katolikus Kör nagytermében. A műsor énekekből, szavalatokból, melodrámákból és zongoraszámokból volt összeállítva, végezetül pedig egy kis vígjátékot adtak elő a szavaló és éneklő gyermekek. A költeményeket, úgyszintén a vígjátékot is Serus maga írta, a zenét pedig szintén saját maga szerezte műveihez. Szinte túlságos sokoldalúság egy nőtől, ki, mint halljuk, tanítással keresi meg kenyerét. Az előadott művek, melyek közül a szerző néhányat saját maga énekelt el csinos mezzoszopránján, nagyon tetszettek a közönségnek. Minden egyes műsorszám után lelkes taps zúgott fel s a szerző és a közreműködők alig győzték megköszönni a zajos ünnepeltetést. * Az Intim-szinház megnyitása. Nyári szünete után ma délután nyílt meg ismét a Sándor-téri Intim-színház hűséges publikuma előtt. Félnégy-