Az Ujság, 1908. június (6. évfolyam, 132-156. szám)
1908-06-02 / 132. szám
ROVÁS. A fúzió nem halt meg, csak alszik. És álmában beszél, mégpedig úgy, hogy Andrássy a folyosóra szökik előle. Az elaludt fúzió tudniillik panaszkodik, hogy azért nem tudott belőle semmi sem lenni, mert csak a többi pártnak a függetlenségi pártba olvadásával ment volna a dolog, erre pedig Andrássyék nem szánták, el magukat. Sőt vannak, akik Andrássyt kerülgetik, hogy egy másik fúziót csináljon meg, s állítson szembe a függetlenségi párttal egy liberális blokkot. Az egészből csak az világos, hogy a függetlenségi párttal szemben a liberalizmus, a köznézet szerint, valamely védelemre szorulna ; de hogy e czélból egy blokkot kikből, honnan szedhetne össze szegény Andrássy, az titok előttünk. Előtte is az, s ő bizonyosan azért szökött a folyosóra, hogy talán ott a maga csepp alkotmánypártján kívül még néhány néppártit foghat a maga liberális blokkjához. * Csak meg kell vakarni Wekerlét s rögtön kibújik a koalicziós miniszterelnöki mézes máz alól a fiskus kemény embere. A politika csupa tréfadolog neki : igy is jó, úgy is jó. Hanem az adó csak egyféleképpen jó: ha fizetik. Ha önkéntesen ajánlják is fel, őrültség volna azt el nem fogadni, akármit mondtak légyen az ő mai minisztertársai nemzeti ellenállás korukban. Erre a rettenetesen józaneszű fiskális álláspontra méltán sütötték rá, hogy ugyanez volt a darabont miniszterelnök álláspontja is. De az már igazságtalanság volna, ha Wekerlét gyanúsítanák, hogy ő tanulta ezt a darabont-miniszterelnöktől. Megfordítva van. A darabontokat is ő tanította erre, akik tudvalevőleg semmit sem tettek pénzügyi dolgokban az ő kitanításai ellenére. * A bankbizottság megkezdi holnapután a szakértők meghallgatását. Egy sereg üzletember fog felmalírozni a képviselők előtt, hogy megmondják ezeknek, jó lenne-e az önálló magyar bank vagy nem. Ha egyszerűen azt mondanák, hogy bizony jó lenne, a bizottsági tagok nagyon megcsalódnának. Hát ezek szakértők ? Hisz csak ugyanannyit tudnak, mint mi, az pedig nem sok. A szakértőkben leszannyi szakértői hiúság, hogy nem fognak ily egyszerűen beszélni, hanem kifejtik mély aggodalmaikat. S lesz bennük annyi tapintat, hogy megértik, miért hívták őket a bizottság elé. Az elvhű képviselők szorongó tekintete azt fogja tőlük eldeni : ugyan tartsatok vissza bennünket, mert különben még meg találjuk csinálni az önálló bankot. A vándorlás utolsó évei. Gyar vidéki szinészet krónikájától.) Irta Váradi Antal. Berzeviczy Vincze, a kassai színház, mintaképe az öntudatos, szakinház-vezetőknek. Sem azelőtt, sem a vezettek színtársulatot olyan szak-, olyan lelkiismeretesen, mint ő a .Mintha távolba látó szeme felfogta a nagy perspektívát, mely próféta- tárult s megértette volna a nagy melyet a kassai társaságnak a keleti színházban be kell töltenie. Pedig ég csak pium desiderium volt az a de Berzeviczy hitt benne s ez a hit meg feladatában. Szilágyi Pálnak a színtársulatnak nem egyszer mondta : úgy kell önöknek felkészülni, hogy a budai színházban megállhassák a gy gondolatai messze szárnyaltak sémképeket láttak, az kétségtelen, iszakos munkájában is az Akadémi jelölje ki azokat a darabokat, melyek fsa kívánatos. Döbrentei titoknok elsorai nem fegyverzik le, ír újra gróf ek és Széchenyi Istvánnak, »hogy legha anyagilag nem is támogathatják azörekvést, — mert Döbrentei azt irta, z Akadémia maga sem tud megélni — jó darabok lefordítására tegyenek tot. Erre a magyar tudós társaság , a klasszikus darabok közül Alfieri, Lerici néhány olasz, Shakespeare hat Moore és Sheridan két-három angol, le, Racine, Voltaire, Moliére, Reynard, I, Delavigne vagy tizenhat franczia, , Schröder Leisewitz, Iffland, Goethe, Schiller, Kotzebue, Müller, Raupach egy egész sereg német darabját. A spanyolok közülfigyelmessé tétetett a fordítani kívánó Lopez de Vega, Calderon, Moreto azon színjátékaira, melyek alkalmaztatva a német játékszínen előfordulnak, csakhogy a fordítás az eredetiből s annak verse és írása nemével folyjon«. Végtelenül kedves gondoskodás. Nem adnak egy krajczárt sem a fordítónak, hanem kikötik, hogy spanyolul tanuljon meg s német fordításokat ne használjon. így hallottam Szigligetitől, hogy később mégis díjazták a fordításokat s ő az első honoráriumot úgy kapta, hogy egyik eredeti munkáját Döbrentei mint fordítást dijaztatta. Sziágyi Pál a lefordítandó darabok listájának gondos közlése után azt mondja, hogy »mi Kassára ezen művekből egyetlen egy darabot sem kaptunk, de azért mégis báró Berzeviczyé a dicsőség, hogy ezen klasszikus művek magyarra fordittattak s később legalább a Nemzeti Színház fölhasználhattak. A listát egészében nem iktathatom ide, csak azt jegyzem föl belőle, hogy Shakespeare munkáiból a Vihar, Windsori vig asszonyok, Amit akartok, Sok hűhó semmiért, Velenczei kalmár, Tévedések vígjátéka, Macbeth, János király, a Richardok s a Henrikek tragédiái, Julius Caesar, Lear király, Romeo és Hamlet benne vannak. A sorrend egy kissé furcsa, de a nyomtatott közlésből másolom, úgy, amint ott áll. Ott van a Corneille Cidje, Racine Phaedrája, Britannicusa, Adromachéja, Athaliája, Voltaire Zairája, Tankrédje, Moliéretől pedig A nők iskolája, Tartuffe, Fösvény, A tudákos asszonyok, A képzelt beteg, Lessing Minnája, Galotti Emíliája, Bölcs Nátánja, Goethe Götz, Iphigenia, Egmont, Schiller pedig Don Carlos, Wallenstein, Stuart Mária, Toll és Turandot czímű munkáival szerepel a fordítandók műsorán. Hogy ebből Kazinczy és társai, valamint a régibb irodalom lelkiismeretes munkásai mennyit fordítottak már le, arról az irodalomtörténet beszél. A legtöbb azonban még részint fordításra, részint színpadi feldolgozásra várt. Ebben a német mintákat követték, sőt ha a német színházban adtak hébe-hóba valami érdemesebb darabot, azt rendesen megnézték, csak azért, hogy a szczenériáját megjegyezhessék. Szükséges is volt, amennyiben a mi színtársulataink szakértő rendelőkben nem bővelkedtek, s az akkori súgókönyvek és egyéb másolatok a szükséges utasításokat nem tartalmazták, nem úgy, mint ma, amikor még a bútorok színét s a szczenéria legaprólékosabb teendőit is megírja az ügynökségek útján szerzett másolat. Akkor mindent úgyszólván ki kellett szegényeknek találni. Magától nem ment semmi. Egyetlen társulatnak volt Berzeviczyje, a többi a gondviselésre volt utalva úttörő munkájában. Elképzelhető már most, hogy Kelemenék, az ő lengyel bor-vigécz rendezőjükkel, Protasevitz-czel, hogy meg lehettek áldva. Ki is lehettek neki szolgáltatva, annyira, hogy még a kassza elvitele sem került a rendezői állásába. Ellenkezőleg. Visszafogadták. A kassai szezon végeztével levelet kaptak a társulat vezértagjai Temesvárról, melyben a városi tanács felajánlja a színházat, báli termével és a korcsmáltatási joggal egyetemben, csak kötelezzék magukat a télen át rendes előadásokat tartani. Nem mentek bele. A téli hónapok Kassa közönségéé voltak. Temesvár nagyon sajnálta a tagadó választ, pedig el lehetett rá készülve, hirtelenében nagyon megsértette szegényeket. Mikor a főjegyzőnél jelentkeztek, három előadás tarthatása végett, kV T/JUjh ■ Q. / Budapest, 1908. VI. évfolyam. tfe. sz£m. Kedd, június . Előfizetési áraki SZERKESZT^SÉ^ Az ingyen-iskola. A magyar népműveltség óriási nagy problémája bizonyosan nem merül ki abban, — ami most érett gyümölcs gyanánt hullott a képviselőház asztalára — hogy az elemi oktatás ingyenes legyen. Az idült betegségek és visszamaradások orvoslása egyáltalán nem történhetik arkánumokkal. Az olyan országban, ahol az analfabéták száma annyi törvény és keserves fáradság után a népességnek még mindig 49 százaléka, minden arra kötelezett állami és társadalmi erő szakadatlan és buzgó munkája szükséges még akkor is, ha a népoktatás minden vonalon egészen ingyenes lesz. Óva kell tehát inteni attól a felfogástól a művelt magyar társadalmat, hogy az ingyen iskola a magyar népkultúra nagy problémáját már megoldja. Ez a mostaninál kedvezőbb viszonyok közt sem lenne így. Köztudomású, hogy a tudatlanságban elmerült legalsóbb népréteget az iskolától csak részben tartja vissza a szegények által amúgy sem fizetett tanpénz. Nagyobbrészt inkább a gazdasági viszonyokban gyökerező életszükség, különösen pedig az tartja vissza, hogy a szegény embernek a gyerekére már az iskolaköteles korban is szüksége van. Elmaradottságában tehát még az ingyen iskola jótéteményét sem fogja egyhamar elfogadni. Van azonban egy korszerű, új motívum is, ami a vérmes remények lehűtésére alkalmas. Ha másból nem tudja valaki, hogy a tudatlanság homályában tévelygő néptömegekért verseny folyik a felekezeti és a szocziáldemokratikus eszmeirány között, a pécsi szabadtanítási kongresszus, aktái közt ennek nagyon is rikító bizonyítékait találhatja. Mivel pedig éppen a legszegényebb és legtudatlanabb néptömegek azok, amelyek e két- Lapunk mai száma 36 oldal.