Az Ujság, 1909. október/2 (7. évfolyam, 245-258. szám)
1909-10-16 / 245. szám
2 és Apponyi befolyása alatt álló nagyobb és belátóbb részéből állana. És erre a porhanyó fundamentumra alapítaná Wlassics, vagy helyette akárki más — hiszen az olyan mindegy — a maga átmeneti anyaszentegyházát. Ami pedig a Justh—Holló—Batthyány-féle bankcsoportot illeti, az vagy parkozik, vagy röpül. Wekerle holnap Bécsben lényegében ezt a tervet fogja előterjeszteni. Nagyon ostoba dolog ugyan, de már nem szokatlan, hogy a magyar pártalakításokhoz Bécsből kell a szankciót elhozni. Tudjuk, hogy ez nem parlamentáris. Ma se volna még Magyarországon kötelező polgári házasság, ha Wekerlének előbb a korona piacetjét kellett volna kikérnie és a többséget csak erre a piacetre kellett volna alapítania. Most azonban másképp van. Justhék paczifikálásához vagy ünnepélyes kidobatásához a koronától várják a malasztot. Ha számbavehető katonai »engedményeket« tudnak Bécsből kapni, lehetőleg Wlassics lesz a miniszterelnök. Justhék vagy eltűrik az új állapotot és megadják az indemnitást, vagy pedig az irtóharcz kezdődik. Látnivaló, hogy a konczentrácziónak tulajdonképpen terroisztikus éle van. A bankozó csoport már is érzi, hogy bekerítik és pocsolyába zavarják. Az osztrukczió mérges fegyverei a kezében vannak ugyan, de mit tehet velük ? Az obstrukczió sikeréhez bizonyos tömeg kell, amint tudjuk. Negyven-ötven nyepozvolim-hazafi nem képes sokáig kiállani. Kivált nem olyanokkal szemben, akik vele valamikor együtt harczoltak és most kiebrudalták őket. Az ilyen had végre is nevetséges. Kivált ha lobogójukat, Kossuth Ferenczet is más lobogtatja. Azonfelül is rossz társaságban lennének. Pajtásaik a nemzetiségi képviselők lesznek s kmülök még a horvátok. Főként ha elárulom magának, hogy az uram felszállásaitól eltekintve, a legpolgáriasabb életet éljük, mert hiszen nekünk, hála Istennek, nagy családunk van. Blériot igen élénken és büszkén közbeszól : — Bizony, öt gyerekünk van. — És milyen nehezen bucsúzkodtunk tőlük — jegyzi meg Blériotné. Ekkor jelzik a vonat indulását. Az Orientexpressz a Westbahnhofról átmegy a Staatsbahnhofra és mi visszamegyünk a fülkébe. — Kissé fáradt vagyok, — szól ismét Blériot — az egész éjjel alig aludtam, a holnapi előadásomat gondoltam át. — Természetesen a tenger feletti átrepülésről fog beszélni ? — Oh nem. Inkább csak a repülésről és a repülőgépekről általában, mert ez talán érdekesebb, mint az én egyéni produkczióm. — A világért sem ! Az aviatika kétségkívül érdekli az azzal foglalkozókat, de a nagyközönségre inkább a repülés emberi része érdekes : a csatorna feletti átrepülés, mely valósággal fantasztikus kalandnak tűnik. Mire Blériot csodálatraméltó egyszerűséggel, sőt mondhatnám naivsággal kérdezi : — Hát csakugyan azt hiszi ön, hogy a Manche feletti légi utam érdekli a közönséget ? Én, bevallom, szívesebben beszéltem volna kizárólag általánosságokról, mert Angliába való átrepülésemről szólva részletesen, nagyon sokat kellene saját magamról beszélnem. — Ez a légi út a franczia és az angol partok között sokkal nagyobb és rendkívülibb dolog, semhogy önnek meg volna engedve, hogy ennyire szerény lehessen. És az csakugyan a legnyilvánvalóbb egyszerűség, szinte ártatlanság, amikor Blériot így felel. Érezniök kell és érzik is, hogy így nem lehet czélhoz jutni. Nincs tehát kizárva, hogy valamely nemzeti szintire mázolt ürügy alatt ők is bekapitulálnak. És akkor a konczentráczió firmája alatt készen lesz az újkoalíció. Hogy készen is legyen, most már igazán kívánjuk a fölzaklatott országnak. Hogy többre becsüljük a kétszer összedrótozott fazekat, mint az egyszer összedrótozottat, arról persze szó sem lehet. A koncentrációs többség ugyanazokon a hazugságokon fog alapulni, mint a koalíciós többség. Szelleme sem lehet különb. Mindazáltal akármilyen lesz is, mégis többség lesz a neve és ezzel meg lesz mentve megint egy időre a közvetlen veszélyben forgó magyar parlamentarizmus. És egy kicsit a nemzet megbízhatóságában vetett hit is. Senkinek sem szabad elfelejteni, hogy ugyanezek az emberek a bécsi paktumban megígérték a választási reformot a koronának, de magának a nemzetnek is, és ígéretüket nem váltották be. A koncentráczió másfél esztendőt ad nekik megint, hogy beválthassák. Az ország pedig meg lesz kímélve egy kedvezőtlen viszonyok közt kitört dühös választás izgalmaitól. A nagy számadás persze ezzel még elintézve nem lesz. El kell következnie annak a napnak is, amikor ennek a homályos féléletnek és alkotmányos nyomornak vége lesz. És amikor a pártok nem akarva is visszatérnek a történeti programotok mellé. De ennek az ideje még nincs itt. Paradoxonnak tetszik, de keserves és véres igazság, hogy az ország ezeket az embereket, akiket a nyakába vett, még mindig nem képes nélkülözni. Hogy elutálta őket, az bizonyos. Azonban egyelőre mindenki vigasztalást meríthet abból, hogy ők még jobban elutálták egymást és mégis az egymás barátságát keresik. Magyarország AZ UJJSÁG Szombat, 1909. október 16. — Gondolja ? Azután rögtön folytatja : — Nagyon örülök vasárnapi felszállásomnak, csak aggódom egy kissé : a meteorológiai jelentések kissé kedvezőtlenek és tartok a rossz időtől. — Ha vasárnap esik az eső, természetesen nem száll föl ? — Ha esik, nem. De ez nem zavar, mert megvárom az első szép napot. — Várjon lesz-e valaha oly tökéletes gépe, Blériot úr, hogy az idő minden viszontagságával daczolva föl fog szállhatni ? — Ez a haladás kérdése. A leghatározottabban bízom és hiszek a repülés jövőjében és meg vagyok győződve róla, hogy már egy igen közeli jövőben egyenesen praktikussá fogjuk tehetni mindazt, amit a repülés még bizonytalanul rejt magában. A magam részéről remélem, hogy már néhány hónapon belül olyan újabb szerkezetű gépezetet fogok bemutathatni, mely az ocreánnak minden eddig oly félelmetes végtelenjét egészen könnyű és biztos úttá fogja varázsolni. Egy olyan gépezetről beszélek, amely az út fáradalmaival számol és annyira tökéletesítve van, hogy a vizek felett átrepülő ember, csak éppen úgy, mint a sirály, megállhat, megpihenhet és ismét folytathatja légi útját. — Ez úgy hangzik, mint egy álom ! — Nem !— folytatja Blériot határozottan. — Nem, ez nem álom, legalább is úgy remélem, hogy nem az. Hanem igenis a legközelebbi jövő valósága. Ki tudja, ha megint Budapestre megyek, nem más után fogok-e érkezni. Értem ez alatt a légi utat. — Ez is lehetséges volna ? Ily hosszú ideig a levegőben ? — Természetesen. Azt szem előtt tartjuk, hogy az időtartam tekintetében is tökéletesítsük repülőgépeinket, s hogy ne csak a levegőt hódítsuk meg, hanem a nagy távolságokat is legyőzzük. A La Manche átrepülése, a rheimsi és a berlini kísérletezések roppant becses tanulságokat rejtenek magukban és nekünk egyenesen jelzik az irányt, amelyben gépeinket fejlesztenünk kell. Az e fajta felfedezések terén az első lépés és mondhatnám a legfontosabb és ha csak rövid időtartamra szól is, mégis magában rejti az egész praktikus megoldást. A legnagyobbat, a legtöbbet elértük. Azt, ami lehetetlennek tűnt, megvalósítottuk. Repülünk ! — Ily módon az sincs kizárva, hogy legközelebbi találkozásunk, kedves Blériot mester, már a levegőben lesz ? — Az én részemről — felel Blériot nevetve — nincs kizárva. Legyen szerencsém ! — Fájdalom, — felelem — az én részemről a dolog jóval bizonytalanabb. Időközben a vonat megérkezett a Staatsbahnhofra s búcsút veszek Blériotéktól. — Hogyan ? Hát ön nem jön velünk ? — kérdik. — Nem. Nagyon sajnálom, — felelem — én letelefonálom Budapestre a beszélgetésünket, amely igy jóval önök előtt érkezik Magyarországra. — Kérem, — mondja bucsúzáskor Blériot — közvetítse üdvözletemet és üzenje meg, hogy nagyon örülök, hogy Budapestre mehetek, egy olyan nemzet körébe, amely igazán szereti a francziákat. — Igen — felelem. — Köszönöm minden szívességüket és szerencsés utat kívánok. — A viszontlátásra ! — kiáltanak felém Blériot és felesége, míg vonatjuk elindul Budapest felé. egén most a Muszáj az uralkodó csillagzat. BELFÖLD. Vitás vámtételek. Berlinből jelentik, hogy a jövő hét elején a német kormány képviselői Bécsbe utaznak, hogy ott a vámtarifa vitás tételeinek elintézése végett az e végből kinevezett osztrák és magyar bizottság tagjaival tárgyaljanak. Az 1906. évi német-osztrák és magyar kereskedelmi szerződés fönnállása óta az áruelvámolás minden ágában differencziák támadtak, a melyek miatt mindkét állam kereskedői sokszor károsodtak s a melyek nagyon sok iratváltást okoztak. A mostani tárgyalás feladata lesz, hogy ezeken a bajokon segítsen. Apponyi és a románok. Apponyi Albert gróf miniszter helyett Tóth János államtitkár Metianu János nagyszebeni görög keleti román metropolitához leiratot intézett s ebben a többi között ezeket mondja : "A cs. és kir. apostoli felsége Bécsben 1902 szeptember 29-én kelt legmagasabb elhatározásával nem kegyeskedett megerősíteni Badescu Traján József dr.-nak karánsebesi görög keleti román püspökké történt megválasztatását, melyet az egyházmegyei zsinat 1909 július 12-én ejtett meg , felsége legkegyelmesebben elrendelte, hogy nagyméltóságod tegye meg a szükséges intézkedéseket a karánsebesi görög keleti püspöki szék betöltésére, a már választottak kizárásával, kik újra nem választhatók.« A román egyházi kongresszus Nagyszebenben tegnap nyílt meg. Metianu metropolita a megnyitó beszédben utalt az Apponyi-féle hitoktatási nyelvrendeletre, de azt a reményét fejezte ki, hogy az egyház főpapjai részéről tett lépések következtében az illetékes tényezőkkel sikerülni fog oly megállapodást létesíteni, mely az egyháztól elhárítja a veszedelmet. — A protestánsok és a »Provida« dekrétum. A két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek intézésére kiküldött bizottság ma délelőtt tíz órakor az evangélikus egyház Deák téri házában ülést tartott, melyen a »Ne temere«-t visszavonó »Provida« kezdetű pápai dekrétummal, s ezzel kapcsolatosan azokkal a püspöki utasításokkal foglal