Az Ujság, 1912. május (10. évfolyam, 104-115. szám)

1912-05-09 / 110. szám

Csütörtök, 1912. május 9. AZ ÚJSÁG 35 Mhalmi v­étett MUTOMOBIL Mlfzalmi vétett Szálloda- és fürdőtulajdonosoknak, valamint automobil-fuvarozóknak kiválóan alkalmas, 16—20 HP landauler, nyitott vagy limousine karosszériával kiró 8 gépkocsi rendkívül előnyös árban, igen, kedvező fizetési feltételek mellett eladók» 3Megtekin­ tis.et3. tsk­PGYJhd, Mmndapest, Va&ci-ut 141» xq. Mr. szabadalom min­den nagyságban és kivi­telben kitűnő légkerin­­géssel, nem izzad, ház­tartások, vendéglők és csemegekereskedők stb. részére. Árjegyzék kívá­natra ingyen és bérmentve WIESEL ADOLF jégszekrénykészitő Budapest, VI kar., Váczi­­körut 47. Telefon 91—20.­­ §® Mark­láp«“,"«.; Í­rtaMHzeMsnb K Szénási és Kardos R.-T. Budapest, V., Váczi­ körut S2,­ félemelet. Kerékpár­böli jegyzéket ingyen és bérmentvB wIKotSÍI/ küldünk, ha közölve leaz, cs (Egy mely czikk Iránt érdeklődik ! rrGOLDMARK KOI­KoUP GYÁRA BUDAPEST, Főüzlet 9 IV. KER., SZERVITA-TÉR 3. SZ. Gyor­s VII. KER., JÓSIKA­ UTCZA 4-6. Nagyban! Kicsinyben! Elsőrendű gyártmány! HŐT KÉRJEN KÉPES ÁRJEGYZÉKET. ‘TRBS Rem&MvIM alkalmi vételűt Különleges csillárok, perzsaszőnyegek legfinomabb különféle régi és új úri szobaberendezés, eredeti olajfest­mények, bronzdiszek (égőtestekkel), rézbútor, úgyszintén többféle disz­­tárgyak mint alkalmi áruk. Madpássy-ut 35. sz. /. em. BÚTOR minden kamatfelszámoás nélkül­­ hitelre vagy részletfizetésre. Állandóan több 100 szoba I raktáron. Képes ár jegyzék ingyen. Album 70 fillér-IflSSfiTV VWflSSF BudaPeS*’ VáGJ'k­­rut 9 SZ. ISiM®® S bejárat Szerecsen-utcza I. Irodai lüszter Kabát K12. Finom angol homes, pun öltöny. . . . K60.-11969 PLÁTSGHEK ÁRUHÁZ Budapest, IV. Károly-könit 22. (Röser-bazár) Tökéletes asszonyság... HENRY HARLAND: Regény egy kötetben 000 (Folytatás.) (10) Megfogta írószereit s bevitte a szobába, a hol csak megszűrve vergődött be a világos­ság s az egyetlen illat a dohányszag volt. De néhány, percz múlva ismét szólt­­ .— Piha ! A szemei teszik ! Ezek a nevető, kutató, kísértő, igéző szemek. Kantről behallatszott az Adrian ének­lése ! közelebb jött, s mivel a billiárdszoba nyitva volt, bepislogott­ rajta Anthonyhoz. Anthony úgy tett, mintha igen bele­mélyedt volna a levélírásba. " Éhem ! — köhögött Adrián. Semmi válasz. — Mi lelte ? — kérdezte önmagától Adrián. Anthony tolla karczolva siklott végig a papiroson. — Figyelemreméltó központosítási tehet­ség —— jegyezte meg Adrián szárazon. — Mi ! — tudakolta Anthony, de még mindig nem emelte fel a fejét. — Közel és távol, mindenütt kerestelek, felkutattam éretted a kertet, a házat — fe­lelte Adrian. — Mit ? — kérdezte Anthony tovább s figyelmetlenül. De Adrian türelme fogytán volt. — Mi, mit, mi, mit — utánozta unottan barátját. — Jöjj. Tedd félre azt a firkát. — Kern tudja, hol van a gazdája ? — kérdeztem az imént Wickersmithtől. (Adrian hajlongott, az inast utánozva.) — Ott van a billiárd­szobában! — Dehogy, öregem, optikai csa­­lódás ; keresztény ember nem képes ily aljas­ságra. A billiárdszobában, ebben a dohos le­vegőjű pinczehelyiségben, Istennek ilyen ra­gyogóan szép napján . Nem, az lehetetlen! Ne rágalmazza gazdáját ! De mégis, az igazság győzedelmeskedett: a billiárdszoba felé vet­tem lépteimet, igaz, hogy hitetlenül, és ime , szerencsém van , tényleg itt találtalak ! — Az idő az oka — felelte Anthony. — A kerben voltam előbb, de nem bírtam ott kitartani az idő miatt. — Az idő miatt ? — csodálkozott Adrian. — Az időt nem álltad ki ? Szegény bárányom ! Micsoda gyenge fizikumod van! Nem állta ki az időt a szegény kicsike ! Ég felé emelte szemeit s szánakozva rázta fejét. De a gúnyos hangból átment a vizsgáló­bíró hangjába, majd később vidám, rapszo­­dikus hangulatba csapott. — Az idő ! Szégyen, gyalázat! Egyetlen szót se akarok hallani ellene ! Az idő ? Még soha ilyen szép idő nem volt. Az idő ? Oh, az angyalok és emberek nyelve kevés a dicsőí­tésre ! Czukorból van és lekvárból, myrrhából és tömjénből, tejből és mézből, s minden jó­féle ingrediencziából. Az ég egy felfordított c sévresi váza, királykék színű, s étvágyger­jesztő kis habfelhők úszkálnak rajta. A lég telve van aranyszinnel, mint a danzigi pá­linka, s ha volna folyékonynyá változtató apparátusunk, finom, hasonlíthatatlan nektárt kaphatnánk belőle, mint Görögország istenei. A föld olyan jószagú, mint egy mandarin­narancs, de nem mondhatom elő neked mind­azt a sok jót, a­mire a szaga még emlékeztet. A tenger egy nagy vizes selyemdarab és kékebb még az én szemeimnél is! És a kis madarak , a rigók és a gerlék, a vörösbegyek és sere­gélyek ismerik a csend értékét s úgy őrzik torkukat, mint az uzsorások. De ha megszólal­nak, akkor földi és emberi fül még nem hal­lott ahhoz fogható zenét, mint az ő gyönyörű­séges, deliriumban égő, kristály és ezü­stcsen­­gésű, elefántcsont simaságú, bársonylágyságú csiripelésük. Zuhatagai a gyöngynek, a rubini­nak, smaragdnak, gyémántnak és zafírnak ezek a hangok. Az idő, mondja Bowleigh Anthony ! ő nem bírta ki az időt, a kis nyo­morult ! Pedig az idő oly tökéletes, mint egy tökéletes művészi alkotás, oly töké­etes, mint az én verseim ! Igen, teljesen tökéletes. Lehajtotta a fejét, annak jeléül, hogy bevégezte mondókáját. Úgy látszik, tényleg, — felelte An­thony — de a látszat után ítélni nem okos dolog. Lehet, hogy az ilyen idő az olyan ké­­jenczeknek, mint te, örömet szerez, de én, — büszkén emelte fel fejét ■— én, mint angol, minden ilyen angolellenes dolgot bizonyos gya­nakvással fogadok. — Az angolellenes dologról jut eszembe, — szólt közbe Adrian — hogy szeretnék veled pár komoly szót váltani. Anthony hosszú arc­ot csinált. — Oh, ha éppen rád jött az oly ritkán jelentkező komolysági rohamod... — kezdte. — Torrebianconéról van szó — jegyezte meg Adrian. — A látogatásról. — Oh — sóhajtott fel Anthony. Úgy tett, mintha untatná a dolog, de bent a szívé­ben megdobbant valami. — Nézz ide — szólt Adrián parancsoló hangon. — Hálás leszek, ha ezt a fáradt és unott kifejezést levetkőzöd. Ü fel és hallgass rám.­­ ,t . (Folyt, köv.)

Next