Az Ujság, 1913. július/1 (11. évfolyam, 155-167. szám)

1913-07-05 / 159. szám

Szombat, 1913. július 5. AZ ÚJSÁG akármilyen fajta reformakczió sikeréhez, mint külföldön. A régi jóhoz való ragaszkodás bizonyára erény. De mifelénk a régi jóhoz sokkal kevésbé ragaszkodnak, mint a régi rosszhoz. A hivata­los agyakban vajmi gyakran a gondolkodásnak bizonyos perverzitása zsarnokoskodik, a­mely ezeket az agyvelőket hihetetlenül szigorúan el­zárja éppen a legegyszerűbb, a legtermésze­tesebb, a legkönnyebben felfogható dolgok megértésétől. Bármilyen képtelennek lássék is, a magyarországi hivatalos agyvelők nehéz és bonyolult dolgokat olykor meglepő gyorsaság­gal fogadnak el és dolgoznak fel, hogy aztán annál makacsabb és dühösebb ellentállást tanú­sítsanak oly csodálatosan egyszerű dolgokkal szemben, a­melyek a legfejletlenebb gyermeki elme számára is játszva hozzáférhetőek. Ez a patologikus körülmény aztán elő­segíti annak megmagyarázását, hogy minden olyfajta mozgalom, a­melynek igazán magától értetődő a czélja, az úgynevezett »irányadó helyeken« miért talál a legkevesebb és a leg­nehezebb megértésre. Gondoljunk csak arra,­­ most csupán a közelmúlt néhány eseményére akarunk utalni , hogy hosszú esztendők során mennyi czikkezésre, szónoklásra, peticziózásra, hány deputáczióra meg interpelláczióra volt szükség, hogy a fővárosi híd- és alagútvár középkori barbárságának megszüntetését és a gyorsvonatok harmadik osztályának életbe­léptetését (egy brutális antiszocziális hiánynak az eltüntetését), dehogy is megvalósítsák, hanem, ha talán komolyan nem is, de legalább ünnepiesen — megígérjék ... Maxim Gorkijnak, a világhírű orosz író­nak megkegyelmezett a czár. Az amnesztia következtében — így szól a híradás — a költő a külföldről, a­hol a »száműzetés keserű kenye­rét ette«, visszatérhet hazájába. Szegény Gor­kij ! — sajnálkozik a jószivű olvasó, az elmúlt száműzetésre gondolva. Szegény Gorkij ! — sajnálkozom én, az orosz hazába való vissza­térésre gondolva. És, bocsánatot kérek elbiza­kodottságomért, nekem van igazam, nem a jószivű olvasónak. Mert Gorkijnak külföldön igazán pompás dolga volt, a száműzetés keserű kenyere a legédesebb kalács­számba ment. Capri szigetén, fényes villában, nagyúri pompa közepett lakott a »mezítlábosok proletár köl­tője«. Azt írhatta, a­mit kedve diktált neki, azt tehette, a­mit úri passziója kívánt tőle. Oroszországban a c­enzúra tolakodó keze mind­untalan belekaphat a tollába, ott sok száz éles szem állandóan figyelemmel kiséri minden egyes lépését : nemcsak az államrendet a »fel­­forgatóval« szemben megvédő hatóságok szeme, hanem a proletár-költőtől szigorú proletár­­életet megkövetelő »elvhű« olvasók szeme is. A külföldön, a hazai rendőrségtől messze, szabadon írhatott, a hazai barátok és tisztelők szigorúan ellenőrző szemének lőtávolán kívül pedig szabadon élhetett Gorkij, a­kinek most, hogy hazatér, ha börtönt nem óhajt, gúzsba kell kötnie a tollát, ha meg a népszerűtlenség megvetését ki akarja kerülni, ismét a szegény proletár-költőnek rég megunt és rég elfelejtett sanyarú szerepét kell külföldön nagyúri mód­hoz hozzászoktatott egyéniségére ráerőszakol­nia. Hiszen nem kell hazatérnie, vetheti elle­nem a jólelkű olvasó. Csakhogy bizony ez elől aligha menekülhet meg, mert miközben »a száműzetés keserű kenyerét ette«, folytonosan azt sóhajtozta, olykor jajgatta is, hogy egyet­len egy vágya van, a­melynek teljesítéséért még az életét is feláldozná. Ez az egyetlen vágya pedig az, hogy visszatérhessen imádott hazájába, hogy még egyszer viszontláthassa szülőföldjét. Miután Gorkij ezt a vágyát hol halkabban, hal hangosabban, de mindig meg­­indítóan legalább már százszor kifejezte, meg­hazudtolhatja-e önmagát annyira, ellentmond­­hat-e egész eddigi életének azzal, hogy, bár megkapta az amnesztiát, mégsem él vele és kinn marad a külföldi száműzetésben ? Szegény Gorkij ! A legjobb volna, ha oly hatalmas pártfogóra tudna szert tenni, a­ki visszacsinálná a színre annyira sóvárgott, de szívből annyira rettegett amnesztiát. Időjárás. Hazánk­ban az idő válto­zóan felhős és arány­lag még hűvös volt. Kisebb és nagyobb zivataros esők csak az Északi- és Ke­leti-Felföldön, meg a Dunántúlon és a Délvidéken voltak (Bártfa 18, Sopron 17, Huszt 15, Ho­­rnokbálványos 21, mm.). Jégesőt je­lentettek Aknaszla­­tináról, Losonczról, Nagyenyedről. A hőmérséklet lényegtelenül változott és -1­ 3—6 C fokkal a normális alatt maradt; maxi­muma -jé 26 C fok volt Eszéken és minimuma + 3 C fok Kézsmárkon. A magas levegőnyomás, mely az előző napi­hoz viszonyítva gyengült, még Angliát borítja, Észak-Európa felett pedig zárt alakú depresszió fejlődött. Európa időjárásában lényeges változás nem történt. Az enyhe, borús jelleg megmaradt és legtöbb eső tegnap is Közép-Európában esett. Jóslat: Lényegtelen hőváltozás és sok helyütt eső, vagy zivatar várható. Sürgönyjóslat: Enyhe, sok Hely fitt és padok, zivatarok. — Személyi hirek. Bécsből jelentik: Vilmos kir. herczeg. Károly István kir. herczeg 18 évse fia vakbél gyulladásban megbetegedett és ma reggel operáczió­ak vetette magát alá. Állapota teljesen kielégítő. — Ischlből táv­iratozzák, hogy a Cumberlandi herczeg és Ernő Ágost braunschtweigi herczeg délelőtt 1 órakor automobilon Gmundenb­e odaérkeztek és fél tizenkettőkor ő fels­zé­nél nyaralójában hosszabb látogatást tettek. Ezután a herczegek visszatértek Gmundenbe — Hazai Samu báró honvédelmi miniszter és Beöthy László k­reskede­­lemvelyi miniszter, a kik részt vettek özvegy Tisza Kál­mánná temetésén, Gesztr­e tegnap este visszaérkeztek Budapestre. — Bécsből jelen­ik, hogy Bilinski Leó lo­vag közös­énzügyminiszter e hó 15-én kezdi meg nyári szabadságát, a melyet feleségével Ischl-fürdőn szándé­kozik el ölteni. — Holtai Ferencz főpolgármester a jövő éten kezdi meg nyaralását. A főpolgármester Ischlbe utazik. — Nemesi előnév. A király, Szabó József nyugalmazott csendőrezredesnek és törvényes utódainak régi magyar nemességük épségben tartásával, a Hindi előnevet ado­mányozta. A Királyi herczegek vizsgája. József királyi herczeg másodszülött fia, az ifjú László királyi herczeg most végezte a budapesti II. kerületi állami főreáliskola első osztályát. A kir. herczeg a Jánosi Béla dr. osztályfőnök vezetése alatt álló I. A. osztályba járt, melynek vele együtt összesen öt­ven tanulója volt. Az ifjú kir. herczeg a Szekeres Kálmán dr. igazgató elnöklete alatt megalakult vizsgálóbizottság előtt kitünően tette le az osztály­vizsgát. Az intézet most adta ki évi értesítőjét, a melyben külön lapon számol be az ifjú kir. her­­czegről. Az értesítő beszámolója igy szól : »Ő császári és királyi fensége László kir. her­czeg ur a lefolyt tanévben intéze­tnk növendéke volt. Mint az I. A­ osztály rendes tanulója, az elő­adásokat pontosan látogatta és az év végi vizsgálatot sikeresen letette. A jövő tanévben a második osz­tályba lép.­ Az ifjú kir. herczeg ez idő szerint bátyjával, József Ferencz kir. herczeggel együtt fenséges szüleinél, József kir. herczegéknél van Nagytapol­­csányban és ott fogja tölteni az egész nyári szün­időt. A szeptemberben kezdődő új iskolai évben azonban ismét a II. kerületi főreáliskolában fogja folytatni tanulmányait. Bécsből táviratozzák nekünk : Frigyes királyi herczeg tizenhat éves fia, Albrecht királyi herczeg ma a Theresianumban vizsgálatot tett a gimnázium hatodik osztályának tárgyaiból, a görög nyelv ki­zárásával. Az írásbeli vizsgálatok tegnap és tegnap­előtt folytak le, még­pedig magyar, német, latin nyelvből és számtanból. A mai szóbeli vizsgálat alkalmával a királyi herczeget németből, latinból, földrajzból, történelemből, állattanból és szoma­­tológiából német nyelven, vallásból és számtanból magyar nyelven vizsgáztatták. A vizsgán jelen volt Frigyes királyi herczeg, Izabella királyi her­­czegasszony és a vizsgázó királyi herczeg két nő­vére, Gabriella és Eliz királyi herczegnek, úgy­szintén az egész udvari kíséret. A bizottság a királyi herczeget a gimnázium hetedik osztályába való előlépésre egyhangúlag kitűnően képesített­nek ítélte. A királyi herczegi palotában a vizsga után dejeuner dinatoire volt. — Merénylet Alfonz király ellen. Madridból táviratozzák, hogy arról a merényletről, melyet tegnap délelőtt Alfonz király ellen megkíséreltek, a rendőrség a következőket állapította meg: A király egy minisztertanács után vissza akart térni a királyi palotába. A minisztérium főkapujánál egy ember a király kocsijához ugrott, de egy detek­tív lefogta, még mielőtt a kocsit elérhette volna. A letartóztatott embert Fernandez Pálnak hívják, és minden jel arra mutat, hogy elmebeteg. Semmi­féle fegyver nem volt nála, csak zsebeiben találtak üvegdarabokat. A rendőrség azt is megállapította, hogy a merénylő egy anarchista klubnak sem tagja és nem tartozik politikai pártokhoz.­­ A XII. országos katolikus nagygyűlés védő­­ségét újabban Széchényi Miklós gróf nagyváradi és Várady L. Árpád győri püspök vállalták el. A győri püspök erre vonatkozólag a következő leve­let intézte Zichy János grófhoz, az előkészítő bi­zottság elnökéhez : Nagyméltóságu gróf, valóságos belső titkos tanácsos, elnök úr! Nagyméltóságodnak folyó évi június hó 23-án kelt nagybecsű soraiból örömmel értesültem arról, hogy az Országos Katolikus Szö­vetség igazgatótanácsából kiküldött előkészítőbizottság a tizenkettedik országos katolikus nagygyűlés idejét 1913. évi november hó 9., 10.­és 11-ik napjaira álla­pította meg. Szivból üdvözlöm a nagygyűlések ren­dezésére és katolikus társadalmi mozgalmak szerve­zésére hivatott s e téren már is nem csekély érdemek­kel bíró Országos Katolikus Szövetséget ezen elhatá­rozása alkalmából. Exczellencziád magas személye, fényes neve már előre azzal a reménynyel tölt el, hogy a bölcs elnöklete alatt működő Országos Kato­likus Szövetség által rendezendő , tizenkettedik nagy­gyűlés majd méltán illeszkedik be az eddigiek sorába s hogy nagyban hozzá fog járulni a katoliczizmus örvendetesen megindult újjászületésének előmozdítá­sához, a katolikus öntudat emeléséhez. A nagyméltó­ságodtól kegyesen felajánlott véd­őségét készséges örömmel elvállalom s a nagygyűlés gazdag sikereire a jó Isten bőséges áldását kérem. Fogadja kérem exczellencziád kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítá­sát, a melylyel vagyok exczellencziádnak alázatos szolgája, Győr, 1913. junius 30. Várady L. Árpád s. k., győri püspök. — Lajos herczeg válása. Münchenből távira­tozzák, hogy Lajos bajor herczeg válóperének tár­gyalását e hónap 11-ikére tűzte ki a törvényszék. A herczeg felesége tegnap kiharczolkodott a palo­tából és vele együtt megvált állásától az udvar­tartás egy előkelő tagja, a­kiben a válóper okozój­­át is sejtik.­­ A szentgotthárdi bankigazgató öngyilkos lett. Szombathelyről írják, hogy a szentgotthárdi takarékpénztár eltűnt bankigazgatójának titka ma megoldódott. Azokat a kombinácziókat, a­miket Radákovich Gyula eltűnése köré font a fölizgatott közvélemény, halomba döntötte ma egy paksi távirat, a­mely Radákovich két testvéré­től, Radákovich Béla gyógyszerésztől és Radáko­vich Géza földbirtokostól délután Paksról Varga Gábor országgyűlési képviselőhöz, a szentgotthárdi takarék vezérigazgatójához érkezett és a­mely jelezte, hogy a Pakson kifogott holttestben föl­ismerték a szerencsétlen bankigazgatót, a­kit, úgy látszik, a rendezetlen anyagi viszonyai miatt való elkeseredés kergetett a halálba. Szentgotthárdon kezdettől fogva az volt a vélemény, hogy Radáko­vich megölte magát. Erre vallott hirtelen eltűnése. Egyszerűen felkelt íróasztala mellől, nem is vitt magával csomagot, csak elutazott. Váczról írt le­velet, hol a bátyja gyógyszerész, később tizedrendű budapesti szállókban találták meg a nyomát, azután pedig végleg eltűnt. Pénze nem volt, anyagi ügyeit rendezni nem tudta, így valószínű volt, hogy öngyikos lett. A lehetőség azonban mégis megvolt, hogy Amerikába szökött és ennek kapcsán a hír persze meggyanúsította a szerencsétlen embert, a­kinek emlékét legalább rehab­itálja az öngyilkos­ság. A paksi halott a paksi Duna-hídon főbelőtte magát és úgy zuhant a Dunába. Arcza eltorzult, mire föltalálták és egy nemrégiben eltűnt vas­megyei kereskedőnek, Jánosa Istvánnak holttestét vélték a paksi halottban föltalálhatni. Kőszegen a hatóság a személyleirásból nem ismert Jánosára és a rendőrkapitány megküldte a személyleirást Szentgotthárdra, a­hol a hasonlatosságot fölismer­ték. Az eltűnt bankdirektor két testvére, Béla és Géza Paksra utazott, a­hol az eltorzult halottban fölismerték Radákovichot, kinek egyik szeme egy régebben elkövetett öngyilkosságának következ­ményeképpen üvegből volt. A bankigazgató holt­testének felfedezéséről értesítették a családot és a szentgotthárdi takarékpénztár igazgatóságát­ is

Next