Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-14 / 73. szám
4 Browne, nevű orosz hajó (legénysége 13 ember), Pierre Loti (legénysége 24 ember), mindkettő január 28-án, William Frye amerikai hajó január 31-én, a Jakobsen bárka (legénysége 23 ember), február 18-án, a Mary Anna Short angol gőzös (legénysége 28 ember) február 19-én, a Florida franczia gőzös (legénysége 28, utasainak száma 86). A William Frye gőzös kapitánya, aki a foglyok között van, elmondta, hogy a Prinz Eitel Friedrich tisztjének, aki a hajóra jött, elmondotta, hogy a Frye amerikai hajó és szállítmánya csak búzából áll. A legénységnek mégis el kellett hagynia a hajót, mire a németek azt dinamitbombával elsülyeszteték. A németek kijelentették, hogy a hajó az ellenségnek dugárut szállít. A hajó rendeltetése Queenstown vagy Falmouth volt. A William Frye elsülyesztése az Atlanti-óceán déli részében történt. London, márczius 13. A Reuter-ügynökség jelenti Panamából. A Prinz Eitel Friedrich német segédczirkáló által elsülyesztett Kidalton és Jean franczia gőzösök legénységének negyven embere a Nordic gőzössel ideérkezett. A gőzös az úgynevezett Húsvét-szigetnél talált rájuk, ahol a Prinz Eitel Friedrich letette őket. Angol vélemény: London, márczius 13. Az itteni lapok amerikai levelezői jelentik, hogy Amerikában nagy megütközéssel fogadták a William Frye megsemmisítésének hírét. A Times jelentése szerint az amerikai kormány erélyes magatartást fog tanúsítani, hacsak nem derül ki teljes bizonyossággal, hogy a hajó rakománya a brit flotta vagy hadsereg részére volt szánva. A levelező hozzáteszi, hogy a londoni deklaráczió erre az esetre nem alkalmazható. Ellentét Oroszország és Japán között. Bécs, március 13. Kopenhágából táviratozzék a Neue Freie Pressének . A Novoje Vremja szemlátomást illetékes helyről történt sugalmazás alapján azt a véleményt juttatja el Tokióba, hogy Japánnak Kína ellen támasztott követelései Oroszország keleti érdekeivel ellentétesek. A lap szerint az orosz kormány e részben diplomáciai tárgyalásokat indított meg Tokióban. Konfliktus Anglia és Mexikó közt, Washington, márczius 13. Az angol kormány Caranzához azt a felszólítást intézte, hogy adjon felvilágosítást a Wichsbrock gőzös lefoglalásáról és kapitányának elfogatásáról ment!... Nem ment! Ha egy sebet láttam, doktor bácsi. .. Iszonyú . . . Nem ment ... Abbahagytam.. . Ahányszor egy tábori kártya jött , föléledtem. De csak egy órára, doktor bácsi. . . Azután megint kezdődött vagy folytatódott ... Csak egyetlenegyszer volt, ami megcsillapított. Csatangolni. Jáni, járni, járni, amíg a talpam olyan nem lett, mint a parázs. Járni, roskadásig ... Aztán mg aludni is tudtam néha egy-két órát... És tudja, hol csatangoltam ? Mindig a keleti pályaudvar körül. Ott sűrűn láttam katonákat, amint a feleségüktől búcsúztak. És olyankor mindig az az érzésem volt, hogy én is ebben a pillanatban búcsúztam Sanyitól és ... még csak most indul... még nem történhetett semmi se vele . . . mert még a vasúton van ... Ez kimondhatatlanul megnyugtatott egy pár perczre .. . Azután .. azután elindultam és mentem ... a pályaudvartól a ligetig , azután a ligettől a pályaudvarig ... És megint ki.. . és megint vissza és megint és megint... mit tudom én ... mit tudom én, hogy hányszor ? .. . Mit tudom én ? ... Csak mentem, amíg bírtam ... és sokszor késő este is, doktor bácsi ! sokszor késő este is kiszaladtam a pályaudvarra és ... néztem ... és járkáltam. De ez tegnap nem este volt, hanem délután. Megint nem volt itthon maradásom. Kimentem az állomásra és tán egy óra hosszat voltam ott. Igen nagy élet volt ott. Rengeteg tiszt indult minden vonattal. Elkezdtem szédülni. Kiindultam a liget felé. A nap erősen sütött, mintha tavasz lenne. És egyszerre a Thököly-úton egy tiszt jött velem szembe . . Nem tudom, hogyan, de mintha már nagyonnagyon messziről, a sok járókelő emberen keresztül is láttam volna, hogy jön és rám néz és mosolyog. Énrám mosolyog. Magas, szőke, körszakállas hadnagy volt, útrakészen öltözve, egy kis kokárda és egy kis rózsa a sapkáján, olyan mint egy friss vércsöpp. A kék szeme mosolygott melegen és vidáman és mély elszántsággal. És mindig közelebb jött és mindig fényesebben mosolygott. Édes jó istenem . .. Miért fogadtam el a kezét, mikor felém nyújtotta ? ... Miért ? . .. Miért tűrtem szó nélkül, hogy karonfogjon ? .. . Csak ránéztem, meglepetve és ijedten, és ő csak mosolygott és én egy szóval... de csak egy szóval se tiltakoztam vagy védekeztem. . . Mi volt ez ? . .. Édes doktor bácsi: mi volt ez ? . . . Én csak hallgattam és ő beszélt, halkan, kissé hetykén, de azért busán és oly őszintén és oly meghitten, hogy én nem tudtam levenni a szememet a szeméről és folyton az az érzésem volt, hogy ez Sanyi, holott biztosan tudtam, hogy nem ő és nem is hasonlított, de egy szikrát se hasonlított hozzá. Elmondta, hogy reggel érkezett Budapestre és este megy tovább , föl, a harertérre. És hogy senkije sincs itt, csak csatangol, unalomból vásárolgatott egyet-mást, le is fotografáltatta magát egy gyorsfotográfusnál képeslapra és adott is egyet ... És én elfogadtam : ott van valahol a retikülömben . . . És azóta, azt mondta, csak járkál és engem keresett, amíg végre megtalált ... És én tudtam, hogy ez hazugság, és mosolygott, mikor a szemébe néztem és ... és én mégis ... mégis, mintha elhittem volna neki... És hagytam, hogy megszorítsa a kezemet és hagytam, hogy magához vonjon és hogy a fülembe súgja : — Én a halálba megyek és maga az élet, a gyönyörű, a viruló élet... Szépen, forrón akarok elbúcsúzni az élettől, úgy hogy ez a bucsúzás megérje a halált. . . És én ... én mindig csak Sanyira gondoltam és ... én ezt nem tudom ... én ezt nem tudom megmagyarázni... és megérteni se tudom. Énnekem nem volt egy ellenkező szavam, és még a vonathoz is kikisértem ... és csak mikor elment, mikor magam maradtam a perronon, akkor eszméltem rá . . . Vad rémülettel kapta a magasba mind a két karja és fölsikított : — Jaj, doktor bácsi, adjon valamit, amitől rögtön meghalok ! .. . Mígálért volt, fölhasználtam az alkalmat és megkerestem a kézitáskáját. A fotográfiás képeslap csakugyan benne volt. Kiloptam és magamhoz vettem. Keserves napok. A szegény teremtés iszonyúan szenved. Egyik idegroham a másikat éri, úgy hogy napokig nem merem magára hagyni... Az egyelen reménységem az, hogy szinte fanatikusan megbízik bennem és szemmel látható megnyugvás neki, ha maga mellett lát. Különben, fájdalom, alig is tehek egyebet, mint hogy mellette vagyok és várok. Az ilyen szenvedések mediczináját még nem volt képes kikutatni a tudomány. Az ember nem tehet egyebet, csak fogja a kezét a szerencsétlennek, aki ama borzasztó fekete mélység szélére sodródott, és csak arra törekszik, hogy ez is minél erősebben beléje kapaszkodjék a bizalmával. .. Itt az orvosság , az orvos ... És nem lehet mást tenni, csak várni . .. Csak várni . .. Várni, amíg egyszer eljön az egyetlen gyógyítószer. Az alvás ... A mély, az egészséges, a csodatevő álom, amely elsülyeszti, megöli a beteg és gyötrő álomlátásokat. Fájdalom, erről egyelőre szó sincs. A boldogtalan nem is tud, nem is mer aludni. Amint lehunyja a szemét, egy konok vízió gyötri. Sikoltva ébred, belemarkol a karomba és a rémülettől dadogva mondja: AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1915. márczius 14. Világháború. A galicziai és lengyelországi harczok. A czisna—baligrádi mélyút igen fontos vonalán napok óta makacs harczok folynak. A lupkovi szorostól északkeletnek fekvő ezen fronton vitéz csapataink az utóbbi napokban sikeres támadásokkal egyre tért nyernek. Tudvalevő, hogy a Czisnától északra fekvő magaslatokat csapataink márczius 2-án rohammal elfoglalták s másnap az oroszok ellentámadásait véresen visszaverték. Azóta sikerült támadásaikkal egyre északibb irányba hatolni. Tegnapelőtt egy helységet s a körülé fekvő magaslatokat foglalták el. Tegnap pedig — mint Höfer altábornagy ma jelentik egy másik magaslatot, melyért napok óta folyik a makacs küzdelem, birtokukba vettek. E harczokban az árkászok is közreműködtek, s az ellenséges állások egy részét felrobbantották. Közelharczra került ezután a sor, mely azzal végződött, hogy a mieink az oroszokat visszaverték s több tiszttel ezerkétszáznál több foglyot ejtettek. Egy éjjeli orosz ellentámadást sikerült visszaverni s ez alkalommal az ellenség ismét súlyos veszteségeket szenvedett. Nyilvánvaló, hogy derék csapataink az elfoglalt területeket a legvégsőig védik s hogy az ellentámadások csak az oroszok veszteséglistáit szaporítják, de eredményre nem vezetnek. Oroszlengyelországban és Nyugat-Galicziában csak tüzérségi harcrok voltak. Kisebb orosz támadásokat csapataink sikeresen visszavertek. A kárpáti front legszélsőbb balszárnyán, Délkelet-Galicziában és a Bukovinában a rossz időjárás következtében nyugalom van. Északlengyelországban az oroszok augusztási veresége arra késztette őket, hogy erről, valamint az ettől északkeletre fekvő terepről visszavonuljanak a Bohr mögé s menedéket keressenek a grodnói vár ágyúi alatt. Vereséget szenvedtek Prasznysztól északkeletre is, az Orzycz folyó mentén. A szövetséges német és magyar-osztrák seregek helyzete a Visztula északi partterületén tehát mindenképpen kielégítőnek mondható. Alábecsülni az ellenség erejét esztelenség lenne, de ha az oroszok stratégiáját és taktikáját a legutóbbi négyhetes harcrokban tárgyilagos szemmel nézzük, lehetetlen elzárkózni az elől a tapasztalat elől, hogy minden szívóssága és ellentálló ereje daczára, az orosz haderő a Visztula és Niemen közt már nem képes egységes és nagy czélra törő offenzivára. Elkeseredett harczok Lupkov és Uzsok között. — Az Újság haditudósítójának távirata. — A Lupkov és Uzsok között megindult élethalál harczok állandók. A czisna—baligrodi után dúló küzdelem a kárpáti harczok legvéresebbje és olyan feladatokat hárít katonaságunkra, melyek minden képzelmet felülmúlnak. Csapataink tegnap egy fontos, az oroszoktól megerősített magaslatot rohammal elfoglaltak, ezernél több foglyot ejtve. Az uzsoki harczokat kivéve, a front csendes. A Kárpátotalján megkezdődött olvadás újabb nehézséget teremt a katonaságnak. Szomory Emil: Új nagy csata a Visztula balpartján. Milano, márczius 13. A Corriere della Sera jelenti . Az orosz hadvezetőség márczius 9-iki jelentése szerint a Visztula balpartján és a Pilicza táján indult harczok komoly, egyre nagyobb méretű csata jellegét öltik. A Kárpátokban az egyesült ellenséges haderők folytatják támadó mozdulataikat. A nyugati harcztér. Úgy a franczia, mint a német jelentésekből az utóbbi napokban a pozíczióharczok többé-kevésbé egyforma képe tárul elénk. A francziák még mindig főleg a Champagneban