Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-30 / 119. szám
Péntek, 1915. április 30. AZ ÚJSÁG lát. Hátba akarták támadni a török szárazföldi sereget, hogy így megtörjék a Dardanellák erődeinek ellenállóképességét. A partraszállott szövetséges csapatok főparancsnoka Hamilton angol tábornok, de a Madroszból hozott franczia csapatok önállóan operálnak D’Amadé tábornok vezetése alatt. A partraszállott szövetséges haderőt 60.000 főre lehet becsülni. Ez a sereg két franczia és két angol hadosztályból áll, az utóbbi ausztráliai és újzélandi katonaságból alakult. Két további angol hadosztály után van Egyiptomból a Dardanellák felé, úgy hogy a szövetségesek a szárazföldön körülbelül 90.000 emberrel fogják a hadműveleteket a Dardanellák ellen megkísérelni. Az angol parancsnok számít rá, hogy időközben Egyiptomból további segédcsapatokat fog kapni s végül 180—200.000 főnyi hadserege lesz török területen. Berlin, április 29. Hágából táviratozzák . Lemnosz előtt tíz franczia szállítóhajó áll, a franczia óceángőzösök között ezek a legnagyobbak. A múlt héten Tenedosz előtt 32 hadihajó gyűlt össze. Az a sereg, amelyet az egyesült flotta ezeken a szállítóhajókon török földre akar vinni, állítólag 50.000 emberből áll. Egy részük Szmirna ellen fog menni, ahol a törököknek hír szerint mindössze 3000 emberük van. Lemnosz szigetére 16 franczia ágyuüteget vittek, csupa 7,5 cm.-es ágyukat. Az angol admiralitás jelentései a Dardanellák ostromáról. Bukarest, április 29. A szövetséges flottának és az expedíciós csapatoknak a Dardanellák ellen megkezdett újabb sikertelen akciójáról, melyről a török főhadiszállás részletesen beszámolt, az angol admiralitás eddig csak két, feltűnően szűkszavú jelentést adott ki. Az első Reuter-távirat, mely 26-áról kelt, így szól: »Az admiralitás közli, hogy a szövetséges hadsereg kikötött a Gallipoli-félszigeten.« A másik londoni jelentés ezeket mondja : »Az admiralitás jelenti, hogy a flotta és a hadsereg tegnap újból megkezdte az általános támadást a Dardanellák ellen. A gyalogságnak a flotta által támogatott partraszállása napkeltekor kezdődött a Gallipoli-félsziget több pontján. Az eredmény ismeretes. A török jelentésekből már tudjuk, hogy a szövetségesek partraszállása eddig csak kísérlet volt. Angol lap a partraszállásról, Hága, április 29. A Daily News jelenti Athénból, hogy a szövetségesek tengerészeti hadereje a parton legalább öt helyen kísérletezett a partraszállással, hogy a Dardanellák ostromlását kikényszeríthesse. Az ázsiai parton Kum Kalehnál igyekeztek lábukat szilárdan megvetni, az európai oldalon pedig Seddil Bahrnál. A Gallipoli-félsziget nyugati partján, az Edzs-et-Mar-öbölben, valamint a szároszi öbölben, a szároszi szigetektől északra, végül pedig Enosznál Thrácziában, a török-bolgár partokon szintén szállítottak partra csapatokat. A partraszállás eredményéről és haladásáról azonban a lap közelebbi adatokat nem tud közölni. Az ázsiai parton, Kum Kalehnál, a francziák állítólag huszonnyolc ágyút hajóztak ki. Az európai partra szállított csapatok a Kilid Bahr-erőd helyőrségével ütközetbe bocsátkoztak. A szároszi öbölből a Bulair mellett fekvő erődöket lövöldözték. Franczia minisztertanács, Berlin, április 29. Génfből jelentik . Athéni jelentések nyomán Párisban a déli órákban tudták meg a Dardanelláknál megkísérelt partraszállás meghiúsulását. Hamilton generalisszimusz szerint mindennek a repülők az okai, kik nem bírták megállapítani az európai és ázsiai védősereg erősségét. Ezt a nyilatkozatot szkeptikusan fogadják a párisi szakkörök. Poincaré külön minisztertanácsot hívott egybe, mely megnyugtató jegyzéket fog kiadni. Galanin orosz ellentengernagy elesett Szebasztopol előtt. Zürich, április 29. Pétervárról táviratozzák . A Novosti mai számában gyászjelentést közöl, amelyet eddig eltitkoltak. A gyászjelentés hírül adja, hogy Galanin orosz ellentengernagy Szebasztopol előtt egy török gránáttal találva meghalt. Egy orosz csatahajó katasztrófája (?) Frankfurt, április 29. A Frankfurter Zeitung egy pétervári távirata Tyikov ellentengernagynak, az 1. Pál csatahajó parancsnokának, továbbá az orosz keleti-tengeri hajóraj három tisztjének hirtelen halálát jelenti. MElKiMÉÉwlÉliyin. A lé szüzei. Irta ifj. Hegedűs Sándor. Csodálatosan tiszta volt az ég, semmi felhő nem látszott rajta és oly szépen sütött a nap, mintha a természet a nyár minden gyönyörét abban az egy napban akarná összegyűjtve bemutatni. A város képe megtisztulva látszott a napsugárban és a júliusi idő fényessége felvillanyozta a lakosokat és azok a házak kőkaptáraiból rajokba verődve menekültek ki a szabadba, mert minden, ami szép és minden, ami a nyárról mint bűbájos öröm a lelkekben élt, az mind ott ragyogott a ház falán játszadozó napsugárban. Mi kint jártunk a hegyek között és visszanézve a völgybe, figyeltük a kivonuló embereket. Egy nagyon szép asszony állott mellettem, a kinek aranyhaja hasonlatos volt a napsugár színéhez és a kinek a lénye édes volt, hasonlatos a tavaszi méz édességéhez. Ő dicsérte a napsugarat, hogy milyen fényes az, mire én vallomás alakjában újra megmondtam neki azt, amit ő tőlem máskor is hallhatott már : — Magának a napsugár csillog és világít, nekem pedig egy aranyszőke haj, meg az aranykoronás fej alól előcsillanó két fénylő szem. Nevetni kezdett. — Maga szereti a hasonlatokat. — Dehogy, — válaszoltam — szeretem az életet és az igazságot. — És mi maga szerint az élet igazsága ? — A szerelem ! — Ebben a pillanatban a kertész sietve jött érte és nagy lihegve jelentette : »Uram, a méhek nagyon izgatottak. Azt hiszem, az uj raj pár percz múlva kiröppenik !« — Jöjjön — szóltam a szép asszonyhoz — s meglátja most, hogy igazam volt, mikor azt mondtam, hogy nem a hasonlat ami engem érdekel, hanem maga az élet ! Pár percz múlva ott voltunk a méheknél. Tényleg nagy sürgés-forgás volt az egyik kaptárban és a kas belsejében titokzatos zugás hallatszott. Szép vendégein meg is jegyezte : —Olyan, mintha egy rejtélyes üst forrna itt. Ráhagytam. — Igen, eltalálta, ez a szerelem kohója, amely úgy háromszázezer kis lélekben most egyszerre fellobbant ! — Ezalatt lassan leemeltem a kas deszkaborítóját, ugy hogy az üvegfödélen át beláthattunk a rejtélyes tábor belsejébe. Óriási élet volt ott, az összes rétegek izgalomban voltak és a nagy zúgás között egy kis siró hang hallatszott, mintha valami titokzatos nimfa egy rejtélyes sípon játszadozna. — Minő dal ez ? — kérdezte a szép aszszony. — Ez a szerelem dala, a királynő éneke, a melylyel szerelmi útra hívja fel rachiiodalma összes népeit ! — Ekkor a zümmögő zúgás erősödni kezdett és a következő pillanatban az egész raj robbanásszerűen kiröppent a kaptár nyílásán. — Gyönyörü — kiáltotta szép vendégem. — Lássa,— mondtam — ez a szerelem apoteózisa. A méhek ezalatt egyre szálltak és keringtek, leverődtek, fölcsapódtak, majd szálltak, szálltak mind magasabbra, legelői a királyné biztos repüléssel s utána meg a számtalan here. — Nézze, nézze, most, most egy utoléri a királynét, ime, boldog öleléssel szerelmi mámorban olvad össze vele, ott fent a magasban ! — Melyik érte utol. — A legerősebb ! Az, amelyiket a természet kiválasztott arra, hogy a szerelem önfeledte pillanatában a királynét bírhassa! Ekkor a méhek már lefelé keringtek, világosan látható volt, amint elől repültek a szállást csinálók, akik megkeresték a legalkalmasabb faágat, amelyre leverődjön a szerelmi mámorban égő vándorsereg. És ime, egykettőre ott lógtak ők a faágon egy nagy szívalakú, alácsüggő rajban sűrűsödve össztömegükkel. Én egy kasért siettem és abba ráztam be a méheket, de egy véletlen folytán a királyné megsérült egy ágütéstől és kisgyűrűs teste összemorzsolódva a földre esett. Most hiába volt minden igyekezetem, a méhek szétszóródtak. Egy részük a fűben mászkált, a többi keresve a királynét, körüldongta a faágat, a többi pedig rácsapódott a méhes falára. Nem volt királynéjuk, nem volt mit tenniök ! Nagy kínlódással söpörtem be egy kis tollseprűvel őket a kas belsejébe, aztán egy erős rajból kivettem egy egynapos petékkel benépesített viaszkeretet és azt betettem az árván maradt zsibongó nép közé. Ezalatt szén társam izgatottan várakozott és szorongva kérdezte, hogy mi történt. — Egy szerencsétlenség, — feleltem, — a királyné megsebesült, félos, hogy egész népe tönkremegy, mert lássa, ezeket a finom kis lelkeket, akik a levegő síkjain élik le életüket, a szerelem tartja össze; az a szerelem, amelylyel a természet felruházza és tudatossá teszi még az öntudatlan lényeket is ! Ez a királyné eme légi nász után, melyet kiválasztott szerelmesével tett meg, hivatva lett volna a többi százezer kis szűzi rackleánynak anyjává lenni, s az új nemzedékről gondoskodni, de mert ő elpusztult, népe is veszendőnek indult. Most a mentőakczióval mentem meg őket, megrabolva számukra egy másik kaptár családját. Ezzel kinyitottam a másik kas födelét, s a mellettem álló vendégemnek magyaráztam : — Nézze, itt alól vannak a dolgos méhek, ahol a mézet és viaszkot halmozzák fel, itt . Minden arra vall, hogy a csatahajót katasztrófa érte. Orosz jelentés a Boszporus bombázásáról. Bukarest, április 29. A török hadvezetőség jelentette már, hogy az orosz fekete-tengeri flotta a minap teljesen sikertelenül akciót kezdett a Boszporus ellen, de látva, hogy semmi eredményt sem tud elérni, visszavonult. Jellemző, hogy erről a rövid lélekzetű akcióról Pétervárott két napi késedelemmel a következő hivatalos jelentést adták ki: — Április 25-én reggel hat órakor feketetengeri flottánk közeledett a Boszporushoz. Reggel nyolcz órakor hajóink nagy ágyúi tüzelni kezdtek a török erődök ellen és ágyúzták Karibdjét, Jumburnt, Uziliát és Kabaka Magierát. A török pénzügyminiszter Bécsben. Berlin, április 29. David bej török pénzügyminiszter csütörtökön innen Bécsbe utazik. Hírlapírók előtt úgy nyilatkozott, hogy eddig csak fejével volt az európai központi hatalmak mellett, most azonban szívével is. Nagyon imponál neki a német birodalom hatalmas pénzügyi ereje és minden, amit német városokban, látott mostani útján. Az osztrák-magyar monarchia bebizonyította, hogy hasonlíthatatlanul nagyobb az életereje, semmint ellenségei hitték. A berlini török nagykövet lemondása. Szófia, április 29. Itt elterjedt hírek szerint Mahmud Muktar pasa, Törökország berlini nagykövete legközelebb megválik állásától és visszatér Törökországba, ahol alkalmasint valamelyik hadsereg élére fogják állítani. Távozásának csak személyi okai vannak. Utódja gyanánt Hakki pasát emlegetik. Kritizál a Morningpost. London, április 29. A Daily Chronicle bírálgatja az admialitás márcziusi támadását a Dardanellák ellen, melynek a lap megállapítása szerint olyan vészes következményei voltak. A többi között felhányja a lap, hogy a márcziusi támadással elárulták az admiralitás terveit, miáltal a németeknek és törököknek alkalmat adtak, hogy nagyon értékes hetekkel előbb szervezzék a védelmet. Csak két magyarázat lehetséges. Az egyiket a Morningpost mondotta, hogy tudniillik az admiralitás könnyen elkerülhető gigászi hibát kö