Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-17 / 167. szám

Csütörtök, 1915. junius 17. AZ TJJSAG A füzet nyelő Loretto-domb Bernhard Kebermann írja ezeket a hangulatos sorokat, a Berliner Tageblatt-ban. Közvetlenül B. gyári falu mögött völgynek megy az ut, le egy tág völgykatlanba. És rajta túl széjjelterülve terpeszkedik, mint egy panoráma, a híres domb, mely annyi vért ivott, a Lorette dombja. Bájos a képe. Aranyosan és zölden emelkedik ki a zöld völgyteknőből, szélesen és szelíden mint lapos magaslat, melyet domblánczok környékeznek. A teteje erdős, lombos erdő nő rajta, a Bois de Bovigny. Az izzó napfényben terül el, domb és felhőárnyékok húzódnak el fölötte. Olyan mint egy frankhoni vagy thüringiai verőfényes magaslat, nincsen rajta semmi különös. Széles, szelíd dombhát, rajta a júniusi nap, fölötte a forróság párázata, a tetején sapkamódra erdő, semmi egyéb. És ez a bájos, napfényes magaslat, amelynek oly békés a képe, hogy azt hinné az ember, juhok legelnek rajta és gyermekek játszanak rétjén, ma nem egyéb egy rengeteg sírdombnál : óriási sir. Ezrével fekszik ott barát, ellenség. Elestek az őszön, a télen, a tavaszon. Némelyiküket el sem temethették. Hónapszám hevertek a napon, a havon, az esőben, és a föld tépdeste őket és lassanként magába tépdeste őket. Éjjel a villanó csillagokra meredtek ki nyílt szemmel, a békének és a gyönyörűségnek világába, a hová lelkök megtért, holottan testük ennek a földnek poklában hevert. Olyan rettenetes ennek a háborúnak dühe, hogy az ellenfelek halottaik eltemetésére sem tudnak időt hagyni egymásnak. Mindenki beláthatja ezek után, hogy ennek a dombnak kellemessége és kedvessége hazugság. Borzasztó dolgokat látni fönn rajta, olyanokat, hogy senki sem emlékezik rája vissza szívesen. Ingoványos helyek vannak odafönn, melyekben a halottak lassan elmerültek, úgy hogy ma már csak egy-egy csizma, vagy könyök látszik ki belőlük. Vannak ott árkok, vermek, igazán félelmetesek , tele vannak vizzel,iszappal és egy-egy bajusz hegye néz ki a vízből. Olyan dolgok vannak ott fönn, amiket nem lehet elbeszélni. Ha a paraszt valaha megint belevágja ekéjét ebbe a dombtetőbe, minden léptével embercsontba, csizmákba és törött fegyverekbe botlik majd. Odafönt állott Notre Dame de Lorette oly sokat emlegetett kápolnája. Ma romhalmaz. Odafönn minden négyzetméternyi talajnak megvoltak a maga küzdelmei, a maga halottjai, a maga borzalmai. A földet gránátok tépték rongygyá. Odafönn minden útnak és minden tereprészletnek megvan a maga neve és mindenik névhez sok vér és sok hősiesség tapad. Azok a nevek örök időkig élni fognak s a katonák kiket a domb visszabocsátott, öreg korukra is megemlegetik őket. Ott a szószék, a mélyut, a torlaszat, az iszapos teknő, a holtak rétje. Minduntalan megismétlődnek ezek a nevek az itt küzdött ezredek könyveiben. Tudta-e valaki, mekkora a jelentősége ebben a háborúban ennek a dómnak? Senki sem tudta. Néha rövid táviratok megemlítették. Ezután sűrűbben gondolnak majd reá az otthon maradtak. Hetek óta nehéz tüzet áll. Ma is. Füstölög. Első pillantásra úgy tetszik, mintha a domb mögött, a Bois de Bovigny mögött gyárkémények sorai eregetnék fölfelé füstjüket. De a rozsdabarna vastag füstoszlopok hirtelen támadtak, előkészületlenül, hármával, négyével egymás mellett buknak fel a földből. Ugyanilyen hirtelen változtatják a helyeket is, hol magasabban lebegnek, hol alacsonyabban, hol néhány kilométerrel jobbra, hol néhánynyal balra. Rozsdabarna és rozsdaveres színűek, néha pedig feketék mint a korom. Az árkainkat kereső franczia gránátok. Magukat az árkokat innen nem látni, de a gránátok bevágódása helye szerint követni lehet a görbét, mely a széles dombhát alján keresztbe húzódik. Hallani azonban nem lehet a bevágódást, mert az ágyuk szakadatlanul dörögnek és dübörögnek. A Bois de Bovignyból szurokfekete füstfelhő kavarog fölfelé toronymagasan, a következő pillanatban még egy másik, melynek füstje fönn a magasban az első gránát füstjével egyesül. Német gránátok. A fekete füstlobogók ide-oda járnak az erdő mögött, egyszerre szállnak föl a magasba, ott perczek hosszat megállnak, azután pincák alakját váltják. Elhalványodnak és valamelyik új kráter feketeséget és sötétséget lövell föl a levegőbe. A völgykatlanban, amely oly békésnek és verőfényesnek látszik, a pöttön házak mögött sáfránszinű viharjelleg hömpölyög. Nehezen és baljóslatúan dülöngél a földön, fölemelkedik és sűrűvé dagadtan felszáll a levegőbe ; elfödi az égnek egy darabját. Nehéz franczia gránát volt, mely a mi ütegeinknek szólt. Dühös visszalövések. Csapás csapás után, a levegő mennydörög. A Bois de Bovigny mögött, az Ablain felé lejtő völgyben fekete viharfelhő emelkedik a kék égnek. Nem maradtunk adósai az ellenségnek ! GYORS SEGÉLY ARANYAT-VASÉRT. — Auguszta-alap. — Gyűjtéseink eddigi eredménye 1.710.734.18 K. A mai napon a következő adományokat kaptuk: Gyorssegély. Eddigi gyűjtésünk ..................... 1.333.671.—K. A »Nemzet Háza« javára. (Az Auguszta-alap rokkant alapja.) Az országos mozinap rendezéséből június 10-ig befolyt összegeknek az alapra eső része ................. 20.402.96 K. Bálint Lajos Esztergom .............. 27.— » Összesen.... 20.429.96 K. Eddigi kimutatásunk.. 137.972.10 » Együtt.... 158.402.06 K. Véderő. Eddigi gyűjtésünk ..................... 83.609.13 K. A lapunkhoz befolyó összegeket a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rákóczi-úti fiókosztályához szolgáltatjuk be és 10.000 koronás tételekben bocsátjuk a honvédelmi minisztérium rendelkezésére. Vöröskereszt. Eddigi gyűjtésünk ..................... 41.988.49 K. A háborúban megvakult katonák részére. Rendőrkapitányi hivatal Szepesváralja ..................................... 30.— K. A nagyidai ref. iskolás gyerekek, vizsgavirágokért —................. 3.— » Wertheimer Rezső polg. iskolai tanuló, uzsonnapénzek gyűjtése 8.— » Összesen.... 40— K. Eddigi gyűjtésünk.... 43.034.22 » Együtt.... 43.075.22 K. A katonatiszti özvegyek és árvák»Erzsébet Otthona« javára. Csengery Lóránt Budapest.......... 100.— K. Hegyessy István Szilsárkány .... 10— Az abrudbányai kereskedők és iparos tanoncziskola növendékei Incze Antal polgármester által 20.— » Keszlerffy János Budapest.......... 20.— » Grosz Hugó Komját 21— » Pacsu János Osutak..................... 5.— » Baranyai Imre Budapest.............. 5— » Keresztély Lóránt Budapest .... 1— » Keresztély Árpád Budapest .... Összesen.__ 183.— K. Eddigi gyűjtésünk.... 10.699.09 » Együtt----10.882.09 K. A háború által ínségbe jutott felvidékiek segélyezésére. A kunágotai ref. templomi perselyben gyűlt könyöradományok, Gulya György lelkész által ........................................ 62.38 K. Gyűjtéseink eddigi eredménye. A Gyorssegély — Auguszta-alap részére ..................................... 1,333.671.— K. A »Nemzet Háza« javára (az Auguszta-alap rokkant alapja) 158.402.06 » A véderőért (katonák özvegyei és árvái részére) ......................... 83.609.13 » A Vöröskereszt részére................. 41.988.49 » A háborúban megvakult katonák részére ............................ 43.075.22 » Amputált vitézeinknek műtagokra .i. 198.21 » A rokkant katonák részére.......... 3.248.10 » A Vörös Félhold részére .............. 11.948.57 » Különféle egyéb pénzadományok 28.593.40 » Összesen.... 1.710.734.18 K 1— » MEGKÖSZÖNTE! — Jelentés. — Tekintetes főkapitány úr, helyben, miután kiáltó szavamat már több ízben felemeltem, hogy nem köszöni meg, az Istennek se köszöni meg, s hogy hiába erőlködöm , adok sokat, adok többet, valószínűtlen vagyonokat adok, mégse hajlandó megköszönni, most kötelességemnek érzem, hogy nyílt szóval bejelentsem, hogy igenis megköszönte és ezzel halomra döntötte esztendők praxisát, szent meggyőződésemet és idevágó teóriáimat. Hogy hogyan történt, azt is el fogom mondani, az úgy történt, hogy... Ja igaz , hogy miről van szó tulajdonképpen? Na igen, az öröm annyira megzavart, mert az egész dolog olyan igen szokatlan, hogy úgy veszem észre, hogy egyik szavamat a másikba öltöm és kissé értelmetlen vagyok, de nem is csoda. Persze, persze, a kocsisról van szó, kiről másról volna most szó , csakis a kocsisról, a bérkocsisról és a pénzről, amit fuvardíjnak is neveznek. Aztal köszönte meg, kalaplevéve, határozottan, hangosan, mit mondjak? így: — Köszönöm, nagyságos úr ! Tekintetes főkapitány úr, ki vázolhatná meglepetésemet ! Én biztosan nem, föl se tételezem magamról,hogy vázolni tudnám, aznap este, mikor történt, fölvettem ugyan róla egy kis tényvázlatot, de most, hogy előveszem, az az érzésem vele szemben, ami a festett padokkal szemben: — Migyázat ! Vázolva ! Igen, igen, úgy történt, hogy éppen este volt, ami még nem csodálatos, és jöttünk a színházból, ami szintén nem csodálatos. És bérkocsik gördültek el mellettünk, jobbra-balra, miként hajók, ha éjjel találkoznak, de ezen sincs semmi; hogy intettem az üres kocsiknak s nem állottak meg, ki csodálkoznék ezen; a fülük botját sem mozdították, mi van ezen ; talán nem tudták, hogy sétálni fognak s nem hozták ki magukkal a fülük botját, nagyon meglehet. Egyik azért mégis meglassította iramát és mielőtt még én szóltam volna, ezt mondá: — A Teleki-utcza felé ? Nem tudtam hirtelen felelni, mert nem tudom, merre van a Teleki-utcza, csak meglepetten kérdeztem: — Hogy-hogy? Úgy hogy ha a Teleki-utcza felé tetszenek menni, akkor elviszem; ha nem arra, akkor nem viszem el. Némi kis ballaszt kidobása után a helyzet magaslatára emelkedtem s igy szólok: — Mi az, hogy felé ? Nem is felé, hanem oda. — A Teleki-utczába? — Ehe. Ezzel beszálltunk a kocsiba, a mire nem nyílott volna alkalmunk, ha nem vallom magamat Teleki-utcza irányunak, mert az iram csak meg volt lassítva, de a jármű mozgott. — És hányás szám? — kérdezte ő. Feleltem . — Mit kérdi? A hogy maga akarja. Az összes számok rendelkezésére állanak. Ha már az irányt maga választotta meg, nekem mindegy, s ha a Teleki utczába megyünk, akkor én a számokban nem válogatok. Gondoljon ki egy számot, dobja a fejét a Dunába, szorozza meg hárommal és vigye oda. —Tréfálni tetszik! — Mit tegyek? Komolyan fogjam fel, hogy belenyúlva egyéni szabadságomba, éjszaka irányokat szab tétova lelkem elé ! És bemondtam a czimet. — Halt ! oda nem megyek ! — Na látja! Menni ugyan fog, mert mióta e világon élek és bérkocsin bérkocsizok, nem fordult elő, hogy kiszálltam volna egy kocsiból, de már most bemondhatom, hogy ez a fuvar, ez a cs .