Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-01 / 181. szám
Csütörtök, 1915. július 1. AZ ÚJSÁG Őszinteségen az angol alsóházban. (Anglia ipari mozgósításáról és a municzió-nyomoruságról.) Az angol alsóház tegnapi ülésén kipattantak azok a gondolatok, vagy legalább is egy részük, a melyek a czenzura hatalmától leplezve, tartósan izgatják az angol közvélemény. A különbözet pártok szónokai oly aggodalmakat hangoztattak s oly szemrehányásokkal illették a volt s a mostani kormányt, egymást, és mindenekfölött a hadügyek vezetését, egyikök, a tulajdonképpen uralkodó unionista párthoz tartozó Houston pedig oly rettegést árult el a németeknek az orosz győzelmek után várható calaisi támadásától s Angliába várható betörésüktől, hogy mindez nehezen egyeztethető össze azokkal az elbizakodott és nagyhangú kijelentésekkel, amelyeket az Asquithoktól s a nagy kormánybukás előtt a Churchilloktól és Gregektől hallott a világ. (A munkabíró férfiak és nők nemzeti lajstroma.) London, június 30. Az alsóházban Long belügyi államtitkár törvényjavaslatot nyújtott be, amely a 15 és 65 év közti összes férfiakat és nőket kötelezi nemzeti lajstromba való jelentkezésre. Long a javaslat benyújtását beszéddel vezette be, amelyben nyomatékosan rámutatott annak szükségességére, hogy Anglia ipari és pénzügyi pozíciója épségben megtartassák. A törvény ezélja megteremteni az eszközeit olyan szervezetnek, amely mellett a nemzeti termelés maximuma érhető el, a kiadások minimuma mellett. A kormány igyekezni fog minden munkaerőt a lehető legintenzívebben az állam érdekében felhasználni. Az igazságügyi államtitkár egy kérdésre válaszolva, kijelentette, hogy a kormány eljárást szándékozik indítani a Labour Leader bizonyos czikkei ellen és Conybeare dr. levele ellen, melyben a brit hadibizottságok tevékenységét indokolatlan élességgel támadta. Markham Artur kérdezi a miniszterelnöktől, vájjon az a tekintély, akire hivatkozva Newcastleban kijelentette, hogy sem az angolok, sem a szövetségeseik nem szenvednek munícióhiányból folyó hátrányokban, Kitchener vagy a hadügyi hivatalnak másik tisztviselője volt-e. Asquith miniszterelnök azt válaszolta, hogy közérdekből erre a kérdésre nem válaszolhat. Sir John Simon államtitkár e kérdésre válaszolva, elítéli a légi támadások veszélyeit túlzó újságnyilatkozatokat. Markham Artur kérdezi, várjon a hadügyminisztérium továbbra is szándékozik-e toborozni olyan újonczokat, akiket ki nem képezhet. Tennant azt válaszolja, hogy czélszerűtlen volna a rendszert most megváltoztatni. (A munieziós bili.) A munieziós bili második olvasásánál Mac Keil (unionista) kételyét fejezi ki, várjon e bili intézkedései elégségesek-e és kritizálja az erre vonatkozó törvényalkotás késedelmességét. Lloyd George legutóbb kijelentette, hogy nyolc-kilenc hónapra van szüksége, hogy puskák előásatására gyárakat alapíthasson. Közölte továbbá, hogy míg a középeurópai hatalmak hihetőleg elérték termelésük határait, addig mi alig hogy a lehetőségek küszöbét léptük át és pedig a tizedik hónapban. A municziós bili bevallottan csupán kísérlet. Van-e azonban időnk kísérletekre? Szóló az állami kényszer mellett foglal állást. Houston (unionista) kifejti: French tábornok és a hadsereg hónapok óta nyomatékosan követelnek több municziót. Úgy látszik, Lloyd George az egyetlen miniszter, aki a nemzetnek meg meri mondani az igazságot. Az ágyakban és muníciókban való hiány hallatlanul szégyenletes. Az ország eddigi csekély részvétele a czenzor bűne, aki az igazságot szégyenletesen eltitkolja. A hadügyminisztérium, úgy látszik, azt hiszi, hogy most is az elodázgatás rendszerét kell alkalmazni, mint a búr háború idején, a mai helyzet azonban egészen más. A történelem folyamán sohasem volt országunk helyzete olyan kétségbeejtő, mint most. Az előző kormány mindent megtett, hogy az országot ámuzgatással biztonságba ringassa. Most koalíciósrendszerünk van, mert a hadügyminisztérium saját bürokratizmusa miatt a munícziókérdésben óriásit botlott és összeomlott. Az új kormány kötelessége a teljes igazságot megmondani. A háború tizenegy hónapja után a helyzet: patt. A németek nem úgy viselkednek, mintha keleten megverték volna őket. Ha sikerül az oroszokat visszaűzniök, akkor csapatokat küldhetnek a nyugati frontra. Calais ellen vonulhatnak, onnan Dovert és Folkestonet nehéz ágyukkal bombázhatják és e bombázás fedezete alatt légi támadást, vagy Angliába való betörést kísérelhetnek meg. Nálunk a flotta védelmében bíznak. De Gallipoli mutatja, hogy a flotta mit tehet és mit nem. Az elnök felszólítja a szólót, hogy a miniszjós biliről beszéljen. Houston óva inti Lloyd Georgeot a hadügyminisztérium és az admiralitás eljárásától, amennyiben ezek fegyvergyártó cégekkel a közérdek rovására túl szoros viszonyt tartottak fenn. Elítéli, hogy a hadügyminisztérium csak most kísérletez öntöttvasból való Brizanc-lövedékekkel, holott a németek már milliókat használnak azokból. Hobhouse (liberális) ezt mondja : Ha folytatják a támadásokat az előző kormány ellen, akkor a maga részéről nyitt és őszinte vitát fog provokálni. Kétli, hogy a helyzet kétségbeejtő. Hodge (munkáspárt) a bili mellett foglal állást, azt hiszi azonban, hogy annak részleteit módosítani kellene. Sztrájkoknak háború alatt nem szabad előfordulniok. A legutóbbi hónapokban előállott nehézségeket az élelmiszerárak nehézsége idézte elő. De hiányzanak a muníció előállításához szükséges gépek is. A munkáspárt elvben nincs ellene a bűnnek. Sir John Simon belügyi államtitkár azt mondja, hogy a vita azt bizonyítja, hogy a muníció előállításához szükséges rendkívüli intézkedések kényszerűsége nem vitatható. A törvényjavaslat nem akar állami kényszert. A szakszervezetek a háború után visszakapják valamennyi régi jogukat. Asquith miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a törvényjavaslatot még ezen a héten el kell intézni. A Snowden (munkáspárt) azt vitatja, hogy Hodge nem a szakszervezetek meggyőződését fejezte ki. A szakszervezetek értekezletén, amelyet Lloyd George-zsal tartottak, a bánya- és textilmunkások nem voltak képviselve. Ezen az értekezleten a jelenlévők harmadrésze a municiós törvényjavaslat ellen szavazott. Sztrájkok a mostani időkben elképzelhetetlenek, mind a mellett a kormány nem fejtette ki a javaslat szükségességét. Szóló azt bizonyítja, hogy a kormány a woohoidi arzenált nem használja ki teljes mértékben és tiltakozik az ellen, hogy a municziós miniszter olyan felhatalmazást kapjon, amely szerint a törvényjavaslatban említett intézmények dolgában tetszés szerint adjon ki rendeleteket. Grady (munkáspárti) Snowden ellen fordul, aki a munkások és az általuk választott vezérek közé konkolyt akar hinteni. Henderson, a közoktatásügyi hivatal elnöke kimutatást ismertet a háború kezdete óta megindult sztrájkmozgalmakról, és hangsúlyozza, hogy a kötelező döntőbíróság elvét a gép- és hajóépítő szakszervezetek már márcziusban elfogadták. Snowden állásfoglalását a háborúról való felfogása befolyásolja. Pringle (szabadelvű) ezt mondja : A háború tartamáról és komolyságáról való tévhitek részben a főhadiszállásról való sajtójelentéseknek a bűne. A főhadiszállás ismert szemtanúja néhány hónap előtt azt jelentette, hogy a németek, akiknek municziós készletük kimerült, régi tiputeu lövegeket használnak. A szóló helytelenül a kormány ama szándékát, hogy a javaslatot keresztülkorbácsolja. Nem az első eset, hogy Lloyd Georgenak olyan nagyon sürgős a törvényjavaslat keresztülhajtása. Még csak kísérletet sem tettek annak bebizonyítására, hogy a javaslat a muníció gyártását nagyobb arányúvá fogja emelni. Szóló élesen bírálja a javaslatot és tiltakozik a miniszter korlátlan rendelkezési joga ellen, ami nem egyéb, mint igen rossz következményekkel járó diktatúra. Számosan, akik segédkeztek ama diktatúra megalapozásánál, most megtámadják bukott bálványukat. Szóló nem kívánja, hogy Lloyd George is ilyen bukott bálvány legyen. (Elfogadták a minicziós javaslatot.) A szónok éjjel 10 óra 55 perczig beszélt, mire Lloyd George néhány rövid megjegyzése után a javaslatot második olvasásban elfogadták és az ülést berekesztették. ALPESI MAGYAR HADI ÚJSÁG. A harctéri sajtónak erről a legújabb orgánumáról már történt említés egy mai haditudósításunkban. Ma megkaptuk csütörtöki, június 24-iki dátummal megjelent első számát az Alpesi Magyar Hadfi Ujságnak, amely annál érdekesebbb lap lesz, mennél több, nem is nap, hanem esztendő múlik el a megjelenése óta. De hírmondó krónikának is ügyes és tartalmas. A vezérczikk helyén ez a lelkes és tüzelő szózat: Katonák ! Már négy hete, hogy délnyugati határunk sziklabére nein álltak, megakadályozandó a galád és alattomos ellenségnek a monarchia földjére való benyomulását. Eddigi magatartástok bizonyára meggyőzte már a velünk szemben álló olaszokat arról, hogy aljas szándékaikból kiinduló tervük nem fog valóra válni, hiszen a háború kitörése óta jóformán egy talpalatnyi földet sem tudtak megszerezni a maguk választotta védőállásokon túl. Immáron bizonyára rájött arra, hogy nem számolt veletek: a hős osztrák-magyar katonákkal! Bajtársak, mutassátok meg a ravasz, szószegő ellenségnek, hogy szivetek sziklaszilárd, öklötök aczélkemény. Mutassátok meg a világnak, hogy elhatározástok, lovagias gondolkozástok és a legmagasabb sradár és a Haza iránt bennetek lángoló nagy szeretet képesítenek titeket, hogy czélotokat elérjétek : Tiporjátok le a becstelen ellenséget ! Az Úristen mindig megvédte az igazakat és megbüntette a gonosztevőket ! Győznötök kell és győzni fogtok ! Sújtsatok tehát erős marokkal és öntudattól eltelve az olasz szövetség-tiprókra ! Bizalommal üdvözöl benneteket. Parancsnokotok. A nyolcz oldalas lap tartalmát természetesen a háború hírei adják, amelyek egészen kiváltságos jogon érdeklik azokat, akiknek ez az újság készül. Sorra veszi a hazettereket és röviden, világosan ismerteti az eseményeket. A hírei között olvassuk, hogy Chlumetzky Lipót báró osztrák képviselő ezer koronát adott át, a hadügyminisztériumnak : jutalmazza meg vele azt a katonánkat, aki az első olasz zászlót zsákmányolja. Gazdag rovata az újságnak az, amelynek Hősi példa a czíme. Anyagot ennek a rovatnak dúsan szállít a közönsége. Az Alpesi Magyar Hadi Újság nem feledkezett meg arról sem, ami a magyar bakát a távoli havas ormokon is bizonyára érdekli. Van egy: Földművelés és gazdaság rovata is, amely az első számban a földmivelési miniszternek az aratásról szóló rendeletét közli. Az utolsó lapon boldog híradás arról, hogy Lemberg megint a mienk és ez a rövid, de nagyon előkelő szerzőtől való néhány sor : Katonák ! Ma van a custozzai csata 49-ik évfordulója ! Emlékezzünk vitéz őseinkről és újítsuk meg szent fogadalmunkat, hogy elődeinkhez méltóak leszünk ugyanazon ellenség előtt, mely ellen ők ma 19 éve oly dicsőséges győzelmet arattak. Jenő királyi herczeg, vezérezredes. Az Alpesi Magyar Hadi Újságot Klagenfurtban nyomtatják, még pedig annyira magyarul, hogy a nyomdatulajdonos Leo Jánosnak is magyarul van rányomtatva a neve. Kívánunk az Alpesi Magyar Hadi Ujságnak mennél több jó hírt, az olvasóinak szerencsét, egészséget és dicsőséget. "