Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-04 / 184. szám

Vasárnap, 1915. julius 4. AZ Ú­JSÁG gyárban robbanás tört­ént, a­melynek következ­tében az egész gyárépület légberöpült. Ellenez­vén munkás életét vesztette, tizen súlyosan meg­sebesültek. Az ir vezér a háború gyors befejezését kívánja. London, julius 3. Abban a beszédben, a­melyet Redmond Dublinban tartott, kifejtette, hogy Írország legfőbb érdeke most a háború gyors befejezése. Írországnak két fő kötelessége van. Először a háborúval szemben, másodszor az, hogy önmaga szerezzen garancziákat és erő­sítse politikai és katonai szervezettségét. Jú­nius 6-áig 120.741 í­ lépett be a hadseregbe, a­kik közül 71.494 katolikus és 49.247 protes­táns volt. Elpusztult halászgőzös. Amsterdam, július 3. A K. W. 147. számú katwiji halászgőzös tegnap aknába ütközött és elsül­yedt. A tengeralattjárók munkája. London, július 3. A Reuter-ügynökség jelenti Crookhavenből. A Tower nevű schooner kapitánya jelenti, hogy útjában tengeralattjáróval találkozott, a­mely jelet adott, hogy embereivel hagyja el hajóját. Embereivel csónakokba szállt, mire a tengeralattjáró lövéseivel felgyújtotta hajóját. A tengeralattjáró ezután egy másik, a látó­határon feltűnt, zászló nélkül haladó körülbelül 1500 tonnás hajó felé indult. Erre a hajóra a ten­geralattjáró két lövést tett, majd északnyugati irányban eltűnt. Az elmúlt 4 héten 23 hajót sülyesztettek el a németek. Rotterdam, július 3. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Courant jelenti: A legutóbbi hét fo­lyamán Lloydéknál Londonban 23 elsülyesz­­tett hajót jelentettek be. Vizsgálat a Lusitania ügyében. London, július 3. A Lusitania elsülyedése ügyében megindított vizsgálatot a kereskedelmi bíróság tegnap újból megkezdte, hogy az új tanu­kat kihallgassa. Marichal franczia nyelvtanító azt vallja, hogy a hajó sülyedésénél történt robba­nás géppuska ropogásához hasonlított, ő azt hitte, hogy a torpedó robbanása a hajón lévő eltitkolt robbanóanyagok jelenlétét bizonyítja. Mint ko­rábbi franczia tiszt, van tapasztalata a robbanó­szerekben. Azt vallja továbbá,­­ hogy a Lusitania kapitánya és legénysége nem tette meg köteles­ségét. A mentőcsónaknak, a­hova ő is belekerült, volt kormánya, de annak csákánya hiányzott, volt árbocza, de nem vitorlája. Azonkívül lék is volt a csónakon. :--­ Angol hajó a Szuezi csatorna fenekén. Caliasso, junus 3. (Saját tudósítónk táv­irata.) Az Idea Nationale az angol c­enzura miatt igen nagy késéssel jelenti Alexandriából, hogy a Szuezi csatornában való török támadások idején a törökök elsüly­eszt­ettek egy 10.000 tonnás hajót és ezzel megakadályozták a csatorná­ban a hajóközlekedést. Ak­kor a török támadások veszedelme elmúlt, megkezdődött az akadály­­távolítása. A munka befejeződött és a hajó­zás a csatornában ismét lebonyolítható. Japánellenes mozgalom Kínában. Köln, július 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Kölnische Zeitung jelenti Zürichből. Péter­­vári jelentések szerint Kínában a Japán elleni mozgalom mind nagyobb terjedelmet ölt. A koreai határon zavargások törtek ki, a­melyek­nek japánellenes jellegök van. A táviróhuza­­lokat elpusztították. A zavargásokban koreaiak is részt vesznek. Kína katonai készülődései Japánban bizonyos nyugtalanságot keltenek és újabb japán csapatokat helyeznek készen­létbe Korea számára. Mandzsúriában a japán csapatok létszámát felemelték. A kínai tenge­részeti minisztérium programmot dolgozott ki hadi flotta létesítésére s hadi kikötők épí­tésére. A programmot haladéktalanul meg fog­ják valósítani. Juansikkai a terveket már jóváhagyta.. • Zendülések Indiában. London, júnus 3. (Reuters) Az indiai kormány közli, hogy két indiai katona vallási őrjöngésé­ben (amok) 3 tisztet és­­1 altisztet megölt, azon­kívül egy altisztet megsebesített. Végül saját ezredük emberei két angol tiszt vezetésével le­lőtték őket. Az ellenséges vezérkarok jelentései. Oroszország: (Keltezés nélkül.) Az ellenség folytatja tá­madásait a Wieprz és Bug között. Itt június 29-én heves utóvédharczok folytak a zarevsziei, vala­mint a Lokai felé vezető úton. Galicziában az ellenség június 29-én és 30-án délelőtt makacs támadásokat intézett a front különböző pont­jain. Kamionkától Halicsig valamennyi táma­dást visszautasítottuk. Ellenségnek nagy veszte­ségei voltak. Mintegy 1000 foglyot ejtettünk. Az ellenség, néhány szakasz kivételével, nem tudott állásainkhoz férkőzni. A többi fronton teljes nyugalom uralkodik. Kaukázus, június 29-én. A partvidéken, mint rendesen, ágyú és puskatűz. Egy motor­csónakunk Arine mellett elfogott egy török tüzé­reket szállító hajót. A többi fronton nincs vál­tozás. Francziaország: Július 1-én délután 3 órakor. Az Arrastól északra terjedő területen a Champagneig éj­szaka nyugalom uralkodott. Az Argonne-okban történt tegnapi német támadás erejét két had­osztályra tehetjük. A támadást megállítottuk. A Binarville felé vezető úttól keletre a néme­teknek árkaink ellen intézett két út előre­törését visszavertük. Visszavertünk továbbá Metzeralnál is egy német támadást, a­mely az ellenségnek nagy veszteségeket okozott. Délelőtt 11 órakor. Északon a nap viszony­lagos csendben múlt el. Donpierre előtt (Pe­­ronne-tól délnyugatra 9 kilométernyire) egy aknánk elpusztította az ellenséges erődítéseket. Az Aisne-fronton tartós ágyutűz. Megerősítést nyert, hogy a németek június 30-ikán Binar­ville és Four de Paris között át akarta törni frontunkat. Az ellenség nagy kalberű löve­­gekkel és fojtó gránátok alkalmazásával akarta legszélső árokvonalunkat elérni. De második árokvonalunk ellentálló ereje feltartotta az az ellenséget, a­melyet gyalogságunk ellen­támadásai visszavetettek. Ez utóbbi azonban 200 méternyire első sorban levő árokvonalunk szétrombolt részeiben megvetette lábát. Két új ellenséges támadást ma tüzérségünk csirájá­ban elfojtott. A Bois d’A­illyban, Flireynél és Bois de Prétreben tüzérharct. A Vogézekben langenfeldkopfi és hilsenfristi frontunk ellen való két ellenséges előretörést teljesen vissza­vertünk. Olaszország: A június 29 iki olasz vezérkari jelentés­hez néhány kiegészítő megjegyzés. Az olaszok által a Straningeralmon lőtt darakjainkban nem voltak katonák. Onnan tehát osztrák-magyar csapatok, a­mint ezt Cadorna jelentette, nem voltak elűzhetők. A Cellenkofel tetején álló ellenséget a másik csúcson levő osztrák-magyar csapatrész tüzelés alá vette. Csapataink több­szörös sikertelen támadása, a­mint ezt Cadorna mondja, egyáltalában nem történt meg. Cador­­nának az az állítása, hogy osztrák-magyar csa­patok ismételt támadásokkal megkísértették, hogy az olaszoktól a Valsuganában a Ponte­­pivarón levő állásaikat elragadják, de vissza­­utasíttattak — tisztára kitalálás — és mint­hogy szándékos hamisítást nem lehet feltéte­lezni, nyilván az ottani olasz alparancsnok ha­mis jelentéséről lehet szó. AZ ÚJSÁG TELEFON­SZÁMAI Szerkesztőség: Kiadóhivatal: József 13-35 József 16-26 és 13-36 Olvasóterem és­­ . ,- as fiókkiadóhivatal: I “O**®' 9­88 Interurbin külföld és vidék 67. HÍREK* A sógor. írta Quintus. A magyar nép általában véve nagy ere­detiséggel szemléli a világot. Józanon, szinte hidegen, kissé humorosan is, de nagyon élesen és oly mélyen, hogy olykor egészen paff az em­ber még az egyszerű pásztorember megjegy­zésére is.­­ Az pedig szinte közhely, hogy jobb és hi­­sebb szíve nincs az egész világon semmiféle más népnek, ha nem is mutogatja. Nehezen szeret meg valakit, de jól mondja a nóta, hogy a­kit azután megszeret, meg is van az szeretve ! Sokat tudnának erről mesélni azok az apró, elhagyott gyerekek is, a­kiket az ország úgy nevel, hogy szétosztogatja őket a mi népünk közt. Még a külföldi gyerek­tudósok is azt mondják, hogy a magyar népnél igazabban senki sem szereti a gyereket. Nem sok beszéd­del, de nagyon szereti. Ebben is igaza van a középkori Reginának, a­ki a magyarokról egye­bek közt azt mondta : »natura taciti, ad faci­­­endum quan ad dicendum promotiores.« Hallgatag természetűek , a cselekvésre készeb­bek, mint a beszédre. Jaj, most veszem csak észre, hogy kezdek eltévedni. Nem erről akartam írni, de vala­hányszor a mi népünkről kezdek, mindig fogni kell a tulajdon magam orrát, mert másfelé viszen. Azt akartam mondani, hogy a magyar nép a különféle más nemzetbelieket is ilyen élesen és mélyen látja. És mindig valami kis humor­ral. Régi verseink, sőt közmondásaink is tele vannak ilyen megfigyelésekkel, a­melyekről csak azért nem beszélek most, mert könnyen félreértés lehet belőle. De az bizonyos, hogy a mi parasztunk, akármiféle népet állítanak is elébe, egy pillanatra sem esik zavarba. Azon­nal van neki valami okos megjegyzése. Ej, hadd tévedek félre most egy kicsit készakarva. Nem tudom hirtelenében, mikor volt, de úgy gondolom, a nyolc­vanas évek derekán, a­mikor egy jeles franczia társaság járta be Magyarországot, Lesseps, a szuezi csatorna al­kotója s akkor még a panamai csatorna építője volt az élén. Néhány jeles magyar úr vezette nagy, és mint most már tudjuk , meg nem érdemelt szeretettel a franczia urakat. Főkép­pen folyóink szabályozása és mezőgazdaságunk érdekelte őket. Ivás persze volt bőven és alia tacencia. Ha jól emlékszem, Mezőhegyesen történt, ha pedig rosszul , akkor Mezőtúron, hogy a szomszéd községek öregbiráit is behozták mondjuk Mezőhegyesre franczia-j­árásra. Szép öreg atyafiak voltak köztük ; némelyiknek, ős­régi, talán árpádkori szokás szerint, még fésű is volt hátul a hajában. Az akkor még javakorában levő Horváth Gyula országgyűlési képviselő és kormánybiz­tos, az ország egyik legnemesebbszivü gentle­manje mutatta be a községi bírákat nekik ilyenformán :­­— Voilà des maires hongrois ! Vagyis hogy ezek a magyar polgármeste­rek, a­hogyan ez Francziaországban van. A francziák nézték őket, mint a vadállato­kat, a­mi Horváth Gyulát nagyon bántotta. Magyar ember nem állja ki az ilyen ostoba bámulást sokáig. Hát valamit mondani kellett nekik. Mondott is : — No édes atyámfiai, látják azt a ma­gas francziát ott (Lessepsre mutatott), az az a bizonyos nagy franczia. (Le grand français, a­mint akkor még túlozva nevezték.) Az egyik öregbiró megszólalt: — Elég nagyra megnőtt leiz az kérem. Bizonyosan sok eső járt rá. Hát most mit mondjon Horváth Gyula ? A szuezi csatornáról beszélni ezeknek az egyszerű embereknek nem lehetett. Ki kellett találni hát valami mást, a­mi jobban imponáljon ne­kik. Hát ezt mondta : — Úgy nézzenek arra a galambfehér ősz emberre, hogy annak hét gyereke van, mint az orgonasíp. A legidősebb már egészen őszbe van borulva, a legfiatalabbat pedig még bölcsőben ringatják. Erre már azután nagy volt a csodálkozás,, 17

Next