Az Ujság, 1915. december (13. évfolyam, 334-363. szám)
1915-12-05 / 338. szám
Vasárnap, 1915. deczember 5. AZ ÚJSÁG 7 A feáború című H tide. Az entente-csapatokat fenyegető lefegyverzés veszedelme elmúlt, miután Görögország teljesíti az entente követeléseinek azt a részét, mely a lefegyverzés kérdésével foglalkozott. Görögország megígérte azt, hogy továbbra is jóakaratu semlegességben fog maradni, és ha szükséges, Sarrail tábornok csapatai visszavonulhatnak görög területre is. Ezzel egyidejűleg azonban az a felfogás is kezd hallhatóvá válni, hogy Görögország jóakaratú semlegessége nem terjedhet ki oly mértékben, hogy az entente-cs.apatokat fegyveres védelemben is részesítse. Görögország helyzeténél fogva nem tudta megakadályozni az entente-csapatoknak Szalonikiban való partraszállását, de viszont nincsen abban a helyzetben sem, hogy a központi hatalmakat fegyverrel akadályozza meg abban, hogy Sarrais csapatait görög területen is támadhassák. A háború tehát esetleg Görögország területére is át fog terjedni, de ebbe inkább beletörődik Görögország, mintsem hogy hadseregével részt vegyen az európai nagy küzdelemben. Az entente-körök nincsenek elragadtatva a balkáni helyzettől és úgy látszik, hogy Angliának nem sikerül terveinek olyan támogatást szerezni, aminőt szeretne. Kitchenernek római útja nem hozta meg a kívánt eredményt, mert az olasz vezérkar nézete még ma is az, hogy Olaszország nem nélkülözhet az olaszországi csatatéren egy embert sem, tehát Olaszország nem vehet részt a Szerbia támogatására indított akcióban. Francziaországban is belátják azt,, hogy egy kissé elhamarkodott dolog volt azonnal beugrani Angliának és azonnal csapatokat küldeni Szalonikiba. Leghevesebb szószólója ennek Clémenceau, aki már most attól tart, hogy Németország egy nagy offenzívára készül és éppen azért bűn volna a drága franczia vért idegen érdekekért fecsérelni el, amikor a hazai föld védelmére olyan nagy szükség van minden csöppjére. Talán nemsokára eljön annak az ideje, hogy a francziák is belátják, hogy Anglia a maga érdekeinek védelmére veszi igénybe Francziaország minden erejét. E héten ült össze Románia és Olaszország parlamentje, hogy a háborúval összefüggő ügyeket elintézzék. Romániában a kormánynak nagy többsége van és úgy látszik, hogy a többség teljes mértékben osztja a kormány eddigi fölfogását és helyesli a semlegesség fentartása érdekében tett intézkedéseit. Az oroszoknak még eddig nem sikerült elérniök, hogy a Bulgária ellen indítandó hadsereg számára szabad átvonulást biztosítsanak. Sőt az orosz lapok szerint Románia kijelentette, hogy nemcsak az átvonulást nem fogja megengedni, hanem a Dunán sem tűri meg a csapatok szállítását és ha Oroszország a Dunán akarna csapatokat szállítani Bulgária ellen, ezt semlegessége elleni cselekedetnek fogja tekinteni és fegyverrel is meg fogja ezt akadályozni. Romániára már az entente sem számít, miután az angol lapok azt jósolják, hogy Románia nemsokára a központi hatalmakhoz fog csatlakozni. Az olasz parlament is összeült. Hiába akart Cadorna győzelmekkel kedveskedni a parlamentnek, ez sehogyan sem sikerült, és így az olasz miniszterelnöknek nem maradt más mondanivalója, mint az, hogy Olaszországnak azért kell támadnia, hogy szövetségeseinek helyzetén segítsen és minket lekössön. Egyéb-ként Sonnino most már bejelentette, hogy Olaszország is csatlakozott a londoni egyezményhez, tehát Olaszország is csak akkor fog békét kötni, amikor szövetségesei. Olaszország főként azért csatlakozott végre teljesen Angliához, hogy ha majd béketárgyalásokra kerül a sor, ne maradjon egyedül, és amit fegyvereivel nem tudott elérni, azt talán szövetségesei szerzik meg majd neki. Olaszország egyébként már félteni kezdi Valonát és dél albániai érdekeinek védelmére Talonéban levő csapatait meg is erősítette,Szerbia feltámasztási műveletében azonban nem hajlandó részt venni, mert belátja, hogy ez már úgyis késő volna. Balkáni hadszíntér. A szerb hadsereg elleni nagyobbszabású hadműveletek a rigómezei nagy győzelemmel és a bolgároknak prizrendi csatájával véget értek. A szerb hadsereg teljesen felölt és roncsai királyával és a szerb kormánynyal együtt Montenegróba és Albániába menekültek. Az entente segítsége, mint azt előreláttuk, teljesen elmaradt, mert a Szalonikiban partraszállított csapatok még arra sem voltak elegendők, hogy a bolgár hadsereg zömét lekössék és így a szerb hadsereg helyzetét megkönnyítsék. A központi hatalmak hadseregei olyan csodálatraméltó gyorsasággal és energiával verték meg a szerb hadsereget, hogy az ententenak nem is volt ideje arra, hogy más csapatokat szállítson Szalonikiba, csupán azokat vethették bele a küzdelembe, melyek a Gallipoli-félszigeten rendelkezésre állottak. A szövetséges osztrák-magyar, német és bolgár csapatokkal szemben a szerbek nem tudtak hosszasan ellenállani, daczára annak, hogy a nehéz terepviszonyok és rettenetes utak előnyomulásunkat nagyon késleltették. A szerb hadsereg ronosait üldöző csapataink november 25-éig Focsa, Csajnicze, Priboj, Giljevo planina, Mokra planina és a Sitnicza balpartján emelkedő magaslatok vonaláig jutottak. Ebből a vonalból az előnyomulás tovább folyt és a harczvonal két szárnyán, a priboj— focsai és a mitrovicza—kacsaniki frontszakaszon tettünk nagyobb előrehaladást. Az északnyugati szárnyon Kövess tábornok hadseregének Priboj felől előnyomuló szárnyához Gorazda felől egy másik csoport csatlakozott és e két csoport együttműködésének eredménye december 1-én Plevlje elfoglalása volt. A montenegrói csapatok is kezdenek visszavonulni és most már a régi montenegrói határ menti állásaikba vonultak vissza. A déli szárnyon a bolgár hadsereg ért el fényes eredményeket. A szerbeket a Lotnicza nyugati partján emelkedő magaslatokon a német csapatokkal együttműködve ismételten megverték és november 29-én az utolsó csapást mérték Prizrendnél a szerbekre. Prizrendet elfoglalták, 17.000 szerbet elfogtak és 50 löveget zsákmányoltak. A szerb hadsereg olyan sok embert és főképpen tüzérségének oly nagy részét veszítette el, hogy újraéledése csak igen hosszú szünet után volna lehetséges. Hivatalos jelentések szerint a szerb hadseregből a Mackensen tábornagy parancsnoksága alatt álló csapatok eddig több mint 100.000 foglyot ejtettek és 602 ágyút zsákmányoltak. Ezenkívül a bolgárok kezébe 50.000 szerb és 265 ágyú került. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a szerb hadsereg mint számottevő tényező megszűnt létezni. Csapataink és a Prizrend—Szkutari vonalától északra levő bolgár csapatok deczember 4-ig a következő vonalat érték el : Boljanics—Plevlje—Giljevo planina—Mohra planina —Djovics pl. (Rudniktól nyugatra)—Prizrendtől nyugatra levő magaslatok. A bolgárok már Prizrenden túl haladtak és Djakova felé is előnyomulnak. Maczedóniában Todorov tábornok bolgárjai nyomultak előre Monasztir felé. A babinai állások elfoglalása után Vasics ezredes parancsnoksága alatt a szerbek még tartották állásaikat a Cserna rjeka bal partján. A november 22-től 28-ig terjedő időben a bolgároknak sikerült a szerbeket a Prileptől délnyugatra lévő állásaikból kiverni. A szerbek oly sietve menekültek, hogy a Cserna rjeka hídját nem is értek rá felrobbantani. A bolgárok az üldözést Monasztir felé folytatták, 26-án elfoglalták Kicsevót, 28-án Krusevót is és olasz jelentésekszerint már Monasztir is a bolgárok kezén van. A Vardar menti franczia és angol csapatok most már nem maradhatnak, meg eddigi állásaikban, mert arra, nem elég erősek, hogy a Karasu folyón át Prilep irányában támadjanak és a bolgároknak Monasztirnál lévő csapatait hátba fogják, így Sarrail kénytelen lesz görög földre visszavonulni. Erről is érkeztek már jelentések. Az elmúlt héten ejtett foglyok száma is igen tekintélyes. Kövess csapatai 22.300, Gallwitt hadserege 8200, a bolgárok pedig 19.200 szerbet fogtak el és 66 ágyút zsákmányoltak, vagyis az összes zsákmány egy hét alatt 19.500 ember és 66 ágyú. Orosz és franczia hadszíntér. Az orosz hadszíntéren a korán beállott nagy, hideg és havazás következtében a hadműveletekben szünet állott be és a tüzérségi harczokon és felderítő osztagok tevékenységen kívül nem történt semmiféle lényeges esemény. ........ Nyugaton csupán tüzérségi és aknaharcok folytak. Olasz hadszíntér. Az olaszok e héten is folytatták eszeveszett támadásaikat állásaink ellen. Az arczvonal más részeiről, ahol már a nagy hó miatt harczolni nem lehet, friss csapatokat hoztak az Isonzo-menti frontra és ezeknek bevetésével támadták állásainkat. E héten a támadások legnagyobb része a görzi és tolmeini hídfő ellen irányult. Oslavijánál akartak mindenáron áttörni, azonban minden erőfeszítésük hiábavaló volt. Csapataink minden alkalommal visszaszerezték állásaikat, vagy pedig még csírájában fojtották el tüzelésükkel a támadásokat. Huszonhetedikén sikerült az olaszoknak betörniük, de tüzérségünk oly heves tűz alá vette a betört olaszokat, hogy gyalogságunk rohamának ellenállani nem tudtak és kénytelenek voltak az elfoglalt árkokat újra feladni. Általában úgy látszik, hogy a doberdei fensíkon levő állásaink előtt egyelőre szünet állott be, csupán a Monte San Michele ellen intéztek 26., 28., 30-án és deczember 2-án támadásokat. 30-ika óta a harczok hevessége az Isonzo-fronton alábbhagyott, úgy hogy már 2-án csupán a Monte San Michele és Oslavija ellen intéztek rohamokat. Több hadszíntér. A Mezopotámiában lefolyt hadiesemények nincsenek közvetlen befolyással az európai eseményekre, de a kép teljessége kedvéért meg kell erről is emlékeznünk. Az angolok a Tigris folyó mentén nyomultak Bagdad felé előre és már Ktesifonig (Bagdadtól 30 km. délkeletre) jutottak. Itt azonban váratlan ellenállásra bukkantak. A törökök november 22-én és 24-én megverték az angol csapatokat és a Kul el Amara felé űzték vissza, úgy hogy az angol lapok felfogása is az, hogy egyhamar nincsen az angol hadsereg abban a helyzetben, hogy előnyomulását Bagdad ellen folytathassa. GYORSSEGÉLY ARANYAT-VASÉRT. — Auguszta-alap. — Gyűjtéseink eddigi eredménye 1.916.059-31 K. A mai napon a következő adományokat kaptuk: Gyorssegély. Eddigi gyűjtésünk ................................ 1.349.187.53 K. A Véderőért (katonák özvegyei és árvái javára). Nagy Dezső dr. főorvos, Lipótmező, deczember havi adománya ............... 20.— K. A budapesti VII. ker. István-uti áll. főgimn. I. A. osztálya (hadikölcsönre gyűjtött összeg maradványa) .......... 14.38 * Összesen.... 34.38 K. Eddigi gyűjtésünk.... 04.348.73 » Együtt7777 94.333.11 K. A háborúban megvakult katonák részére. Pollák Margit és írónké Polgárdi.......... 4.— K. Láni Oszkár dr. ügyvéd Marosvásárhely 14.04 » Berenczi Ilonka Dés................................ 4.— » A szigetszentmiklósi ref. egyh. perselygyűjtése ........................... 7.16 » A sárkereszturi ref. iskola Tóth István igazg.atján ....................................... 10.— » Bodnár Erzsébet Újpest........................ 10.— » Berndorfer Valéria Budapest................. 10.—» Gulácsy Giza Eger ................................. 2.— » D. J. Budapest................ 10.— » Összesen.... 71.20 K. Eddigi gyűjtésünk.__ 60.849.11 .— Együtt 7... 60.920.31 IC Katonák karácsonyára. Özv. Krint Tiborné Horvátkimre ......... 100.— IC Takács Zsigmond ügyvéd Sümeg.......... 10.— » Özv. dr. Markó Sándorné Budapest .. 5.— » Özv. Kogler Jánosné Budapest............. 10.— » Benedek Elekné Budapest ..................... 10.— » A budapesti VII. ker. István-uti áll. főgimn. I. A. oszt. egy utólagos gyűjtésből eredőleg ....................................... 5.50 » A magyar kir. államvas. állomásfőnöksége Széphely ............................._______ 5.80 » Összesen.... 146.10 IC Eddigi gyűjtésünk.... 2121.06 » Együtt.... 2267.16 IC Amputált vitézeinknek műtagokra. Zárdai Józsefné Budapest .............. 32._K. D. J. Budapest...................................... 10.— »' Összesen.... 42.— IC Eddigi gyűjtésünk---- 7510.98 » Együtt.... 7002.98 K-