Az Ujság, 1916. augusztus (14. évfolyam, 212-241. szám)

1916-08-01 / 212. szám

AZ ÚJSÁG Kedd , 1516. augusztus 1. JLU..U1110..LL1 Ml-: L.. i. i..n..i .......................* 1 V'i! -.............. | Nemzet és király. A Budapesti Közlön­y holnapi száma a király legfelsőbb kéziratát közli Tisza István grófhoz, a háború második évfordulója alkalmából. A nagyjelentőségű kézirat szószerinti a következő: Kedves gróf Tisza ! Második évfordulóját éljük azok­nak a napoknak, a­melyekben el­lenségeink engesztelhetetlen érzülete harczra kényszerített bennünket. Mélyen fájlaljam bár, hogy ilyen hosszú ideig tart az emberiségre súlyo­sodó nehéz megpróbáltatás, fölemelő elégtétellel tölti el keblemet, ha arra a kemény tusára visszatekintek, a­mely­et monarchia megtörhetetlen erejébe ve­tett bizalmamat újra meg újra igazolja. Az ellenséges túlerő folyton meg­újuló támadásait dicső szövetsége­seinkkel vállvetve hősiesen visszaverő bátor fiaihoz méltón otthon is azt a lel­kesült kötelességérzetet tanusít­ja a nem­zet, a­mely egyedül méltó­ a mai nagy és komoly időkhöz. A győzelem kivívá­sára irányuló egyetlen nagy elhatáro­zásban egyesülve, férfias elszántsággal hoz meg a dicsőséges és állandó béke­ kiküzdésére szükséges minden áldoza­tot. A hírfőa javára szükséges rendsza­bályok helyes megértésével viseli el a gazdasági életnek a háború igényelte korlátozásait és hiúsítja meg ellensé­geinknek a békés lakosság létének rend­szeres veszélyeztetésére irányuló go­nosz szándékait. Szívem atyai együttérzéssel osztja meg minden egyes hívemnek olyan állhatatos lelki erővel viselt g­ndjait : a gyászt az elesettekért, a harczban álló szeretteik miatti aggodalmat, az áldásos békemunka megzavarását, az összes életviszonyok érzékeny súlyos­bodását. De a mögöttünk levő két hadiév lélekemelő tapasztalataira tá­maszkodva, teljes bizalommal nézek a lassanként kialakuló jövőbe abban a bol­dogító tudatban, hogy derék nemzetem valóban megérdemli a diadalt s a hívő­nek azzal a reményével, hogy az Úr­isten kegyelme és igazságossága nem fogja tőlünk a győzelmet megtagadni. ■ Szükségét érzem, hogy ezekben a komoly, de reményteljes emléknapok­ban kifejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nemzetnek soha nem lankadó hazafias áldozatkészsége és hogy hálás szívvel ismerem el a végleges sikert biztosító elszánt magatartását. Megbízom önt, hogy ezt nevemben köztudomásra juttassa. Kelt Bécsben, 1910. július hó 31-én. Ferencz József, s. k. Gróf Tisza István, s. k. A háborús zivatar féktelen tombolása, kö­zepette üzenet száll a magyar királytól a ma­gyar nemzethez. Elismerő, bizakodó és férfias szózat, mely magában foglal mindent, a mi a világháború második évfordulóján a sziveket elégtétellel s a lelkeket törhetetlen remény­­nyel töltheti el. Átrezdül a királyi üzeneten az uralkodónak és a jóságos embernek mély fáj­dalma a szenvedések fölött, melyeket a ránk kényszeritett harcz mindnyájunknak okozott, de felharsan a jogos büszkeség és önérzet is a monarchia megtörhetetlen ereje s a magyar nemzet hősiessége és áldozatkészsége fölött. A mi mindnyájunknak különösen jóleső elégtétel, az a komoly, férfias és tudatos mél­tatása a nemzet kötelességérzetének és áldozat­kész megértésének, melyet a királyi kézirat oly tömör és találó szavakkal jellemez, mintha érezhet­ik es vésné be a nemzet és a dinasztia történetébe. E ponton a királynak szive mély­é­ből fakadó elismerése teljesen egybehangzik a nemzet érzületével, mely e világfelfordulás közepette fokozottan tudatára jutott a Habs­­burg-dinasztia és a magyar nemzet együvé­tart­ozásának. A mikor gonosz és irigy ellenségeink ádáz összeesküvése reánk zúdította a szörnyű vihart, melynél nagyobb nem tombolt, a mióta a világ áll, a magyar nemzet minden gondolata és érzése, minden akarata és elszántsága abban a nagy elhatározásban forradt egygyé, hogy e legnagyobb megpróbáltatásban is meg kell állnia hely­ét s ezeréves múltjának tradicsióihoz híven, szive vérével és minden erejével ki kell vívnia a győzelmet s biztosítania kell területe épségét, állami függetlenségét és jövő­jének fejlődését. S lelkünk legmélyebb vágyá­val találkozik a király szava, a midőn mind­ezen áldozatok legfőbb és legkívánatosabb vég­­czéljának a dicsőséges és állandó béke ki­küzdését jelöli meg. Ez is annak az örök do­kumentuma, hogy a mi küzdelmünk nem hó­­dításvágyból, nem boszúérzetből és irigységből fakadt, hanem önvédelmi harcz, melynek be­csületes és emberséges czélja nem letiprás és megalázás és elpusztítás, hanem­­h­a bekent­ebben is, mint a háború minden fázisában,] a legteljesebb együttérzés nyilatkozik meg a nemzet és királya közt. . Két esztendő lélekemelő tapasztalataira­ hivatkozik a király s szinte prófétai ihlettel­ varázsolja elénk a lassanként kialakuló jövőt/ Az elismerés és atyai szeretet melegsége árad e szavakból, melyekkel »a derék nemzetnek valóban * megérdemlett diadalát« reméli a jó­ságos Isten kegyelmétől és igazságosságától. S a nemzet megérti, hogy felséges ura éppen a háborús két esztendő tapasztalataiból meríti bizodalmát. S ha büszke örömmel hirdeti a király a­ magyar nemzet lankadatlan áldozat­­készségét és hálás szívvel annak elszánt maga­tartását, a nemzet ugyancsak büszkeséggel és hálával fogadja királyának e lelki megnyilat­kozását, s újabb ösztönzést nyer a további áldozatkészségre i s csüggedetlen kitartásra a végső diadalig, nyugatra az oroszok támadásai változatlan, erővel tartanak. Az ellenségnek sikerült egyes­­helyeken állásainkba behatolni, a­hol külön­­nösen makacs harczok után mégis vonalaink­ birtokában maradtunk és az oroszok tám­a-' dásait mind visszavertük. Brodytól közvet-­ lenül nyugatra az oroszok ismételt éjjek­ rá»! A fiaimra mai képe. ■. Az ®s»©ss©& táman­ásai a&s&owlnfi&net, @alissiaS»asf- ban és SCum­arcd&aro méet«! meggl2§mBi§fal€8 veszteségeik igen swSyossk 5 2©©@ fogáig. — olaszok fáms^ésaif a DoS©«®!-1 tokban visszavert», Ssoaso­ arszvonslasnii« éjiénk fensérségű­ fős aflatt áji. — &s angolok és fsínessé!« nagy támadása ismét­ Niogkinasszit, a iséoneiek mistilen éllésuikat megtartották 3 @0© fogésig 13 gépfegyver maradt a németek kezén. Az újonnan megindított orosz ofenziva hevessége egyre fokozódik és gyengébb előre­törései az arczvonal több pontján a terjedel­met is növelik. Bukovinában a Kirlibabától keletre emel­kedő magaslatokon Pflanzer-Baltin csapatai egy orosz éjjeli támadást visszavertek. Galicziában, Buczacztól nyugatra és észak­iadásai meghiúsultak. Ser iZJ^eaumgni­, °Airchoo- et\ \yti/erjt og jiraurnor/f­j OréyWerf* ojr/es éve r/& jyjA " oSancourf hHaphncourfZ, 'fanv-ThuÍGV 13jl!dZ QUqny-Thilloy Fillers­­núrt * J ....\s. °őu Hős $0$?For ÓWQCpurt ~ ~ Tv ■STf *'ae***~ 6uHe^ftf\K..^mSny Whiepvaf, , " n___ le Trans/qy ■-.* vivion ^ °fíerS >* .a. m>.. y, leMesrti)"*': '* Om m Martins 'jzincourt °Cofífstm. ^ ibíes a.0, c v- £; ■ Hdrde& *~k/. L Merest rngneour °FiUe-SAncre ... VSikrsr„. fn§, LU,,^vaJ^in% _ . 'maison „ LdBoisejiCf, .... Fr/coJk..a * \Merülte.- _ _ _______ Mariőffirk ciOecodti Moriancourt ,, '*VV ...^ tlanewil/a ógísL&fit '? Suzanne Ic/uSI. 0PPPJ itäfs/ß őoucíuivesnes V- í lértesj" ^oMonféM bff=. m w'éipnne Cér/fy­’!y “'oíwj, ^ o. ^me rencourt o. La Mai o . S&rósy* ' • fontaik.k, • ttorcour? :■ - tt/Lw "rr- Fteucovrt JT ^""0 °*mßre Asserville^ -v - ér~. r. iJ! ins.. /—. . ^ V-PO I, Morcoun (L-d ;o­nyárt J a.f, ^dyoucőuc %<$$ari hrleux. xBgyonviiíers égi front o tVy/ronf :■ SSStpe ■Masssr.^ m mé! cr£gne& Iterpigny JLó-ZZU. / S 3 ám. rérn/^qcb villerj court fp r\_'C/ir/sh, iblaincouno. f 3f VV * ^Misery JR Fc \ CirfMurt ^mn\ tu

Next