Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-28 / 118. szám

2 face... ii m .imiiMimn.nl ras» A zöld sziget. Halálsápadtan, vértelen ábrázattal, ön­uralmát teljesen elveszítve állott lord Birrel, az ír államtitkár, az angol parlament előtt, a­mikor felelősségre vonták a dublini lázadás miatt. A Times festi ily élénk színekkel a sze­rencsétlen férfiú magatartását, a­kit eddigi optimizmusából kegyetlenül felriasztott, a kö­rülötte felcsapó forradalmi láng. A zöld sziget, a­hol évszázadokon át a rabszolgatartó kegyet­lenségével dúlt az angol úr, a­hol nemzedékeket irtott ki az alávaló földpolitika, s milliókat fizett messze idegenbe az önzés és erőszak, az elnyomott, kiuzsorázott s földönfutóvá tett nép gyűlölete tört ki újból elnyomói ellen,­­ izzó, féktelen szenvedélyek kráterei nyíltak meg, tüzet okádva a brit uralom ellen. Régi dal ez, régi gyűlölségről. Írország története könyekkel és vérrel vagyon írva. Az országos birtokrablások egész sorozata, mely az írek földjeit angol urak kezére jut­tatta, s az ír lakosságot saját otthonában jobbágyi sorba döntötte, a forradalmak és összeesküvések állandó tanyájává tette a zöld Szigetet, s a tengerentúlra vándorolt írek állandó propagandája táplálta otthon a sza­badulásra és függetlenít­ésre irányuló mozgal­makat. Közvetlen a háború kitörése előtt már úgy látszott, hogy az írek megkapják az ön­kormányzatot, s a homerule kérdése végre megoldásra jut. Emlékezetes, hogy akkor az ulsteriek, Carson vezetésével, a­ki azóta a leg­véresebb háborúra uszít­óvá lett, valóságos had­járatot indítottak a homerület keresztülvinni akaró kormány ellen, s Anglia oly belső zavarok előtt állott, melyek szinte nemzeti válsággá csúcsosodtak. Mondják, s a történelem lesz egykor ebben is az igazságos bíró, hogy Anglia kormánya éppen erre való tekintettel erőltette az európai konflagrácziót. A maga belső vál­ságától akart szabadulni, akár egy európai vérfürdő árán is. Az angol önzés és lelketlen-­ség nagyon is összhangban lenne ezzel a ma­gyarázattal. De bárhogy is ítéljük meg az ír mozgalom kapcsolatát a háborúval, azt a magyarázatot adni neki, hogy a németek szították a láza­dást, oly ostoba és képtelen dolog, hogy csak az angol perfidia és hazudozási hajlam eszel­hette ki. Németország veri a francziákat, a­nél­kül hogy Francziaországon belül keresett volna magának forradalmi támogatást, verte és veri Oroszországot, a­nélkül hogy a czári birodalom elégületlen és elnyomott népeivel szövetséget kötött, vagy azoknál agitált volna, s Anglia sanyargattatásához sem szorult arra, hogy Írországban csináljon propagandát a forrada­lomra. A müyen a hunczut, olyan az esze­­járása, — tartja a közmondás — s az angolról e háború folyamán elégszer bebizonyult, hogy pénzzel, propagandával, csábítással és erőszak­kal iparkodott idegen, országokban, ellenséges és semleges államokban forrongásokat, zava­rokat, belső válságokat előidézni. S az angol észjárás el se tudja képzelni, hogy ez erkölcs­telen és alávaló eszközöktől nyilt és becsületes kormányok visszariadnak. Nem, az íreket nem kellett német pénz­zel és propagandával forradalomra uszítani. Túlontúl elég gyúanyag halmozódott fel a zöld szigeten, hogy lángra lobbanjanak a lel­kek. S az a pillanat, a­mikor Anglia megint súlyos belső válságok közt hányódik ; a­mikor a védkötelezettség kérdése széles néprétegeket, a munkások nagy tömegét, a házasemberek ellenszenvét s a régi tradicziókat hívja ki maga ellen ; s a­mikor a szövetségesek, élükön Francziaországgal, nyilt elégü­letlenségüket fe­jezik ki , toporzékolnak dühükben, hogy az angol kormány még most is csak kertel a ko­moly véráldozatok körül, nagyon is termé­szetes és érthető, hogy az írek megkísérlik újból, a­mit annyiszor meghiúsított az angol gőg és önzés, kivívni jogaikat és önkormány­zatukat, felszabadulni az angol járom alól, s emberséges létet biztosítani az évszázadokon át elnyomott, kiéheztetett, üldözött és rab­szolgasorban tartott ír polgároknak. A c­enzúrán át letompított angol hír­adások is beismerik, hogy Írországban komoly és véres összeütközések voltak a lakosság és az angol katonaság között. S bármily kemény Német tengerészeti repülők újabb táma­dást intéztek Anglia keleti partvidékei ellen, a margatei kikötőre és vasúti telepekre dobtak bombákat. E hónap folyamán ez már a he­tedik Zeppelin-támadás, melyet a németek Anglia ellen intéztek. Ez az újabb repülőtáma­dás is bizonyítja, hogy a Wilson által párt­fogolt Anglia ezután sem fogja elkerülni a tá­madásokat, mert a­míg Anglia kíméletlenül folytatja a blokádot Németország ellen, a né­met hadsereg is minden rendelkezésére álló esz­közzel károkat okoz az angol iparnak és keres­kedelemnek. A lowestofti tengeri ütközetről kiadott angol hivatalos jelentés beszámol az angol hajóhad tevékenységéről és azt mondja, hogy az angolok könnyű czirkálókból és torpedó­rombolókból álló hajóraja teljes számban visz­­szatért az ypswichi kikötőbe, vagyis más szó­val visszavonult a német hajóraj elől. A hatal­mas angol flottától azt vártuk volna, hogy nem az ypswichi kikötő védelmét fogja ke­resni, hanem felveszi a küzdelmet a német hajókkal és igyekezni fog a támadó hajókat megsemmisíteni. A lowestofti ütközetben az angol hajók bizonyára nem merték felvenni a komoly harczot, miután a nagyobb hajó­­egységek nem voltak kéznél. Az angol tenge­részeti vezetőség az esetleg felmerülő szemre­hányásokat, melyek a partvidék kellő bizto­sításának elmulasztásával vádolhatnák, igyek­szik elhallgattatni, midőn azt mondja, hogy az ellenség futamodott meg. Anglia annyira nem képes a ténylegesnek kimondott blokádot végrehajtani, hogy még saját partjait sem tudja megvédelmezni a német flotta táma­dásaival szemben.A Verdun körül általában csak tüzérségi har­­czok folynak. A német tüzérség állandóan heve­sen lövi a 304-es magaslatot és a Mort Homme környékén levő franczia állásokat. Itt mind­két fél tüzérségének működése néha pergőtűzzé fejlődött. Egyébként csupán a Maas nyugati partján volt gyalogsági harcz. A francziák kézigránáttal támadó osztagai azonban min­denütt vereséget szenvedtek. Az angolok arczvonalán is élénkebb tevé­kenység uralkodik. Yperntől délre a németek tüzérsége erőteljesen lőtte az angolok állásait, St. Éleitől délre az angoloknak egy kézigránát­támadása meghiúsult. A Lens és Ayras­ közötti arczvonalon Givenchy és St. Vaast között több ponton voltak aknaharczok. A németek több aknát robbantottak fel, a robbantásokat kö­vető kézigránátharczokban Givenchytől délre az angolok állásának egy része a németek ke­zébe került. A Sommetól északra az angolok intéztek több sikertelen támadást a német állások ellen. Légi harczban három ellenséges repülőgép semmisült meg. * Az orosz katonáknak franczia földön való megjelenése ismét vérmes reményekkel tölti el a francziákat. Már azt mondják, hogy két orosz hadosztályt szállítottak partra Marseilleben és az eddig megérkezett csapatrészeket egy egész hadsereg fogja követni. Nagyon szegé­nyek lehetnek már a francziák, hogy néhány és kíméletlen erőszakkal iparkodik is elnyomni az angol kormány a forrongást, ennek puszta lehetősége is nyomasztó hatással lesz az en­­tentera, s visszacsap az angol presztízsre is, a­melyet máris súlyosan megtépáztak a száraz­földi és tengeri kudarc­ok. Az angol segítségbe és az angol fölénybe vetett hitnek meg kell rendülnie, ha a szövetségesek azt látják, hogy Anglia nem tud még otthon sem ura lenni a helyzetnek, s a remények, a­miket az angol segítséghez fűztek, az ír forradalom tűz fényé­nél még az eddigieknél is jobban összezsugo­rodnak, ezer fegyvertelen orosz újoncz megérkezését így felfújják. Teljesen kizárt dolog, hogy az oroszok most, a­mikor a keleti hadszíntéren a török ellentámadások megindulásával kell szá­­molniok és Hindenburggal szemben vereséget szenvedtek, egész hadsereget küldenének Fran­­cziaországba. Egy ilyen vállalkozás csak azt mutatná, hogy Francziaország már a vég­­kimerüléshez közeledik. * Délnyugaton a tiroli harc­tereken újabb eseményekről nincsenek jelentéseink, ott egye­lőre változatlan a helyzet. Az isonzo-frontnak több pontján folyik a küzdelem. A tenger­melléken a tüzérségi harcz helyenként igen élénk volt Lelztől keletre, a­hol az olaszokat tegnapelőtt árkainkból teljesen kiűztük, újabb harczok kezdődtek. Az olasz tüzérség pergő­tűzzel árasztotta el az elveszített területet, az­után a gyalogság is támadásra indult, de visszavertük. A Monte San Michelét is hevesen lőtte az ellenség, gyalogsági támadás egyelőre azonban még nem volt. A tolmeini hídfőnél a mi tüzér­ségünk lőtte az olasz állásokat. Flitschnél a Rombon-szakaszon gyalogsági harcz is volt. Itt egy támaszpontot ragadtunk el az ellen­ségtől, miközben a védőőrség egy része fog­ságunkba került. A háború mai képe. Zeppelin-támadás az angol keleti partok ellen. — Givenchy­­nél a németek elfoglaltak egy angol állást. — Selztől keletre visszavertük az olaszok támadásait. — Flitschnél az olaszok­tól elfoglaltunk egy támaszpontot. AZ Ú­JSÁC Péntek, 1916. április 28. M verduni A franczia vezérkar Jelentése. A cs. és Mr. sajtóhadiszállásról jelentik. Április 26., délután 3 óra. Az Aisnetől északra tegnap elfoglaltunk a Buttes-erdőségtől délre egy kis erdőt. A támadás folyamán 72 foglyot ejtet­tünk, köztük egy tisztet és hét altisztet. Paissy és Craonne szakaszán tüzeléssel széjjelszórtunk több ellenséges felderítő osztagot, a­melyek az éj folyamán árkainkhoz közeledtek. A Maastól nyugatra az avocourti erdőben lévő állásainkat és a 304. magaslattól északra lévő első vonalainkat a németek hevesen bombázták. A Maastól keletre csekély tüzérségi tevékeny­ség. Éjjel 11 óra. Az Aisnetől északra kölcsönös tüzérségi tevékenység a Buttes-erdő környékén. A tegnapi német támadás folyamán ejtett foglyok száma 150 ember, köztük négy tiszt. Azonkívül két gépfegyvert és egy bombavetőt zsákmányol­tunk. A Champagneban tüzérségünk a Dormoise­­völgyben lévő ellenséges ütegekre konc­entrálta tüzelését. Az Argonneokban ütegeink erélyesen lövöldöztek német erődműveket a 285. magas­laton, Vauquoisnál és a Cheppy-erdőben. A Maastól nyugatra heves ágyutüzelés Avo­­court, a 304. magaslat, Esnes és Montreville kör­nyékén. A Mort Homme-szakaszon több ízben pergőtűzre került a sor mindkét fél részéről. A Maastól keletre és a Woevreben a szoká­sos tüzérségi tevékenység. Egy messzevivő német ágyú reggel tü­zelt Varangeville és Luneville felé. Lotharingiában zárótüzeléssel feltartóztat­tunk egy német támadást, a­melyet Senouestől északra állásaink ellen intéztek. A Woevreben az ellenség nehéz ágyukkal

Next