Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-28 / 118. szám
2 face... ii m .imiiMimn.nl ras» A zöld sziget. Halálsápadtan, vértelen ábrázattal, önuralmát teljesen elveszítve állott lord Birrel, az ír államtitkár, az angol parlament előtt, amikor felelősségre vonták a dublini lázadás miatt. A Times festi ily élénk színekkel a szerencsétlen férfiú magatartását, akit eddigi optimizmusából kegyetlenül felriasztott, a körülötte felcsapó forradalmi láng. A zöld sziget, ahol évszázadokon át a rabszolgatartó kegyetlenségével dúlt az angol úr, ahol nemzedékeket irtott ki az alávaló földpolitika, s milliókat fizett messze idegenbe az önzés és erőszak, az elnyomott, kiuzsorázott s földönfutóvá tett nép gyűlölete tört ki újból elnyomói ellen, izzó, féktelen szenvedélyek kráterei nyíltak meg, tüzet okádva a brit uralom ellen. Régi dal ez, régi gyűlölségről. Írország története könyekkel és vérrel vagyon írva. Az országos birtokrablások egész sorozata, mely az írek földjeit angol urak kezére juttatta, s az ír lakosságot saját otthonában jobbágyi sorba döntötte, a forradalmak és összeesküvések állandó tanyájává tette a zöld Szigetet, s a tengerentúlra vándorolt írek állandó propagandája táplálta otthon a szabadulásra és függetlenítésre irányuló mozgalmakat. Közvetlen a háború kitörése előtt már úgy látszott, hogy az írek megkapják az önkormányzatot, s a homerule kérdése végre megoldásra jut. Emlékezetes, hogy akkor az ulsteriek, Carson vezetésével, aki azóta a legvéresebb háborúra uszítóvá lett, valóságos hadjáratot indítottak a homerület keresztülvinni akaró kormány ellen, s Anglia oly belső zavarok előtt állott, melyek szinte nemzeti válsággá csúcsosodtak. Mondják, s a történelem lesz egykor ebben is az igazságos bíró, hogy Anglia kormánya éppen erre való tekintettel erőltette az európai konflagrácziót. A maga belső válságától akart szabadulni, akár egy európai vérfürdő árán is. Az angol önzés és lelketlen-ség nagyon is összhangban lenne ezzel a magyarázattal. De bárhogy is ítéljük meg az ír mozgalom kapcsolatát a háborúval, azt a magyarázatot adni neki, hogy a németek szították a lázadást, oly ostoba és képtelen dolog, hogy csak az angol perfidia és hazudozási hajlam eszelhette ki. Németország veri a francziákat, anélkül hogy Francziaországon belül keresett volna magának forradalmi támogatást, verte és veri Oroszországot, anélkül hogy a czári birodalom elégületlen és elnyomott népeivel szövetséget kötött, vagy azoknál agitált volna, s Anglia sanyargattatásához sem szorult arra, hogy Írországban csináljon propagandát a forradalomra. A müyen a hunczut, olyan az eszejárása, — tartja a közmondás — s az angolról e háború folyamán elégszer bebizonyult, hogy pénzzel, propagandával, csábítással és erőszakkal iparkodott idegen, országokban, ellenséges és semleges államokban forrongásokat, zavarokat, belső válságokat előidézni. S az angol észjárás el se tudja képzelni, hogy ez erkölcstelen és alávaló eszközöktől nyilt és becsületes kormányok visszariadnak. Nem, az íreket nem kellett német pénzzel és propagandával forradalomra uszítani. Túlontúl elég gyúanyag halmozódott fel a zöld szigeten, hogy lángra lobbanjanak a lelkek. S az a pillanat, amikor Anglia megint súlyos belső válságok közt hányódik ; amikor a védkötelezettség kérdése széles néprétegeket, a munkások nagy tömegét, a házasemberek ellenszenvét s a régi tradicziókat hívja ki maga ellen ; s amikor a szövetségesek, élükön Francziaországgal, nyilt elégületlenségüket fejezik ki , toporzékolnak dühükben, hogy az angol kormány még most is csak kertel a komoly véráldozatok körül, nagyon is természetes és érthető, hogy az írek megkísérlik újból, amit annyiszor meghiúsított az angol gőg és önzés, kivívni jogaikat és önkormányzatukat, felszabadulni az angol járom alól, s emberséges létet biztosítani az évszázadokon át elnyomott, kiéheztetett, üldözött és rabszolgasorban tartott ír polgároknak. A cenzúrán át letompított angol híradások is beismerik, hogy Írországban komoly és véres összeütközések voltak a lakosság és az angol katonaság között. S bármily kemény Német tengerészeti repülők újabb támadást intéztek Anglia keleti partvidékei ellen, a margatei kikötőre és vasúti telepekre dobtak bombákat. E hónap folyamán ez már a hetedik Zeppelin-támadás, melyet a németek Anglia ellen intéztek. Ez az újabb repülőtámadás is bizonyítja, hogy a Wilson által pártfogolt Anglia ezután sem fogja elkerülni a támadásokat, mert amíg Anglia kíméletlenül folytatja a blokádot Németország ellen, a német hadsereg is minden rendelkezésére álló eszközzel károkat okoz az angol iparnak és kereskedelemnek. A lowestofti tengeri ütközetről kiadott angol hivatalos jelentés beszámol az angol hajóhad tevékenységéről és azt mondja, hogy az angolok könnyű czirkálókból és torpedórombolókból álló hajóraja teljes számban viszszatért az ypswichi kikötőbe, vagyis más szóval visszavonult a német hajóraj elől. A hatalmas angol flottától azt vártuk volna, hogy nem az ypswichi kikötő védelmét fogja keresni, hanem felveszi a küzdelmet a német hajókkal és igyekezni fog a támadó hajókat megsemmisíteni. A lowestofti ütközetben az angol hajók bizonyára nem merték felvenni a komoly harczot, miután a nagyobb hajóegységek nem voltak kéznél. Az angol tengerészeti vezetőség az esetleg felmerülő szemrehányásokat, melyek a partvidék kellő biztosításának elmulasztásával vádolhatnák, igyekszik elhallgattatni, midőn azt mondja, hogy az ellenség futamodott meg. Anglia annyira nem képes a ténylegesnek kimondott blokádot végrehajtani, hogy még saját partjait sem tudja megvédelmezni a német flotta támadásaival szemben.A Verdun körül általában csak tüzérségi harczok folynak. A német tüzérség állandóan hevesen lövi a 304-es magaslatot és a Mort Homme környékén levő franczia állásokat. Itt mindkét fél tüzérségének működése néha pergőtűzzé fejlődött. Egyébként csupán a Maas nyugati partján volt gyalogsági harcz. A francziák kézigránáttal támadó osztagai azonban mindenütt vereséget szenvedtek. Az angolok arczvonalán is élénkebb tevékenység uralkodik. Yperntől délre a németek tüzérsége erőteljesen lőtte az angolok állásait, St. Éleitől délre az angoloknak egy kézigránáttámadása meghiúsult. A Lens és Ayras közötti arczvonalon Givenchy és St. Vaast között több ponton voltak aknaharczok. A németek több aknát robbantottak fel, a robbantásokat követő kézigránátharczokban Givenchytől délre az angolok állásának egy része a németek kezébe került. A Sommetól északra az angolok intéztek több sikertelen támadást a német állások ellen. Légi harczban három ellenséges repülőgép semmisült meg. * Az orosz katonáknak franczia földön való megjelenése ismét vérmes reményekkel tölti el a francziákat. Már azt mondják, hogy két orosz hadosztályt szállítottak partra Marseilleben és az eddig megérkezett csapatrészeket egy egész hadsereg fogja követni. Nagyon szegények lehetnek már a francziák, hogy néhány és kíméletlen erőszakkal iparkodik is elnyomni az angol kormány a forrongást, ennek puszta lehetősége is nyomasztó hatással lesz az ententera, s visszacsap az angol presztízsre is, amelyet máris súlyosan megtépáztak a szárazföldi és tengeri kudarcok. Az angol segítségbe és az angol fölénybe vetett hitnek meg kell rendülnie, ha a szövetségesek azt látják, hogy Anglia nem tud még otthon sem ura lenni a helyzetnek, s a remények, amiket az angol segítséghez fűztek, az ír forradalom tűz fényénél még az eddigieknél is jobban összezsugorodnak, ezer fegyvertelen orosz újoncz megérkezését így felfújják. Teljesen kizárt dolog, hogy az oroszok most, amikor a keleti hadszíntéren a török ellentámadások megindulásával kell számolniok és Hindenburggal szemben vereséget szenvedtek, egész hadsereget küldenének Francziaországba. Egy ilyen vállalkozás csak azt mutatná, hogy Francziaország már a végkimerüléshez közeledik. * Délnyugaton a tiroli harctereken újabb eseményekről nincsenek jelentéseink, ott egyelőre változatlan a helyzet. Az isonzo-frontnak több pontján folyik a küzdelem. A tengermelléken a tüzérségi harcz helyenként igen élénk volt Lelztől keletre, ahol az olaszokat tegnapelőtt árkainkból teljesen kiűztük, újabb harczok kezdődtek. Az olasz tüzérség pergőtűzzel árasztotta el az elveszített területet, azután a gyalogság is támadásra indult, de visszavertük. A Monte San Michelét is hevesen lőtte az ellenség, gyalogsági támadás egyelőre azonban még nem volt. A tolmeini hídfőnél a mi tüzérségünk lőtte az olasz állásokat. Flitschnél a Rombon-szakaszon gyalogsági harcz is volt. Itt egy támaszpontot ragadtunk el az ellenségtől, miközben a védőőrség egy része fogságunkba került. A háború mai képe. Zeppelin-támadás az angol keleti partok ellen. — Givenchynél a németek elfoglaltak egy angol állást. — Selztől keletre visszavertük az olaszok támadásait. — Flitschnél az olaszoktól elfoglaltunk egy támaszpontot. AZ ÚJSÁC Péntek, 1916. április 28. M verduni A franczia vezérkar Jelentése. A cs. és Mr. sajtóhadiszállásról jelentik. Április 26., délután 3 óra. Az Aisnetől északra tegnap elfoglaltunk a Buttes-erdőségtől délre egy kis erdőt. A támadás folyamán 72 foglyot ejtettünk, köztük egy tisztet és hét altisztet. Paissy és Craonne szakaszán tüzeléssel széjjelszórtunk több ellenséges felderítő osztagot, amelyek az éj folyamán árkainkhoz közeledtek. A Maastól nyugatra az avocourti erdőben lévő állásainkat és a 304. magaslattól északra lévő első vonalainkat a németek hevesen bombázták. A Maastól keletre csekély tüzérségi tevékenység. Éjjel 11 óra. Az Aisnetől északra kölcsönös tüzérségi tevékenység a Buttes-erdő környékén. A tegnapi német támadás folyamán ejtett foglyok száma 150 ember, köztük négy tiszt. Azonkívül két gépfegyvert és egy bombavetőt zsákmányoltunk. A Champagneban tüzérségünk a Dormoisevölgyben lévő ellenséges ütegekre koncentrálta tüzelését. Az Argonneokban ütegeink erélyesen lövöldöztek német erődműveket a 285. magaslaton, Vauquoisnál és a Cheppy-erdőben. A Maastól nyugatra heves ágyutüzelés Avocourt, a 304. magaslat, Esnes és Montreville környékén. A Mort Homme-szakaszon több ízben pergőtűzre került a sor mindkét fél részéről. A Maastól keletre és a Woevreben a szokásos tüzérségi tevékenység. Egy messzevivő német ágyú reggel tüzelt Varangeville és Luneville felé. Lotharingiában zárótüzeléssel feltartóztattunk egy német támadást, amelyet Senouestől északra állásaink ellen intéztek. A Woevreben az ellenség nehéz ágyukkal