Az Ujság, 1918. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1918-12-11 / 290. szám

Szerda, 1918. deczember 11. AZ ÚJSÁG A csehek Karienbadban, Prága, deczember 10. A Bohemia értesülése­­szerint vasárnap 500 főnyi cseh katonaság vo­nult be 10 tiszt vezetésével, néhány géppuská­val és két ágyúval Marienbadba. A pálya­udvart megszállták. Egy ISO főnyi csapat be­vonult a városba és megszállta a katonai ba­rakkokat. Az ott talált népőröket lefegyverez­ték­. A csehek parancsnoka délben megjelent a városházán a polgármesternél és jelentette neki, hogy Marienbadot és kerületét katonailag megszállta. A polgármester ünnepies tiltako­zást jelentett be. Karlsbad, deczember 10. A cseh-szlovák parancsnoksággal Petschalban tárgyalásokat folytattak, melyeknek következtében Karls­­badot egyelőre nem szállták meg. A cseh-szlo­­vák csapatok Petschalból Marienbadtól délre Pilsen felé indultak. Az átmenetileg megszakí­tott­ vasúti közlekedést Komotau és Prága, va­lamint Komotau és Teplitz közt ismét meg­kezdték. ............. HIKEE, — Az állami számvevőszék elnöke lemon­dott. Thuróczy Vilmos titkos tanácsos, az állami számvevőszéknek hosszabb idő óta volt elnöke, ma lemondott s nyugdíjaztatását kérte. — Felhívás a fővárosi tanítók özvegyeihez és árváihoz. A Budapesti Tanítók Segélyző Eglyesi Elerce (XX., Jsónyay­ u. 0.) Verő Adél nevelőintézet-tulajdonos adományából 3627 koronát oszt szét a fővárosi tanítók vagyontalan özvegye és árvái kö­zött. A kik a segélyre igényt, tartanak, sürgősen forduljanak írásba foglalt és megokolt kérvényükkel f. hó 21-ig­ Nagy T­ajos igazgató, egyesületi elnökhöz. — A Nobel-dijat nem adják ki. Krisztiánjá­ból jelentik. A Nobel-bizottság nem talált megfelelő alkalmat az ezidei Nobel-dij kiadá­sára. A díj összege tehát az alapítványi szabá­lyok szerint a jövő évre marad. — Nincs külön behívó. Az ország minden részéből kérdéseket intéztek a hadügyminisztériumhoz, hogy a köztársasági katonai szolgálatra bevonulók mikor kapnak névre szóló behívókat. A hadügyminisztérium közli, hogy külön behívásra ne várjon senki. A köztársaság katonája meg akarja védeni a forradalomszilító szabadság minden vívmányát és a köztársaság katonáit kizárólag a népsza­badság rendjének fentartására szervezik. Az önként je­lentkezők száma örvendetesen szaporodik és az öt fiatal korosztály is derekasan teljesíti kötelességét, ezért is feles­leges, hogy névre szóló behívókat küldjenek ki. — Ferencz József unokája meghalt. Bécsből jelentik: Ferencz Károly Szalvátor volt fő­herczeg, Ferencz Szalvátor volt főherczeg és Mária Valéria volt főherczegnő legidősebb fia, Wallseeben súlyos spanyol betegség következ­tében 36 éves korában meghalt. Az elhunyt a háború kezdetétől ez év október végéig a harcz­­téren volt. —­lam rekvirálnak a katonást min­dn. A Katonásat f­ojsárló éjt Ellátó Bizottság közli, h­ogy azok a flitk’k, mi­tha a rekvirálást ajánlotta volna a közé­elmer­esi miniszternek, nem felelnek m­eg a valóságnak. Az érkező katonákat to­vábbra is önkéntes élelmiszeradományokból látják el. Ezen a héten a Lipótváros és a Belváros eddig elmaradt családjai küldik be élelmiszeradományaikat Kartolf-tér 2. alá. — A soproni nemzeti tanács önhatalmú in­tézkedése. Sopronból táviratozzék, hogy a sop­roni nemzeti tanács a városban teljesen önha­talmúan rendelkezik olyan ügyekben is, me­lyek hatáskörén kívül állanak. A 138. tartalék­­üteg kaszárnyájából 250 lovat rekviráltatott s a rendőröket lovakkal és rekvirált tiszti nyer­gekkel látta el. Az üteg megmaradt lovait a soproni nemzeti tanács elismervény nélkül a parasztlakosságnak adta át Nagy a veszély, hogy ezeket a lovakat utóbb Ausztriába szál­lítják. A tüzérségi szertár készleteit is rek­vi­­rálta a­ nemzeti tanács s így a négy legfiata­labb évjárat behívását nem lehetett, foganato­sítani. A hadügyminiszter most a Magyar Nemzeti Tanácshoz fordult, hogy intse meg a soproni nemzeti tanácsot és szólítsa fel, hogy a rekvirált felszerelési czikkeket szolgáltassa vissza és önhatalmúan többé ne intézkedjék. A Magyar Nemzeti Tanács ilyen értelemben át is irt a soproni nemzeti tanácshoz. — A hadifoglyokért. A Magyar Vöröskereszt­ Egylet a közeli napokban missziót kü­ld ki az idegen országok­ban levő fogolytáborokba. Az Egylet tudósítóirodája (IV., Fővám-tér 2—3.) ezúton is felkéri azokat a családo­kat, kiknek hozzátartozói fogságban vannak vagy eltűn­tek, szíveskedjenek a fogságba került katonákra, vala­mint az eltűntekre vonatkozó pontos adatokat, (név, rang, születési hely és idol, ezred- és századszám), továbbá azt is közölni, hogy honnan és mikor írtak utoljára. — Háromszáz leszerelt katona robakövete­lése. Ma délben egy órakor a főkapitányságot értesítették, hogy több száz katona fölfegyver­­kezve, vörös zászlóval Budára tart s a minisz­terelnökségre akar menni. A rendőrség intéz­kedett karhatalmi készenlétről, a miniszterel­nökséget lovasrendőrök és katonák vették kö­rül, közben pedig megérkeztek a katonák, mintegy háromszázan, a­kiknek semmiféle tün­tetési szándékuk nem volt. Kispesten leszerel­tek s napok óta nem tudtak polgári ruhához jutni, ezért akartak a hadügyminisztériumba menni. Először Péter főhadbiztos fogadta őket, majd Barta őrnagy, a­ki a Népjóléti Központ ruhakirendeltségével tartja fenn az érintkezést. A katonák ruhát kértek, mire Böhm Vilmos államtitkár azonnal intézkedett, hogy a lesze­relt katonák polgári ruhát, czipőt és fehérne­műt kapjanak. A katonák ezután teljes rend­ben eltávoztak a hadügyminisztériumból.­­• Az étlap. Az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság a mai nappal kezdődően új árakat dik­tált a vendéglői étlapra. A marhahús árát lehal­kította egy negyedével, a juhhúst a felével. Mikor fölfelé tartott a nyersanyag ára, a vendéglős urak soha se szorultak hatósági figyelmeztetésre az étlapok ilyen természetű korrigálása czéljából. A maguk szorgalmából tartottak lépést a drorrak, úgy hogy kilométerekkel nyargaltak előtte. Majd ha nemsokára nyitva lesz már a világ, az adat­gyűjtő szocziálhistórikusnak érdekes okmánya lesz a budapesti étlap, írást kap róla, hogy sehol egész Középeurópában olyan rémséges árakat nem fizettek a vendéglőben, mint minálunk. Ezeket az árakat se az inságasabb Ausztria, se a koplalóbb Németország nem ismerte. Pedig — bár itt se volt gyerekjáték — a beszerzés fáradalmainak olyan, keserves tömegét, mint bécsi vagy berlini kolle­gájának, a budapesti vendéglősnek nem volt joga megfizettetni. De ne beszéljünk most se erről, se arról, hogy hasztalan csökkent meg a hús és a fő­zelék és hasztalan zuhant alá a bor ára, a vendég­lős uraknak maguktól nem jutott eszébe ebben az irányban is szolidaritást vállalni a változott viszo­nyokkal. Az árvizsgáló bizottság munkájához van egy szerény szavunk. A vendéglős urak annak idején nem komplikálták disztingválásokkal az áraik szabályozását­. Ha a zeller drágább lett egy hatossal, nemcsak a leves árát emelték egy koronával, hanem a libasültet is öttel. Mikor lefelé megy az anyag ára­, logikus lemre, ha a valóság is átvenné ennek a szisztémának, ha nem is a mér­tékét, de az egyszerűségét. Mi okosabbnak tarta­nák, ha nem perczenteket, hanem árakat állapí­tanának meg. De ha már perczentben megy" a szabályozás, legalább legyen ez a perczentes re­­dukczió egységes az egész étlapra. Ezt a közép­­arányost nem lehet boszorkányság megtalálni. Mindenesetre könnyebb, mint mától fogva meg­találni az étlapon azokat a busókat, a­melyeknek erősebben leparancsolták az árát. Ez egyszerűen lekerül a műsorról. De ha mindenfajta étel árát egyformán csökkentik, ilyen részletes sztrájk nem fordulhat elő. Mert az étlapon csak kell valami ennivalónak lenni, nem úgy, mint a­­ tányéron.­­ Más szemmel — a saját szemével — nézi az étlap változásait és változatlanságait a vendéglő­sök testülete, mely a következő nyilatkozatának közlését kéri: Tekintetes szerkesztőség! A vendéglői étel- és italárak leszállításának érd­ekében az egyes napilapok­ban legutóbb megjelent közleményekre erősen megtáma­dott igazaink védelmére legyen szabad a következőket a tek. szerkesztőség b. figyelmébe ajánlani: Azra­ az állí­tással szemben, hogy a vendéglősök túlnyomó része a húsárak leszállítása dac­ára sem hajlandó a húsételek árát megfelelő arányban leszállítani, kijelentjük, hogy ezen állítással szemben a vendéglősök legnagyobb része az ipar­­társulat erre vonatkozó határozata alapján spontán, saját elhatározásából már akkor leszállította a húsételek árát, a­mikor erre vonatkozólag az Országos Központi Átvizs­gáló Bizottság még csak kezdeményező lépéseket sem tehe­tett. A vendéglősök csökönyösségére, profitéhségére és a konjunkturális hasznok kierőszakolására vonatkozó kije­lentések pedig már azért sem helytállók,­­mert a húsételek árának leszállítására vonatkozólag az Országos Központi Aruvizsgáló Bizottság által legutóbb kiadott rendeletben megállapított ármegállapítások a vendéglősök legmesz­­szebbmenő engedékenysége és készséges hozzájárulása mellett jöttek létre. A polgári terítéknek 7,80 fillérben megállapított ára azért nem volt e­z alkalommal sem még inkább leszállítható, mert az ennek a megállapításnak alapját képező húsárai — az ürülm­i árát kivéve — a legutóbbi hussár-leszállítás daczára sem érték el azt az alacsony nívót, a­melyen a 7,80 filléres ármegállapítás idején állottak. Különben is figyelembe veendő, hogy a marhahús és áruhús árán kívül egyéb szükségleteik be­vásárlási ára nem szállt le, ezzel szemben azonban az ösz­­szes vendéglői üzemek rezsiköltségei óriási módon emel­kedtek ama költségtöbbletek révén, a­melyeket egyrészt a munkások béremelése, másrészt a harc­térről hazajött munkások munkába helyezése és a munkanélküliek segé­lyezése idéztek elő, és nem lekicrinylendő érdeme a ven­déglősiparnak, hogy ezt a munka­béremelést a fölös mun­kaerők munkába helyezését és a munkanélküliek segélye­zését akként hajtotta végre, hogy azzal sem a szoc­iális munkásságában amúgy is túlterhelt sajtót és közönséget nem vette igénybe és a munkásmozgalmak kellemetlen következményeitől is megóvta. Ezekre a tényezőkre any­ujával is inkább szabad utalnunk, mert a vendéglősipar mindezt ugyanakkor tette meg, a­mikor a már hetek óta érvényben álló és előreláthatóan még továbbra is fennálló szeszkimérési tilalom folytán bevételeinek egyik leginteg­­ránsabb részétől s ezáltal üzleti kalkulácziója egyik leg­fontosabb bázisától tökéletesen meg volt és meg lesz fosztva. Tarthatatlan a borárak ellen sűrűn hangoztatott panasz is, mert a vendéglősök legnagyobb része tudvalé­vően a háborús konjunktúrák következtében túl magasra felszökött árakon vásárolta azokat a borokat, a­­me­lyeket ma mér ki, viszont azok, a kj£ időközönként ter­melőktől és borkereskedőktől a ma már tényleg jelenté­kenyen alászillott árakon vásárolnák napi borszükségle­tüket, ezeket az olcsó borokat a vasúti­ összeköttetések elégtelensége és hiányossága következtében sem a fővá­rosba fel nem hozhatják, sem üres hordóikat boraik etvé­tele raéljából a vidékre ki nem küldhetik. Tehát kénytele­­nek szükségletüket helyben a régi magas árakon besze­rezik. E nyilatkozatunk szives közlését kérve, fogadja a tek. szerkesztőség hálás köszönetünket. Kitűnő tönté­­telettel: Ormási Károly alelnök, T. Kiss Lajos titkár. — A spanyoljár­vány. A tiszti főorvosi hi­vatal jelentése szerint tegnap, hétfőn 338-an betegedtek meg spanyol betegségben. A halá­lozások száma 32 volt A kórházakból 165 bete­get bocsátottak el gyógyultan és a kórházi ápoltak száma 1654. Pesti album. Boldog beköszöntőjében a debreczeni egyetem katedráján ő nem­­fizikaié, hanem csak­­szellemi) pogromot hirdetett, rektifikálja Huss Richárd professzor, dr. Huss tanár úr, a­ki a világért se tévesztendő össze a hasonnevű Ábrahámmal, úgy olvassuk, nem jól tud magyarul, tehát nyilván feneketlen nagy tudósnak kell lennie, hogy mégis fölékesítették vele a debreczeni egyetemet, a­hol viszont nem igen tudnak — hosszú. De a pogrom nem magyar szó, mint a­hogy nem is magyar* fogalom, a professzor úr tehát tudhatta, hogy a pogrom pusztulást, ember­mészárlást, rablást, gyúj­togatást, fosztogatást jelent. Ezeknek a tudomá­nyoknak a művelésére és tanítására pedig nem alapítottak egyetemet se Debreczenben, se másutt. A pogromok tudósai nem az egyetemi katedrákon ülnek, hanem más, magánosabb helyeken. Ha a tanár úrnak az egyetemi dobogón sürgősebb, fon­tosabb, nemesebb és emelkedettebb hirdetni va­lója nem volt, mint a pogrom, akkor éppen olyan bús csalódás vár rá, mint a felvidéki atyafiakra, a­kik kiábrándult lélekkel panaszolták, hogy­­ náluk is kitört a szabadság, de nem ér az fityinget se, mert a harmadnapra már vissza, J­e kell adni mindent. A­ki tanul, az szeret, írta Gorkij- Pogro­mot azonban, se fizikait, se szellemit, még sóba, se praelegáltak szeretetből a korcsmaajtóból sem­, nemhogy egy egyetemi tanári szék magasságából. A négylábú is botlik. A tanár úr botlását tehát távolról se tartjuk olyan érthetetlennek, mint azt­, hogy ezzel az erkölcsi fölszenteltséggel egyetemi professzor lehetett. — Ki tud róla? Felkérem mindazokat, a­kik farkarét .Tataik tartalékos hadnagy sorsáról valamit tudnak, dol­­gált olasz fronton a k. u. k. Géb. Art. Akt. 44. Batt. 5. Feldpost 646. alatt, azt, velem tudatni méltóztasvík. Állí­tólag­­okt. 27-én látták még Pordenonéban, akt. 25-ike iste­nem uzóoi életjelt, magéról. Birt. Jakab* Nákófalva, sszfi. A ki tud valm­it a fiamról, ki sa olasz fronton volt s kinek legutolsó czinte rá volt: (refr. Sterba Bajos Ma­­schiuiet. Át. Unt. Abt. Seilbahn. Feldpost 432/14, érte­sítse aggódó szüleit: Sterba János ézv. lelkész, Zólyom­­lipc­e. Weszeti Hermáim, tartalékos hadnagy segéd­tiszt­­a 61. gyal. ez. I. századában, k. u. k. pest.-ung. Feldpost 521. a frantzia harcztéren harczolt és ott a neki általam­ okt. 2. küldött, de kézbesi­tetlenül vissza érkezett levelem borítékára vezetett megjegyzés szerint megsebe­sült. Utolsó levele okt. 3-án van keltezve, egy tábori postasi­talványt pedig okt. 9-én adott fel, de azóta nem irt. E­lkérem fiamnak azon tiszttársait és bajtársait, kik a vele történtekről tudomással bírnak, miszerint azokról engem, özv. Weszeli Julianna, Boksán bánya, csim alatt értesíteni szíveskedjenek. •­ Az eltűnt hadügyminisztériumi pénze®­­Iádat Megírtuk, hogy a­ hadügyminisztérium legénységi különítménye gazdasági osztályá­ról eltűnt, egy 146.000 koronát tartalmazó pén­­zescsrda. A nyomozás megállapította, hogy a délutáni ügyelettel megbízott, katona nem tel­jesített szolgálatot s a gazdasági osztály őri­zetlenül volt! Az ajtók tárva-nyitva voltak s igy könnyűszerrel lehetett, elvinni a pénzes­­ládát. A ládában a gazdasági osztály iratai is voltak­ s ezek is eltűntek. Most derült ki az is, hogy a lopást, követő napon lett, volna a had­­biztosi szemle s igy valakinek érdekében állott az ak­tákat eltüntetni. — Az Atienaeum regénypályázatának megho­tabbi t arca. Az Athienaeum annak idején eredeti magyar regényekre három pályafu­tat tűzött ki s a kéziratok beküldés­ének határidejét ez ott deczember 31-ében állapította meg. Bár eddig mintegy száz pál­yamtnn­ka érkezett be, az Athenaeum r­­ t. igazgatósága, ma közbejött forradalmi események és a postai szállítás bizony­­t­alansága következtében, több pályázni óhajtó kérésére el­­hatcáro­tta, hogy a pályázat lejáratát 1919. február 13-áig meg­hosszabbítja. A döntést 1919 márczius 31-én fogja kihirdetni. A­kik részr­ óhajtanak venni a regény pályáz­atban, kéziratukat a jeligép levél kíséretében 1919 február 15-éig juttassák el Athen­aeumhoz. A pályadíjak a következők: Athenaeum Könyvtár (20 iv) 15.000 korona, Olcsó Regény (10 iv) 10.000 korona, Modern Könyvtár (5 iv) 5000 korona. — Kalandos betörés. Kozma István 1832. száma rendőr az éjszaka észrevette, hogy az Egyetem­ utcza 43. számú házban lévő Belvá­rosi Női Divatáruház ajtaja nyitva van. A­mi­kor az üzletbe akart belépni, revolvertövés dördült el, mire a­ rendőr visszaugrott Később odajött egy másik rendőr, a járókelők közül Rosen­thal Gyula és Henrik vidéki gazdálko­dók, a­­kik bementek az üzletbe betörőket ke­resni, de ezeket nem találták meg. Rosenthal Henrik távozóban magához vett négy selyem­blúzt, egy kékrókát és több karmantyút, mire bekísérték a főkapitányságra. It kiderült, hogy teljesen ittas és ebben az állapotban nyúlt idegen holmihoz. A rendőrség erre sza­badon bocsátotta. 1

Next