Az Ujság, 1919. november (17. évfolyam, 143-167. szám)

1919-11-21 / 160. szám

■ i. JU Um m*. Budapest, 1919.______________________XVII. évfolyam, 19 10. szám._________________Péntek, november 21. Előfizetési árak: MT SZERKESZTŐSÉG: Kgétx érre _ „ 220 £ — f AMA MIM wm raa m ^ams ■■ni Budapest, Rákóca-ut 54. S*. Félém____110 » — 1­11 S*SmF m H fü Btá Telefon: Jói.e!13-35. Józ»e!133-M SPSS"­: »:.: jVm & Ili Mm #Z_ ISSTSSWWS'iift mdk Eg | 11*. fi­fi ^ SSSSSSSBiSiiS m MBLmm W'V. Wbjpmi :»•­'. €4 FIÓKK1ADOHTVATAU: SS M­BmM ^IEÉF m I Budapest, Erzsébet­ körút 43. ROVÁS. Ha a keresztény kurzus alatt a politiku­sok azt értik, a­mit az ország minden haza­fias kereszténye, akkor ne féltsék ezt a kar-o­zást a konczentrácziótól. Mert ennek az érte­lemnek nemcsak többsége van, hanem ellen­zéke sincsen. Keresztény erkölcs kellene a mohamedánnak is, ha mohamedánunk volna. Ha mégis féltik, akkor valami mást értenek keresztény kurzus alatt, vagy pedig nemcsak a kurzus kell nekik, hanem a hatalom, me­lyet csak e kurzus juttat nekik. Nem f­ölté­­teledés ez a beállítás, csak rá akarunk mu­tatni arra, hogy politikájukat lehet, igy is nézni s nem kívánatos a közérdeknek és ma­gának az ország moralitásának, hogy így le-­­hessen nézni. Ez a kurzus, meggyőződésünk szerint, nem győz és nem bukik párttal, ezt nem erősíti s nem gyöngíti kabinetminőség. Ez történelmi produktum és szükségesség, mely tarthat pártokat, de őt nem tartja, part­és kormányhatalom. Azt hiszszü­k, ha Huszár Károly nem fogná föl így politikai hitvallá­sát, nem törekednék annyira a nehézségek legyőzésére.­ A legkisebb elégtétel, a­mi Apponyit megilleti, a reszenzus, a­mit a keresztény biokban is keltett az Ereky úr megfoghatat­lanul finom kis kiszólása, melyet nem tesz rokonszenvesebbé, hogy férfias őszinteségnek mondják. Hogy ez az őszinteség s a mögötte meghúzódó politika végzetes, vagy csak múló kárt okozott-e, azt ma még nem tudjuk. De tudunk egyet. Vannak szólások, a­miket csak tetéz a bocsánatkérés, vagy jóvátétel. Pél­dául ha társaságban valaki illetlenséget kö­vet el s bocsánatkéréssel lehetetlenné teszi, hogy a társaság úgy tegyen, mintha nem vette volna észre. Ezúttal az eset súlyosabb lenne. Huszár Károlylyal lehetetlenné tették Apponyit , most Apponyival ne tegyék lehe­tetlenné Huszárt. Most már maradjunk mel­lette. S a szombati terminus nagyon közel van,­­ igazán nem lehet sokat taktikázni. * A franczia választások eredményét kár a mi belpolitikánk számára tőkésíteni. Igen, ott a szoczialisták tért vesztettek, a konzer­vatívok tért nyertek. Ha ezen a módon mi Francziaország politikájába jutnánk, lelke­sednénk a konzervativizmusért, akár a reakc­ióért is. Sajnos, ilyen módon sem vál­hatunk győztes, nagy és meggyarapított or­szággá. Francziaország lehet konzervatív vagy szoczialista, s neki nem írnak elő kon­­czentrácziót egy béke garantálására, melyet neki diktálnak. S a franczia konzervatívok nem a magyar konzervatívokra gondoltak, mikor győztek, csak magukra. S ők sem haj­landók a magyar elvbarátokra bízni a béke biztosítását, hanem szintén konczentrácziót követelnek. A saját szoczialistáikat legyőz­ték, a mienket ellenben nem hajlandók az obligéból kibocsátani. A spekulálás ilgra. A kormányválságnak van egy m­ellék­­motívuma,­­ nem akarjuk hinni, hogy fő­tengelyévé válhatnék. A közvélemény nagy­jában egyetért abban, hogy sir Clerk fontos személyiség, kijelentései döntő fontosságúak s mintha okoskodni sem lehetne azon, hogy katasztrofális baj lenne az országnak,­ha eredmény nélkül távoznék, békéhez nei#Guifri' nánk, blokád alá kerülnénk s minden spirit-' szedünk kényének-kedvének ki lennénk szol­gáltatva. d m Ha abból indulunk ki, hogy uttzent Wifel-' missziók elutazása végzetes csapás, akkor, ugyebár, minden más eltörpül az érdeke mel­lett, hogy ez a­­csapás ne érjen bennünket.. Az ország a maga egészében — ebben bizo­nyosak vagyunk — ezen a véleményen van. A politikusok többsége ezt múlja.« Horthy Miklós klasszikus nyilatkozta ugyancsak ezen a fölfogáson áll meg. Veeh­át meg kell alakítani azt a politikai konotcentrácziót, me­lyet az entente tőlünk kivon. A­ki ezt n­em­ tartja olyan föltétlenül szükséges etek, az ész szerint nem hiszi azt sem, hogy ennek követ­kezményei olyan végzetesek volnának. Vannak ilyenek s még pedig nem is je­lentéktelenen. Mindenesetre a döntés közelé­ben vannak s nézetüket, ha nem is osztenta­­tive, de eléggé érthetően meg is vallják. Ke­­resztényblokos orgánumban olvassuk, a­mit aktív politikusoktól már hallottunk, hogy a békekötés nem is olyan nagy érdeke az or­szágnak, mint inkább az criten le-nak. Utalnak Bulgáriára, melynek van elismert kormánya és még sincs békéje, utalnak Német-Ausztriá­ra, melynek békéje is van v­ele,a nyomorúsága semmivel sem enyhült. Ha ez a gondolat dolgozik a konc­entrá­­czió meghiúsításán, akkor a gondolái el­felejtettek szóba állam a lelkiismeretükkel. Nem akarunk vitába bocsátkozni velük. Nem mutatunk rá részletesen, hogy ezek az analógiák hamisak, már azért is, mert hiány­zik az ellenpróba: milyen lenne Bulgária helyzete elismert kormány és Német- Ausztria megkapott béke nélkül. Nem aka­runk azzal sem érvelni, hogy a román meg­szállás harminczmilliárdos sarcza sem sújt­hatott volna benőnket, ha a bolsevista spe­­kulácziója a világforradalomra nem zárta volna el a mi utunkat a békének Ausztriával egyidőben való nyélbeütése előtt. Ne vegyék érzékenyen az analógiát se a­ bolsevista kül­politikával, mely szintén az entente békéje nélkül akart boldogulni. Hadd menjünk odáig, hogy az okoskodást egészen helytálló­nak ismerjük el. Nem volt nekünk már elég helytálló okoskodásunk öt esztendő óta? Nem volt-e helytálló a hit Németország legyőzhetetlen támogatásában ? Mégis csalódtunk. Nem volt-e okunk ügyünket a Wilson tizennégy pontjára bízni? Hiszen annak minden egyes tételéből következett Magyarország integri­tása. Mi lett az integritásból? Ma egy esz­tendeje nem biztunk-e demokrácziában, pa­­ezifizmusban és Károlyi Mihályban? Ma átkozzuk ezt­ a kalandort, a­ki Magyarorszá­got egy őrült tudós teóriának szolgáltatta ki s áldozta föl. Ezek az átkok méltán érik azokat, a­kik egy országot k­oczkáztattak önteltségüknek. De vájjon ezentúl már szabad? A­ki az eddi­giek után jön, annak a hite már csalhatat­lan? Egyfelől rémteletes perspektívát mutat­nak nekünk azok, a­kik már bizonyságot szolgáltattak arról, hogy a szavuk nem üres beszéd. Lám Német-Ausztria nyomorog, de mégis szaladt az után a béke után, mely nem segített rajta. S Németország, a sokkalta­ nagyobb, a magában is hatalmas, nem fo­­­gadta-e el azt a békét, melyet az abszolút kénytelenség tudata nélkül sohasem írt volna alá? Éppen mi tudnánk sikerrel dal­szolni, a­kiket a legrongyosabbra téphettek?­ Mi vállalhatnék azt,­­a szembeszállást a fe­nyegetésekkel, melyektől eddig mindenki más visszatorpant? idiOthteW* ha megint, csaLglil^az a valaki MmTMi .hóit méi Van-e halandó, a ki ezt a gondolatot magára venné? Hiszen az, ha­ hazafi, még meghalni sem képes az emberfölötti bűn- * tudattól! Ha miigküljük a békét s rosszul járunk, ezt el lehet v­enni. Minijén*' háflídri vége világ kezdetétől Tötyvii­m békeHöi népi múlik senkin, mert jex a dolgol t rendje, De háború után békét nfejffi kérmi, —»rez m£« pokoli rendkívüli­ség. Ez­ jeleríti a habom folytatását vereség után, s^fM|ége|^ilt IfiT*"" leül, az egynek a háborúját valamennyi ellen. A kik vesztettünk erőnk teljében, most helyt-­­állhatnánk hallatlan, imponáló hősiességgel, de koldusbottal a kezünkben? Nem, nem, — ez nem lehet tudatos kon­­czepczió, melyre gondolva csak formailag intéznék a konczentráczió kérdését úgy, hogy ne sikerüljön. Ez csak pszichológiai állapot lehet s egy mellékmondat, mely jelzi, hogy a béke kell ugyan nekünk, de nem vagyunk el­ragadtatva attól, a­mit hozni fog. De komo­lyan erre az útra ne akarja senki terelni a nemzetet, mert jaj neki és jaj a nemzetnek, ha utólag kisül, hogy erre, meg arra nem gondoltunk'. ■» lapunk mai sxácia 8 oldal. Holnap eldől a Konczentráczió sorsa! / (Elsimultak a« ellentétek Hússák Kárély pártjában. — A szocxiáldemokraták kö­vetelései. — A nemzeti párt nem szánja e­zt nehézségeket. — Szerényt Játst ! a tíely­­zetrő­l. — Mit kíván a kisgazdapárt ? — Pesszimista vélemény. — Mit mondanak a keresztény pártban az ellenzék felté­teleiről? — Elnöki tanácsülés a keresz­tény pártban.­ — Az Ujság tudósítójától. — Az elgyötört agyvelők lázas érdeklődése fordul ma Huszár Károly felé, a­ki megpró­bálja a lehetetlent, egyesíteni akarja az egy­­más gyűlöletében elfáradt pártokat és személye,­ket, meg akarja alakítani a konczentrácziós kabinetet. Igaz, hogy Huszár Károlynak van egy segítőtársa, a­melynek sem ő nem örül. Sem mi nem ujjongunk. A győzelmes entente kérlelhetetlen parancsa. Egy lezuhanni ké­szülő Damokles-kard árnyékában folynak a pártok és pártvezérek tanácskozásai. Minden­­kit át kell hatnia ezért a felelősség érzésének, hogy ha a konczentráczió miatta nem sikerülne, őt terhelné a felelősség . Huszár Károly most már valamennyi párt megbízottaival tárgyalt, átvette minden politikai csoport kívánságait és azokra részben már felelt is. Általában azt az impressziót me­ríthette ezekből a megbeszélésekből, hogy a személyes követelések, a tárczaügyek, államtitkári fájdalmak és hasonlók háttérbe szorultak az utóbbi napokban és a tárgyalások igen egészsé­gesen tárgyi térre helyeződtek át. Szemben áll­ egymással két véglet. A dezig­­nált miniszterelnök pártjának, a keresztény nemzeti egyesülés pártjának negatív követe­lései és a baloldaliak, demokraták és szocziál­

Next