Az Ujság, 1920. január (18. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-29 / 25. szám

I­ I 1 / A szepsii és garbóczbogdányi választás. Ismételten szóvátettük a szepsii és a gar­­stóczbogdányi választások kérdését és annak a véleményünknek adtunk kifejezést,­­ hogy a köz érdekében nagyon káros volt Jedlicska Fe­renci dr.-nak és Dvorcsák Győzőnek a h­áttér­­ba szorítása. Megszólaltattuk magát Jehlicska Ferencz dr.-t is, a­ki kijelentette, hogy a két kerületben történt dolgokért­­ elsősorban Ge­deon Aladár dr. kormánybiztost terheli a fele­lősség. Ezzel kapcsolatosan Gedeon kormány­biztos az alábbi sorok közlését kéri: »Az Újság szombati számában Jehlicska Ferencz dr.-nak nyilatkozata jelent meg, melyben a szepsii vá­lasztókerülettel kapcsolatban az én személyemet aposz­trofálja. Ez a nyilatkozat csak a tények nem helyes isme­rete alapján történhetett, minthogy magam is különösen nagy súlyt helyezek arra, hogy Jehlicska, Ferencz és Dvor­­csák Győző­, a hazafias tót polgárságnak ez a két kiváló vezető férfia, bekerüljön a nemzetgyűlésbe. A részletek­ről nem kívánok nyilatkozni.« Lábos Béla, a gurbóczbogdányi kerület vá­lasztási biztosa az alábbi nyilatkozatot küldte be lapunknak: Az Újság ez évi január 20-iki számában Marakodás két kerületben cziviil czikkének első része a garbóczbog­­dányi választókerületben folyó párt­küzdelmekkel kap­csolatosan személyemmel is foglalkozik és azt meggyanú­sítja. Hogy a Dvorcsák Győző úr jelölését »jelentéktelen alakiságok­ miatt nem fogadtam-e el, hogy jelentékeny számú szavazókat »egyszerüen« töröltem-e az ajánló­ivről, hogy a három órai pótlást meg­engedtem-e vagy sem s ha nem engedtem, miért nem engedtem s hogy a Dvorcsák Győző úr személyének tetszése vagy nemtetszése játszott-e közre az ajánlat elbírálásánál, erre felelni fognak az erre illetékes helyen a vonatkozó hivatalos iratok, jelesül maga az ajánlat, az­ el nem fogadásról szóló írásbeli közlés rész­letes indoka, s a választási jegyzőkönyv. Ehhez ez idő szerint nincs mit szólanom, csupán röviden annyit, hogy vélemé­nyem szerint az ajánlat oly nagy számú lényeges hiányban szenvedett, hogy annak elfogadása egyenesen és nyilvá­­valóan törvénybe ütközött volna. Azonban lehetetlen már most megjegyzés nélkül hagynom és ugyancsak a nyilvá­nosság előtt vissza nem utasítanám a czikknek azt a ten­­dencziózus — a czikk szerint »legérdekesebb« — állítását, a­mely szerint én az egyik jelöltnek, Ferdinándy Gyulának a szállásán lakom. Ez az állítás a legteljesebb valótlanság és miután a czikkíró előtt még ilyennek a következtetésére sem lehettek adatai, a rosszakaratú rágalom. Ugyanis én a választás székhelyére, Abaújvárra történt érkezésem első perczétől kezdve helyettesemmel együtt Meszellér István kisgazda, abaújvári lakos házában, más lakás hiányában összeszorulva, a postahivatal előszobájában lakom és ott is étkezem. Ferdinándy Gyulánál nem is tartózkodtam és nem is tartózkodom és nála a társadalmi szokásoknak megfelelő egy-két rövid látogatáson kívül nem is voltam. A czikk tárgyilagosságát jellemzi az is, hogy Dvorcsák Győző úr ellenjelöltjeként csak Ferdinándy Gyulát említi, a­kinél szerinte lakom és elhallgatja azt, hogy Puky Bertalan és Szádeczky Lajos dr. személyében kerületben Ferdinándyon kívül még két érvényesen janlott más jelölt is volt. Kilencz abaújvári választópolgár aláírásá­val nyilatkozatot kaptunk, a­melyben szintén azt bizonyítják, hogy Lábos Béla nem lakott Ferdinándy Gyula szállásán. Készséggel megállapítjuk, hogy Lábos Béla választási biztos nem élvezte Ferdinándy Gyula dr. vendégszeretetét. De nem ez a lényeges, ha­nem az, hogy nem adta meg a három, órai­ hala­dékot. Hangsúlyozzuk: minket a legtisztább hazafiság vezetett, a­mikor követeltük, hogy a szepsii, illetve a garbóczbogdányi választó­kerületben Jehlicskának és Dvorcsáknak jus­son mandátum. Mert ennek a két férfiúnak a magyar parlamentbe való beválasztása való­ban jelentősebb dolog, mint az, hogy Szent­­im­rey Ákos dr. vagy Ferdinándy Gyula dr. foglaljon helyet a magyar törvényhozás házá­ban. Elismerjük, hogy adatainkat nem magunk szereztük, de informátorainknak sem lehetett az a czéljuk, hogy Lábos Béla hírét és Gedeon Ala­dár kormánybiztost személyükben támadják, csupán a közérdek vezette bizonyára őket is, a­mikor adataikat rendelkezésünkre bocsátották. Ismételjük: nagy veszteségnek tekintjük, hogy a tótságnak e két kiváló vezére lesodró­dott a porondról. Arra gondoljanak az urak ott a­ végeken, milyen hatása lesz ennek az eseménynek Prágában. Ez a fontos s mi min­den sorunkat ebből is szempontból írtuk. A székelyek nemzetgyűlése. A székely nemzeti párt szervező bizottsága felszólít minden székely férfit és nőt, hogy most, a választások után, társadalmi állásra és politikai pártállásra való te­kintet nélkül iratkozzék be a székely­ nemzeti párt köte­lékébe (Ferencz ,József-rakpart 18., I. 6.). A pártba való belépés teljesen díjtalan. A felhívás azt mondja, hogy a székelység nem küld­hetett képviselőket a nemzetgyűlésre, mert a színtiszta székely­ területek idegen megszállás alatt szenvednek. Holott a székelység méltó arra, hogy a nemzetgyűlésen szavát hallassa, mert ők faj­t ma­gy­ar keresztények, Kossuth Lajos eszméinek igazi követői és az igazi demokráciának , éppen Erdély volt a fészke. A székely nemzeti párt legelső gyűlését február 16-án tart­ja. A székely nemzetgyűlés idejét pedig időről­­időre határozzák­ meg. AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1920 január 29. Ingyen kenyér.­­ (Kevesebb a jelentkező, mint Vaboru­­bán. — Csak februárig lesz kiosztás. — Ki kap kenyeret.) — Az ú­jság tudósítójától. — Tizenkilencz évvel ezelőtt alapították, tizen­­kilenc­ éve annak, hogy jószívű emberek gondosko­dásából megalakult az Ingyenkenyér­ Egyesü­let. Most furcsa, sőt majdnem lehetetlenség elgondolnunk, hogy a­mikor a leggyönyörűbb, ropogósra sült fehér ke­nyérszeleteket adta a pék két krajcrátért, léteztek em­berek, a­kiknek ez a két krajcár sem volt meg. De így kellett lenni, különben már rég lehúzta volna redőnyeit ez a jótékonysági egylet. Ma, a­mikor a koronánál kisebb pénzt nem isme­rünk, viszont fáradt és czipőtlen lábbal emberek száz­­ezrei vánszorognak a nyomor csimborasszóján, érde­kes megtudni, hogy hányan vannak és kik azok, a­kik ingyentenyérért sorba állnak. Podmaniczky­ utcza 45 alatt van az elosztó­helyi­ség. Délután négy órakor­ kezdik a kiosztást, de már fél kettőkor ott látok ücsörögni négy öt asszonyt. Kö­zülük háromnak kendőkbe burkolt gyerek sivalkodik a karján. A disszonáns gyermekkonczert éles hang­hullámai kísérnek, m­ig benyitok az irodába, hol az egyesület titkára fogad s kérdéseimre a következőket mondja el: — Furcsa, de igy van, hogy ma kevesebb a je­lentkező, mint­­volt a békében, de különösen a há­ború első éveiben. Ennek oka egyrészt a szigorú jegyrendszer, másrészt pedig az, hogy megszabott adagot —naponta negyven kenyeret — oszthatunk csak ki. Ez körülbelül négyszáz embernek elég. Ez­zel szemben 1914-ben 3000 ember kapott kenyeret na­ponta. Kötélkordont kellett vonnunk az utczán s több rendőr tartotta fenn a rendet. Hogy ezt a nagy cso­portosulást elkerüljük, a háború tartama alatt még hat kiosztóhelyet létesítettünk a fővárosban, helyi bizottságokkal az élén. Az 1917/18. évben 289.530 személynek 419.080 adag kenyeret juttattunk 36.643 korona értékben. A kommün alatt egyesületünket bezárták, a pro­letárdiktatúra után pedig csak ezt a központi elosztót nyithattuk meg, mert a fiókokban működő helyi bi­zottságok tagjai, a­kik a kommün alatt sokat szen­vedtek s jótékonyságukért csak üldözésben részesül­tek, időközben kiábrándultak a proletárokból, így nincs önkéntes személyzet, mely vállalná a kiosztás munkáját. Ne én is forszírozzuk, mert fogytán a pénzünk. Egy kenyér nekünk hat, korona nyolc­van fillérbe kerül s a negyven szétosztásra kerülő kenyéren kí­vül húszat az Amerikai Gyermeksegélyző Akc­ió ebédjéhez adunk naponta. Számításom szerint az ingyenkenyér még feb­ruárig tarthatja fenn magát, mert eddigi pénzforrá­sainkra, eredményes gyűjtésre, a mai helyzet semmi kilátást nem nyújt. — Ezeket a lesújtó értesítéseket kapom a hivatal­ban,­­ innen kimegyek a tömeg közé, meghallani, hogy mit mond a nép, mert a nép szava az Isten szava. A nép a sor elején, közepén és végén egyaránt arról beszél, a­miről ötéves sorbanállásaim alatt mindenütt egyforma nyilatkozatokat hallottam, hogy tudniillik már­ igazán nem érdemes élni.... A tömeg nőttön nő. A nyomor százféle módon, száz más és más színű tarka rongyba burkolva kép­viselteti magát. Csupa asszony, mindegyik elhozta a gyerekeit (mint később kiderül, nem ok nélkül), s csak elvétve áll a sorba valamely falábú koldus, megrokkant ag­gastyán vagy negyvennyolczas öreg honvéd. — Ma, úgy látszik, nem jön rendőr —– mondja az egyik. Ezt a megnyugtató tényt az ügyesebbek mind­járt felhasználják arra, hogy előre furakodjanak, soronkívü­l beálljanak, nagyszájúskodjanak és vesze­kedjenek. * Mikor felhúzzák a redőnyt, épp oly vadul, egy­mást tiporva és az ököl szent jogán nyomulnak be, mint a­hogy ez már régebben divatos nálunk, akár az Opera ruhatáránál, akár a Markó-utczai fogház bejáratánál vagyunk. Ma mindenhová egyforma mó­don, egyforma tempóban zndul a nép. Odabenn azután fadobogóra, fakorlát közé kerül­tek, s itt már csöndben maradnak. Mindenki boldog, a­ki bekerült, odalép az­ ablak alá, a­honnan a ke­nyeret osztják, átadja a kenyérjegyet, megkapja az őt megillető adagot , a­ki az előbb még a legször­­nyű­bb átkokat szórta összes jelenlévő embertársaira, most egy halk „köszönöm szépen“-nel távozik. Csak nők, hat éven aluli gyermekek, öreg embe­rek és rokkantak kapnak kenyeret. Az egyik asszony állhatatosan kunyerál: — Tüdőgyulladásban fekszik a kislányom, nem hozhattam el, tessék­ neki is adni. — Nem lehet, jó asszony, hiszen tudja, ha magá­val kivételt tennék, holnap már mindegyiknek tüdő­­gyulladásban feküdne otthon a gyereke — válaszol a kiosztó. — Azoknak adhatok csupán, a­kik itt van­nak. — S a kenyérosztás gyorsan halad. Felnőttnek két szeletet adnak, ha gyerekeit is hozza, minden gyerek után még egy szeletet kap. — Isten áldja meg, a­ki ezt ki is találta — szól egy sápadt fiatal asszonyka. Idősebb hölgyre kerül a sor. Kalap van a fején. Többet szeretne kapni két szeletnél. A jegykezelő fel­világosítja: — Nem lehet, kérem, itt különben is csak szegények kapnak­A hölgy elpirul, zavartan megigazítja kopottas, szomorú kis kalapját:­­— Hiszen tudom, hogy szegények kapnak, azért jöttem én is... Egy öreg bácsi, ki először van itt, boldogságában, hogy egy heti koplalás után kenyérhez jut, zsír­­jegyeit adja át kenyérjegy helyett. A tömegben ta­lálkozom egy szobalánynyal, ki elárulja, hogy pénzért egész Budapesten nem birt kenyérhez jutni, most tehát ingyenkenyeret visz haza a nagyságárá­­nak.­­ Háromnegyed ötre elfogyott a kiosztásra szánt mennyiség. Még vannak ugyan várakozók az utczán, de ezek vagy későn jöttek, vagy olyanok, a­kik má­sodszor is odaálltak. A sorbanállók zöme szigorúan törzsközönség, a gyakorlott szemű jegyszedő már is­meri őket és így a másodszori besurranás csak rit­kán sikerül. Hogy azonban az istenadta nép nyomoráról a nagyközönség ne alkosson magának téves fogalmat, nem hallgathatom el azt, a­mi az érem másik olda­lán van. Pár nap előtt az egyesületben takarítónőt kerestek. A négyszáz asszony közül egyetlenegy sem jelentkezett. Nagy kár, hogy az Ingyenkenyér meg fog szűnni, de talán, ha az ácsorgást nem fogják ingyenkenyér­rel jutalmazni, a fél kettőtől ötig terjedő időt, a mit eddig az utczán töltött a szegény asszony, rááldozza egy kis munkára s lehetetlen, hogy becsületes mun­kával ne keresne meg három darab kenyérre valót, a mit most az ácsorgással megkeres. Simán. » Az uj honatyák. — Pillanatfelvételek a t. Házról. — Néhány volt képviselő kivételével csupa új ember kerül majd a dunaparti gyönyörűséges gótikus palotába. Súlyos, századokra kiható kérdésekről kell döntenie az új nemzetgyűlés­nek, éppen akkor, a­mikor túlnyomó többség­ben újonczok kezébe van letéve a törvényhozás munkája. Lássuk, kik az új honatyák, mit re­mélhet tőlük az ország ! Bárány Imre, a somorjai kerület kisgazdapárti képviselője, okleveles gazdaember. Jószágkormány­zója volt Héderváry Károly grófnak. Kiváló szak­ember, a­ki Horvátország számos helyén levő Hé­­derváry-birtokokon nagy mezőgazdasági ipartelepe­ket létesített. Mostanában 1200 holdas bérlete­­van Sárfenyőszigeten. Pompás mintagazdasága messze vidéken ismeretes. Körülbelül 40 éves. Gedeon Jenő, a tornai kerület kisgazdapárti kép­viselője, még fiatalember. Alig 35 éves. Földbirtokos Abauj megyében, öccse Gedeon Aladár főispán-kor­mánybiztosnak. Szén­tini reg. Ákos, a szepsii kerület képviselője, vitás ember. A kisgazdapárt is a magáénak vallja őt, a kereszténypárt is a maga képviselői közé so­rozza, öreg úr már, közel van a hetvenhez. Tiszte­letbeli főorvosa Abaúj vármegyének, most birtokán, Krasznikvajdán éli napjait. Szabó Sándor dr., Tiszalök kisgazdapárti kép­viselője, 32 éves, ügyvéd és ezen kívül még megye­bizottsági tag is. Kisgazda-famíliából származik. Schiessl Henrik, Pomáz új kereszténypárti kép­viselője, sváb korcsmáros. Most fogja megérni az ötvenedik tavaszt. Arról nevezetes, hogy egy pro­­grammbeszédet sem mondott a választás idején. Az ellenpárton azt mondják róla, hogy a parlamentben sem fog igen szónokolni, úgy tesz majd mint Frank­lin Benjámin, a­­kiről feljegyezték, hogy sohasem szólalt fel a törvényhozás házában. Ezt jegyzik fel, mondják a rosszmájunk, ha ugyan feljegyeznek róla valamit. Muszti Is­tán, Szalántán lett kisgazdapárti kép­viselő. Jómódú községi bíró, a­ki maga is szánt-vet a birtokán. Van négy középiskolája. Még nincs negy­ven éves. Érdeme a párt szemében, hogy Hoffmaim Ottó dr. pécsi ügyvéddel karöltve ő szervezte meg­ a baranyai kisgazdákat. Földecskéje szerb megszállás alatt van, s ő maga mint menekült Baranya megye egyik községében lakik. Barla Szabó József dr. a Bethesda-kórház igaz­gató-főorvosa Budapesten. Szigetvárott, jutott man­dátumhoz m­int kisgazdapárti képviselő. Régi bátor hivő nagyatádi Szabó István miniszternek. Mind­össze harminc­hét éves. Nős ember, négy fia van, köztük három elemibe jár, a negyedik pedig éppen hat hetes. Jelentős tudományos működést fejtett ki az orvosi szaklapokban. Huszár Elemér, Itétság kisgazdapárti képviselője, régi nemesi famíliának a tagja. Bátyja Huszár Ala­dár, Hontmegye főispán-kormánybiztosa. Másik fi­vére, Tibor, nagybirtokos Vámosmikolán. A Huszár­család birtokainak jórésze cseh megszállás alatt van. Kolozsvári Kiss István, Halas kisgazdapárti kép­viselője, helyettes polgármester Halason. Nőtlen em­ber, pedig már közel jár a negyvenedik évhez. Há­rom fivére is agglegény. Egyébként pompás nagy­birtoka van Halason. Schandl Károly dr. arról nevezetes, hogy Huszár Károly miniszterelnököt buktatta meg Csongrádon. A kisgazdapártnak a tagja. Egyébként hírlapíró, most az Új Barázda-nak a felelős szerkesztője. An­­nakelőtte a Gazdaszövetségnek volt a titkára, most a Hangya körül buzgólkodik. ,­lluppert Rezső dr. ügyvéd Devecseren jutott kis­gazdapárti mandátumhoz. Ismert ember Veszprém­ben. Sokan olyan karriert jósolnak neki, a­milyet Eötvös Károly szerzett, a­ki szintén mint veszprémi fiskus indult el élete útjára. Még fiatal ember és máris tiszteletbeli főügyész, megyebizottsági tag és elnöke a­ veszprémi kisgazdapártnak. Vasady-Balogh György dr. Bicske kisgazdapárti

Next