Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-25 / 48. szám
I ROVÁS. Szorongjunk, számolgassuk-e, mit hoz, mit találunk majd ott? Szorongó örömérzéssel, ej, hadd vessük ki magunkból az annyira fontos, de a födolog mellett számba sem jöm hogyan-miképpeneket. Holnap felszabarunT*"a Tisza bal partja. A magyaréi* folyója ismét magyar lesz. S inimfe,jattiffos betegsége alatt sorvadt stílus közben tágul, úgy érezzük a mi elsorvadt hazánk napról-napra tágulását, amilyen tempóban visszafelé higyódzik a románok fekete vonala. Szomorú gyarapodás, azt kapjuk vissza, amit el sem akartak venni, csak elvették. Visszakapjuk, mint fosztogatás után az üres zsebeket, de mégis visszakapjuk. Hadd keltezzük e naptól fogva a magyar nappal meghosszabbodását a magyar napnak nyár felé izzásának arányában. Többen leszünk, mint voltunk, eltiport, megsanyargatott magyarok, kevesebben vagyunk idegen fegyverek szívtelen parancsa alatt. Bizonyos értelemben még ismerkednünk kell az újra hazakerült testvérekkel. Nem a régi világot találják itt, nem a régi bűnöket és nem is valamennyi régi erényeinket. Tanuljuk meg tőlük, ami a nagyobb és hosszabb szenvedéstől tanulható és oszszuk meg velük a már megismert igazságokat, a botlások nélkül, melyek hozzávezettek.* A szilien a kormány változás kérdése bölcsen van exponálva s a lelkek is egyenesebben közlekednek egymással. A keresztény nemzeti egyesülés pártja nagyon korrektül vallja, hogy a miniszterelnök személyéről nem kell paktálni, azt majd kijelöli az arra illetékes kormányzó. A kisgazdapárt vezérei pedig igen bölcsen meg akarnak egyezni a többi kérdésekben, még a munkaprogrammban is. Azonban tartunk tőle, hogy ez a bölcseség mindkét oldalon csak a felszínre tartozik. Mintha korrektül, bölcsen csak taktikából viselkednének. Dezignáljon a kormányzó, s ha nem a mi emberünket dezignálja, még mindig ráérünk lehetetlenné tenni a vállalkozását. A fúzióval is roppant előzékenyen kínálgatják egymást, de úgy, hogy a másik haljon meg s remélje a föltámadást a mi boldogabb pártunkban. Isten tudja, amikor a politikusok olyan igazságokat fedeznek föl, hogy voltaképpen nincs is különbség azezéljaikban, akkor erősen kidomborítják a különbségeket az eszközökben, még erősebben az emberekben. Addig, amíg liter és kiló szerint reflektálnak tárczákra és hivatalokra, nem pedig tehetség és szakképesség szerint, mi minden hangulatenyhülésben csak a pihenőt látjuk, mely után annál ádázabbul törnek egymás ellen. * Hírt adtunk, hogy a keresztény párt nagyobb fegyelmet akar érvényesíteni a tagjai nemzetgyűlési szereplése körül. Ez a párt jó ízlésére vall, mert a felszólalások, melyek ennek a nagyobb fegyelemnek a szükségét provokálták, éppenséggel nem vallanak jó ízlésre, még kevésbé politikai érettségre. A nagyobb pártfegyelem kétségtelenül helyénvaló, mert elvégre mégsem lehet azt mondani, hogy amit e pártbeli urak mondanak, nem a pártból valók, noha kétségtelenül úgy van. Ha ezek a fegyelembe fogandó szónokok szabadjukra eresztetnének, hovatovább oly színezete lenne a pártnak is, az egész nemzetgyűlésnek is, mintha nem is a bolsevizmus lelke szűnt volna meg, csak a matériája. Ez éppenséggel nem az a politika, melyet a keresztény egyesült párt a magáénak vallana. Noha hajdanában a pártfegyelenmek ekkora hatalma mameluk-, majd mungópártot te Magyar-lengyel közeledés. VIL.:„Bármi képi döfésének ■ is Neuillyben Magarország tisztelídő határairól, egy bizonyos , a rubaSExol lakott északkeleti négy vármegyének a megtartása eminens fontosságú létkérdés a számára. Ezeknek elvesztése betetőzné a feldarabolt, megcsonkított ország életképtelenségét. Maga a természet s minden, legprimitívebb érdekük is Magyarország felé uralja e megyék derék népét. A megélhetés, a geográfiai helyzet, a vasúti vonalak iránya és még számtalan egyéb, de nem kisebb fontosságú tényező, mind az anyaországgal való szoros kapcsolat mellett szólnak. Mióta az áldott magyar búza hiányzik azon a vidéken, azóta éhínség uralkodik s éhufusz pusztított. Két oly jelenség, mely a jelenlegi állapot fentartásával, Európa szégyenére, állandósulni fog. Az entente végzetes politikája e ponton is zsákutczába jutott, melyből a szabadulásnak egyedüli módja e területeknek Magyarországhoz való visszacsatolása. Más megoldás nincs. Minden baj, nyomor és szenvedés, melyet a mostani tűrhetetlen helyzet okoz, csak az entente terheit növeli, csak az ő szituációját nehezíti meg, csak az ő zavarát fokozza. Tehát neki sem érdeke, hogy ez az állapot fenmaradjon. A csehek szempontjából ugyanígy áll a dolog. Közgazdaságilag e területek, melyeket már ma sem tudnak élelmezni, súlyos megterheltetést jelentenek a számukra. Katonailag csak gyengítik amúgy is eléggé gyenge és kedvezőtlen helyzetüket. Faji, érzelmi kapcsolat nincs a két nép között. Nincsen tehát egyetlen szempont sem, mely kívánatossá tenné, hogy a rutének továbbra is cseh uralom alatt marakjanak. A wilsoni elvek, az önrendelkezési jeg s a nép érzülete mind az anyaországnál vasóat megmaradás mellett szólnak félreérthetetlenül. Közgazdaságunknak, erdőpolitikánknak, árvízvédelmünknek fontos érdeke, hogy a Tiszának ne csak középső folyása, hanem forrásterülete is a birtokunkban legyen, hogy egységes közigazgatási területet alkosson. A román részről eszközölt erdőirtások tavaly is áradásokat okoztak, melyek az Alföld termésének egy tekintélyes részét elpusztították. Az alföldi magyar kenyeret pedig nem lehet attól függővé tenni, milyen erdőgazdálkodást folytatnak csehek és románok a mi rovásunkra. Azt ne is említsük külön, milyen megnyugvást nyújtana magyar szívünknek, ha a tőlünk elválaszthatatlan Kárpátoknak csak egy kis része is visszajutna hozzánk, ám érzésünk azokon a germezeken, melyekért annyi vért ontottunk, megpihenhetne. Más fontos okok is a mellett szólnak, hogy a ruténlakta területek visszakerüljenek hozzánk. Magyarországnak szüksége van a lengyelekkel való közvetlen érintkezés lehetőségére. A bolsevizmus ellen csak a magyarlengyel közös front védheti meg Európát. Más katonai tényezővel e tekintetben nem számolhatunk. Románia nem barátja az altruista politikának, áldozatot, szolidaritást nem várhatunk tőle s azonkívül a szükséges lendülettel sem rendelkezik. A csehek a világháborúban is kerülték a barczot. A védekezés tehát csak két tényezőre támaaszkodhatik : magyarokra és lengyelekre. Az entente szempontjából is kiváló fontosságú a lengyel-magyar közös katonai front a Kelettel szemben, melynek megalkotásával, Európa érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül, már nem lehet soká késlekedni. A magyar-lengyel közeledés a keleti szlávság, az ortodoxia, terjeszkedésével szemben a katoliczizmus, a nyugati kultúra térfoglalását jelenti. De jelent még mást is. Közgazdasági nyomorúságos helyzetében fontos Közép-Európára nézve, hogy gazdasági téren közvetlen kapcsolat álljon fenn Magyarország és Lengyelország között, mert minden e tekintetben felmerülő akadályozás csak az entente terheit növeli, csak az ő vállára nehezedik ólomsúlylyá. Az ententenek elsőrendű érdeke, hogy Danzigtól az Adriáig egy olyan közgazdasági és politikai szövetség jöjjön létre, mely életképessé teszi a megcsonkított államokat s mely nem pánszláv vagy német alakulat. Az entente nagy érdeke, hogy a megerősödő Németország ne izolált, életképtelen nemzeteket találjon maga körül, melyeket a tömegvonzás elméleténél s egyéb momentumoknál fogva köny-enyedséggel abszorbeálna. A mennyiben az entente rövidlátó módon nem honorálná e törekvéseket, horderejüket felismerni nem tudná, megértést tanúsítani nem akarna, ilyen magatartásával sem fogja a cseheknek katonailag tarthatatlan helyzetét megjavíthatni, sőt bizonyos, hogy előbb-utóbb súlyos komplikácziókkal kellene számolnia. Ezért örömmel üdvözölnék, ha az entente már ma is az egyedül lehetséges megoldást választaná s a magyar-lengyel közeledést, melyre a két nemzet érzelmi világa is utal, komoly megértésből fakadó jóakarattal támogatná. Keleti politikája egy részének koncrepcziója már úgyis összeosulott Kelet-Galicziának Lengyelországhoz való csatolásával, melynek révén a csehek számára megszűnt a lehetőség, hogy az oroszokkal közvetlenül érintkezhessenek. Da. 2 remtett, manapság mégis okosabb a párt-t elszólásoktól eltiltani, mint utólag delálni. 1920-fFR..** Budapest, 1920. KÍVÜL évfolyamáig s^MiTT! ^ Szerda, február 25. ” Előfizetési árak: " nfig SZERKESZTŐSÉG: Egész évre 220 K — f _____ ____ W. _____ Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Félévre________ 110 . — » 183fi85 J&ggRIW jg£ flg!| |H| fgfeg| ftS&Bk Telefon: Jaxsel 13-36,Jesso! 123-50 ffj ”Sf 11 H 1T“ Jro Egyes számára Budapesten, H Mja jffffk Hajfii Egg gffi KBi Budapest, Rákóczi-ut 54. a*. Séta ésg a pályaőrökön BLM M B J| g .ÁlÉ i | Huszár Károlyt Kivonják a Kormány élére. (KezdSdiik a nemzetgyűlés törvényalkotó munkája. — A holnapi ülés már tárgyalja az alkotmányjogi javaslatot. — Csütörtökön megbeszélés lesz a konkexiós kormányról. — Mi a demokraták álláspontja ? — A képviselők régi fizetésüket kapjék.) ■—Az Ifisáv tudósítójától. — A formalitásokból elég volt, mondták tegnap a nemzetgyűlésen, most már kezdődjék végre az alkotó, komoly aunka ! Nos, a holnapi ülésen megkezdik az első törvényjavaslat tárgyalását és majd elválik ennek során, hogy értelmezik a tegnapi nap temperamentumos szónokai az alkotó munkát és a komoly munkát ? Az első törvényalkotást követni fogják újabb, az ország életébe vágó intézkedések, új törvényeket kell hozni, de úgy, hogy a munka, mely létrehozza őket, csakugyan alkotó és csakugyan komoly legyen. Mi várunk rezerváltan és türelemmel,de nem ez a fontos. Az ország is vár, és az országnak nem sok ideje van a várakozásra és közjogi bizottság latárgyalta az alkotmányjogi javaslatot. A nemzetgyűlés közjogi bizottsága ma beható vitában letárgyalta az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslatot. A bizottság csak lényegtelen módosításokat eszközölt a javaslaton, amely, holnap már a nemzetgyűlés elé kerül. A vitában a többi között Huszár Károly miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf, Bárczy István igazságügyminiszter, Klebelsberg Kunó gróf, Széchenyi Viktor gróf, Őrffy Imre, Kovács J. István dr., Balsay Károly dr. államtitkár, Rubinek Gyula miniszter, Simonyi-Semadam Sándor és K. Pethes László dr. vettek részt. Elvi jelentőségű a bizottságnak az a megállapítása, hogy a legalitás és a legitimitás kérdését a törvényjavaslat érinteni nem kívánja s csalr. tényeket állapit meg. Ehhez mérten Rassay Károly indítványára az alábbi szöveget, fogadták el: „A királyi hatalom az 1918. évi november 13. napja óta nem gyakoroltatik Ezzel szemben Kovács J. István dr. ezt a szöveget ajánlotta: „IV. Károly 1918 november Lapunk mai száma 8 oldal. — Egyes példány ára 80 fillér.