Az Ujság, 1920. augusztus (18. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
ROVÁS. Azt gondoljuk, nem szolgál senki az anynyira szükséges egységnek, ha egyre a másikat okolja azért, hogy nincs meg. Az igazság ? Az igazság akkor áll elő, ha az igazságok összessége harmonikusan egységbe olvad, nem pedig mint bunkóval egyikkel ez, másikkal gmaze, bevághat vele valakit JF F Igazán tudni akarja Gaál Gaszton, hogy atisztviselő a bolsevizmus alatt miért volt kisebb hős, mint a gazda ? Nem azért, mintha nagyobb bolsevista, vagy gyávább lett volna. ■Hanem a tisztviselőnek élelmezési jegye volt, a gazdának pedig élelme. S valóban hiszi, hogy a bolsevizmus a rekvirálásból származott ! Ezer esztendő óta a háború rekvirált s a mostani háborúban mindenütt rekviráltak, mégis csak most, mégis csak nálunk lett bolseevizmus. (Harmadik Rovásunkat a czenzura törölte.) A nagy fény. Ha rajtunk futana, Almássy Denise grófnő mai vallogatisát milliónyi példányban kinyomatnák,i hogy egy évtizeden át ezen neveljük a magyar gyermeket és ifjúságot. Egyelőre betűzzük mi felnőttek és vének s legyünk megdöbbent kortársai egy legendának, hogyan halt meg Tisza István. A mindennaposságnak minden méretéből ,kinő ez a drámai vég, úgy ahogy szemtanúja ajkáról hallottuk. Szemtanú, aki egyszersmind részese a drámának, bajtársa a hősiességben ő is, az a feketegyász asszony is, akit betegsége köt a geszti magányossághoz. Nem mai emberek, nem mai magatartással. A nyilvánosságnak ez az egyneműsége a magánélettel, a mi Tisza István alakját a vallomásban akaratlanul is fölmagasztositja és bennünket kortársakat törpe önteltségünkben ennyire megaláz. Mi megszoktuk a nagy szót, az ötös jambust, a haza, az eszme, a harcz és halál és kitartás frázisát, mint a nyilvános szereplés kellékeit. Nem is várjuk el sem magunktól, Sem másoktól, hogy lelépvén a dobogóról, le ne vessük a nagy pózokat és föllengző szempontokat. — Úgy akarok meghalni, ahogy éltem, — nem futok el semmi elől, — segíteni akarok nemzetemnek... Ezek meghitt családi körben felhangzott nyilatkozatok. Olyan napon, a mikor kint véréért orditott a tönyeg s a balja közelsége nem puszta rémlátás/ Mik vagyunk mi hozzá képest, mi túlélők, mi mindent meguszottak, a kik elvegyültünk a tömegben s több-kevesebb keserűséggel zsebredugott kezünket szorítottuk ökölbe s a krízis elmúltával nagy hősiesen kibújtunk a veszélytelen napfényre és ünnepeltük erényeinket: mi nem tartottunk velük! A múltak hősei gyújtó példák és a férfierények, a hazafiság, az eszméért való áldozatkészség hajlama e példákon növekedik, a nagy idő, melyet földresujtottan élünk, egyetlen ilyen példát érlelt meg számunkra. A jelen hőse! A példa, hogy a mai kor is igényt tart hősies, tántoríthatatlan idealizmusra és lehetővé teszi, hogy olyanok legyünk is. A ma hősének a története a megélt csoda hatásával legyen ránk. Merüljünk el a nagy fényben, melyet Tisza István áraszt reánk. Ezek a magyar erények, miket hirdetünk, ezek a magyar eszmék, miket ő, egyedül ő, halálos komolyan fogott föl és szószerint alkalmazta elveit önönmagára. Minden városban ott kellene állania fennek a legférfibb férfi szobrának, minden Útmutatón ott kellene lenni a nevének s minden iskolában kellene tanitania Tisza István példáján, hogyan kell élnünk és ha kell, hogyan meghalnunk! .7' . 'V" . (7<?íX ' f\ i ' / > . ■ ( \ : 1920 aug. / l{ i | / ! A 'l Budapest, 1920. r;- r ^ ]yiryt XVIIl.7évfolyam, 181 szám* ~ ; pT Szombat, augusztus 7.~ , Előfizetési árak: "-’1 " " " " SZERKT.RZTftKÉfl t . Egész évre...... 280 K — | _____ w ___ Budapest, Rákóczi-út 54. sí. Félévre-------— 140 » — » Épp! QW&&F& *7!B FgB jtSSBWSJk HSMI Telefon: József 13-X József 122-56 Negyedévre __ 70 — . ■■ —r ,•* J?'*53* ^---Egyes szám ára Budapesten, kg JD&f |||| jfei mg TSj BBBk Budapest, Rákóczi-út 54. sz. •vidéken és a pályaudvarokon is|| ||| ||jg ||| Telefon:József 13-35,József 18-28 Elvételével minden nap? Wh bBHB. SmoD Budapest, Erzsébet-körut 43. /Tisza István gyilkosai. (Almássy Denise grófnő koronatanú kihallgatása.) —isz Újság tudósítójától. A nagy per tárgyalásának mai, ötödik napján az érdeklődés középpontjában Almássy Denise grófnő, megboldogult Tisza István unokahuga állott, aki a forradalom napját a Roheim-villában Tiszával együtt töltötte (és ott volt, a mikor a gyilkosok kioltották a nagy magyar nemes életét. Néma tisztelet fogadta a grófnőt a terembe való lépésekor, a hallgatóság padsoraiból felemelkedtek és a tárgyalást vezető százados székkel kínálta meg.. Végtelenül egyszerű, minden díszítés nélküli fekete kosztüm volt rajta, fekete szalmakalapján széles fehér szalag. Gyorsan beszél, de igen szabatosan, a fájdalom megremegteti a hangját és gyűlölet lángol a szeméből, amikor, mint a gyilkosság egyik értelmi szerzőjéül Károlyi Mihályt nevezi meg. Órákon át tartó kihallgatása alatt néma csend volt a teremben, izgalom ülte meg a lelkeket, a legközvetlenebb szemtanú tett vallomást, az ő karjaiba dőlt a haldokló Tisza és a véletlen műve, hogy a gyilkosok egyik golyója nem sebezte halálra a grófnőt. Lepergett a főtárgyaláson a legvényegesebb film, 1918 október 31-ének története a Tisza-villában. És kiderült, hogy Dobó István nem az a mások által vezetett, ittassággal védekező ember, mert ő is fegyvert emelt Tiszára és a gróf életének utolsó perezében az ő fegyverét fogta meg és igyekezett a földre nyomni. A mai tárgyaláson tett vallomást a Roheimcsalád házvezetőnője, Csermák Rezsőné és azok, akik a forradalom napján a villában tartózkodtak. (Tiszánét nem hallgatják ki.) Mondada Jenő dr. százados hadbíró bejelenti, hogy a mai napon a tanuk kihallgatását kezdik meg. Tisza István grófné orvosi bizonyítványt küldött. A biróság ezért Tisza özvegyének kihallgatásától eltekint. (A gyilkosság szemtanúja.) Almássy Dániáé grófnő felszólításra elmondja Roheim-villában végbement eseményeket. Délelőtt ment ki a villába, Tisza azonban minden ajánlatát visszautasította, noha a grófnő megmondotta neki, hogy vele él és bukik a nemzete. A Hermina-uton a délelőtt folyamán többször voltak kisebb csoportosulások, Tisza az íróasztalára állott és az útra népeté is csak feleségének kérésére ment a belső szobákba. Almássy grófnővel együtt jött ki a házmestere, Konrád Péter is, a kinek Tisza svét levelet adott át, az egyik Lukachieh városparancsnoknak, a másik Hadik János grófnak szólott és azonos szövegben azt árja benne Tisza, hogy bárhova szólítsák, oda fog menni, ahová hivják, hogy végveszélyben lévő nemzetét megvédje. , Az első vendége a villának Sándor János volt belügyminiszter, Tisza sógora volt. Mialatt ott tartózkodott, egy csomó katona jött a villába és egy hosszú, esőköpenybe öltözött alak minden áron Tiszával akart beszélni. Tiszánál revolver volt ,, figyelmeztette is az idegent, aki Gartner Marczellel azonos, hogy revolver van nála. Nem látott a csendőjük közül egyet sem, nagybátyja azt mondta, hogy nem ő írta őket oda. Határozottan emlékszik, hogy Tisza beszélgetés közben mondotta, hogy szeretne élni azért, hogy nemzetét megmentse. Ebéd után Sándor Jánost Tisza unokaöcscse, Radvánszky Béla dr. báró a városba kísérte és megmondotta, hogy nyomban visszajön. (Megjelennek a gyilkosok.) Már sötétedett, amikor egyre nagyobb lövöldözést hallottak, pár perczeel később éles csengetés hallatszott, Dömötör László inas siránkozva lőtt be a szalonba és könyörögve mondsta : i»Kegyelmes uram, ugorjon ki az ablakon«. Tisza érdeklődött, hogy ki érkezett, megtudta, hogy nyolcz katona jött, akik őt halálra keresik. Dömötör egyre jobban zokogott, mire Tisza megveregete a vállát és igy szólt: »Köszönöm, hogy ilyen hűséges cselédem vagy, az isten áldjon meg.* Tisza azután inkább magának, mint környezetének mondotta halkan: »Nem ugrom én sehová, ahogy ütem, úgy fogok meghalni.” Kiléptek a szaloniszon, elől Tisza, utána Tiszáné és Almássy Denise. Egészen közel, egyenes sorban néhány katona állott, a fegyvert lövésre készen tartva kezükben. Középütt állt az a katona, akiben felismerte Dobót, hozzá jobbra egy fiatal szőke, kékszemű ember, balról pedig egy magasabb barna. Ez lehet az, akit Pogánynak mondottak. Képen látta az arczát, de nem tudta felismerni. (A gyilkosság.) A negyedik ember a hall ajtajában volt és a grófnő csak a szilhuettjét látta. — Nagybátyám azt mondotta, hogy mit akarnak ? — vallotta a grófnő —mire megmondták neki, hogy őt keresik. Mind a három ember beszélt, leginkább Dobó és az az ember, akit Pogánynak mondanak. Kérdezték tőle, hogy mi van a kezében, mire Tisza felelte : »Az enyémben revolver, a tietekben puska.« Többször megismételték, a felszólítást, mire Tisza a revolvert a tükör alatti állványra tette. A katonák engémet és a nagynénémet is felszólították, hogy távozzunk. Dobó a nagynénémhez így szólt: »Kegyelmes asszonyomhoz van szerencsém ?« Az igenlő válasz után Dobó azt mondta, hogy menjen ki, de nagynéném,azt,felelte, hogy nem megy. Ekkor párbeszéd kezdődött Tisza és a gyilkosok között. Kérdezték tőle, hogy ki az oka a háborúnak és a szenvedéseknek. Nagy, bátyám azt felelte: »Azt nem tudom, fiaim, én nem.” Ekkor Dobó kezdett beszélni, hogy ő nyolcz éve katona, négyszer sebesült meg, a felesége közben hűtlen lett hozzá és hogy erről ki tehet ! Folytatták felszólításaikat, hogy álljak odébb, végül pedig az egyik fegyvere csövével próbált eltaszítani, de én nem álltam félre. Dobó fejét hátrafordította, Sztanykovszkytól megkérdezte, hogy megvan-e végig az önngeköttetés. »Megvan« — volt a válasz és ekkor Dobó így szólt: »Kegyelmes úr, ütött a végső óra.* — Nagybátyám erre egy »ah «-kiáltással Dobónak ugrott, hogy a fegyverét lefogja, én is feléje ugrottam és ebben■ a pillanatban eldördütt a sorrlüz. Éreztem, hogy kissé rámdőlt, elvesztettem az eszméletemet és mikor újra kinyitottam a szememet, nagynénémet a túlsó oldalon láttam feküdni. A szófiában már nem volt senki, de nagy volt a lőporfüst. Nagybátyám még élt és azt mondta: »A fejem.« Végigtapogattam a fejét, de fején nem éreztem semmit. Az első lövés, amit észrevettem, a haslövés volt. • További kérdésekre elmondja, hoogy impressziója az, hogy mind a három lett. . . f (A szembesítések.) A tárgyalásvezető ezután Hüttnert a grófnő elé állítja, a ki kijelenti, hogy ő nem látta. Sztanykovszky nem felismeri azt, a kinek szilhuettjét az ajtóban látta. Isobóban felismeri a Dobót szembesítik Almássy Denise grófnővel, grófnő azt az embert, aki a középen állott. Határozottan felismeri, csak most rosszabbul néz ki Dobó. Ezután a maga sebesüléséről beszél, majd megemlíti, hogy amikor ebéd után Sándor János és Radvánszky báró eltávoztak, a szomszédban lakó Balázs Béla volt főispán levélben figyelmeztette Tiszát a veszedelemre és kérte, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket. Tisza mosolyogva mondotta: »Az intézkedéseket majd megteszik (és itt az ég felé mutatott) ott.* Almássy Denise grófnő további vallomásában elmondja, hogy egy főhadnagy a gyilkosság után személyesen meg akart győződni arról, hogy Tisza valóban meghalt-e. Tisza István nem hátrált, csak ráugrott Dobóra és akkor látta, hogy a Pogánynak nevezett egyén nyugodtan czélozva Tiszára lőtt. Tudomása szerint Tiszán három főseb volt. Egy hátul, a hónalja alatt, egy, a mely a bal felső kart el* törte és egy, a mely a has alatt érte. (Károlyi Mihály a felbujtó.) Lengyel védő kérdezi: Grófnő kiket tartott annak*, idején a merénylet háta mögött álló felbujtóknak ? Almássy grófnő: Kétségkívül Károlyi Mihályt és környezetét. További kérdésekre elmondja, hogy Tisza Istvánt a legnagyobb terror közepette temették el. A grófnő ismerteti a gyilkosság ügyében történt kihallgatásait, a szembesítések történetét, mire a tárgyalásvezető a vádlottakat kérdezi meg, hogy a grófnő előadására vannak-e megjegyzéseik. Dobó ekkor ismét nagy bőbeszédűséggel, idegesen kapkodva adta elő mondanivalóját és tiszteletlen viselkedése miatt rendre is utasították. Dobó akarta indítványozni, hogy vizsgálják meg a grófnő látóképességét és emlékezőtehetségét. Még az orvosszakértők intéztek kérdéseket Almássy grófnőhöz. Noha közel állt Dobóhoz, alkoholszagot nem érzett. A grófnőt a biróság megeskette vallomására, mire szünet következett. (Csermák Rezsőné vallomása.) Szünet után Csermák Rezsőnét hallgatták ki mint tanút. Tanú a Roheim-család házvezetőnője és felismeri Sztanykovszkyt. Ezután Dömötör László kihallgatása következett, aki Tisza István inasa volt. Elmondta, hogy egy üvegajtón keresztül belátott a haliból a szalonba. (» Hát kérem, ezt nem köszönjük?., IVészeli Margit, aki Rokigimók szolgálatában állott, volt a következő tanú, majd Roheim Gézát és végül Szamosi Armandót. Az Újság munkatársát hallgatták ki, aki ön.,ként jelentkezett tanuságtételre. Szamosi elmondta, hogy a gyilkosság után a főkapitányságon találkozott Sándor Jánossal és tőle hallotta, hogy Tiszára rálőttek. Telefonon érdeklődött a villában, ahonnan Dömötör megerősítette ahírt, erre felrohant Dietz főkapitányhoz és jelentette neki a dolgot. Onnan szintén telefonáltak, majd mintegy nyolcvantizenegy autón kimentek a helyszínére. Az autó közben elakadt, ezért ő egy ismerősével frakkeren ment tovább s elsőnek érkezett a villába. Alig tartózkodott ott tiz perczig, egy fiatal tüzérhadnagy jött és kérdezte, hogy meghalt-e a kegyelmes ur. Mondtuk neki, hogy meghalt. Erre ő mondta, hogy Linder parancsőrtisztje s mutatott egy szolgálati jegyet is, melyen ez a név volt: Sas László. A hadügyminisztérium és a kormány nevében jött részvétét kifejezni, — mondotta. Radvánszky báró erősen a szemébe nézett és a részvétnyilatkozat után ezt mondta: „Hát kérem, ezt nem köszönjük.* Erre a hadnagy elment. A tanú május és június hónapokban az I. számú belgyógyászati klinikán feküdt. Itt egy ízben szóba került a Tisza-gyilkosság és ekkor betegtársai említették, hogy Sas László is ott feküdt. Egy rendőri tudósításból úgy tudja, hogy ugyancsak ez a Sas László szerepelt a Magyar Bank elkommunizálói között is, jelenlegi tartózkodási helyét nem tudja. — Mondada dr.: Ili volt a szolgálati. HSiffM ru* »-» n.ni«fi n