Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-21 / 223. szám
.• v ' / '■ •' /- t,'„„ i -21 & j Mv*a e&y korona» Budapest, 1920. XVIII. évfolyam, 223. szám. '^JlQ’^TTE Kedd, szeptember 21. Előfizetési árak: mm SZERKESZTŐSÉG: Egész évre —_ 280 K — t ——. _____ ______ Br ____ Budapest, Rikócai ut 54. **. Félévre---------- 140 K — fSH|SS ff"? B® rlllWBlR flSA ztOSUM Telefon:ló««| 1SS6,Józsefigi-M Negyedévre__ 70 » — M {§» §§1 #jgf| — Egy hóra......... 25 *» ||f Mgi WL ÉM KIADÓHIVATAL: Egyes szám ára Budapesten, IljF IjB fSsS Sff S B Jfj? ma W$ jm«|| Budapest, Rákóczi-út 54. UL vidéken és a pályaudvarokon ffrffl ||| 1|S * uSfilk Baji Telefon: Jiztal W-36,Jexeel 18-20 ..... n&m uu wn kivételével minden nap. ** WS* Budapest, ErzSébet-Körut 43. Csonka Magyarország — nem ország, i Egész Magyarország — mennyország! * liberálisok napja. vAT mikor sorra megemlékezünk Bethlen István, Rupert Rezső és Sándor Pál beszédéről, hűvös tartózkodásunkból ezeknek a nyilatkozatoknak elementáris igazságai nem csalogatnak ki. A politikában az igazságok sohasem győzedelmeskedtek a czélokon s meggyőző erejük megtörik a pártérdeken, az elfogultságon s egyszerűen azon a pszichológiai tényen, hogy az ellenkező igazság mint czélunkat nem szolgáló, eszünk járását és érzelmi világunkat kellemetlenül érintő inkább a szenvedélyt kelti föl, mint a gondolkodást oly irányban, hogy eddigi fölfogásunkat a hallottak alapján revideálnék. Mégis ezek a megnyilatkozások nagy nemzeti értékűek. Szinte rendszerbe olvadón háromfajta ember három irányba gondolkodva ugyanarra a megismerésre jut. Bethlen Istvánban a históriai hagyomány és a praktikus külpolitikus az ország megállása és jövője érdekében, Rupert Rezső a magyar közép- és termelőosztály lelkülete szerint a társadalmi megélhetés és a magyar kultúra érdekében száll síkra a liberalizmusért és végül Sándor Pálból xxxxxxxxxxx zsidóság daczosan keserű és férfiasan bátor kifakadását halljuk: csupa vád és csupa ráfogás, hát hol vannak azok a bűnök, melyek alapján ki akarnak lökni bennünket a tisztességes emberek sorából és magyar polgárságunk becsülettel szerzett jogaiból? Sándor Pálnak olyan exponált antiszemita vezéremberek gratuláltak, amilyen Gömbös Gyula, a MOVE és Szmrecsányi György, az ébredő magyarok elnöke. Ez se vezessen félre senkit a mai nap politikai hatása dolgában. Marad minden a régiben ! Bethlen István külpolitikai, Rupert Rezső keresztény belpolitikai, Sándor Pál zsidó manifesztácziója a magyarságához való ragaszkodásához a kurzus híveit nem fogja megingatni. x x x x x x (Itt a czezura 42 sort törölt.) Mert súlyos az optikai csalódás, a magyar társadalom többsége lélekben nem áll e politika mögött. Két hatalmas beszéd, tartalomra, súlyra és terjedelemre is nagy szónoki teljesítmény kötötte le ma délelőtt a nemzetgyűlés figyelmét. Megállapíthatjuk, hogy a numerus clausus vitájának egyik legnevezetesebb napja a mai, mikor Rupert Rezső ésSándor Pál mondtak hosszabb beszédet a javaslat ellen, Rupert azzal kezdi, hogy a néplélek lehet beteg is és ilyenkor a néplelket törvényhozónak elfogadni nem lehet. Ha a nép szenvedett, akkor elfogja a bosszúvágy és bűnbakot keres. Két bűnbakot találnak most : az egyik a liberalizmus, a másik a zsidóság. A liberalizmust összetévesztik a kapitalizmussal, holott a liberalizmus nem egyéb, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség elvének megvalósítása a politikában. A magyarság az ország lakosságának 95 százaléka és sem tehetségre, sem intelligencziára nem élt a zsidóság mögött ; nincsen hát szükség erőszakos eszközökre a zsidóság ellett. (,,Dolgozni kell!“) Dolgoznunk kell és akkor lebírhatjuk a zsidó konkurrencziát. A háborút elvesztettük, mert olyan nagy emberek, mint Gömbös vezérkari százados úr, itthon maradtak. A hadsereget nem kellett demoralizálni. Békét akart a király és békét akart az éhező front. Az éhség demoralizált, így történhetett, hogy a hatalom kalandorok kezébe került, keresztény és zsidó kalandorokéba egyaránt. Amikor nemzetünket meg kell menteni, nem lehet azt a zsidóságot elnyomni, amely ennek a hazának hű fia. A helyett, hogy a gazdasági regenerálódás munkájához látnánk, lázítjuk az országot heczpoltikáal. Hosszasan, érdekesen és igen nagy stúdiumra valló módon beszél a liberális politika múltjáról, keletkezéséről, okairól és foglalkozik általában olyan históriai kérdésekkel, melyeknek megvitatása kellő világításba helyezi a zsidókérdést és az elmúlt liberális korszakot. Fejtegetései érdekesek és tanulságosak. Rupert egy és háromnegyed órát beszél. Beszéde végén a földművesképviselők élénken gratulálnak neki. Egyébként azzal fejezi be, hogy a liberális politikát helyes irányban tovább kell folytatni és ne hagyjuk magunkat beteges tömeghangulatokkal vezetni. Az országot csak a kultúra mentheti meg. Utána Gömbös Gyula szólal fel személyes kérdésben és azt mondja, hogy huszonhárom hónapig volt a harertéren, mint vezérkari tiszt. Gömbös után Dolner Béla mond beszédet ,Sándor Pál megvédelmezi a zsidóságot.) Hosszabb szünet után Sándor Pál következik. Azzal a régi igazsággal kezdi, hogy az ország csak akkor állhat talpra, ha az egész lakosság minden erejével öszszefog. Az itt tárgyalt javaslatokat az termelte, hogy a zsidóknak olyan bűnöket tulajdonítanak, amelyeket hangoztatnak, de bizonyítani nem tudnak. A közbeszólások özönével szemben nyugodtan, higgadtan megáll Sándor Pál, akit egyáltalán nem háborgat azoknak az uraknak a lármája, akiknek csak egy negatív tehetségét ismerjük eddig , hogy a szónokokat zavarni tudják. Emelt hangon jelenti ki : Mi zsidó vallású magyarok sohasem ismerjük el, hogy nemzetiség vagyunk. Törvényes jogunk az, hogy minden tekintetben egyenlő jogú magyar polgároknak tekintsük magunkat. Magyarországon lehet pár ezer czionista. De azt erélyesen és határozottan tagadom, hogy mi, akik itt élünk, akiknek ősei is itt éltek és dolgoztak, nem volnánk magyarok és hogy tőlünk a honpolgárságot el lehetne venni ! (Kik támogatták a forradalmat ?) Minden bűnt, minden nemzetrontást a zsidókra akarnak kenni. Hát én majd elmondom, — folytatja Sándor — azt, amit az október 31-iki események közvetlen előzményeiről tudok. Neveket nem akarok említeni, de ha kívánják, parlamenti bizottság, vagy bármilyen bíróság előtt felajánlom a teljes bizonyítást. Az októberi forradalmat az itt levő kiváló politikusok közül majdnem valamennyi támogatta. A jelenleg itt ülő politikusok szóban és írásban állandóan dicsérték, sőt dicsőítették ezt a forradalmat és annak szereplőit. Én nem tettem ezt, én nem tettem le az esküt sem, mint azok az urak. Sem akkor, sem később. Október 20-ika előtt, körülbelül két héttel a forradalom előtt még Ausztria császárja kiáltványt adott ki Ausztria népeihez, amelyben az összes örökös tartományokat szabadnak nyilvánította. A csapatok a hadseregfőparancsnokság útján kapták meg ezt a kiáltványt, azzal az utasítással, szavaztassák meg a legénységet, királyságot akar-e vagy köztársaságot ! Krausz tábornok iratai szerint a katonaság a köztársaságot akarta. — Még mielőtt a zsidógyerekek odamentek volna ! — kiált közbe Balla Aladár. Azok a férfiak, akik ma itt ülnek, tekintélyes állásokban és pozícziókban, beszédekben, csikkekben, memorandumokban dicsőítették a forradalmat és azokat, akik a forradalom élén állottak. („A forradalmat nem lehet a zsidók nyakába sózni!“) Néhány izgatott hang neveket kér, erre Sándor Pál egy gépírásos névsort tesz le a szomszéd padra. A listát kézről-kézre adják a képviselők, de Sándor Pál ezután sem hajlandó a karzatok nyilvánossága előtt nevekkel előhozakodni. Ezek az urak még akkor is Károlyi szekerét tolták, — folytatja Sándor Pál — mikor Lovászyék kiléptek a pártból. A forradalmat nem lehet a zsidók nyakába sózni. Egy mát vezető férfiú háromezer katolikus testület nevében ajánlotta fel szolgálatait a forradalomnak. — Majd felelek erre! — szól idegesen Roller István. — A második vád az volt, hogy a zsidók a románokat dédelgették az invázió alatt — mondja Sándor. — r) Hol van erre a bizonyítékt Hól vannak a bírósági iraalatok, amelyek ezt' igazolnák ! Nyolczszázezer magyar*' ' zsidót így megvádolni nem lehet.A legsúlyosabb vád az, hogy a zsidók a világháborúban nem hozták meg azokat az áldozatokat, amikre kötelezve lettek volna. Szemere Bertalan könyvéből felolvasott részletekkel bizonyítja, hogyan teljesítették a zsidók kötelességüket a szabadságharcz alatt. (Szólásszabadság!) Somogyi látván és még néhány snájdig ifjú állandóan közbeszól, egy részük gúnyolódik, más részük kiabál. Semmiképpen sem akarják megengedni, hogy Sándor Pál, akinek ebben a Házban a legnehezebb a helyzete, mert csaknem egyedül képviseli az egész nemzetgyűléssel szemben a megvádolt zsidóságot, nyugodtan felelhessen az ötnegyedéve harsogó vádakra. Pető Sándor indulatosan azt kiáltja Somogyi felé, hogy valóságos vesszőfutás a, amit velük csinálnak. Jogvédelmet kér az elnöktől. Grieger Miklós felpattan a Helyéről és Petőfelé kiabál: — Ez szemtelenség, tartsa a száját! Az elnök, aki a nagy zajban nem hallotta, megismételteti szavait, mire rendreutasítást kap. (Százharmincznégyezer zsidó volt a fronton.) Sándor ezután Indítványt terjeszt elő, utasítsa a nemzetgyűlés a honvédelmi minisztert, hogy hat hónapon belül vallásmegoszlás alapján mutassa ki, hogy felekezetek szerint mennyien vettek részt a világháborúban, hányan estek el, mennyi rokkant meg és hányan kaptak kitüntetést ? A statisztika szerint az 58. gyalogezred 91 tiszti halottja közül 11 zsidó volt. — Ki volt az ezredparancsnok, — kérdezi egy elmés közbeszóló, aki nyilván a 41 tiszt hősi halálára is azt mondja, hogy mityilt. Sándor Pál ezután bizonyítja, hogy Prohászka múltkori statisztikájának adatai nem felelnek meg a valóságnak. A hadvezetőség megállapította, hogy a fronton százhartmincznégyezer zsidó katona volt és helyőrségi szolgálatot teljesített körülbelül 29.000. Beszéde végén különös pátoszszal és hevülettel szól Sándor Pált akit most mér senki nem zavar, sőt sokan megilletődve hallgatják. A zsidókról — úgymond — nem lehet elmondani, hogy magyarságukat megtagadják. A becsületes keresztény és a becsületes sídd erkölcs között különbség nincsen. A zsidók legfőbb törekvése az asszimilálódás. Prohászka beszédében sok igazság van és alkalmas, arra, hogy szolgáljuk a megértés ügyét. A zsidók hajlandók a legmesszebbmenő áldozatot hozni a hazáért, de magyarságukban megaláztatást nem tűrnek. Beszédét így fejezi be: Hitünkért képesek vagyunnk meghalni, de szellemi gettót nem tűrtunk. A botot, amely bennünket üt, megcsókolni sohasem leszünk hajlandók ! A rendkívüli hatású beszéd végével számosan üdvözölték Sándor Pált, akihez legkeményebb politikai ellenfelei közül Szmrecsányi György és Gömbös Gyula is odamentek, hogy gratuláljatok. ^ JDéa.l.tájt. feltomftíja;édat«3.^S.f JTÜ véget SM«e - Rupert Rezső a liberalizmusért, Sándor Pál a szellemi gettó ellen. (Rupert és Sándor Pál a numerus clausus ellen. — Csak a kultúra mentheti meg az országot. — „Szellemi gettót nem tűrünk!" — Mennyi zsidó volt a fronton? — Mit mond a hadvezetőség ?) ROVÁS. ROVÁS. (Első Rovás-unkat a czenzura törölte! * „A miniszter úr első beszédében tiltakozott a ráfogás ellen, mintha a numerus clausus felekezeti politika lenne. Az összes szónokok nemtörődtek ezzel a tiltakozással s úgy látszik, alighogy elhangzott, maga a miniszter sem. . . • 1 . Patológiát emlegetett egy közbeszólás Rupert Rezső beszéde alatt. Bizony ez roppant jellemző. Goethe szerint, ahol a fogalom hiányzik, ott kellő időben beáll a szó. Amit Rupert mondott, az Magyarországon kívül mindenütt magától értetődő igazság. A közbeszóló szerint azonban az egész világ megőrült. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.