Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-22 / 250. szám

Ji Km ii ^ egy kogona.L^}}^_^- ■ Budapest, 1920. XVII1. évi olyant, 250. szám. _____R______Péntek, október 22. Előfizetési árak: VST SZEILL­ESZTŐSÉG: Eji«* 280 K — ^ ^ U Budapest, Rákóczi­ út 54. 8*. ROVÁS, Jászberényi beszédében Apponyi ezt mondta: Rendet kell csinálni, — ha másnak nem sikerül, akkor magamnak kell. S úgy lát­szik, véleménye szerint másnak nem sikerült. Bizonyára ő sem felejtette el, hogy míg körül­ünnepelték, egyszersmind gondoskodtak róla, hogy megbecsültetését ne vegye túlságosan komolyan. Most éppen csak túlteszi magát a titkos ellentéteken és nyílt ürügyeken. Sok és nehéz lesz a küzdelme, de egyedül nem fog ma­radni. S föllépését lehet esetleg meg is akadá­lyozni, de nélkülözni többé nem lehet. • Hogy Rakovszky István házelnök akarata ellen szólaltatta meg a miniszterelnököt, csak az az értelme lehet, hogy jó tanácsot adott neki. Nagyon is félremagyarázták volna külföldön, ha a miniszterelnök hallgat. Elvégre Rupert­­tel a nemzetgyűlés nyilatkozott meg s megma­radt a várakozás: mit szól a kormány ? Erre harminc­ napig nem lehetett volna várni a nél­kül, hogy a külföld maga nem konstruált volna magának — mindenesetre — hamis feleletet. • Ha Nitti nem fárad el a békerevízió köve­telésében, mi ne fáradjunk bele hálánk és tisz­teletünk kifejezésében. Ha rendes sajtónk lenne, czikk­eit, nyilatkozatait szó szerint kel­lene közölnie minden magyar lapnak. Ennek a kitartó olasz agitácziónak feltétlenül lesz si­kere, de erre nemcsak elbizakodottan számí­tanunk, hanem bizakodva, komolyan készül­nünk is kell. Fe­láll a Polfiás után. A Landau-esetből politikát csinálni ki­n oly értelemben, hogy arra a politikai irányra volna jellemző, melynek uralma alatt megesett. De talán nem vétünk az irány valódi szelleme ellen, hogy viszont azt sem találjuk helyesnek, ha az eset parlamenti tárgyalását a liberális politika bűnének állítják be. Liberálisok va­gyunk és szeretjük hazánkat és az igazságot. De ha úgy kívánja a szükség, a hazának az igazságot is föláldozzuk. Ha tehát Rupert Rezső interpellác­iója ártott volna az országnak, ám szenvedett volna inkább az igazság,­­ hiba­­volt elmondani. Azonban engedtessék meg kifejtenünk, hogy éppen az országnak és éppen az ország most domináló politikai irányának használt ez az interpelláczió. Kár volt a nemzetgyűlés elé menni? Kötve hiszszi­k, hogy az általános el­­szörnyedés, melyet az eset föltárása kivál­tott, mint erkölcsi dokumentum ártalmas vagy fölösleges lett volna. Ez az elemi tiltakozás erőtleníti el az­ ilyen eseteknek legkárosabb hatását. Általános hallgatás mellett külföldön a jóhiszeműeknél is gyökeret verhet a fölfogás, hogy ilyen az ország erkölcse. Ne felejtsük el, hogy ebben az esetben a bű­n igen erős kor­mányzati álruhában dolgozott. Állami épüle­tekben, hatósági funkc­iók színezetében, ható­ságok látszólagos beavatkozásával a bűnösök javára s az egyetlen közlemény, mely róla a lapokban megjelenhetett, félhivatalos nyilatko­zatnak festett és mindent megc­áfolt. Nem gondoljuk, hogy akár a kormány, akár a be­csületes, tehát az igazi magyar keresztény köz­vélemény kárnak érezné, ha most kiderült, hogy nem a mai politika, nem a mai kormány­zati rendszer követ el ilyen bűnöket s ha ez a közvélemény és ezek a faktorok meg sem moz­dultak, csak azért van, mert nem tudtak róla és mivoltuk, törekvésük után ítélve, ha halla­nak is ilyet, valónak el nem ismerhetik. Mi ellenkezőleg úgy érezzük, az igazság az országnak szolgál, ha minél hevesebb osztentáczióval mutatjuk ki, hogy a mostani politika és többsége megtagad minden szolida­ritást a bűnösökkel s mint Rupert igen helye­sen mondta, nem a keresztény kurzus dolgozik véres kezekkel, hanem a véres kezek használ­ják föl a keresztény kurzust. Ha szabad egy­általán politikát csinálni a Landau-esettel, csak ebben az értelemben lehet. Kár ebben az interpelláczióban megint zsidó­ manővert szi­vatolni,­­ az igazság keresése és a bűn megv­­torlása igazán nem manőver s legkevésbé ma — zsidó. November elsejéig ratifikálni kell a békét. (Apponyi vállalkozásának nehézségei. — Friedrich nyilatkozata Apponyi vállalkozásáról A mai nap politikai eseménye a Landau-ügy­­gyel kapcsolatban az, hogy Apponyi újból aktíve szerepelni óhajt a politikai életben. Apponyi Albert gróf ugyanis, a­ki birja a nemzet osz­tatlan bizalmát, a legutóbbi időkben úgyszólván teljesen visszavonult a politikától. A Landau­­ügygyel kapcsolatban azonban elvbarátai unszo­lására, úgy látszik, felhagy passzivitásával s aktíve részt akar venni, a parlament életében. Az egységes pártkörben, a­hol ma este érte­kezlet volt, igen sok képviselő jelent meg s kez­detben egyébről sem folyt szó, mint Apponyi vál­lalkozásáról és az értekezlet elé kerülő Landau­­ügyről. Később azonban, mint értesülünk, az ér­tekezleten a miniszterelnök igen fontos külpoliti­kai kijelentéseket tett, mely háttérbe szorította az Apponyi-ügyet, melyről az értekezleten is sok szó esett. A honvédelmi miniszternek a Landau­­ügyről tett nyilatkozatot, melyet egyébként más helyen közlünk, a párt a legnagyobb lelkesedés­sel tudomásul vette. Ezután a miniszterelnök tette meg fontos ki­jelentéseit. Bejelentette, hogy az entente részé­ről (TÖRLÉS.) felszólítást kaptunk a békeszerződésnek november 1-ig való ratifiká­lására. (TÖRLÉS.) (TÖRLÉS.) Erről egyébként hivatalosan a következőket közük : Az egyesült keresztény nemzeti kisgazda­és földmívespárt ma esti értekezletén a mi­niszterelnök bejelentette, hogy a kormány az ententehatalmak legfőbb tanácsától határozott felszólítást kapott, hogy Magyarország a békét november elsejéig ratifikálja. (TÖRLÉS.) A Landau- ügygyel kapcsolatban a miniszter­­elnök úgy nyilatkozott munkatársunk előtt, hogy a honvédelmi miniszter kijelentéseihez csu­pán a következőket fűzi hozzá : " A Landau-ügy nem politikai természetű ügy, politikai konzekvencziái nem lehetnek , nem való volt a Ház elé. Az egész dolog bűnügy és a bíróság elé tartozott volna, mert egy szervezett rablóbandá­val állunk szemben. Az értekezleten ezenkívül köz­­élelmezési kérdések is szóba kerültek. A kisgazdapárti képviselők a gabonaforgalom szabaddá tételét sürgették. E kérdésre vonatkozó­lag nagyatádi Szabó István miniszter azt a kije­lentést tette munkatársunk előtt, hogy ebben a kérdésben súlyos nézeteltérések vannak. Az érte­kezleten — bár nem veszekedés formájában ke­rült szó a dologról — mégis vita volt arról, hogy a kisgazdák valahogy­ elkerüljék a rekvirálást, de az ellátatlanok mégis elláthassanak liszttel. Apponyi vállalkozásának hírét, mint értesü­lünk, a keresztényszoczialista pártban nem valami szívesen fogadták. Munkatársunknak alkalma volt egy kereszténypárti képviselővel beszélgetést folytatni, a­ki azt az álláspontját fejtette ki előtte, hogy véleménye szerint Apponyi vagy pártot akar alakítani, vagy a kormányzást akarja átvenni. Ő az utóbbit lehetségesnek, az előbbit lehetetlennek tartja. A kormányalakítás kérdését különben sem látja aktuálisnak. A keresztény­­szoczialisták ugyanis nem látják be, hogy miért kellene a Teleki-kormánynak, távoznia. Valami jobb kormány úgy sem következhetne, hiszen a kormányváltozást még mindig úgy képzelik, hogy az egyes miniszterek tárczát cserélnek, már pedig ez semmiféle irányban ne­m jelenthet radikális változást. Nem érdektelen Apponyi Albert gróf alább közölt nyilatkozata, a­melyből kitűnik, hogy Apponyi, úgy látszik, megsejtette, hogy ismét azok a keresztények vannak ellene, a kik már régebben gáncsot vetettek neki és a­kik nem tartják őt elég nagy kereszténynek és nemzetinek. — Senkivel sem tanácskoztam, — mondja Apponyi — csak egyszerűen azért, tettem meg nyilatkozatomat, mivel kötelességemnek tartom, hogy ha bizonyos ba­jokat látok, először magukra a bajokra, mutassak rá és azután azoknak orvoslására. Kötelességemnek tar­tom alkalomadtán megfelelő formák mellett ezekről nyilatkozni. Semmiféle pártbontásra vagy pártalakí­­tásra kísérletet nem tettem, egyszerűen, a magam egyéni gondolkozását fejtetem ki. — Úgy tartom, hogy nemzetgyűlési képviselő va­gyok és olyan politikai nyilatkozatokat, a­melyek­ kritikai természetűek, a nemzetgyűlésen fogok tenni. Kijelentette még Apponyi Albert gróf, hogy a székesfehérvári városi testület díszközgyűlésén, a­melyet a jövő vasárnap tartanak, részt fog venni. Munkatársunk felkereste Friedrich Istvánt is, a­kihez szintén kérdést intézett, hogy mit szól Apponyi esetleges vállalkozásához. Friedrich a következőképpen válaszolt: — Hogy Apponyi az aktivitás terére lép, ezt csak örömmel üdvözölhetem és nem hiszem, hogy akadna magyar politikus, a­ki e tekintetben velem ellenkező véleményen volna. Mindenesetre nagyon fontos kér­dés az, hogy Apponyi milyen irányban próbál bele­nyúlni a politikai élet forgatagába. Az ő fellépése mindenesetre hozzá fog járulni ahhoz, hogy az or­szágban a jogrend végre valóban helyreállíttassék, a szélsőséges demagógia valóban megszűnjön. Friedrich arra kérdésre, hogy mit szól Be­­niczkynek tegnap a Házban tett kijelentéséhez, igy felelt munkatársunknak: — Beniczky tegnapi férfias kijelentését a legmele­gebben üdvözöltem s annak minden mondatát maga­mévá teszem. Ez a kérdés semmiesetre sem maradhat elintézetlenül. Országos érdek, hogy e nyilatkozat alapján azonnal a leggondosabb vizsgálat indíttassák meg. Én mindenképpen parlamenti bizottságot aján­lanék, a­mely a szükséghez képest nemcsak ebben a kérdésben, de ,más hasonló esetekre is kiterjesztené a vizsgálatot. Én Beniczky belügym­inisztersége idején miniszterelnök voltam, később hadügyminiszter vol­tam s akkor is ugyanezt az álláspontot foglaltam el Szerintem semmiféle atroczitást nem szabad megtor­­latlanul hagyni és a magam részéről minden egyes esetben, különösen hadügyminiszterségem idejében a hadbírói osztály útján a legszigorúbb vizsgálatokat rendeltem el és sürgettem. A felelősségem alatt álló minisztériumom minden egyes esetben a fővezérséget kereste meg intézkedés czéljából. Ez volt a szabály­szerű és a törvény által előírt út. Vállalom a felelős­séget a legmesszebbmenően, hogy mindazokban az esetekben, melyek tudomásomra jutottak, a vezetésem alatt álló hadügyminisztérium így járt el. (TÖRLÉS.) Munkatársunk ezután megkérdezte, hogy várjon mit jelent a Házban tegnap tett az a ki­jelentése, mely szerint több esetet is tud erre vo­natkozólag előhozni, Friedrich így felelt: — ígéri, én többször közbekiáltottam, hogy mind­annál, a­mit Rupert képviselőtársam elmondott, én többet tudnék elmondani. Ezt hideg mérlegelés és erős megfontolás után mondtam ki és teljes egészében fenn is tartom. Igen, el fog érkezni az az idő, hogy én beszélni fogok és sokkal többet fogok elmondani, mint a­mennyit Rupert képviselőtársam mondott el. (TÖRLÉS.) A Landau-ügy és a hatóságok (Törlés.) ( Mi okozta Landau halálát?­ Annak idején, a­mikor a Club-kávéházi gyil­kosság ügyében folyt a nyomozás, az akkori fő­kapitány, Mattyasovszky György dr. nyilatko­zott Az Újság munkatársa előtt és kijelentette, hogy a rendőrség az összes eddig előfordult atroc­itásokat és titokban elkövetett bűntetteket kinyomozta és kötelességének kiver, eleget tett egészen addig, a­míg ezt a hatásköri szempontok megengedték. Hogy az eredményes nyomozás mégsem vezetett a tettesek kézrekerítéséhez, en­nek nem a rendőrség volt az oka. (TÖRLÉS.) A rendőrség rögtön a Landauék ellen indított zsarolási manőver kezdetén teljes erővel hozzálá­tott a nyomozáshoz és rövid idő alatt kiderítette, hogy az egész akczió kiknek a kezében összpon­tosul. A vizsgálatot Bartha rendőrkapitány vé­gezte a legnagyobb erélylyel és mellette főkép­pen négy kiváló tagja a rendőrség detektívtes­­tületének, Kritzler, Meyer, Seybolt és Reich dol­goztak nagy buzgalommal. Mikor Landau Adolf eltűnt,­­ újból m­egindítoták a nyomozást és a rendőrség a legrövidebb idő alatt kinyomozta a vakmerő merénylet összes polgári és katonai sze­replőit. A polgári személyek egy részét, a­kiket kézrekeríthetett, le is tartóztatta. A nyomozás

Next