Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-22 / 250. szám
Ji Km ii ^ egy kogona.L^}}^_^- ■ Budapest, 1920. XVII1. évi olyant, 250. szám. _____R______Péntek, október 22. Előfizetési árak: VST SZEILLESZTŐSÉG: Eji«* 280 K — ^ ^ U Budapest, Rákóczi út 54. 8*. ROVÁS, Jászberényi beszédében Apponyi ezt mondta: Rendet kell csinálni, — ha másnak nem sikerül, akkor magamnak kell. S úgy látszik, véleménye szerint másnak nem sikerült. Bizonyára ő sem felejtette el, hogy míg körülünnepelték, egyszersmind gondoskodtak róla, hogy megbecsültetését ne vegye túlságosan komolyan. Most éppen csak túlteszi magát a titkos ellentéteken és nyílt ürügyeken. Sok és nehéz lesz a küzdelme, de egyedül nem fog maradni. S föllépését lehet esetleg meg is akadályozni, de nélkülözni többé nem lehet. • Hogy Rakovszky István házelnök akarata ellen szólaltatta meg a miniszterelnököt, csak az az értelme lehet, hogy jó tanácsot adott neki. Nagyon is félremagyarázták volna külföldön, ha a miniszterelnök hallgat. Elvégre Ruperttel a nemzetgyűlés nyilatkozott meg s megmaradt a várakozás: mit szól a kormány ? Erre harminc napig nem lehetett volna várni a nélkül, hogy a külföld maga nem konstruált volna magának — mindenesetre — hamis feleletet. • Ha Nitti nem fárad el a békerevízió követelésében, mi ne fáradjunk bele hálánk és tiszteletünk kifejezésében. Ha rendes sajtónk lenne, czikkeit, nyilatkozatait szó szerint kellene közölnie minden magyar lapnak. Ennek a kitartó olasz agitácziónak feltétlenül lesz sikere, de erre nemcsak elbizakodottan számítanunk, hanem bizakodva, komolyan készülnünk is kell. Feláll a Polfiás után. A Landau-esetből politikát csinálni kin oly értelemben, hogy arra a politikai irányra volna jellemző, melynek uralma alatt megesett. De talán nem vétünk az irány valódi szelleme ellen, hogy viszont azt sem találjuk helyesnek, ha az eset parlamenti tárgyalását a liberális politika bűnének állítják be. Liberálisok vagyunk és szeretjük hazánkat és az igazságot. De ha úgy kívánja a szükség, a hazának az igazságot is föláldozzuk. Ha tehát Rupert Rezső interpellációja ártott volna az országnak, ám szenvedett volna inkább az igazság, hibavolt elmondani. Azonban engedtessék meg kifejtenünk, hogy éppen az országnak és éppen az ország most domináló politikai irányának használt ez az interpelláczió. Kár volt a nemzetgyűlés elé menni? Kötve hiszszik, hogy az általános elszörnyedés, melyet az eset föltárása kiváltott, mint erkölcsi dokumentum ártalmas vagy fölösleges lett volna. Ez az elemi tiltakozás erőtleníti el az ilyen eseteknek legkárosabb hatását. Általános hallgatás mellett külföldön a jóhiszeműeknél is gyökeret verhet a fölfogás, hogy ilyen az ország erkölcse. Ne felejtsük el, hogy ebben az esetben a bűn igen erős kormányzati álruhában dolgozott. Állami épületekben, hatósági funkciók színezetében, hatóságok látszólagos beavatkozásával a bűnösök javára s az egyetlen közlemény, mely róla a lapokban megjelenhetett, félhivatalos nyilatkozatnak festett és mindent megcáfolt. Nem gondoljuk, hogy akár a kormány, akár a becsületes, tehát az igazi magyar keresztény közvélemény kárnak érezné, ha most kiderült, hogy nem a mai politika, nem a mai kormányzati rendszer követ el ilyen bűnöket s ha ez a közvélemény és ezek a faktorok meg sem mozdultak, csak azért van, mert nem tudtak róla és mivoltuk, törekvésük után ítélve, ha hallanak is ilyet, valónak el nem ismerhetik. Mi ellenkezőleg úgy érezzük, az igazság az országnak szolgál, ha minél hevesebb osztentáczióval mutatjuk ki, hogy a mostani politika és többsége megtagad minden szolidaritást a bűnösökkel s mint Rupert igen helyesen mondta, nem a keresztény kurzus dolgozik véres kezekkel, hanem a véres kezek használják föl a keresztény kurzust. Ha szabad egyáltalán politikát csinálni a Landau-esettel, csak ebben az értelemben lehet. Kár ebben az interpelláczióban megint zsidó manővert szivatolni, az igazság keresése és a bűn megvtorlása igazán nem manőver s legkevésbé ma — zsidó. November elsejéig ratifikálni kell a békét. (Apponyi vállalkozásának nehézségei. — Friedrich nyilatkozata Apponyi vállalkozásáról A mai nap politikai eseménye a Landau-ügygyel kapcsolatban az, hogy Apponyi újból aktíve szerepelni óhajt a politikai életben. Apponyi Albert gróf ugyanis, aki birja a nemzet osztatlan bizalmát, a legutóbbi időkben úgyszólván teljesen visszavonult a politikától. A Landauügygyel kapcsolatban azonban elvbarátai unszolására, úgy látszik, felhagy passzivitásával s aktíve részt akar venni, a parlament életében. Az egységes pártkörben, ahol ma este értekezlet volt, igen sok képviselő jelent meg s kezdetben egyébről sem folyt szó, mint Apponyi vállalkozásáról és az értekezlet elé kerülő Landauügyről. Később azonban, mint értesülünk, az értekezleten a miniszterelnök igen fontos külpolitikai kijelentéseket tett, mely háttérbe szorította az Apponyi-ügyet, melyről az értekezleten is sok szó esett. A honvédelmi miniszternek a Landauügyről tett nyilatkozatot, melyet egyébként más helyen közlünk, a párt a legnagyobb lelkesedéssel tudomásul vette. Ezután a miniszterelnök tette meg fontos kijelentéseit. Bejelentette, hogy az entente részéről (TÖRLÉS.) felszólítást kaptunk a békeszerződésnek november 1-ig való ratifikálására. (TÖRLÉS.) (TÖRLÉS.) Erről egyébként hivatalosan a következőket közük : Az egyesült keresztény nemzeti kisgazdaés földmívespárt ma esti értekezletén a miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány az ententehatalmak legfőbb tanácsától határozott felszólítást kapott, hogy Magyarország a békét november elsejéig ratifikálja. (TÖRLÉS.) A Landau- ügygyel kapcsolatban a miniszterelnök úgy nyilatkozott munkatársunk előtt, hogy a honvédelmi miniszter kijelentéseihez csupán a következőket fűzi hozzá : " A Landau-ügy nem politikai természetű ügy, politikai konzekvencziái nem lehetnek , nem való volt a Ház elé. Az egész dolog bűnügy és a bíróság elé tartozott volna, mert egy szervezett rablóbandával állunk szemben. Az értekezleten ezenkívül közélelmezési kérdések is szóba kerültek. A kisgazdapárti képviselők a gabonaforgalom szabaddá tételét sürgették. E kérdésre vonatkozólag nagyatádi Szabó István miniszter azt a kijelentést tette munkatársunk előtt, hogy ebben a kérdésben súlyos nézeteltérések vannak. Az értekezleten — bár nem veszekedés formájában került szó a dologról — mégis vita volt arról, hogy a kisgazdák valahogy elkerüljék a rekvirálást, de az ellátatlanok mégis elláthassanak liszttel. Apponyi vállalkozásának hírét, mint értesülünk, a keresztényszoczialista pártban nem valami szívesen fogadták. Munkatársunknak alkalma volt egy kereszténypárti képviselővel beszélgetést folytatni, aki azt az álláspontját fejtette ki előtte, hogy véleménye szerint Apponyi vagy pártot akar alakítani, vagy a kormányzást akarja átvenni. Ő az utóbbit lehetségesnek, az előbbit lehetetlennek tartja. A kormányalakítás kérdését különben sem látja aktuálisnak. A keresztényszoczialisták ugyanis nem látják be, hogy miért kellene a Teleki-kormánynak, távoznia. Valami jobb kormány úgy sem következhetne, hiszen a kormányváltozást még mindig úgy képzelik, hogy az egyes miniszterek tárczát cserélnek, már pedig ez semmiféle irányban nem jelenthet radikális változást. Nem érdektelen Apponyi Albert gróf alább közölt nyilatkozata, amelyből kitűnik, hogy Apponyi, úgy látszik, megsejtette, hogy ismét azok a keresztények vannak ellene, a kik már régebben gáncsot vetettek neki és akik nem tartják őt elég nagy kereszténynek és nemzetinek. — Senkivel sem tanácskoztam, — mondja Apponyi — csak egyszerűen azért, tettem meg nyilatkozatomat, mivel kötelességemnek tartom, hogy ha bizonyos bajokat látok, először magukra a bajokra, mutassak rá és azután azoknak orvoslására. Kötelességemnek tartom alkalomadtán megfelelő formák mellett ezekről nyilatkozni. Semmiféle pártbontásra vagy pártalakításra kísérletet nem tettem, egyszerűen, a magam egyéni gondolkozását fejtetem ki. — Úgy tartom, hogy nemzetgyűlési képviselő vagyok és olyan politikai nyilatkozatokat, amelyek kritikai természetűek, a nemzetgyűlésen fogok tenni. Kijelentette még Apponyi Albert gróf, hogy a székesfehérvári városi testület díszközgyűlésén, amelyet a jövő vasárnap tartanak, részt fog venni. Munkatársunk felkereste Friedrich Istvánt is, akihez szintén kérdést intézett, hogy mit szól Apponyi esetleges vállalkozásához. Friedrich a következőképpen válaszolt: — Hogy Apponyi az aktivitás terére lép, ezt csak örömmel üdvözölhetem és nem hiszem, hogy akadna magyar politikus, aki e tekintetben velem ellenkező véleményen volna. Mindenesetre nagyon fontos kérdés az, hogy Apponyi milyen irányban próbál belenyúlni a politikai élet forgatagába. Az ő fellépése mindenesetre hozzá fog járulni ahhoz, hogy az országban a jogrend végre valóban helyreállíttassék, a szélsőséges demagógia valóban megszűnjön. Friedrich arra kérdésre, hogy mit szól Beniczkynek tegnap a Házban tett kijelentéséhez, igy felelt munkatársunknak: — Beniczky tegnapi férfias kijelentését a legmelegebben üdvözöltem s annak minden mondatát magamévá teszem. Ez a kérdés semmiesetre sem maradhat elintézetlenül. Országos érdek, hogy e nyilatkozat alapján azonnal a leggondosabb vizsgálat indíttassák meg. Én mindenképpen parlamenti bizottságot ajánlanék, amely a szükséghez képest nemcsak ebben a kérdésben, de ,más hasonló esetekre is kiterjesztené a vizsgálatot. Én Beniczky belügyminisztersége idején miniszterelnök voltam, később hadügyminiszter voltam s akkor is ugyanezt az álláspontot foglaltam el Szerintem semmiféle atroczitást nem szabad megtorlatlanul hagyni és a magam részéről minden egyes esetben, különösen hadügyminiszterségem idejében a hadbírói osztály útján a legszigorúbb vizsgálatokat rendeltem el és sürgettem. A felelősségem alatt álló minisztériumom minden egyes esetben a fővezérséget kereste meg intézkedés czéljából. Ez volt a szabályszerű és a törvény által előírt út. Vállalom a felelősséget a legmesszebbmenően, hogy mindazokban az esetekben, melyek tudomásomra jutottak, a vezetésem alatt álló hadügyminisztérium így járt el. (TÖRLÉS.) Munkatársunk ezután megkérdezte, hogy várjon mit jelent a Házban tegnap tett az a kijelentése, mely szerint több esetet is tud erre vonatkozólag előhozni, Friedrich így felelt: — ígéri, én többször közbekiáltottam, hogy mindannál, amit Rupert képviselőtársam elmondott, én többet tudnék elmondani. Ezt hideg mérlegelés és erős megfontolás után mondtam ki és teljes egészében fenn is tartom. Igen, el fog érkezni az az idő, hogy én beszélni fogok és sokkal többet fogok elmondani, mint amennyit Rupert képviselőtársam mondott el. (TÖRLÉS.) A Landau-ügy és a hatóságok (Törlés.) ( Mi okozta Landau halálát? Annak idején, amikor a Club-kávéházi gyilkosság ügyében folyt a nyomozás, az akkori főkapitány, Mattyasovszky György dr. nyilatkozott Az Újság munkatársa előtt és kijelentette, hogy a rendőrség az összes eddig előfordult atrocitásokat és titokban elkövetett bűntetteket kinyomozta és kötelességének kiver, eleget tett egészen addig, amíg ezt a hatásköri szempontok megengedték. Hogy az eredményes nyomozás mégsem vezetett a tettesek kézrekerítéséhez, ennek nem a rendőrség volt az oka. (TÖRLÉS.) A rendőrség rögtön a Landauék ellen indított zsarolási manőver kezdetén teljes erővel hozzálátott a nyomozáshoz és rövid idő alatt kiderítette, hogy az egész akczió kiknek a kezében összpontosul. A vizsgálatot Bartha rendőrkapitány végezte a legnagyobb erélylyel és mellette főképpen négy kiváló tagja a rendőrség detektívtestületének, Kritzler, Meyer, Seybolt és Reich dolgoztak nagy buzgalommal. Mikor Landau Adolf eltűnt, újból megindítoták a nyomozást és a rendőrség a legrövidebb idő alatt kinyomozta a vakmerő merénylet összes polgári és katonai szereplőit. A polgári személyek egy részét, akiket kézrekeríthetett, le is tartóztatta. A nyomozás