Az Ujság, 1921. január (19. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-16 / 12. szám
[2 192. A25 UJÁIG I. 16. Mikefmi & tőzsdén* (Hz inwa&ozle ifs&KyzaE öthatnak nmei’ s vilAvflidsei.) Ezen a héten ingadozó volt a tőzsdg/tranyzata * természetűen a közönség széles üvegei érdeklődnek, hogy a viszonyok megítélésül mely szempontok lehettek irányadók. ]lj0k. megvilágítása ez aljából a Kereskedelmi Bank^x tőzsdeosztályának főnökéhez, V\rtholmar igazgtó úrhoz fordultunk, akinek véleményét az Rabiakban foglalhatjuk össze: \ ' jfr — A tőzsdén mebt^J^Pasztalható bizonytalanság áloméit többféle körülményben kell keresni. Elsőnek említhető az osztrák korona erős csökkenése, minek folytán diszproporeziók mutatkoznak a budapesti és bécsi jegyzésben, így például a legkedveltebb spekulácziós papírokban, melyekben Bécsben is van időközönként üzlet, a bécsi és budapesti árfolyamok között — a bécsi valuta árfolyamának figyelembevételével — nagy aránytalanságok mutatkoznak, melyek azonban a gyakorlati életben nem érvényesülhetnek egészen, mert egyrészt ezen értékek főpiacza nem Bécs, hanem Budapest. A forgalom nagysága dönti el, hogy melyik árfolyam felel meg inkább a valóságnak, a bécsi-e vagy a budapesti. Nem valószínű, hogy ha a budapesti keresletet bizonyos papírokban, melyek Bécsben látszólag sokkal olcsóbbak, Bécsben kellene kielégíteni, tényleg lehetne-e a Bécsből jelzett olcsóbb árfolyamokon fedezni. Feltéve, hogy igen, gyakorlatban ez akkor sem érne semmit, mert az osztrák kormány nem engedné ki a papírokat, melyeket szintén valutapapíroknak tekint, hogy azok Budapesten magasabb árfolyamon eladhatók legyenek. Így fenforog az a helyzet, hogy sok jó papírban egyidejűleg Bécsben — az osztrák korona átszámítása mellett, lényegesen olcsóbb, illetve Budapesten lényegesen magasabb árfolyamokat látunk jegyezve. "Bár feltételezhető, hogy amennyiben a fennálló állami rendelkezések, illetve az államok részéről dekretált akadályok kiküszöbölésénél az arbitrázsforgalom ezen különbözeteket okvetlenül kiegyenlítené, mégis kellemetlen érzés a budapesti tőzsdére, hogy van egy piac, ahol ugyanezek az értékek számszerűleg jóval alacsonyabban jegyeztetnek, mint nálunk, bár — mint fentebb kifejtettem — ezen különbözetek a gyakorlati kivitelben értéktelenek. Nyugtalanítják azonkívül a tőzsdét azok a hírek, amelyek a bankoknak a lombardüzlet megszorítására vonatkozó rendszabályairól kerültek forgalomba. E híreszteléseknek nincs sem alapjuk, sem értelmük. Nevezetesen minden pénzintézet saját politikáját csinálja a lombardüzletben. Ez nem is lehet másképp, mert ahány pénzintézet van, annyira különbözők az intézeteknek ezen üzletágnál rendelkezésre álló pénzeszközei, annyira különböző a lombardüzlet klienseinek fajsúlya, annyira különböző továbbá a pénzintézetek érdekei egyes iparvállalati vagy más részvények megítélésénél és propagálásánál. Ebből következik, hogy lehetnek pénzintézetek között közös megállapodások a lombardüzlet feltételeinek szabályozásánál, de mint fentebb mondtam, minden más tekintetben az intézetek nézőpontjai egymásétól teljesen különböznek. Ilyen hírek terjesztése tehát vagy teljes tájékozatlanságra, vagy más célzatokra vall. Sokkal komolyabb beszámítás alá esik a tőzsdének azon föltevése, hogy a Hegedűs pénzügyminiszter által tervezett nagyarányú reformoknak végre is sikerül majd a külföldet meggyőzni, hogy az ország jó úton van, hogy háztartását rendbeszedve, pénzünk értékét — mely már most is sokkal nagyobb, mint arra a külföldi jegyzésekből következtetni lehetne — lényegesen feljavítsuk, illetve ezt a külföldi jegyzésben is kifejezésre juttassuk. Ha ez valóban sikerülne, akkor jogosult volna azon remény és számítás is, hogy a részvények jobb koronákban alacsonyabban kell hogy jegyeztessenek, mint kevésbé jó koronákban. Határozottabb alakot és erősebb érvényesülést ezek a remények nem ölthetnek mindaddig, míg a várható eredmények tekintetében a tőzsdének ezen előlegezett bizalmát a külföld is velünk együtt osztani fogja. A magasabb árfolyamok szószólói ezzel szemben egyébként azt vitatják, hogy a részvények mostani árfolyamai a külföldi valutaárfolyamok mai magasságával szemben tulajdonképp diszparitásban vannak. Összegezve az elmodottakat, azt hiszem, hogy a tőzsdei árfolyamok alakulását az fogja eldönteni, hogy a pénzpiacon jelenleg mutatkozó tartózkodás — nagyobb áruüzletek, pénzügyi tranzakciók stb. stb., valamint most még előre nem látott események behatása alatt — tényleg pénzszűkévé fog-e átalakulni, vagy pedig ezen tényezők elmaradása esetén ismét helyet fog adni a pénzpiac normális funkcionálásának. Js föleszmélő Európa. (Úti benyomások Varsóból, Berlinből, Parisból, Londonból, Hollandiából. — Az élet nem állt meg! — Közös bajok. — Békebeli utazások. — Gazdasági kilátásaink.) Két hónapos útjdból, a melynek Varsó, Krakó, Berlin, Amsterdam, Rotterdam, Iljiga, London és Páris voltak a főbb állomásai. Arca hazaérkezett Szőllősi Lipót, Vikijria-fabilór gyár igazgatója és tapasztalatairól a következőket mondotta: — Lengyelországba a lengyel-magyar kamara megalakítására utazó küldött éggel mentem és bizonyos tekintetben ez az ország imodalheti a maga számára legnagyobb érdeklődésünket?M 1.Én a jövőben igen erős, széles és állandó gazdasági kapcsolatot várok Lengyelország és Magyarország között, mert ennek a kapcsolatnak minden tárgyi feltétele megvan. Lengyelország adhat nekünk nyersanyagot, viszont — és itt természetesen elsősorban a magam szakmájáról beszélhetek — igen nagy szükséglete van olyan tömegárukban, amelylyel mi láthatjuk el kifogástalanul a saját érdekei legjobb szolgálatával. Az érdekek harmóniáját hagyományos nagy érzelmi kapcsolat is támogatja. A küldöttség minden résztvevője csak meghatottan gondolhat vissza arra a meleg, testvéri szeretetre, amelylyel valósággal dédelgettek bennünket a lengyel nagyvárosokban. A mindkét országra üdvös gazdasági kapcsolat megalapozására csak az kell még, hogy szerencsésen kössük meg az idevonatkozó szerződéseket. Lengyelországnak megvannak az anyagi feltételei a gazdasági boldogulásra és virulásra. Fejlődésének első vezető tendencziája most természetesen a nemzeti egység organizálása. Hiszen ez ország évszázadokon át három különböző ország más és más törvényei, rendje, szokásai, erkölcsei és adminisztrácziója szerint élt. Ez a nagy nemzeti ideálok közösségét meg nem bonthatta ugyan, de az élet formáin természetesen rajta hagyta a nyomot és olyan szembeötlő különbségeket produkált, amelyek e pillanatban még nagyon láthatók. Varsó élete fényben, elevenségben, lendületben Pariséhoz hasonlítható, míg Krakó csendes, halk, nyugodt, hűvös. Varsóban óriási a drágaság. Olcsó természetesen ma Krakó se lehet, de az élet ára itt felényi, mint Varsóban. De a lélek, az érzés, a törekvés , természetesen mégis egy és ez hamarosan meg fogja teremteni a teljes hasonlóságot a szabaddá lett nemzeti egyéniség minden vonásában. Parishoz, Berlinhez és Londonhoz fiatalságom legfogékonyabb korszakának egész évtizedre terjedő emlékei kapcsolnak. Tehát volt okom kiváncsinak lenni rá, micsoda hatással volt rájuk az idő, amely világhistóriai eseményeket gördített végig rajtuk. Nyomtalanul egyiken se maradt természetesen. De viszont, meg kell állapítani, az élet nem állt meg ott sem, ahová a katasztrófa sújtott. Sőt nem állt meg a fejlődés sem. Berlint duzzadóbbnak, elevenebbnek, fényesebbnek találtam, mint amilyennek két évtizeddel ezelőtt elhagytam. A háború, a vereség,a forradalmak csodálatos módon érintetlenül hagytak egy dolgot. A rendet. Legalább is annyira, hogy az idegen alig vehet észre bármilyen megcsökkenést. A rendtartás, úgy látszik nemcsak nemzeti tulajdonsága, hanem nemzeti szenvedélye a németnek. Nem tud meglenni nélküle. Ez adja csodás rugalmasságát, amelylyel visszapattan minden rettentő válsága után. Az élet nagy, erőteljes és fegyelmezett. A munkafegyelem is kielégítő, bár a munkátalanok száma szaporodik. A német export újabban megcsökkent, mert a német produkció megdrágult. Ennek az élet drágulása az oka. Az élelmiszerek ára az utóbbi időben nagyobb tempóban nőtt, aminek a munkabérek emelkedése lett a velejárója. Sztrájk azonban berlini tartózkodásom alatt csak egy volt. Ezt se munkások rendezték, hanem a nagy hotelek tulajdonosai. A sztrájk a kormány, illetve a rendőrhatóság ellen irányult. Felsőbb helyen úgy találták, hogy a berlini nagy hotelvendéglők dús teljesítőképessége, fénye, hatalmas étlapjai hamis képet nyújtanak Berlin és az ország ellátottságának szűkös állapotáról az idegenek, főként a győztes idegenek szemének. Ezért a korlátozó rendelkezések egész sorát bocsátották ki és mikor az egyik nagy szálló vezetője következetesen figyelmen kívül hagyta fezeket a tilalmakat, letartóztatták. A hotelesek, akik iparuk erőszakos elnyomását látták a tilalmakban és korlátozásokban, szolidaritást vállaltak a lefogott igazgatóval és valamennyi nagy hotel bezárta az éttermét. A széninség jeleit csak Lengyelország pár helyén találtam. A berlini hotel szobájában a csapból épp úgy ömlött a meleg víz, mint a párisiben, a londoniban vagy az amster daruiban. A késlekedés kényelme és sűrűsége is a háború előtti fokon áll az összes nyugati államokban. A franczia kocsik berendezése még szebb, mint régenta volt. A drágulás épp úgy, mint a lakáshiány, világjelenség, amely kiérvényesül a győztes államokban is, nemcsak a legyőzöttekben, Sőt a semlegesekben is. A drágulás Pakisban és Londonban átlagban ötszörös a békeidő áraihoz képest. De a boldog Hollandiában da sokkal kevesebb, holott ez a szép és kellemes ország egy olyan krízist élt át és szenved most is, amelybe éppen egy nagyarányú olcsóbbodás döntötte. A hajótérnek váratlan és rohamos megolcsóbbodása. Ez igen rövid idő alatt majdnem hetven százalékkal esett, ami rengeteg milliókkal való károsodást jelent azoknak a kereskedőknek, akik háromszoros árral fuvarozott árukkal töltötték meg a raktáraikat és mert a valutájuk túlságosan jó, nem tudtak túladni a portékájukon. Paris ma is a világ legszebb városa, az élete ma is a legkellemesebb, a francziák ma is a világ legkedvesebb emberei tudnak lenni. Régi ismerőseim egész tömegével találkoztam itt és a legcsekélyebb nyoma sem volt a viselkedésükben annak, hogy a közelmúltban más és más táborban állottunk. Ugyanezt mondhatom a londoniakról is. A háborút az egész emberiség közös véres megpróbáltatásának mondják és a győzelem nem tette őket rajongóivá. Paris korántsem mulat olyan szilajon, mint ahogy regélik. A színházak jól mennek, de nem jobban, mintakár a háború előtt. Megnéztem Sarah Bernhardot egy Dániel czímű, neki írott darabban. Egy huszonöt éves, halálos beteg fiatalembert játszik. Csak a harmadik és a negyedik felvonásban van a színen. A harmadikban egy zsölyeszékben ül, plaidbó takaródzva (a nagy művésznő lábát tudvalévően amputálták), a negyedikben pamlagon fekszik, haldokolva, ugyancsak betakarva. A huszonöt éves fiút a nyolcvan éves tragika csodálatos művészettel ábrázolja. A nézőtér lelkes volt, de nem volt egészen tele. Ismétlem: Páris élete ma is teljes, gyönyörű fényében ragyog. Londonon a háború a dráguláson kivüli a munkátalanok tömegének nagy megnövekedésében hagyott nyomot. Ez különben Londonnak rendes téli jelensége volt. Most súlyosabban lépett fel a normális nál. A kormány nagy építkezéseket tervez a kérdés megoldására és addig is úgy segít a bajon, hogy a foglalkozás nélkül maradt volt katonákat ipari szakmunkásokká képeztetíti. Azoknak a mestereknek, kik erre vállalkoznak és volt katonákat alkalmazna® a műhelyeikben, minden ilyen tanuló munkás után bizonyos összeget, ha jól tudom , hetenként két fontot fizet. Természetesen a közüzemi szolgáltatások, vasúti posta, táviró, világítás is drágultak. De azért egy retúrjegy ára a rendes gyorsvonat második osztályán Paris és Calais között, ami összesen tizenöt órai nagy kényelemben megtett utazást jelent, ma se több USS franknál. Egyáltalában az itthon megszokott nagy számok odaát hirtelen eltűnnek, ami az első pillanatban egy nagy olcsóság impresszióját kelti. De mikor aztán átszámít az ember és kiderült, hogy a nyolcz forintos hollandi ebéd ezerötszáz koronába került és az ötven centes szerény borravalóval száz koronát nyomott a pinczér markába, akkor egyszerre savanyú lesz az első benyomás édes szájíze. Már most, hogy mi gazdasági tekintetben a tapasztalataim rezüméje ? A tanulság nem kedvezőtlen. Az én személyes véleményem szerint — természetesen elsősorban csak a magam szakmájáról szólhatok — a mi termékeink állandó piacza nem a nyugati nagy ipari államokban lesz ugyan, de amíg a valutáris viszonyok lényegesen nem javulnak, ott is a legnagyobb mértékben posszibilisek lehetünk. És talán huzamosabb ideig is kamatoztathatjuk a teljesítőképességünket. És ennek csak egy feltétele van. Ha nem tekintünk mindent, a mi készletünk van, alkalmasnak arra, hogy ott szükséglet legyen. Ott kialakult ízlések vannak és ezek ragaszkodnak magukhoz és hagyományaikhoz. Ezekhez kell alkalmazkodnunk a produkczióban. Nekik valót kell termelnünk. A technikai tudásunk és készségünk feltétlenül megvan hozzá. És ha megszokták az ő ízlésük szerint csinált jó magyar munkát, mikor nagyon olcsón kaphatják, talán meg fogják vásárolni majd akkor is, amikor többet kell adniok érte. r r^\ ibehT”1 L_______ ................ — Csak Bécsbe nem lehet telefonozni f __________ ___________ Aktuális rigmusok. 1 Tilos a lógás ! mkésve bár, de nem későn, Mikor a villamos-lépcsőn Jzgismás tyúkszemei állnak, — Így ukáz jöttjfFöh rettenet! — hogy cutánJálni nem lehet ! Sett Petüjgtek, sem Pálnak. Az ukáz jött, a rendőr néz. Kis pálezikát forgat a kéz, És szúrós a tekintet... Óh drága Főkapitány úr, Rendeletével szivén szúr És csúnyán büntet minket. Hisz tudja ön, hogy Pesten itt Az embereknek ezreit Csupán a „tilos“ hajtja. Ma, hogy megálltam egy kicsit, S néztem egy villamos kocsit. — Hat rendőr lógott rajta. Zemi. — A német császárné állapota, Berlinből jelentik . A volt mBTOiel császárné állapota lényegesen rosszabbodott. Kezelőorvosa attól tart, hogy halála rövidesen bekövetkezik. A volt császár állandóan felesége betegágyánál tartózkodik. A grófiörökös tegnap este Doornba érkezett. —* Személyi hír. Nagyatádi Szabó István miniszter állapota, mint" Vwíj&GfTOi",, Irsay Imre dr. mondja, lényegesen javult. IVT filmszter már bejárhat a hivatalába, csupán délutánonként — a nyirkos időjárás miatt — kell a szobát őriznie. — Adományok az éhező gyermekek részére. A budapesti m. kir. főposta központi felvevő hivatala tisztviselő- és tisztviselőii karának gyűjtése 428 K. Eddig kimutatóik, idoaytervek’ 203.690.11 K. A beérkezett adományok összege 204.118.11 K. — A kit a tónál a sírig kísért. Egy érdekes magyarnak, igaz művésznek, Madarász Viktornak özvegye hunyt el ma nagy bánattal szivében, csendben, mindenkitől elfeledve. Az ősz madóna, aki férjének, a nagy festőnek halála után csak fiánál lett, sötéssértelőbajjal vonszolta az élet terhét. Fiát, Madara utinasyö egy századost, mint ismeretes, az ellenforradalom elárulása miatt hosszú fogságra ítélték és megható volt látni, hogy az anya nem tudott beletörődni a tragédiába, hanem míg ereje engedte, nap-nap után az ablaknál ülve, leste fia visszatértét. Ahogy fogyott a remény, úgy gyengült az anya élősreje és egy kicsit idétlen vagy mély fájdalmával szivében, ápolónői karjai között kilehelte lelkét. Ezzel lezárult a Madarász-család regénye, mely akkor kezdődött, mikor az apa senkitől meg nem értve, fáradhatatlanul alkotta híres történelmi tárgyú képeit, amelyeket csak élete alkonyán értékeltek kortársai, , a fitt eltűnés. A rendőrségen bejelentették, hogy Steinff Mihály^JMH^iszoncégy éves budapesti kereskedő, aki ízületilír Rákospalotán lakik, de ez ember huszadikán felül fővárosba és azóta nyomtalanul feltűnt. — A hiányzó részt a tájékoztató bizottság véleménye alapján hagytuk ki. — Az egyetem büntet. A hivatalos lap mai számában megjelent közlemény szerint az egyetemi tanács Ágoston Péter, Daday István, Landler Jenő és Rénai Zoltán volt népbiztosaitól, valamint Jászi Oszkártól megvonta a doktori czímet, a voltósc-fi közoktatásügyi miniszter pedig az egyetem tanácsának határozatát megerősítve, Weber Artúr dr magántanártól a magántanári jogosítványt.