Az Ujság, 1921. január (19. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

[2 192­. A25 U­JÁIG I. 16. M­­ikefmi & tőzsdén* (Hz inwa&ozle ifs&KyzaE öthatnak nmei­’ s vilAvflidsei.) Ezen a héten ingadozó volt a tőzsdg/tranyzata * természetűen a közönség széles üvegei érdek­lődnek, hogy­ a viszonyok megítélésül mely szem­pontok lehettek irányadók. ]lj0k. megvilágítása ez aljából a Kereskedelmi Bank^x tőzsdeosztályának főnökéhez, V\rtholmar igazgt­ó úrhoz fordultunk, a­kinek véleményét az Rabiakban foglalhatjuk össze: \ ' jfr — A tőzsdén mebt^J^Pasztalható bizonytalanság áloméit többféle körülményben kell keresni. Elsőnek említhető az osztrák korona erős­­ csökkenése, minek folytán diszproporeziók mutatkoznak a budapesti és bécsi jegyzésben, így például a legkedveltebb spekulá­­cziós papírokban, melyekben Bécsben is van időközön­ként üzlet, a bécsi és budapesti árfolyamok között — a bécsi valuta árfolyamának figyelembevételével — nagy aránytalanságok mutatkoznak, melyek azonban a gya­korlati életben nem érvényesülhetnek egészen, mert egyrészt ezen értékek főpiacza nem Bécs, hanem Buda­pest. A forgalom nagysága dönti el, hogy melyik árfo­lyam felel meg inkább a valóságnak, a bécsi-e vagy a budapesti. Nem valószínű, hogy ha a budapesti keres­letet bizonyos papírokban, melyek Bécsben látszólag sokkal olcsóbbak, Bécsben kellene kielégíteni, tényleg lehetne-e a Bécsből jelzett olcsóbb árfolyamokon fe­dezni. Feltéve, hogy igen, gyakorlatban ez akkor sem érne semmit, mert az osztrák kormány nem engedné ki a papírokat, melyeket szintén valuta­papíroknak te­kint, hogy azok Budapesten magasabb árfolyamon el­adhatók legyenek. Így fenforog az a helyzet, hogy sok jó papírban egyidejűleg Bécsben — az osztrák ko­rona átszámítása mellett,­­ lényegesen olcsóbb, illetve Budapesten lényegesen magasabb árfolyamokat látunk jegyezve. "Bár feltételezhető, hogy a­mennyiben a fenn­­­álló állami rendelkezések, illetve az államok részéről dekretált akadályok kiküszöbölésénél az arbitrázsfor­­galom ezen különbözeteket okvetlenül kiegyenlítené, mégis kellemetlen érzés a budapesti tőzsdére, hogy van egy piac­, a­hol ugyanezek az értékek számszerűleg jóval alacsonyabban jegyeztetnek, mint nálunk, bár — mint fentebb kifejtettem — ezen különbözetek a gya­korlati kivitelben értéktelenek. Nyugtalanítják azonkívül a tőzsdét azok a hírek, a­melyek a bankoknak a lombardüzlet megszorítására vonatkozó rendszabályairól kerültek forgalomba. E hí­reszteléseknek nincs sem alapjuk, sem értelmük. Neve­zetesen minden pénzintézet saját politikáját csinálja a lombardüzletben. Ez nem is lehet másképp, mert­­ a­hány pénzintézet van, annyira különbözők az intézetek­nek ezen üzletágnál rendelkezésre álló pénzeszközei, annyira különböző a lombardüzlet klienseinek faj­­súlya, annyira különböző továbbá a pénzintézetek ér­dekei egyes iparvállalati vagy más részvények megíté­lésénél és propagálásánál. Ebből következik, hogy le­hetnek pénzintézetek között közös megállapodások a lombardüzlet feltételeinek szabályozásánál, de mint fentebb mondtam, minden más tekintetben az intézetek nézőpontjai egymásétól teljesen különböznek. Ilyen hírek terjesztése tehát vagy teljes tájékozatlanságra, vagy más c­élzatokra vall. Sokkal komolyabb beszámítás alá esik a tőzsdének azon föltevése, hogy a Hegedűs pénzügyminiszter által tervezett nagyarányú reformoknak végre is sikerül majd a külföldet meggyőzni, hogy az ország jó úton van, hogy háztartását rendbeszedve, pénzünk értékét — mely már most is sokkal nagyobb, mint arra a kül­földi jegyzésekből következtetni lehetne — lényegesen feljavítsuk, illetve ezt a külföldi jegyzésben is kifeje­zésre juttassuk. Ha ez valóban sikerülne, akkor jogo­sult volna azon remény és számítás is, hogy a részvé­nyek jobb koronákban alacsonyabban kell hogy jegyez­tessenek, mint kevésbé jó koronákban. Határozottabb alakot és erősebb érvényesülést ezek a remények nem ölthetnek mindaddig, míg a várható eredmények te­kintetében a tőzsdének ezen előlegezett bizalmát a kül­föld is velünk együtt osztani fogja. A magasabb árfo­lyamok szószólói ezzel szemben egyébként azt vitatják, hogy a részvények mostani árfolyamai a külföldi va­lutaárfolyamok mai magasságával szemben tulajdon­képp diszparitásban vannak. Összegezve az elmodottakat, azt hiszem, hogy a tőzsdei árfolyamok alakulását az fogja eldönteni, hogy a pénzpiac­on jelenleg mutatkozó tartózkodás — na­gyobb áruüzletek, pénzügyi tranzakc­iók stb. stb., vala­mint most még előre nem látott események behatása alatt — tényleg pénzszűkévé fog-e átalakulni, vagy pe­dig­ ezen tényezők elmaradása esetén ismét helyet fog adni a pénzpiac­ normális funkc­ionálásának. Js föleszmélő Európa. (Úti benyomások Varsóból, Berlinből, Parisból, Londonból, Hollandiából. — Az élet nem állt meg! — Közös bajok. — Békebeli utazások. — Gazdasági kilátásaink.) Két hónapos útjdból, a melynek Varsó, Krakó, Berlin, Amsterdam, Rotterdam, Iljiga, London és Páris voltak a főbb állomásai. Arca hazaérkezett Szőllősi Lipót, Viki­jria-fabilór gyár igazga­tója és tapasztalatairól a következőket mondotta: — Lengyelországba a lengyel-m­agyar kamara meg­alakítására utazó küldött éggel mentem és bizonyos te­kintetben ez az ország imod­alheti a maga számára legnagyobb érdeklődésünket?M 1.Én a jövőben igen erős, széles és állandó gazdasági kapcsolatot várok Lengyel­­ország és Magyarország között, mert ennek a kapcso­latnak minden tárgyi feltétele megvan. Lengyelország adhat nekünk nyersanyagot, viszont — és itt természe­tesen elsősorban a magam szakmájáról beszélhetek — igen nagy szükséglete van olyan tömegárukban, a­mely­­lyel mi láthatjuk el kifogástalanul a saját érdekei leg­jobb szolgálatával. Az érdekek harmóniáját hagyomá­nyos nagy érzelmi kapcsolat is támogatja. A küldött­ség minden résztvevője csak meghatottan gondolhat vissza arra a meleg, testvéri szeretetre, a­melylyel valósággal dédelgettek bennünket a lengyel nagyváro­sokban. A mindkét országra üdvös gazdasági kapcsolat megalapozására csak az kell még, hogy szerencsésen kössük meg az idevonatkozó szerződéseket. Lengyelországnak megvannak az anyagi feltételei a gazdasági boldogulásra és virulásra. Fejlődésének első vezető tendencziája most természetesen a nemzeti egység organizálása. Hiszen ez ország évszázadokon át három különböző ország más és más törvényei, rendje, szokásai, erkölcsei és adminisztrácziója szerint élt. Ez a nagy nemzeti ideálok közösségét meg nem bonthatta ugyan, de az élet formáin természetesen rajta hagyta a nyomot és olyan szembeötlő különbségeket produkált, a­melyek e pillanatban még nagyon láthatók. Varsó élete fényben, elevenségben, lendületben Pariséhoz ha­sonlítható, míg Krakó csendes, halk, nyugodt, hűvös. Varsóban óriási a drágaság. Olcsó természetesen ma Krakó se lehet, de az élet ára itt felényi, mint Varsó­ban. De a lélek, az érzés, a törekvés , természetesen mégis egy és ez hamarosan meg fogja teremteni a tel­jes hasonlóságot a szabaddá lett nemzeti egyéniség minden vonásában. Parishoz, Berlinhez és Londonhoz fiatalságom leg­fogékonyabb korszakának egész évtizedre terjedő em­lékei kapcsolnak. Tehát volt okom kiváncsinak lenni rá, micsoda hatással volt rájuk az idő, a­mely világ­­históriai eseményeket gördített végig rajtuk. Nyomta­lanul egyiken se maradt természetesen. De viszont, meg kell állapítani, az élet nem állt meg ott sem, a­hová a katasztrófa sújtott. Sőt nem állt meg a fejlődés sem. Berlint duzzadóbbnak, elevenebbnek, fényesebb­nek találtam, mint a­m­ilyennek két évtizeddel ezelőtt elhagytam. A háború, a vereség,­­a forradalmak cso­dálatos módon érintetlenül hagytak egy dolgot. A ren­det. Legalább is annyira, hogy az idegen alig vehet észre bármilyen megcsökkenést. A rendtartás, úgy lát­szik nemcsak nemzeti tulajdonsága, hanem nemzeti szenvedélye a németnek. Nem tud meglenni nélküle. Ez adja csodás rugalmasságát, a­melylyel visszapattan minden rettentő válsága után. Az élet nagy, erőteljes és fegyelmezett. A munkafegyelem is kielégítő, bár a munkátalanok száma szaporodik. A német export újab­ban megcsökkent, mert a német produkc­ió megdrá­gult. Ennek az élet drágulása az oka. Az élelmiszerek ára az utóbbi időben nagyobb tempóban nőtt, a­minek a munkabérek emelkedése lett a velejárója. Sztrájk azonban berlini tartózkodásom alatt csak­­ egy volt. Ezt se munkások rendezték, hanem a nagy hotelek­­ tulajdonosai. A sztrájk a­­ kormány, illetve a rendőrhatóság ellen irányult. Felsőbb helyen úgy ta­lálták, hogy a berlini nagy hotelvendéglők dús telje­sítőképessége, fénye, hatalmas étlapjai hamis képet nyújtanak Berlin és az ország ellátottságának szűkös állapotáról az idegenek, főként a győztes idegenek sze­mének. Ezért a korlátozó rendelkezések egész sorát bo­csátották ki és mikor az egyik nagy szálló vezetője kö­vetkezetesen figyelmen kívül hagyta fezeket a tilalma­kat,­­­ letartóztatták. A hotelesek, a­kik iparuk erősza­kos elnyomását látták a tilalmakban és korlátozások­ban, szolidaritást vállaltak a lefogott igazgatóval és valamennyi nagy hotel bezárta az éttermét. A széninség jeleit csak Lengyelország pár helyén találtam. A berlini hotel szobájában a csapból épp úgy ömlött a meleg víz, mint a párisiben, a londoniban vagy az amster daruiban. A késlekedés kényelme és sű­rűsége is a háború előtti fokon áll az összes nyugati államokban. A franczia kocsik berendezése még szebb, mint régenta volt. A drágulás épp úgy, mint a lakás­hiány, világjelenség, a­mely kiérvényesül a győztes ál­lamokban is, nemcsak a legyőzöttekben­, Sőt a semlege­sekben is. A drágulás Pakisban és Londonban átlagban ötszörös a békeidő áraihoz képest. De a boldog Hollan­diában da sokkal kevesebb, holott ez a szép és kellemes ország egy olyan krízist élt át és szenved most is, a­melybe éppen egy nagyarányú olcsóbbodás döntötte. A hajótérnek váratlan és rohamos megolcsóbbodása. Ez igen rövid idő alatt majdnem hetven százalékkal esett, a­mi rengeteg milliókkal való károsodást jelent azok­nak a kereskedőknek, a­kik háromszoros árral fuvaro­zott árukkal töltötték meg a raktáraikat és mert a valutájuk túlságosan jó, nem tudtak túladni a porté­kájukon. Paris ma is a világ legszebb városa, az élete ma is a legkellemesebb, a francziák ma is a világ leg­kedvesebb emberei tudnak lenni. Régi ismerőseim egész tömegével találkoztam itt és a legcsekélyebb nyoma sem volt a viselkedésükben annak, hogy a kö­zelmúltban más és más táborban állottunk. Ugyan­ezt mondhatom a londoniakról is. A háborút az egész emberiség közös véres megpróbáltatásának mond­ják­ és a győzelem nem tette őket rajongóivá. Paris korántsem mulat olyan szilajon, mint a­hogy regélik. A színházak jól mennek, de nem jobban, mint­­akár a háború előtt. Megnéztem Sarah Bernhardot egy Dániel czímű, neki írott darabban. Egy huszonöt éves, halá­los beteg fiatalembert játszik. Csak a harmadik és a negyedik felvonásban van a színen. A harmadikban egy zsölyeszékben ül, plaidbó­ takaródzva (a nagy mű­vésznő lábát tudvalévően amputálták), a negyedikben pamlagon fekszik, haldokolva, ugyancsak betakarva. A huszonöt éves fiút a nyolc­van éves tragika csodálatos művészettel ábrázolja. A nézőtér lelkes volt, de nem volt egészen tele. Ismétlem: Páris élete ma is teljes, gyönyörű fé­nyében ragyog. Londonon a háború a dráguláson kivüli a munkátalanok tömegének nagy meg­növekedésében hagyott nyomot. Ez különben Londonnak rendes téli jelensége volt. Most súlyosabban lépett fel a normális­­­ nál. A kormány nagy építkezéseket tervez a kérdés megoldására és addig is úgy segít a bajon, hogy a foglalkozás nélkül maradt volt katonákat ipari szak­munkásokká képeztetí­ti. Azoknak a mestereknek, kik erre vállalkoznak és volt katonákat alkalmazna® a műhelyeikben, minden ilyen tanuló munkás után bizonyos összeget, ha jól tudom , hetenként két fontot fizet. Természetesen a közüzemi szolgáltatások, vasúti posta, táviró, világítás is drágultak. De azért egy re­túrjegy ára a rendes gyorsvonat második osztályán Paris és Calais között, a­mi összesen tizenöt órai nagy kényelemben megtett utazást jelent, ma se több U­SS franknál. Egyáltalában az itthon megszokott nagy szá­mok odaát hirtelen eltűnnek, a­mi az első pillanatban egy nagy olcsóság impresszióját kelti. De mikor aztán átszámít az ember és kiderült, hogy a nyolcz forintos hollandi ebéd ezerötszáz koronába került és az ötven centes szerény borravalóval száz koronát nyomott a pinczér markába, akkor egyszerre savanyú lesz az első benyomás édes szájíze. Már most, hogy mi gazdasági tekintetben a tapasz­­talataim rezüméje ? A tanulság nem kedvezőtlen. Az én személyes véleményem szerint — természetesen első­sorban csak a magam szakmájáról szólhatok — a mi termékeink állandó piacza nem a nyugati nagy ipari államokban lesz ugyan, de a­míg a valutáris viszonyok lényegesen nem javulnak, ott is a legnagyobb mérték­ben posszibilisek lehetünk. És talán huzamosabb ideig is kamatoztathatjuk a teljesítőképességünket. És ennek csak egy feltétele van. Ha nem tekintünk mindent, a mi készletünk van, alkalmasnak arra, hogy ott szük­séglet legyen. Ott kialakult ízlések vannak és ezek ra­gaszkodnak magukhoz és hagyományaikhoz. Ezekhez kell alkalmazkodnunk a produkczióban. Nekik valót kell termelnünk. A technikai tudásunk és készségünk feltétlenül megvan hozzá. És ha megszokták az ő ízlé­sük szerint csinált jó magyar munkát, mikor nagyon olcsón kaphatják, talán meg fogják vásárolni majd ak­kor is, a­mikor többet kell adniok érte. r r^\ ibehT”1 L_______­ ................ — Csak Bécsbe nem lehet telefonozni f __________ ___________ Aktuális rigmusok. 1 Tilos a lógás ! mkésve bár, de nem későn,­­ Mikor a villamos-lépcsőn Jzgismás tyúkszemei állnak, — Így ukáz jöttjfFöh rettenet! — h­ogy cutánJá­lni nem lehet ! Sett Petüjgtek, sem Pálnak. Az ukáz jött, a rendőr néz. Kis pálezikát forgat a kéz, És szúrós a tekintet... Óh drága Főkapitány úr, Rendeletével szivén szúr És csúnyán büntet minket. Hisz tudja ön, hogy Pesten itt Az embereknek ezreit Csupán a „tilos“ hajtja. Ma, hogy megálltam egy kicsit, S néztem egy villamos kocsit. — Hat rendőr lógott rajta. Zemi. — A német császárné állapota, Berlinből je­lentik . A volt mBTOiel császárné állapota lénye­gesen rosszabb­odott. Kezelőorvosa attól tart, hogy halála rövidesen bekövetkezik. A volt csá­szár állandóan felesége betegágyánál tartózko­dik. A grófiörökös tegnap este Doornba érkezett. —* Személyi hír. Nagyatádi Szabó István miniszter álla­pota, mint" Vwíj&GfTOi",, Irsay Imre dr. mondja, lényegesen javult. IVT filmszter már bejárhat a hivatalába, csupán dél­utánonként — a nyirkos időjárás miatt — kell a szobát őriznie. — Adományok az éhező gyermekek részére. A buda­pesti m. kir. főposta központi felvevő hivatala tiszt­viselő- és­ tisztviselőii karának gyűjtése 428 K. Eddig kimutatóik, i­doaytervek’ 203.690.11 K. A beérkezett ado­mányok összege 204.118.11 K. — A kit a tónál a sírig kísért. Egy érdekes magyarnak, igaz művésznek, Madarász Viktornak özvegye hunyt el ma nagy bánattal szivében, csendben, mindenkitől elfeledve. Az ősz madóna, a­ki férjének, a nagy festőnek halála után csak fiánál lett, sötéssértelőbajjal vonszolta az élet terhét. Fiát, Madara utin­asyö egy századost, mint ismeretes, az ellen­­forradalom elárulása miatt hosszú fogságra ítélték és meg­ható volt látni, hogy az anya nem tudott beletörődni a tragé­diába, h­anem míg ereje engedte, nap-nap után az ablaknál ül­ve, leste fia v­i­sszatértét. A­hogy fogyott a remény, úgy gyen­gült az anya élős­reje és egy kicsit idétlen vagy mély fájdal­mával szivében, ápolónői karjai között kilehelte lelkét. Ezzel lezárult a Madarász-család regénye, mely akkor kezdődött, mikor az apa senkitől meg nem értve, fáradhatatlanul alkotta híres történelmi tárgyú képeit, a­melyeket csak élete alkonyán értékeltek kortársai, , a fitt eltűnés. A rendőrségen bejelentették, hogy Steinff Mihály^JMH^iszoncégy éves budapesti kereskedő, a­ki ízü­letilír Rákospalotán lakik, de ez ember huszadi­kán fel­ül fővárosba és azóta nyomtalanul feltűnt. —­ A hiányzó részt a tájékoztató­ bizottság véleménye alapján hagytuk ki. — Az egyetem büntet. A hivatalos lap mai számában megjelent közlemény szerint az egyetemi tanács Ágoston Péter, Daday István, Landler Jenő és Rénai Zoltán volt népbiztosaitól, valamint Jászi Oszkártól megvonta a doktori czímet, a voltósc-fi közoktatásügyi miniszter pedig az egye­tem tanácsának határozatát megerősítve, Weber Artúr dr magántanártól a magántanári jogosítványt.

Next