Az Ujság, 1921. július (19. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-31 / 168. szám

Budapest, 1921. Előfizetési Árak: Egész éni 440 K — 1 Vítoria ____ 220 . Negyedévre..—........ 110 „ — „ kor w»» 10 „ —„ Egyes Isim­ér*. Budapesten, vidé­­ken és a pályaudvarokon 2 korona. Jugoszláviában egy szám h­a 2 jugoszláv korona. . Megjelenik Ünnep utini napok kivételével minden nap. tix. évfolyam, 168. szám* Vasárnap, július 31. AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 51. sz. Telefőn: József 13-36, József 122-58 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 51. sz. Telefőn: József 13-35, József 18-26, József 123-56. ps FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet­ körút 13.1 ROVÁS. Igazién mi­ problémái is vannak az ország­nak, nepics!* az, mit kell érteni megszállás­nak. Hát­stem volt megszállás. Volt valami,*a miről a­­elügyminiszternek intézkednie szük­séges volt és intézkedett. Az is több mint való­színű, hogy az általános telefonmizéria öltött fatális politikai alakot. A politikai párában sincs annyi kisértet, mint látszik. De hát az Istenért, gondoljanak az urak másra és akkor ezt emberségesebben tudják majd megérteni.­­ Görögtün­et is gyújtottak Rakovszky Ist­vánnak s a fényében több tartósság és meleg­ség van, mint az események kapcsán föltesz­nek. Tényleg értékes, a maga helyén levő em­bernek tartják s azok, a kik távozásának tap­soltak, a maradásának is tapsolnának ama bizonyos titokzatos háttér nélkül. S Beniczky­­ről sincs magában véve az a véleményük, me­lyet a politikai összeütközés következtében róla táplálnak.­­ Augusztus 15-én túl nincs lisztje Budapest­nek és épy­ezer meggyőző okkal lehet magya­rázni, céhk azzal nem, hogy nem lehetne lisztje. Elfogyott a készlet? Lehetséges. Nem telt újra? Alig képzelhető. Van gabonánk és vannak malmaink s a malmoknak van munkájuk és van szenük. Sőt exportunk is van, de tartunk tőle, a külföld nem olyan, mint Budapest. Nem vár türelmesen, mig tőlünk kap. * Nagyon nehéz idők elé. . . " Nagyon is nehéz idők elé megyünk — mondotta­ Rakontszky István a parlamenti új­ságíróknak és n­em jobb valutára, nem régi ha­táraink visszafellítására gondolt a veszedelmek ellenében,­h­anem a sajtószabadságra, melyen minden megfordul, a pénzünk értéke, drága egész Magyarországunk exisztencziája is. Vallja ezt egy politikus, a­ki nem kevésbé utálja a bolsevizmust s nem jobban­ szereti a zsidókat és a liberalizmust azoknál, a­kikkel szemben mondja ezt. Mondja ezt egy tapasztalt ember, a­ki e mellett nem vesztette a tempe­ramentumát s még sokszor elveszti uralmát a temperamentuma fölött. Mondja kapcsolatban azzal a szabadsággal, mely nálunk is tökélete­sen megvan, a parlamenti szólásszabadsággal s látja, hogy az utóbbinak túl kell csapnia medrén, míg annak a medrét szűkítik és tor­kolatát zsilipekkel elzárják. Nem első hang ebből a világfölfogásból, de a mai napon egészen különös baljóslatú hát­tért világít meg. A nemzetgyűlés recseg-ropog s nem a belső szerkezete miatt, hanem alá van mosva az elfojtott sajtószabadság földalatti szivárgásától a nemzeti talaj, melyre épül. A világtörténelemnek legnehezebb korszakában problémákat kell megoldani, melyeknek nincs példájuk, nincs iskolájuk. Tizannyian ha vol­nánk, kevesen volnánk. Száz annyi energiaforrás állna rendelkezésre, nem volna klsség. S vannak pártok, a többség és vannak államférfiak, a kormány, azt mondok: Elvégzek mindent ma­gam. Tudok mindent magam. A kig^pgit, utaid­­ban áll. Magam akarom végezni,­­mitől min­denki sir vagy nevet. ’v . ■ ~ • És miért? .. i Nem mondhatja meg senki. Mert a­ki­ útját állja a sajtószabadságnak, az is a szabadságra esküszik. Múló, mellékes részlettekintetek uralkodnak az egyetemes történelmi gondola­ton és a természeti törvényen. S mert krízisek vannak, azért nyúlnak a rendkívüli eszközök­höz s nem látják, hogy azért szaporodnak a krízisek, mert rendkívüli eszközökhöz nyúlnak. Ezek az ádáz parlamenti harczok, melyek most már a parlamenti szólásszabadság korlá­tozásának a gondolatához vezetnek, nem lenné­nek, ha a sajtó szabad volna. Szabad élőszó és megkötött írott­ szó lehetetlenség. Parlamenta­­rizm­us és bilincsbe vert sajtó nem férfifuga egymással. ■ Próbálják meg egyszer, mére, csak­ kísérletileg is, föladnia senkinek a maga czéljaiból. Ha tét­,­szik, folyhat tovább a legféktelenebb türkijjtf lenség,, a legkíméletlenebb faji politika, p? hadd legyen hangja : mindenkinekr o»-a kinek szava van.­­Ne vállalja egyika színezetek mintha ex­isztencziáj^»p,u^^.ij Igát] függne, hogy a másiknak íiinose leilgsifiik. tá­maszkodjék minden meggyőződök JJu­jére, ne a másiknak a gyön­ günk körül: mindenütt a magyar igazságnak ÁftUidtt&aSM kát. A törvény, melyre esküszünk a szomszéd dókra tekintve, minálunk l^elüL is uralkodóéig, Hallgassanak azt^nökhUlÉ, fi kinek aMk* hatatlan probl^mk a megoldóflna­k, tetlen összeütközései^ megszülnek, ha szabaájjfcái* teszik a sajtót.­­ ■ ■* .• S tegyék (heg rfígicu, nicA míg ne­­­hezebb idők felé megyihijkjF*iifl^jtój­ivszky­ István idéz. Küszöbön áll Baranyába való bevonulásunk (Minden előkészület megtörtént a közigazgatás átvételével) ✓; Kaposvár, júliut itt). Az egész ország közvé­leménye plénk érveklődéssel figyeli azokat a lé­péseket és inték­edéseket, melyeket a kormány a szerbek bszért jogtalanul megszállt területek ki­ürítése és a magyar közigazgatás bevonulása ér­dekében tett. Megnyugvást kelt, hogy a megszállt területek kiürítésére alakult szervek élére­­ Ki­ttély Gyula dr. cs. és kir. kamarás, miniszteri osztálytanácsost nevezték ki teljhatalmú kor­mánybiztossá. A rendőri beszervezés munkájával Varga Lajos dr. rendőrfőtan­ácsos, kerületi főka­pitányt bízták meg, a­ki Az Újság kaposvári tu­dósítója előtt a következőképp nyilatkozott: — A minisztériumban mostani budapesti tar­tózkodásom alatt megkezdtem a tárgyalásokat Kittély kormánybiztos úrral. Fix időpontot meg­határozni természetszerűen nem lehet, de utasí­tást kaptunk, h­ogy a közért­ bevonulást a legtel­jesebb felkészültséggel várjuk. Előttem már tisz­tán ál­l, hány emberrel, mennyi legénységgel, őr­­személyzettel vonulok be, hogy ott a rendőri szol­gálatot az autonóm rendőrségtől szabályszerűen átvegyem. A főkapitány székhelye egyelőre Ka­posvár marad, én csak a rendőri szolgálat, beszer­vezésére utazom Pécsre. Pécsett kapitányságot állítok fel, úgyszintén a bányavidéken, a főbatáros, átlépési pontokon, a vasúti átjáróknál pedig ki­s, rendeltségeket. , , Ott tartózkodásom ideje alatt ellenőrzöm az egész személyzet működését, lefoglalom a hivata­los helyiségeket és lakásokat, hogy megfelelő idő­beli azután a kerület székhelyét eredeti helyére, Pécsre tehesse át.­­ A kormánybiztos úr, a­ki nemcsak a so­mogyi és baranyai területek, hanem Újszegedtől Gyékényesig minden megszállott terület teljha­talmú kormánybiztosa, kijelentette, hogy rövid időn belül Kaposvárra jön, hogy a munkálatokat irányíthassa. Ő az összkom­ány képviselője. Mel­lette minden minisztériumnak megvan a maga beosztott referense, úgy hogy a kormánybiztos úr nagy személyzettel érkezik székhelyére, Kapos­várra. A bevonulás és megszállás tervezetét most dolgozza ki és valószínűleg a jövő héten viszem fel Budapestre a minisztériumba. A tervezet egészen­ pontosan megállapítja a bevonulás minden rész­letét, úgy h­ogy a megszállás pillanatában minden­ rendőr tudni fogja a helyét. (Tg.) Léfkroföfi a megegyezés hadifoglyaink ügyében. (Magyarország négyszáz elitéltet szaba­­donbocsát. — Ez év deczember 31-ig az összes foglyoknak itthon kell lennie*.) —­­Az újság bécsi léterkesztőségének telefonjelentése. — Bécs, átflus 30. Mint Az Újság bécsi szer­­kesztősége jól­­­­informált­­ körökből értesült julius hó 28-án Magyarország és Oroszország megbízottai, között Rigában létrejött a meg­egyezés a hadifoglyok hazaszállitása ügyében az 1920. évi május 29-én Kopenhágában kötött előzetes szerződés alapján. A szerződést orosz részről Hanereczky, Oroszország estlandi követe, magyar részről Jungert Mihály megbízott írta alá. Hanetski követ, mint az orosz szovjet kormány megbízottja és Jungerth dr. osztálytanácsos, mint a magyar kormány meghatalmazottja, folyó hó 28-án Rigában aláírták az egyezményt, melynek értelmében az­­összes magyar hadifoglyok, bele­értve a­­visszatartott túszokat és polgári internál­takat, továbbá a halálraítélt Marschall századost, még az év vége előtt vissza fognak térhetni ha­zájukba. Andrássyék szolidárisan Rakovszky Istvánnal. (Bethlen elvesztette a kereszténypárt bizalmát. — Meggyengült a Kormány helyzete.) J­akovszky István sajTOmondása ma már széle­sebb e téren érezteib­ra hatását. Kiderült ugyanis, hogy ’-a keresztét'­/párt — néhány szélsőséges tag­jának m­ém­ével — teljesen szolidárisnak érzi magát Rakovszky Istvánnal, a­miből nyilvánvaló, hogy félárbóczra eresztették a lelkesedés zászla­ját a kormánynyal szemben s ennek az álláspont­juknak a tikitt arénán is érvényt akarnak sze­rezni. A helyzet, főbb vonásaiban a következő, a­mint azt informátorunk mondotta : _ — Eddig­­a kereszténypárt volt igazi bázisa a kormánynak, az agrárpárt csak látszólag állt a kabinet háta mögött. Súlyosabb szavazások idején — a kereszténypárt mindig egységesen és fegyel­mezetten fedezte a kormányt, ugyanakkor azonban ismételten megtörtént az, hogy a kis-,­gazdapárt csak cimmel-ámmal adta le voksait - - a kormány mellett. . .-és­­ számtalanszor a folyosóra menekült az agrárpárt számos tagja, mert ezek a srendözök nem akarták, hogy oppozí­cziójuk a nyílt színen játszódjék le és partbomlásra, vagy fegyelmetlen­­ségre lehessen következtetni belőle. Most meg­fordult a helyzet: az agrárpárt tüntetően a kor­mány mellé állt, tette ezt azo­nban abban a konkrét esetben, a­mikor voltaképpen nem Rakovszky István személyéről, hanem a személyi vonatkozá­sok mögött rejlő nagy kontroverz kérdésről volt szó. Csodának kellene történnie, hogy a­ kisgazda­­párt következetes tudjon maradni a bizalmár te­rén, a­mikor ismét olyan motívumok kerülnek az előtérbe, a­melyek a párt eredeti progra­maijával ellentétesek és a kormány részéről a sürgős problémák sorába iktatódnak."Lesz idő, a­mikor az agrárpárt újból alább hagy a lelkesedéssel s,a kor­mány egyszerre csak azt veszi észre, hogy az agrároknál is gyöngén áll az ügye. Tény, hogy a kereszténypárt nem támaszt bonyodalmat a bizalom, meglazulásából de kétségtelenül­ éreztetni fogja a kormánynyal, hogy a párt bizalma nem a­ kormányé többé, és nem is lehet az soha. .-Midrássy Gyula gróf környezetéből kisziváro­gott hí­rek szerint:örökre eltemetett ideának kell tekinteni az egységes párt gondolatát és Bethlen­ István gróf miniszterelnök sohasem végzett hi­ábavalóbb munkát, mint akkor tenné, ha ezt a kérdést,.tolná "az előtérbe.­­Kicserélődtek a szere­pek, eddig az agrárpárt soraiból hangzott el in-s­mételten­-ellenzéki szó felszólalás, ezentúl a kérész­­ ténypárt soraiból kerülnek ki a kritikusok, köztük elsősorban Rakovszky István fogja venni magá­­nak azt a fáradságot, hogy szívét nyíltan kiöntse a parlamenti porondon. • A Ház elnökségének a kérdése veszedelmes poblémává fejlődik. Ebben a pillanatban nincs remény arra, hogy­­ olyan politikust állítsanak az előtérbe, a­ki bizalomra számíthat jobbról és balról egyaránt. Kevés a valószínűség arra, hogy a viszonyért kedvezőbbre forduljanak, így érthető a kormány­nak az a törekvése, hogy az elnökség betöltésének­ az ügyét lehetően a háttérbe szorítsa, mert az esetleges erőpróba akut parlamenti válságra ,va-s­zethet. "

Next