Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
V 1 A legitimistán Debrecenben. 41Bizonyos fajta bűncselekményestből egyetlen egy sem lett felderítve és megtorolva/* „Nem beszélhetünk arról, hogy Ki a Király.** 1rz Újság debreceni tudósítójának telefonjelentése. ír Debrecen, május 15. A keresztény nemzeti fő egyesülés pártja azt kérte városunk tanácsától, hogy a város híres ötösfogatát, Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf rendelkezésére bocsássa. Ezt a kérelmet a városi tanács megtagadta, ami nagy elkeseredést keltett. A kereszténypártiak két párthívük ajánlata folytán mégis egy szép ötösfogatot tudtak összeálltani, amelyet —virággal dúsan feldíszítve — a pályaudvar elé állítottak. A pályaudvaron csak ötszáz ember fogadhatta a politikusokat. Apponyi nem fogadta el a felajánlott fogatot, hanem kíséretével együtt ,gyalog indult útnak az Arany Bika-szálló felé. Útközben a menet mintegy ezer főre növekedett. A közönség a nyitott ablakokból és erkélyekről kendőt lobogtatott, virágot szórt az érkezők elé. Apponyi bevonulása valóságos diadalmenet volt. •Állandó éljenzés hangzott körülötte és a sok virág szinte elborította. A vármegyeháza és a városháza előtt kis tüntetés kerekedett: a tömeg a főispánt és a polgármestert kívánta látni. — Miért bújik el a főispán! Hol a városi tanács? Szégyeljék magukat! Nem kellett a híres ötösfogat! — kiáltották a tömegből. Az Arany Bika-szálló előtt szintén nagyobb csoport várta és lelkesen megéljenezte Apponyit. A szálló dísztermét zsúfolásig megtöltötte a közönség. Itt a férfiak, a karzaton pedig a hölgyek helyezkedtek el. A mai ellenzéki gyűlésen körülbelül ugyanannyian vettek részt, mint Rassayék szombati gyűlésén. Délután három óra után néhány perccel Romlásig Pál rendőrfőtanácsos figyelmeztette a gyűlés vezetőségét, hogy amennyiben a gyűlést félnégy óráig meg ■nemnyitják, kénytelen lesz azt feloszlatni. A rendőrfőtanácsos bejelentése élénk izgatottságot váltott ki a tömegből és a vezetőség a feloszlatás elkerülése végett úgy határozott, hogy felkéri Haller Istvánt, rögtözzön addig beszédet, amíg Apponyiék megérkeznek. Alig kezdett azonban Haller beszélni, a terem oldalajtajában megjelent Apponyi és Andrássy, mire percekig tartó viharos éljenzés és taps zendült fel. Apponyit és mindazokat, akik a pódiumon állottak valóságos virágeső borította el. Hailer rövid beszéde után Apponyi Albert gróf állott fel szólásra és a többi között a következőket mondotta: (Apponyi beszéde.) — A függetlenségi eszme századokon át gyakran csak az uralkodóház elleni harcokban érvényesült. Ma nem a Habsburgok részéről fenyegeti veszély függetlenségünket. A monarchia széthullott és emberi előrelátás szerint nincs remény rá, hogy valaha feltámadjon, így áll a dolog tárgyi szempontból. Személyi szempontból pedig vgy, hogy a dinasztia régi tagjaival ellentétben IV. Károly király már régen magáévá tette a magyar függetlenségi eszmét. Száműzetése idején Rajcovszky Istvánnak írt levelében kifejtette, hogy soha Magyarország anyagi és katonai erejét nem veszi igénybe más országok fölötti uralma visszaszerzése érdekében. Károly király azonban, aki négyszáz év óta az első nemzeti király lett volna, meghalt, és mikor helyét a törvények, szerint egy gyermek foglalja el, akkor én mint régi függetlenségi, kettőt mondok önöknek. Az egyik az, hogy mi függetlenségiek a függetlenséget és nem az uralkodóháztól való elszakadást hirdetjük. Kora,l innen, nem fenyeget bennünket veszély. Az entente részéről vagyunk mi állandó fenyegetésben. Ez ellen kell vívnunk függetlenségi harcunkat minden eszközzel, amelyet a nemzeti erő, az okosság és a körülmények helyes mérlegelése ad kezünkbe. És e függetlenségi harcnak két feltétele van: az egyik a külpolitikai viszonyok megváltozása. A másik: előfeltétel az ország belső megerősödése, gazdasági és pénzügyi téren, az állami szervezetben, a forradalmi és ellenforradalmi szenvedélyek kiküszöbölésében, a külső és belső biztonságnak, a jogrendnek helyreállításában, amely minden tényezőt visszaszorít a maga korlátai közé, amelyek között törvényes szabadságot élvez minden társadalmi tényező, de egyiknek sincs joga arra, hogy a másik szabadságában garázdálkodjék. E belső konszolidáció pedig csak akkor lesz meg, ha fennáll a törvényes királyság. A kormány a Tiszántúl Gömbös Gyulával és nagyatádi Szabó Istvánnal jár, akik mint szabad királyválasztók szerepelnek, a Dunántúl pedig elővették a másik garnitúrát Hegyeshalmist és Vasst, akik azt mondják, hogy ők is legitimisták. Az egységes párttól nem tudjuk meg, hova vezetnek bennünket, mert itt is máshova vezetnek, ott is máshova vezetnek. Az ideiglenes hatalomnak nincs az az erkölcsi ereje, amely szükséges arra, hogy az országban és társadalomban minden, tényezőt a maga helyére állítson és nem tud menekülni bizonyos titkos és rejtélyes hatalmak nyomásától, amely ellen minden kormány próbált fellépni, de sikertelenül. A miniszterelnök, mikor állását elvállalta, annál jött, hogy a jogrendet helyreállítja, minden bűncselekményt felderít és megtorol. Kos hát, eltelt egy év és bizonyos fajta bűncselekmények közül egyetlen egy se lett felderítve és megtorolva. — Áttérek felszólalásom második tárgyára. Itt nincs szó népakaratról, a népakarat látszatával akarják szentesíteni a maguk úri akaratát. Ebben az országban, ebben a világban, — a legsötétebb Afrika belsejének alkotmányos életét nem ismerem, — de ami alkotmányos életet ismerek, annak alapján mondhatom, hogy egyedül állunk abban a tekintetben, hogy nálunk az özönvíz előtti nyílt szavazást honosították plg*. ^Tadick, mennyit, ártanak ezek a dolgok, a külföldön. Bethlen István gróf azt mondta és szemeimet dörzsölve olvastam az újságban, hogy nem járhatunk fehér kamásniban és vörös frakkban, hanem együtt kell haladnunk a műveit nyugattal. Igaz, bölcs beszéd. A miniszterelnök úrnak csak az a szerencsétlensége, hogy ő többnyire nagyon helyesen beszél, de legtöbbször másként cselekszik. Ezeknél a szavaknál Komlássy, Pál rendőrfőtanácsos Apponyi Albert grófhoz lépett és halkan figyelmeztette, hogy ne használjon tiszteletlen kifejezést a miniszterelnök ellen. Erre viharos tüntetés tört ki Apponyi mellett, akit beszéde befejezésével is lelkesen ünnepeltek. (Andrássy beszél.) Most Andrássy Gyula gróf vette át a szót és a többi között a következőket mondotta: — A kormány politikáját akarom kritika tárgyává tenni. Ha ebben bárki megakadályozná, , alkotmányos életünk alaptételeit támadná meg. Én a tisztelt miniszterelnök programmját és politikáját kezdettől fogva elhibázottnak tartottam. Lehet-e hasznos munkát várni, ha egy »egységes« párt a lehető legellentétesebb elemekből áll. Ma úgy áll a helyzet, hogy nem beszélhetünk arról, ki a király, nem szabad szájunkra venni Ottó király nevét. Mint megírtuk, Bethlen István gróf miniszterelnök Gömbös Gyula és nagyatádi Szabó István nélkül utazott el szombat éjjel és vezérkarának e két tagja nélkül indult harcba a dunántúli legitimisták ellen. Celldömölk volt az első állomás, ahol a felekezeti békét hirdette s tiltakozott ama gyanúsítás ellen, mintha a kormány protestáns királyt szándékozna a nemzet élére állítani. Vass József kultuszminiszter is felszólalt a celldömölki gyűlésen és a keresztény hitfelekezetek közötti békét sürgette hosszabb beszédben. Ráadásul Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter Gyömörey Györgyöt ajánlotta a választóközönség Ügyelmébe. Kőszegen állt meg azután a különvonat, Ékes diadalkapu és mérsékelt lelkesedés várta a vendégeket. A miniszterelnök hosszabb beszéddel sietett az ottani hivatalos jelölt, Rakovszky Iván segítségére. Ugyanezt tette Patacsi Dénes is, aki hirtelen ott termett, a miniszterelnök kíséretében s hűen kitartott mellette végesvégig. Ő volt a Dunántúl Gömbös Gyulája. Bethlen István gróf nem várta meg a kőszegi bankettet. Szombathelyre sietett. Patacsi Dénes, Eckhardt Tibor sajtófőnök és Simonyi-Semadam Sándor ellenben ott maradtak a fehér asztalnál és a bankett után autón robogtak Szombathelyre a miniszterelnök után. Bethlen a ScLafeesxéCásek jofflywS'dSíBáSiai.i. Szombathelyről jelenti tudósitónk telefonod: Szombaton Kőszeget és Szombathelyt elárasztották az idegenből küldött detektívek, pedig teljesen fölösleges volt a nagy védelmi intézkedés, mert a keresztény ellenzék már napokkal előbb figyelmeztette pártifiveit, hogy minden rendzavarástól tartózkodjanak. Vasárnap röpirácokat osztogattak, melyekben felhívják az ellenzéki érzelmű lakosságot, hogy ne bontsa meg a rendet..Aki nem érez magában elég erőt ahhoz, — mondja a röpirat — hogy nyugodtan viselkedjék, az inkább ne menjen el a gyűlésre. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy az egységes párt gyűléseit rendzavarással, közbeszólásokkal hátráltassuk. A keresztény ellenzék nem használ terrorisztikus fegyvereket.« A polgárság ehhez tartotta magát és távol maradt a gyűléstől. Ilyenformán Kőszegen, egy-két közbeszólástól eltekintve, nem kellemetlenkedett is miniszterelnöknek és kíséretének. Mindössze annyi történt, hogy az egységespárti jelölt helyett tüntetően éltették Lingauer Albint. Délután érkezett meg a különvonat Szombathelyre, ahol a hatóságok üdvözölték a miniszterelnököt. A különvonat filmoperatőröket és rikkancsokat is hozott. Öt filmoperatőr és három rikkancs érkezett Szombathelyre a miniszterelnök kíséretében. Ezek az utóbbiak — mint később kiderült — azért jöttek, hogy a miniszterelnök beszédét nyomtatásban juttassák el a konok ellenzéki polgársághoz. Egyébként Szombathely utcáin nyoma sem volt annak a lelkesedésnek, amellyel két héttel előbb Apponyi Albert grófot fogadták, noha akkor a hatóság még az üdvözlésétől is távoltartotta magát. Voltak néhányan kiváncsiak, akik meg akarták néznii, hogyan vonul be a miniszterelnök Szombathelyre, de nagyon gyenge éljenzés fogadta a kormány tagjait. A Kulturház hangverv Ekkor Komlóssy rendőr főtanácsos megszakította a gyűlést. Viszonzásul taps és éljenzés töltötte be a termet; az ellenzéket éltették, Andrássy Gyula gróf csak percek múlva folytathatta beszédét. —■ A rendőrtiszt úrral természetszerűleg nem akarok feleselni, — mondotta — de konstatálom, hogy nem jutott eszembe Ottót királynak kikiáltani. E tekintetben a törvények automatikusan intézkednek. Én, míg élek, Ottót másnak, mint királynak nevezni nem fogom. Egységes frontot Magyarországon csak az ezeréves alkotmány alapján lehet létrehozni. Ezért a meggyőződésemért tömlöcben voltam, már szinte akasztófa alatt állottam, de elvem mellett törhetetlenül kitartok. Mi annak idején a király bizalmára támaszkodó kormányokkal szemben is a legélesebb ellenzéki harcot folytattuk, a nemzet és a szabadságjogok fejlődését és a demokrácia megvalósítását kívántuk. Ezek után még Milotay István és Reitz János képviselőjelöltek szólaltak fel. A gyűlést a karzatokon elhelyezett egységespártiak közbeszólásokkal igyekeztek megzavarni, de a tömeg hangulata annyira ellenük fordult, hogy néhány kísérlet után abbahagyták Bethlen éljenzését. A gyűlés nagyobb rendzavarás nélkül folyt le. Nagyon melegen ünnepelték Apponyit, akinek kocsija körül valóságos sorfalat állottak. Számos hölgy hozzásietett és kezet csókolt neki. Este az Arany Bikaszállóban ötszáz teritériű bankett volt a vendégek tiszteletére. Apponyi Albert gróf a hajnali vonattal Sátoraljaújhelyre, Andrássy Gyula gróf pedig Budapestre utazott.senytermében tartották meg a gyűlést, mely meglehetősen szűk s ha néhány ember helyezkedik el benne, már mozogni sem lehet. így akarták azt az illúziót kelteni, mintha óriási tömeg volna jelen. Szombathelyen azonban korántsem sikerült olyan nyugodtan leperegtetni a gyűlést, mint Kőszegen. Nagy számban megjelentek az ellenzéki érzelmű polgárok is s néhány perccel a gyűlés megnyitása után már izzóvá vált a hangulat. Elhangzott az első közbeszólás: — Éljen Gömbös! Óriási pisszegés volt a válasz a'hátsó' bejáratból érkezett lelkesedésre. — Le vele! — kiáltották innen is, onnan is. Bethlen István gróf miniszterelnöknek sokszor kellett félbeszakítania beszédét, mialatt a közbeszólók valósággal versenyt rendeztek. Bele-belekaptak a miniszterelnök beszédébe s ismételten nógatták, hogy mondjon le, majd amikor azt fejtegette, hogy a vádaskodók szerint a kormány az oka a drágaságnak, igy kontráztak: — Úgy is van! Ez az igazság! A terem hátulsó feléből jöttek a közbeszólások, az elül ülők viszont helyeslően bólogattak a miniszterelnöknek. Egyszer csak megindul az ellenoffenziva: a lojális elülülők felállnak és csendre piszszegik a rebelliseket. De azok nem hagyják leszerelni magukat és igy fűszerezik a gyűlést: — Miért jöttek a nyílt szavazással? Jól tudjuk, mit akar ezzel a kormány! Bethlen átlendül a zökkenőkön és lírai hanghoz folyamodik. Arról beszél, hogy a tisztviselők nagyobb fizetést fognak kapni. Ez sem hat csilla, pitólag. —Kortesfogás! — kiáltják a szónok felé. — Hallgassanak! Menjenek ki, ha nem akarják meghallgatni a miniszterelnököt! — tromfolnak vissza az egységespártiak. A miniszterelnök emelkedett hangon folytatja beszédét. Becsületszavára kijelenti, hogy megbünteti a bűncselekmények tetteseit. Ezzel is kivált néhány közbeszólást. — De nem tudja! Szabadon járnak a gyilkosok! — hangzik többfelől. Majd Andrássy Gyula gróf nevét ejti ki a miniszterelnök. Erre nagy éljenzés és taps kerekedik: Andrássyt éljenzik. — Hol a rendőrség! — kíváncsiskodnak az első sorokban. Hosszabb szócsata indul meg s mikor a miniszterelnök a királyi család sorsával kapcsolatban megemlíti, hogy a legitimisták propagandacélokra költöttek a királyi család jövedelméből, az ellentábor azzal vág vissza: — Hát a kormány honnan vesz pénzt propagandacélokra? Ki fizeti a külön vonatokat? Éljen Apponyi! A miniszterelnök befejezi beszédét. Hívei lelkesen megtapsolják. A beszédek. Bethlen István gróf miniszterelnök a pályaudvaron intézte az első szavakat a szombathelyiekhez. — Azt mondják, — hangoztatta — hogy innen Szombathelyről és Vizemegye területéről indult ki a propa- Bethlen viaskodása a dunántúli legitimistákkal. Közbeszólásokkal zavarták szombathelyi beszédét Minimális sikerrel végződött a propagandádat. AZ ÚJSÁG Kedd, 1922 május 16.