Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

V 1 A legitimistán Debrecenben. 41Bizonyos fajta bűncselekményestből egyetlen egy sem lett felderítve és megtorolva/* „Nem beszélhetünk arról, hogy Ki a Király.** 1rz Újság debreceni tudósítójának telefonjelentése. ír Debrecen, május 15. A keresztény nemzeti fő egyesülés pártja azt kérte városunk tanácsától, hogy a város híres ötösfogatát, Apponyi Albert gróf és Andrássy Gyula gróf rendelkezésére bo­csássa. Ezt a kérelmet a városi tanács megta­gadta, ami nagy elkeseredést keltett. A keresztény­­pártiak két párthívük ajánlata folytán mégis egy szép ötösfogatot tudtak összeállta­ni, amelyet —­­virággal dúsan feldíszítve — a pályaudvar elé ál­lítottak. A pályaudvaron csak ötszáz ember fo­gadhatta a politikusokat. Apponyi nem fogadta el a felajánlott fogatot, hanem kíséretével együtt ,gyalog indult útnak az Arany Bika-szálló felé. Útközben a menet mintegy ezer főre növekedett. A közönség a nyitott ablakokból és erkélyekről kendőt lobogtatott, virágot szórt az érkezők elé­. Apponyi bevonulása valóságos diadalmenet volt. •Állandó éljenzés hangzott körülötte és a sok virág szinte elborította. A vármegyeháza és a városháza előtt kis tüntetés kerekedett: a tömeg a főispánt és a polgármestert kívánta látni. — Miért bújik el a főispán! Hol a városi ta­nács? Szégyeljék magukat! Nem kellett a híres ötösfogat! — kiáltották a tömegből. Az Arany Bika-szálló előtt szintén nagyobb csoport várta és lelkesen megéljenezte Apponyit. A szálló dísztermét zsúfolásig megtöltötte a közön­ség. Itt a férfiak, a karzaton pedig a hölgyek he­lyezkedtek el. A mai ellenzéki gyűlésen körülbelül ugyanannyian vettek részt,­ mint Rassayék szom­bati gyűlésén. Délután három óra után néhány perccel Rom­lásig Pál rendőrfőtanácsos figyelmeztette a gyű­lés vezetőségét, hogy amennyiben a gyűlést fél­­négy óráig meg ■nem­nyitják, kénytelen lesz azt feloszlatni. A rendőrfőtanácsos bejelentése élénk izgatottságot váltott ki a tömegből és a vezetőség a feloszlatás elkerülése végett úgy határozott, hogy felkéri Haller Istvánt, rögtözzön addig be­szédet, amíg Apponyi­ék megérkeznek. Alig kezdett azonban Haller beszélni, a terem oldalajtajában megjelent Apponyi és Andrássy, mire percekig tartó viharos éljenzés és taps zen­­dü­lt fel. Apponyit és mindazokat, akik a pódiu­mon állottak valóságos virágeső borította el. Hailer rövid beszéde után Apponyi Albert gróf állott fel szólásra és a többi között a követ­kezőket mondotta: (Apponyi beszéde.) — A függetlenségi eszme századokon át gyakran csak az uralkodóház elleni harcokban érvényesült. Ma nem a Habsburgok részéről fenyegeti veszély függet­lenségünket. A monarchia széthullott és emberi előre­látás szerint nincs remény rá, hogy valaha feltámadjon, így áll a dolog tárgyi szempontból. Személyi szempont­ból pedig­ v­gy, hogy a dinasztia régi tagjaival ellentét­ben IV. Károly király már régen magáévá tette a ma­gyar függetlenségi eszmét. Száműzetése idején Ra­­jcovszky Istvánnak írt levelében kifejtette, hogy soha Magyarország anyagi és katonai erejét nem veszi igénybe más országok fölötti uralma visszaszerzése ér­dekében. Károly király azonban, aki négyszáz év óta az első nemzeti király lett volna, meghalt, és mikor he­lyét a törvények, szerint egy gyermek foglalja el, akkor én mint régi függetlenségi, kettőt mondok önöknek. Az egyik az, hogy mi függetlenségiek a függetlenséget és nem az uralkodóh­áz­tól való elszakadást hirdetjük. Kora,l innen, nem fenyeget bennünket veszély. Az entente ré­széről vagyunk mi állandó fenyegetésben. Ez ellen kell vívnunk függetlenségi harcunkat minden eszközzel, amelyet a nemzeti erő, az okosság és a körülmények helyes mérlegelése ad kezünkbe. És e függetlenségi harcnak két feltétele van: az egyik a külpolitikai vi­szonyok megváltozása. A másik: előfeltétel az ország belső megerősödése, gazdasági és pénzügyi téren, az ál­lami szervezetben, a forradalmi és ellenforradalmi szen­vedélyek kiküszöbölésében, a külső és belső biztonság­nak, a jogrendnek helyreállításában, amely minden té­nyezőt visszaszorít a maga korlátai közé, amelyek kö­zött törvényes szabadságot élvez minden társadalmi té­nyező, de egyiknek sincs joga­ arra, hogy a másik sza­badságában garázdálkodjék. E belső konszolidáció pe­dig csak akkor lesz meg, ha fennáll a törvényes ki­rályság.­­ A kormány a Tiszántúl Gömbös Gyulával és nagyatádi Szabó Istvánnal jár, akik mint szabad király­­választók szerepelnek, a Dunántúl pedig elővették a má­sik garnitúrát Hegyeshalmist és Vasst, akik azt mond­ják, hogy ők is legitimisták. Az egységes párttól nem tudjuk meg, hova vezetnek bennünket, mert itt is más­hova vezetnek, ott is máshova vezetnek. Az ideiglenes hatalomnak nincs az az erkölcsi ereje, amely szükséges arra, hogy­ az országban és társadalomban minden, té­nyezőt a maga helyére állítson és nem tud menekülni bizonyos titkos és rejtélyes hatalmak nyomásától, amely ellen minden kormány próbált fellépni, de siker­telenül. A miniszterelnök, mikor állását elvállalta, an­nál jött, hogy a jogrendet helyreállítja, minden bűn­cselekményt felderít és megtorol. Kos hát, eltelt egy év és bizonyos fajta bűncselekmények közül egyetlen egy se lett felderítve és megtorolva. — Áttérek felszólalásom második tárgyára. Itt nincs szó népakaratról, a népakarat látszatával akar­ják szentesíteni a maguk úri akaratát. Ebben az or­szágban, ebben a világban, — a legsötétebb Afrika belsejének alkotmányos életét nem ismerem, — de ami alkotmányos életet ismerek, annak alapján mondha­tom, hogy egyedül állunk abban a tekintetben, hogy nálunk az özönvíz előtti nyílt szavazást honosították plg*. ^Tadick, mennyit, ártanak ezek a dolgok, a kül­földön. Bethlen István gróf azt mondta és szemeimet dörzsölve olvastam az újságban, hogy nem járhatunk fehér kamásniban és vörös frakkban, hanem együtt kell haladnunk a műveit nyugattal. Igaz, bölcs beszéd. A miniszterelnök úrnak csak az a szerencsétlensége, hogy ő többnyire nagyon helyesen beszél, de legtöbb­ször másként cselekszik. Ezeknél a szavaknál Komlássy, Pál rendőr­­főtanácsos Apponyi Albert grófhoz lépett és hal­kan figyelmeztette, hogy ne használjon tisztelet­len kifejezést a miniszterelnök ellen. Erre viharos tüntetés tört ki Apponyi mellett, akit beszéde be­fejezésével is lelkesen ünnepeltek. (Andrássy beszél.) Most Andrássy Gyula gróf vette át a szót és a többi között a következőket mondotta: — A kormány politikáját akarom kritika tárgyává tenni. Ha ebben bárki megakadályozná, , alkotmányos életünk alaptételeit támadná meg. Én a tisztelt minisz­terelnök programmját és politikáját kezdettől fogva elhibázottnak tartottam. Lehet-e hasznos munkát várni, ha egy »egységes« párt a lehető legellentétesebb elemekből áll. Ma úgy áll a helyzet, hogy nem beszél­hetünk arról, ki a király, nem szabad szájunkra venni Ottó király nevét. Mint megírtuk, Bethlen István gróf miniszter­­elnök Gömbös Gyula és nagyatádi Szabó István nélkül utazott el szombat éjjel és vezérkarának e két tagja nélkül indult harcba a dunántúli legi­timisták ellen. Celldömölk volt az első állomás, ahol a felekezeti békét hirdette s tiltakozott ama gyanúsítás ellen, mintha a kormány protestáns királyt szándékozna a nemzet élére állítani. Vass József kultuszminiszter is felszólalt a celldömölki gyűlésen és a keresztény hitfelekezetek közötti bé­két sürgette hosszabb beszédben. Ráadásul H­e­­gyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszter Gyömö­­rey Györgyöt ajánlotta a választó­közönség­ Ügyel­mébe. Kőszegen állt meg azután a különvonat, Ékes diadalkapu és mérsékelt lelkesedés várta a vendé­geket. A miniszterelnök hosszabb beszéddel sietett az ottani hivatalos jelölt, Rakovszky Iván se­gítségére. Ugyanezt tette Patacsi Dénes is, aki hir­telen ott termett, a miniszterelnök kíséretében s hűen kitartott mellette végesvégig. Ő volt a Du­nántúl Gömbös Gyulája. Bethlen István gróf nem várta meg a kőszegi bankettet. Szombathelyre sie­tett. Patacsi Dénes, Eckhardt Tibor sajtófőnök és Simonyi-Semadam Sándor ellenben ott maradtak a fehér asztalnál és a bankett után autón robogtak Szombathelyre a miniszterelnök után. Bethlen a ScLafeesxéCásek­ jofflywS'dSíBáSiai.i. Szombathelyről jelenti tudósitónk telefonod: Szombaton Kőszeget és Szombathelyt elárasz­tották az idegenből küldött detektívek, pedig telje­sen fölösleges volt a nagy védelmi intézkedés, mert a keresztény ellenzék már napokkal előbb figyelmeztette pártifiveit, hogy minden rend­zavarástól tartózkodjanak. Vasárnap röpirácokat osztogattak, melyekben felhívják az ellenzéki ér­zelmű lakosságot, hogy ne bontsa meg a rendet.­­.Aki nem érez magában elég erőt ahhoz, — mond­ja a röpirat — hogy nyugodtan viselkedjék, az inkább ne menjen el a gyűlésre. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy az egységes párt gyűléseit rendzavarással, közbeszólásokkal hátráltassuk. A keresztény ellenzék nem használ terrorisztikus fegyvereket.« A polgárság ehhez tartotta magát és távol maradt a gyűléstől. Ilyenformán Kősze­gen, egy-két közbeszólástól eltekintve, nem kelle­metlenkedett is miniszterelnöknek és kíséretének. Mindössze annyi történt, hogy az egységespárti jelölt helyett tüntetően éltették Lingauer Albint. Délután érkezett meg a különvonat Szombat­helyre, ahol a hatóságok üdvözölték a miniszter­­elnököt. A különvonat filmoperatőröket és rikkan­csokat is hozott. Öt film­operatőr és három rikkancs érkezett Szombathelyre a miniszterelnök kíséreté­ben. Ezek az utóbbiak — mint később kiderült — azért jöttek, hogy a miniszterelnök beszédét nyomtatásban juttassák el a konok ellenzéki pol­gársághoz. Egyébként Szombathely utcáin nyoma sem volt annak a lelkesedésnek, amellyel két héttel előbb Apponyi Albert grófot fogadták, noha akkor a hatóság még az üdvözlésétől is távoltartotta magát. Voltak néhányan kiváncsiak, akik meg akarták néznii, hogyan vonul be a miniszterelnök Szombathelyre, de nagyon gyenge éljenzés fo­gadta a kormány tagjait. A Kulturh­áz hangverv Ekkor Komlóssy rendőr főtanácsos megszakí­totta a gyűlést. Viszonzásul taps és éljenzés töl­tötte be a termet; az ellenzéket éltették, Andrássy Gyula gróf csak percek múlva folytathatta be­szédét. —■ A rendőrtiszt úrral természetszerűleg nem aka­rok feleselni, — mondotta — de konstatálom, hogy nem jutott eszembe Ottót királynak kikiáltani. E tekintet­ben a törvények automatikusan intézkednek. Én, míg élek, Ottót másnak, mint királynak nevezni nem­ fogom. Egységes frontot Magyarországon csak az ezeréves al­kotmány alapján lehet létrehozni. Ezért a meggyőző­désemért tömlöcben voltam, már szinte akasztófa alatt állottam, de elvem mellett törhetetlenül kitartok. Mi annak idején a király bizalmára támaszkodó kormá­nyokkal szemben is a legélesebb ellenzéki harcot foly­tattuk, a nemzet és a szabadságjogok fejlődését és a demokrácia megvalósítását kívántuk. Ezek után még Milotay István és Reitz János képviselőjelöltek szólaltak fel. A gyűlést a karzat­­okon elhelyezett egységespártiak közbeszólások­­kal igyekeztek megzavarni, de a tömeg hangulata annyira ellenük fordult, hogy néhány kísérlet után abbahagyták Bethlen éljenzését. A gyűlés nagyobb rendzavarás nélkül folyt le. Nagyon mele­gen ünnepelték Apponyit, akinek kocsija körül valóságos sorfalat állottak. Számos hölgy hozzá­sietett és kezet csókolt neki. Este az Arany Bika­szállóban ötszáz teritériű bankett volt a vendégek tiszteletére. Apponyi Albert gróf a hajnali vonat­tal Sátoraljaújhelyre, Andrássy Gyula gróf pedig Budapestre utazott.­­­senytermében tartották meg a gyűlést, mely meg­lehetősen szűk s ha néhány ember helyezkedik el benne, már mozogni sem lehet. így akarták azt az illúziót kelteni, mintha óriási tömeg volna jelen. Szombathelyen azonban korántsem sikerült olyan nyugodtan leperegtetni a gyűlést, mint Kő­szegen. Nagy számban megjelentek az ellenzéki érzelmű polgárok is s néhány perccel a gyűlés megnyitása u­tán már izzóvá vált a hangulat. Elhangzott az első közbeszólás: — Éljen Gömbös! Óriási pisszegés volt a válasz a'hátsó' bejárat­ból érkezett lelkesedésre. — Le vele! — kiáltották innen is, onnan is. Bethlen István gróf miniszterelnöknek sokszor kellett félbeszakítania beszédét, mialatt a közbeszó­lók valósággal versenyt rendeztek. Bele-belekaptak a miniszterelnök beszédébe s ismételten nógatták, hogy mondjon le, majd amikor azt fejtegette, hogy a vádaskodók szerint a kormány az oka a drágaságnak, igy kontráztak: — Úgy is van! Ez az igazság! A terem h­átulsó feléből jöttek a közbeszólások, az elül ülők viszont helyeslően bólogattak a minisz­terelnöknek. Egyszer csak megindul az ellenoffen­­ziva: a lojális elülülők felállnak és csendre pisz­­szegik a rebelliseket. De azok nem hagyják lesze­relni magukat és igy fűszerezik a gyűlést: — Miért jöttek a nyílt szavazással? Jól tud­juk, mit akar ezzel a kormány! Bethlen átlendül a zökkenőkön és lírai hang­hoz folyamodik. Arról beszél, hogy a tisztviselők nagyobb fizetést fognak kapni. Ez sem hat csilla, pitólag. —Kortesfogás! — kiáltják a szónok felé. — Hallgassanak! Menjenek ki, ha nem akarják meghallgatni a miniszterelnököt! — tromfolnak vissza az egységespártiak. A miniszterelnök emel­kedett hangon folytatja beszédét. Becsületszavára kijelenti, hogy megbünteti a bűncselekmények tetteseit. Ezzel is kivált néhány közbeszólást. — De nem tudja! Szabadon járnak a gyilkosok! — hangzik többfelől. Majd Andrássy Gyula gróf nevét ejti ki a miniszterelnök. Erre nagy éljenzés és taps kerekedik: Andrássyt éljenzik. — Hol a rendőrség! — kíváncsiskodnak az első sorokban. Hosszabb szócsata indul meg s mikor a miniszterelnök a királyi család sorsával kapcso­latban megemlíti, hogy a legitimisták propaganda­­célokra költöttek a királyi család jövedelméből, az ellentábor azzal vág vissza: — Hát a kormány honnan vesz pénzt propa­gandacélokra? Ki fizeti a külön vonatokat? Éljen Apponyi! A miniszterelnök befejezi beszédét. Hívei lel­kesen megtapsolják. A beszédek. Bethlen István gróf miniszterelnök a pályaudvaron intézte az első szavakat a szombathelyiekhez. — Azt mondják, — hangoztatta — hogy innen Szom­­bathelyről és Vizemegye területéről indult ki a propa- Bethlen viaskodása a dunántúli legitimistákkal. Közbeszólások­kal zavarták szombathelyi beszédét Minimális sikerrel végződött a propagandádat. AZ ÚJSÁG Kedd, 1922 május 16.

Next