Az Ujság, 1922. augusztus (20. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-20 / 188. szám

AS ÚJSÁG Vasárnap, 1922 augusztus 20. t . A szegények mosolya. Tréfás álomfestések és egyéb babonák, írja Szindbád. MOTTÓ: Magyarországon a je­lenben mindenki többet álmodik, mint valaha, mert az álom a sze­gények egyetlen vigasztalója. A háromszarvú leányról, vagyis az álmok őszinteségéről. Az álomfejtő is, mint mostanában a legtöbb ember Magyarországon: fantáziából él; fantázia az egész élet, az elképzelt jólét, a révült mosoly, a finom ebéd, az életmeghosszabbító elégedettség és a csen­des magyar boldog­ság. De aki álmaira helyes megfejtést óhajt olvasni va­­sárnaponkint, az ne írjon fantáziából, ha­nem igazándiban vall­ja be az álomképeket amelyek megkörnyé­kezték. Mégha ő maga előtt érthetetleneknek is látszanak az álmok. Inkább nevét hallgas­sa el az álomfejtő előtt a levélíró, mint álmának valódiságát. Sok álomra azért nem lehet válaszolni, mert atz emberek igyekeznek még álmaikat is oly csi­nosan felöltöztetni, mint testüket. Ki tudná, mi rejtőzik az álomban, amelyre a divatos ruhát ad­ják? Ki tudná, milyen a láb, amelyen cipő van, a szív, amely a női öltözködés és modor t raffinált­­ságában mélyebbre kerül a kút fenekénél. Leg­alább álmainkban legyünk őszinték, legyen ez a kis újságmező az őszinteség rétje. Az álom csak ruha nélkül szép, megérthető, élvezhető, mint a gyöngy a kagylóban. Minden nőben van legalább egy gyöngyszem, amely néha csak álmában me­rül fel a tengerfenékről. Azért emelem ki e héten érkezett levelek közül a háromszarvú leány álmát, mert ő valóban azt álmodta, amit irt. Szindbád üzenetei között megtalálja az álmot az olvasó, és kórházi álom. Levelak között egy többszakaszos álom, amelyről azt írja a beküldőjük, hogy kórházban álmodta őket. Az álmokból kivesszük az érdekesebbeket. Kórházban, betegségem alatt megjegyzett álmok: 1. Elhagyott, sötét állomáson vagyok egyedül. Je­gyet akarok váltani, de a pénztáros visszaadja, hogy nincs aprója. Amint visszaadja a most forgalomban levői 1000 koronást, látom, hogy az »lebélyegzett« és a bélyegző hasonlít a postai bélyegzőhöz. Keresek apró­pénzt, közben bejön a vonat, egy pillanatig megáll és máris továbbmegy.Az egész vonat sötét volt, a jele­net szürkületkor történik. Aznap meghalt a mellettem fekvő beteg. 2. A Dunaparton, a pesti oldalon vagyok, úgy tű­nik fel, mintha a pesti oldal is oly magas lenne, mintha a budai hegyekről nézem a folyamot. A víz zavaros, rengeteg apró csónak van benne. A csónakok soklapáto­sak, mint a középkorban volt. A különös álmot megje­gyezve, 21 órával később a szobában meghal egy beteg. 3. Katonaruhában egyedül sietek egy cél felé a hegy­ormon. Balról mély völgy terül el s a távolban egy menetelő fekete katon­aruh­ás csoportot látok, oly messze vannak, hogy egész apróknak tűnnek fel. Köröttem zöld minden. Az a gondolatom, hogy én előbb elérem a célt (hogy mi a cél, nem tudom). Egyszerre az égbolton meg­jelenik egy jól ismert várrom, körötte fényesség, u. n. mennyei fény. — Megjegyzem, hogy e várrom alatti községben született atyám. Másnap levelet kapok ha­zulról, atyám súlyos beteg. 4. Kórteremben vagyok, hol különleges elhelyezésű betegágyak vannak. Elől padok, azon a betegek hozzá­tartozói ülnek, mellette egy fekete tábla. Amint belé­pek, megdöbbenve veszem észrre, hogy az este 11-kor meg­halt beteg a tábla melletti mosdónál áll és kezeit mossa. Végigmegyek a termen, jön az ápolónő, ki életben igen szép és most megdöbbenve tapasztalom, hogy 4—5 na­pos szakálla és bajuszsörtéje van, sőt csodaszép fogai közül is egy hiányzik elől. Visszamegyek a mosdó felé és mennél tovább nézem a halottat... kezd átváltozni s a 60 éves ősz halottból 30 éves fekete ember lesz.« Magántisztviselő. Az álomfejtő megjegyzése az, hogy ezek különleges álmok, amelyeket a kórház levegője sugall. Az álmokban a legfenségesebb ismeretlen, a halál jár és az álmok az ő lépteire röppennek, intésére távolod­nak, vagy közelednek. A halál közelében az ,álomfejtő megáll véges tudományával, mert hiszen a halál a leg­nagyobb álom. Hogy mégis itt-ott hozzányúlni merészel Szindbád e komor álmokhoz, azért teszi, mert talált bizonyos je­gyeket itt, amelyek az élet álomjegyei. Az 1-es számú álomban a visszadobott pénz, az el­robogó, sötét vonat világosan mutatja, hogy a halál elhaladt az álmodó mellett, de mást szemelt ki. A 2-ik számú álomban a zavaros folyó és a rajta levő apró csónakok a halál vizén járó embereket mu­tatják. Az álmodó parton van, tehát ismét megmenekült a haláltól. A 3-as számú álom jegye ugyancsak a halál népessé­géhez tartozik. Az álmodó ekkor lehetett a legsúlyosabb állapotban, de az álom megmutatta neki, hogy atyja megelőzi őt a sorban.­­ A 4-ik álom nem jó jegyeket, mutat A kezét mosó halott valamely elkerülhetetlen bánat jegye. Ugyancsak szomorúság jelképe a szakállas asszony. Talán szerelmi csalódás. A hiányzó fog egy nő elmúlását mutatja, aki az álmodó életében eddig szerepet játszott. A grafológus a h betűből azt következteti, hogy áb­rándos ember itt. A k betű némi kereskedői szerencsét mutat. A l betű szériát szerencse vár a levélíróra, ha sertésekkel fog kereskedni. Életkor 30-án innen. A tenyé­ren erős Vénusz-domb. Szindbád üzenetei. H. O., Gyula. Elsőrendű szerelmi álom. Fürdő, randevú, udvarlás : a szerelmi bánat jegyei. .Az anyával való veszeke­dés, a kisleány : szerelmi féltékenységet is mutatnak. Jó jegy az eső. — K. Marika, jövő pénteken alapos választ kap. A grafológus véleményre : álmodozó z betűk, ábrándos r betűk, merengő h betűk egy nem mindennapi sorsú leány kézjegyét adják- A tenyerén levő Vénusz-domb többet mutat, ha jól meg­nézi. Valamely bajból erélyessége révén fog megszabadulni. — Ica, Óbuda. Első álmát, amely a bekövetkezett háborút jelen­tette , igen jól fejtette meg. Elteszem gyűjteményembe. Máso­dik álmának jegyei a közelgő szerelem léptei. A zenére nézve már talál egyéb magyarázatot is e lapokon. Tisztviselőnő, Budapest Elsőrendű szerelmi álom. A tű­zbe­­dobott fadarab, a szőlőfürt férfit mutat. A többi jegyek félté­kenység, civódás, szerelem miatt. Pletyka. — Figyelmes olvasó, Budapest. Az épből jövő kövér szarvasmarhák már a fáraók óta bőséget, gazdagságot jegyeznek Az állatoknak férfiakká való változásuk: bánat, szomorúság jegyei. — Hű olvasónő. Dinom-dánom női társaságban közeli pletykaság. Ingben járni asszonynak könnyű betegséget mutat. A koszorú, menyasszony, oláh pópa nem a legjobb jegyek. Annál jobbak a további képek, az egérrel játszadozó macska. Az egér Itt egy bizonyos férfit jegyez. Szerelem. — D. Lujza, Győr. Az ideállá átváltozó férfi nem szom­ruság. A gyöngy bizonyos bánat a szerelemben. A többi jegy féltékenységet mutat. P. J.-né, Budapest. Bonyolult álom, mert nem írja, hogy milyen az említett hercegnő a valóságban. A váratlan látogatás mindenesere valamely rossz hírt elez. Az ismeretlen ház mindig bánat. A padlásról leguruló láda­­ híreket mutat valakiről. A kisleány pletykaságot mutat, ugyanezt jegyzi kellemetlen csókja is. Valószínűleg az öreg hercegnő a közeli időkben megbeteg­szik, talán komolyabban is, mert az elesése ezt jegyzi. Ezt mutatja a szűk, sötét utca. A nővérének a hercegnő miatt némi öröme lesz. Az aljegyzett betűk ibolyakék szemet jegyeznek a grafológiában. — Mária, Miskolc. A grafológus az m betűben változatos életsorsot, jólétet és mulatságvágyat lát, míg a k betű csupa álom és ábránd. 132 Háromszarvú leány. Három szarvam­ nőtt álmomban. Egyik arcom közepéből, a második derekam táján, a harmadik háta­mon. Az első aranyból, a második virágból, a harmadik pedig szalmából volt. Sok öregember ült a Bazilika tetején, mint a varjak szoktak. Felém lebegtették szárnyaikat. Amig az arcom­ból nőtt arany szarv lassan megrozsdásodott, a hátam szarva úgy csüngött, mint egy öreg ruhadarab, de a derekamból nőtt szarv felcsúszott a szivem helyéig és gyönyörű zöld növény lett belőle.« — Az álomfejtő az ifjúság és az öregség szinbolumát látja az álomban. A három szarvak az ifjúság jegyei. A hódító mosoly, a szép termet, a háta mögött is járó férfitekintet: ezek a szarvak jelentőségei. Az öregemberek a férfiak, akikben csa­lódott, vagy akik Önben csalódtak. Az átváltozó­­ szar­vak az ifjú­ság múlását mutatják. Megnyugtató jegy a szív zöld növénye Itt egy ..férfit jelképez, aki mindenért megvigasztal. — Babonás barna. Nem sok jelentősége van annak, hogy Fleinert ingben látta. — T. E. Budapest . . . legtöbben lányok álomvilágot élünk a mai időkben, s ezért köszönjük Szindbádnak, hogy álmainkat jóakarattal megfejti. — kezdi ön és én azt felelem, hogy a nők élete a világ kezdete óta mindig közelebb volt az álomhoz, mint a valósághoz. — Álmában legtöbb jegy az a bizonyos vérsugán amelyet mosolyogva látott kebléből kifolyni.. Szerelmi vágy, ön­­feláldozás. A nős ember, akit említ, jegyzi, hogy asszony sze­retne lenni, bármily áldozat árán is. (A csókolózó orvos, az is­meretlen férfi kése stb.) — Álom-menyasszony. .Cegléd. Másod­rendű álom, amely gyakran látogatja az elvált vagy özvegy asszonyokat. Az ismeretlen fejéről lefújt női prémsapka egy asz­­szonyt mutat, aki útjában van szándékának. — S. Jancsi Buda­pest. A paplan alól kinyúló idegen kéz a várt férfit jegyzi. A leeső paplan múló kis betegség.­ ­ Egy leány. E. E. Budapest. Az üstökös, az esőfelhő a régi lakhelyen maradt férfit jelenti. De lehet, hogy ez csak az álom ravaszsága, amely szereti a gyermekkorba visszahelyezni a je­len vagy a jövő képeit. A fénylő csillag, amely hallá változik a legbizonyosabb férfi-jegy. — »Egy babonás pesti leány«. A nagy­­szakállú sakter, aki időnkint keresztény pappá változik: egy férfit mutat, aki néha eltávolodik kegyedtől. Az álombéli zűr­zavar bánat jegye. Az írott szerződés nem sikerült szerelem. .A megnövesztett szakáll elmúlt szerelem. — H. H-né. Sápraljaúj­­hely Az őrült férfi bizonyos bánat jegye. A leharapott kisujj va­lami betegséget, némi veszteséget mutat a ház körül. Az ellopott ékszer­­ elmúlt szerencsétlenség. Az erkölcstelen leány: boldog­­házasság. — U. S. A. A szép kalap bizonyos pletykaság. A da­gadt fejű kutya itt egy férfi betegségét is mutatja. — Monori előfizető. A megszakállosodott fiú bánat jegye. A guruló hordók híreket mutatnak. A szájból folyó vér szerelmi boldogság. M­ b. M. Y. Ha szerelmi álomnak óhajtja magyarázni álmát, az álomfejtő ellentmond. Minden van ebben az álomban a szerelemről, csak éppen a szokásos jegyek hiányoznak, amelyek útjelzői volnának a szerelem útjának. Ha kedve van hozzá, írja meg, milyen tárgyakat látott maga körül. A grafológus helyzete könnyebb. Ambiciózus, nem mindennapi b betűk, szi­lárd, de busongó jellemű a betűk, álmodozó, de elégedetlen k betűk mutatnak egy mindennapiasságtól távoli erős jellemet. Az életvonal megszakításokat is mutat. A Vénusz-domb hegyes, akaratos. Kor : 30-on innen, hajszín : barna. — Sok levélre a jövő pénteken mondunk megfejtést. Választ vasárnap adunk. A leveleket Szindbád címére, Az Újság szer­kesztőségébe kérjük beküldeni.­ ­Bécsi levele.­(­ írja: Herczeg Géza: Idegen idegenek. Bécs, augusztus 18. öreg barátja, az Entente, már megint cserben hagyta a naiv, hiszékeny, er­kölcseire pedig már alig féltékeny bakfisát, Ausztriát. A londoni konferencia, amitől a leg­utolsó kiadású megváltást remélték, véget ért, anélkül, hogy Ausztria sorsán segítettek volna és Ausztria pénzügyeinek rendezését, a világ e leg­­m­egoldhatatlanabb problémáját tanum­­­ány­ozás céljából áttették a... — már-már úgy hangzik, mint egy rossz refrén — áttették a, áttették a... népszövetséghez. Egészen természetes, hogy e kri­tikus, de nem váratlan ál­megoldás következtében a valuták ismét csak aeroplánokkal megközelít­hető magasságokat értek el, és hogy az osztrák korona Zürichben a leglehetetlenebb nullák csa­tornáinak mélységeiben kujtorog. A helyzet, legyünk őszinték, most már több mint elviselhetetlen, ez már nem tréfa, ez már nem a kezdete a végnek, hanem maga a már be­következett végzet, a permanens katasztrófa ál­­lapota: a kenyér ára kétszer annyi, mint Moszkvá­ban volt egy évvel ezelőtt, vészesen közeledik az 5000 koronához, a villamosvasúti jegy ára 450 ko­rona, az egyéb élelmiszerek ára megfizethetetlen, szene­fája senkinek sincs, az egész helyzet belát­­hatatlanul sötét és reménytelen. Gazdaságilag és politikailag egyformán, világtörténelmi fontos­ságú órák azok, amelyek most­­Bécsben lefolynak, jelentőségben és európai kihatásában ez az augusz­­tus­ kizárólag ama bizonyos nyolc év előtti augusz­tushoz hasonlítható, amelyen egyszer már lángba­­borult az egész világ. Aki kiváncsi volna arra, hogy Ausztria nyolc esztendeje némán, legfeljebb gassenhauerokat dúdolva szenvedő és éhező népe hogyan tűri ezt a katasztrofális állapotot, felseb­zett hátán hogyan viseli életkénytelenségének Saint-Germainben ácsolt keresztjét, — bevallom, az külpolitikai jelentőségen túl meztelen és nyo­morult emberi szempontból engem is ez érdekel legjobban az egész krízisben — az nehezen tud vá­laszolni erre a kérdésre; nehezen, vagy sehogy sem. Sehogy sem. . »A fáktól nem látni meg az erdőt«, Bécsiben, az idegenektől nem látni meg a bécsieket, ezek el­tűnnek, láthatatlanokká válnak, az idegeneknek abban a példátlan, soha és sehol még­ nem látott, minden képzeletet felülmúló forgalmában, szint a forgatagában, ami most itt dúl, forog, kering az elszédílésig a hatvankétezerkoronás dollár, a há­romszázezerkoronás font és a kétezres cseh koro­na lesújtó szezonjában. JS gyomorult vackaiba, re­ménytelenségük liehthofjára nyíló szobáiba vonul vissza az igazi Bécs, az utcákon most már csak és kizárólag idegeneket látni; a devizaközpont u­d­­varias clearingjének magas szárnyai alatt ideér­kező, itt lebzselő és egy világpusztulás előtti élet bomlott luxusában a valutakülönbözet gyönyöreit kiélő idegeneket. Ezek az idegenek nem a Cook-iroda scottish ruháiba öltözött, pápaszemes, kodakos, Baedeke­­res, száraz angoljai, nem a német utazási irodák Jaegeringes körutazói, nem a tipikus, szinte uniformizált megjelenésű amerikai világjárói, nem szerény, szőke, tudásszomjas vakációzó svéd taní­tónők, vagy holland kereskedők, vagy dán diákok. Ezeknél az idegeneknél­­ szinte eltűnik már nemzetiségük külön sajátossága, ezek újak, ezek nemzetköziek, ezek még sohasem utaztak, ezek még a városuk határából sem mozdulhattak ki azelőtt, ezek nem amerikaiak, angolok, dánok, svédek, vagy csehek, ezek maguk a kínosan és pretenciózusosan megtestesedett dollárok, fontok, őrök, svéd koronák, vagy szokolok, ezek csak valutaidegenek­­és több semmi. Ezek az idegenek — idegen idegenek. A Grand Hotel elé most egy ereszt építettek és nem vicc, hogy ez a néhány méternyi portál kétszer annyiba került, mint annak idején a há­rom utcára nyíló, óriási szálloda. A fényes új Bristol a hoteli ereknek a politikusoknál is fino­mabb szimatjával és nyilván december elsejének megszámlálhatatlan milliókba került tanulságai nyomán, most egy új, nem csiszolt üvegből, ha­nem kivert rézből készített kaput állíttatott fel, amelynek ára még a napi bevételnél is valamivel többe kerülhet, mert azt száznál több millióra teszik. A régi Bécsiben, valamikor régen, hajdan — van-e szó, amely ez elmúlt, letűnt, felejthetetlen világot emlékezésünk igazi távlatába állíthatná — valamikor e kapuk közül a Kaertner-Ringen egy választékos, és nobel idegenforgalom virág­zott, nyugdti érdekességének és arisztokráciájá­nak egész pompájában. Bécs évszázados kultúrája vonzotta ezeket a régi idegeneket, mint a mágnes az acélt; a külföldi fizetési eszközöknek a hitvány osztrák koronával szemben való hallatlan disz­­ázsiója vonzza ezeket az idegeneket, mint az éj­szakai kávéházak ívlámpái vonzzák a lepkéket a levegőből, vagy a pillangókat az aszfaltról. Eleinte csak bécsi anekdota volt és senki sem akarta elhinni, aztán addig adom­áztak vele,­amíg kellemetlen valósággá vált: az ezidőszerinti bécsi idegenforgalom tekintélyes percentjét — egészen komolyan — munkanélküli amerikaiak, angolok és egyéb facér pincérek teszik, akik — tessék megfogózkodni a székben — heti munka­­nélküli segélyeikből élik itt az előkelő idegen pom­pás életét, vagy osztrákul mondva, elsibolják ennek a kifosztott, szép városnak a füléből az

Next