Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
Budapest, 1924. Ára 2000 korona. XXII. évfolyam^tScénátín . Kedd, julius 1. Előfizetési árak: BF SZERKESZTŐSÉG j Negyedévre • . . . . 120.000 K BtRES&KBBD — MM aáfáSkKEI ÉS KIADÓHITATAL; k&m" ~ •ei6H«a9 két«?ef §3m H H fflj ffTM JfM v- vinno, csás^t m. •« Egye. .lén. év. Budapesten. JjÉT fP S S flkk. RF 11| j*F _______ Telefon 154-M. 154-M. 154-D. U # 1 1- N IAM vasárnap tML_M*1rb korona. flf* |S M §fL ® S| *A. j»f~“ hS| ɧ FIÓKKIADOHIVATAL: ! Megjelenik Onnep utáni napok Mfi Tok MfjgfflMSI W&5IV «HF ffiM ®1 BtlP' —^T. Erzsébet-kSrnt 4S. kivételével minden nap. ÖS»£Sk. flfitokrítóSSS Na6s3j|Ok^ fiB Ha Telefon: József 16—2S. m ROVÁS. Már engedjék meg a szocialista elvtársak: a más világnézetük sem teremthet más logikát. Kell nekik a fővárosnál a meghosszabbított Wölff-uralom? Nem kell. Egészen bizonyos, ha nem mondanák is, hogy nem kell. Hát akkor mért hosszabbítják meg? A kormány hadat üzent nekik — igaz. S ők visszajőnek. Természetes. De miért intézik telitalálatukat a maguk óhajtása ellen? Ha meghosszabbítják a Wolff-uralmat, a kormány azt mondja: bánom is én! Nem én akartam. Ellenben ők nem mondhatják: Wolff-uralom? Bánom is én. Hiszen magam tartom benne a lelket. Két évvel ezelőtt még vacogó foggal írtak a liberálisok ugyanazokról, akiket ma gúnnyal, lenézéssel kifiguráznak. Haladás ez? Szerintünk csak bátorsági állapot. Akkor még féltek, ma már nem félnek. A haladás az lenne, ha fajvédő uraiméknak ma már nem lenne szabad, amiért kifigurázzuk őket. De Nyíregyházán vastagabban sértegették és piszkálták a zsidókat, mint valaha. S ez az izgulás most megengedett, mert a liberálisok nevetnek rajta? ♦ — A nemzet egy fajból, egy vérből származó embereknek foglalkozás szerinti összeszövődése egy egésszé. — Ha Zsirkay János adja ezt a definíciót, akkor rendben van. De Pesthy Pál igazságügyminiszter adta, legalább egy kormánypárti híradás szerint. Bethlen István hívének talán túlságosan fajvédő. A magyar állam pecsétje őre részéről talán túlságosan Kuna. Összes tövődés egy egésszé a foglalkozás szerinti összeszövődés — és egy faj és egy vér szövődött össze, mikor a nemzet megcsonkítását éreztük, tótok, szerbek, románok, svábok lefaragását. Nem volna jó megcáfolni ezt a definíciót? A privátexisztencia. Mint állam feltesszük az okulárénkat s elégedetten mondjuk: ime megvalósul az okszerű gazdálkodás. A kényszerkölcsön ennyit hozott, a többi kölcsön kint és bent egyaránt biztosítva van, a kivitel, hála istennek, már szabad, a behozatal, hála istennek, még nem szabad, a koronára csak azért kell már vigyázni, nehogy túlságosan megjavuljon s végül betűszerint megvalósul a takarékossági program ii és: julius elsején már elbocsátunk négyezer tisztviselőt s gyors tempóban még további négyszerannyit. Aztán egyéb bajokon is segítünk most: a börzének és a részvénytársulatoknak adóját leszállítjuk, hogy az ipar valahogyan megmeneküljön a csődtől. Ez minő nagyszerű, s igazán feketemájú az, aki az állam e szemlátomást erősödésének nem tapsol. Mint társadalom, természetesen a helyzetnek más képe van. Az állam elérte elengedhetetlen sikereit a társadalomnak olyan lerontása árán, melynek szükségszerűségéről nem lehetünk meggyőződve. Hiszen a külföldi szakvélemény szerint két esztendővel ezelőtt még külföldi kölcsön nélkül is lehetett volna rajtunk segíteni. E két esztendő alatt sok minden elpusztult, ami helyes gazdasági politika mellett megmaradhatott volna. A szanálás áldozatait már olyan társadalmon hajtotta be az állam, mely nagyobbára elárvult. S a tőzsdén és iparvállalatokon nem lehet ma annyit segíteni, amennyit rontottak rajta eddig. S a tisztviselőket el kell bocsátani, kötelezettség nélkül is el kellene bocsátani, mert az állam nem bírja a rettentő kiadásokat. De két év előtt az a nóta járta, hogy a fölös tisztviselőket átképezik a magángazdaság számára, hogy ott elhelyezkedjenek. S nem képezték át, nem bocsátották őket el mindmostanig, amikor a magángazdaság is ebek harmincadjára került s az állammal versenyt az alkalmazottak elbocsátásával szanálja magát. Ez a két esztendő, amit a szerencsétleneknek engedélyeztek, elvette tőlük egész jövőjüket. Ma azt kell mondaniok, mert nem voltam zsidó — akkor mindjárt kilöktek s fényesen elhelyezkedhettem volna A mi tisztviselő politikánk az volt: duzzasztani a magángazdaságot s felvevőképességével arányban bocsátani el a tisztviselőket. Nyugdíj nélkül is, végkielégítés nélkül mindnyájan jól jártak volna. Igen, de ahoz termékeny közgazdasági politika kellett volna s volt helyette terméketlen pénzügyi politika. Mindvégig, Korányitól kezdve Korányiig a koronával buktak, míg végre, mikor már ez is lekerült, megváltozva lett: nem befolyásolni a korona sorsát. S a pénzügy a gyáraktól és kereskedőktől csak adót követelt, igazi kurzusmeggyőződéssel váltván: van ott pénze mindenkinek, a bőre alatt is. . Micsoda szörnyű nyomorúság lehet a magángazdaságban, hogy végül mégis csak észre veszik a kormányzatnak kötelességeit is e kategória iránt. Hála istennek s elismerés államférfiainknak érte, hiszen elvégre most is mellőzhették volna, senki sem kényszerítette rá. Ha csak az állam nem, mely most már maga is vér,zik a magángazdasággal s talán csak a maga baját küzdvén le, nem kerülheti el, hogy a gazdagságon is segítsen. Nem négyezer, hanem tízezrek magánexisz- tenciája került bizonytalanságba. Nem gondolnák az urak, hogy a középosztály ez elproletárosodása mégsem egészen magánügy? Tíz meg tíz-ezer magánügy összevéve mégis már társadalmi ügy és kormányzati gond. Lehet-e nem remélnünk, hogy a magángazdasági kormányzás, melynek egynéhány intézkedését most örömmel regisztrálhatjuk, folytatódni fog s meg fogják indítani azt a közgazdasági politikát, melynek teljes hiányával éltünk a bolsevizmus óta mind a mai napig? Korányi pénzügyminiszter nyilatkozatát várják a nemzetgyűlésen. Az indemnitási vita holnap véget ér. — Mi lesz a fővárosi törvényjavaslattal? A legújabb pénzügyi ex lexnek nincs különös jelentősége. Még ezen a héten megkezdődik a parlament nyári szünete. Az indemnitási vita annak ellenére, hogy egyes csoportok mindenáron erőltették, a holnapi ülésen a jelek szerint kimerül. A vita befejezése után — valószínűleg még a holnapi esti ülésen — Korányi Frigyes pénzügyminiszter fog szót kérni s részletesen ismerteti a külföldi kölcsönnel és a szanálással kapcsolatos intézkedéseket. A pénzügyminiszter ez alkalommal már a kölcsön feltételeiről is be fog számolni, miután a 250 millió aranykoronás kölcsön elhelyezésére irányuló tárgyalások teljes sikerrel befejeződtek. A miniszter expozéjában a korona stabilizációjáról és a gazdasági helyzetről is nyilatkozatot tesz. Korányi Frigyes báró felszólalása elé minden oldalon nagy várakozással tekintenek, annyival is inkább, mert az általa legutóbb „Sanierungskriese”-nek nevezett gazdasági válság megoldására irányuló pozitív intézkedések bejelentését várják. Az ország július elsején ismét pénzügyi exlexbe kerül. Nem fog ugyan sokáig tartani, de mint illetékesek hangoztatták Az újság munkatársa előtt, ma egyáltalában nem jár komoly következményekkel, mert hiszen a szanálási időre a kormányzat már törvénybe iktatott költségvetési keret alapján intézi a pénzügyeket. Azok az ellenzéki csoportok, amelyek az indemnitás elé nyújtásával a kormánynak kellemetlenséget akartak okozni, taktikájukkal nem értek el célt, legfeljebb csak politikai tekintetben, hogy a fővárosi törvényjavaslatnak éppen a liberális ellenzék által forszírozott letárgyalását hiúsították meg. A helyzet ugyanis az, hogy a kormánypárt még ezen a héten okvetlenül meg akarja kezdeni a nyári szünetet. Ha az indemnitás vitája a múlt hét végén befejeződött volna, akkor könnyen sor kerülhetett volna a fővárosi javaslat tárgyalására. Most azonban tekintettel arra, hogy a fővárosi törvényjavaslat ellen a Wolffék és a fajvédők éles harcot indítanak, amelyben a maguk elvi álláspontját akarják diadalra vinni, már a kormánypárt sem helyeselné, ha a fővárosi tör- vényjavaslat tárgyalását megkezdenék, mert a rendelkezésre álló néhány nap semmiesetre sem volna a vita befejezésére elegendő. Lehetséges ugyan, hogy a fővárosi törvényjavaslat általános vitáját mégis megkezdik, mert ezzel a kormánypárt eredeti tervének megfelelően megmutathatná, hogy neki tényleg sürgős volt, hogy a fővárosi ex-lex mielőbb megszűnjék, de ebben az esetben is meg fogják szakítani a tárgyalást, úgy hogy a fővárosi törvényjavaslat csak a nyári szünet után kerülhet ismét napirendre. A kormány az indemnitási javaslaton kívül néhány kisebb jelentőségű törvényjavaslatot fog még a szünet előtt letárgyaltatni. A román kamara ratifikálta a magyar-román egyezményt Megoldják a magyar nemzeti kisebbség kérdését. Bukarest, június 30. Hónapokon át tartó tárgyalások után a magyar és román kormány kiküldöttei a két állam között függőben levő kérdésekben egyezményt kötött. Az egyezmény az erdélyi megyék vagyonára és a két állam bűnöseinek kölcsönös kiadatásáról szól. Az egyezmény a két állam parlamentjének ratifikálása után lép életbe. A bukaresti kamara mai ülésén az egyezményt ratifikálta. A bukaresti kormány tagjai körében mind általánosabbá válik az a felfogás, hogy a magyar kisebbségi kérdést mielőbb meg kell oldani. Ezt a célt szolgálná Bratianu miniszterelnöknek Erdélybe tervezett utazása. Bratianu a székelyeket akarja a parlamenti ülésszak befejezése után meglátogatni. 4 Erős küzdelem a győri mandátumért. Az első napon a választóknak több mint fele leszavazott. Szerdán reggel hirdetik ki a pótválasztás eredményét. Győr, június 30. Az Újság tudósítója jelenti telefonon. Matasits Géza és Bernolák Nándor fajvédő jelölt között ma kezdődött meg a pótválasztás. A szavazás egész nap rendben folyt s mindkét párt részéről nagy agitációt fejtettek ki. A plakátoknak valóságos özöne borítja el a kerület házsorait. Az alapválasztáson kibukott Chahipka iparospárti jelölt amellett küzd, hogy „az egységes polgári front" érdekében Bernolák Nándorra szavazzanak Chalupka hívei. Az iparospártnak ez az elhatározása azonban nem jelenti azt, hogy szavazatai tényleg Bernolákra jussanak, mert igen sokan vannak, akik nem akarják a szélsőjobboldali jelöltet a győzelemhez segíteni. Chalupka különben ma nyilatkozatot tett közzé, amely szerint ő Bernolák Nándorra szavazott és iparostársai követhetik az ő példáját. Ez a nyilatkozat sem okozott azonban a választók hangulatában változást. A helyzet atz, hogy a választás eredménye csak néhány szavazaton fog eldőlni. Ma estig a 10.053 szavazóból 5178 szavazott le, vagyis az összes választóknak több mint fele. A szavazás holnap este 8 óráig , tart és még az éjjel megkezdik a szavaztok felbontását és összeszámlálását Szerdán reggel hirdetik ki a pótválasztás eredményét. A szociáldemokratáknak sokat kell küzdeni a plakátrombolások ellen. Fajvédő oldalról ugyanis Matasitsék plakátjait több esetben leszaggatták és a terjesztést is megnehezítették. Több szociáldemokratát különböző ürügyek alatt állítottak elő és így a'szocialista plakátok ragasztóinak nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük. A szocialisták körében mindazonáltal nagy a bizakodás s meg vannak győződve, hogy a választási eredményt eldöntő 30—f0 szavazattöbbséget jelöltjük, Malasits Géza fogja megkapni