Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-24 / 149. szám
r Csütörtök, 1924 július 24. az újsza Monstre-küldöttség megy a miniszterekhez a részletfizetéses lakás- és boltbérek ügyében. Az iparosok és kereskedők Walko és Korányi minisztereket kérik fel érdekeik védelmére Vass Józseffel szemben. — Erélyesen folytatják a megindított akciót. — Lakók és háztulajdonosok a népjóléti miniszternél. — A fővárosi kereskedők és iparosok izgalmas gyűlése. — Ma délelőtt a szociáldemokrata párt háromtagú küldöttsége felkereste Vass József népjóléti minisztert és vele a lakáskérdésről hosszabb eszmecserét folytatott. A beszélgetés során Vass József népjóléti miniszter kifejtette, hogy a rendelkezésére álló statisztikai adatok szerint a lakásviszonyok ma sokkal jobbak, mint 1910-ben vagy 1911-ben voltak. Ma ugyanis sokkal több lakás van a fővárosban, mint békében volt és a lakók száma percentualitál kisebb. A bajok forrását a miniszter a lakások helytelen eloszlásában látja. A jelek úgy mutatják, hogy a javulás folyamata megindult, sokan igyekeznek már kisebb lakásokban meghúzódni, úgy, hogy a lakáshiány végül is önmagától fog megoldódni. (?) Vass kijelentette még, hogy a lakáshiányt sürgősen csakis újabb építési hitel megszavazásával és folyósításával lehet megoldani. Kérdésére a szociáldemokrata képviselők kijelentették, hogy huszonnégy órán belül hajlandók megszavazni a hitel felemelését, hogy a rettenetes lakásmizériák megszűnjenek és új lendületet kapjon az építkezés. Ez magával vonja a munkanélküliség csökkenését is, amiért a szociáldemokrata párt minden tőle telhetőt elkövet. Vass miniszter erre a válaszra kijelentette, hogy a lakásépítési hitel felemelése ügyében sürgősen tanácskozni fog Korányi Frigyes báró pénzügyminiszterrel. A népjóléti minisztert ma délelőtt a Háztulajdonosok Szövetségének egy küldöttsége is felkereste. A küldöttség tiltakozását jelentette be a házbéreknek részletekben való fizetése ellen és elpanaszolták, hogy a mai lakbérekből nagyobb arányú tatarozási munkálatokra képtelenek vállalkozni. Nem mulasztották el, hogy erre a célra a kormánytól megfelelő segítséget kérjenek. Vass József népjóléti miniszter nem késett megnyugtatni a panaszkodó háztulajdonosokat. Kijelentette, hogy a pénteki minisztertanács, a házbér-részletfizetés tervét minden bizonnyal végleg elveti. Azt is belátja, hogy a mai házbérekből nem lehet gyökeresen tataroztatók Éppen ezért azt tanácsolta a háztulajdonosoknak, dolgozzanak ki tervezetet arról, hogy milyen arányi tatarozásra vállalkoznak és hogy a gyökeres tatarozást milyen összegű hitel segítségével tudnák végrehajtani. A miniszter úr már péntekre kéri a háztulajdonosoktól az erre vonatkozó tervet, mert azt még pénteken minisztertanács elé óhajtja terjeszteni ( A lakók kívánságaival bezzeg nem siet ennyire!) Kijelentette végül a népjólét minisztere, hogy a háztulajdonosok részére nyújtandó tatarozási hitel ügyében ugyancsak sürgősen érintkezésbe lép a pénzügyminiszterrel. A háztulajdonosok megnyugvással hagyták el a népjóléti minisztert és már holnap kidolgozzák a kért tervezeteket. Az ipar és kereskedelem izgalmas ülése. A főváros kereskedelmi és ipari érdekképviseletei ma délután a Saskörben népes értekezletet tartottak, amelyen viharos erővel jutott kifejezésre a kereskedő- és iparostársadalom elkeseredése Vass Józsefnek a lakás- és boltbér kérdésében tanúsított rideg és elutasító álláspontja miatt. A gyűlésen egyhangú lelkesedéssel a boltbérek részletfizetéséért megindított harc folytatását határozták el. A küzdelem első momentuma az lesz, hogy már csütörtökön délelőtt a kereskedők és iparosok monstre küldöttsége megy a kereskedelmi és pénzügyminiszterhez, akiket felkérnek arra, hogy az ipar és kereskedelem jogos és méltányos kívánságának a pénteki minisztertanácson szószólói legyenek. Az izgalmas lefolyású ülésről az alábbiakban adunk részletes tudósítást: VÉRTES EMIL, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének elnöke beszámolt a Vass miniszternél történt küldöttségjárásról. Elmondotta, hogy a kereskedők nem akartak politikai színt adni kívánságuknak, de a miniszter a küldöttséget csak együttesen volt hajlandó fogadni. Még mielőtt a kereskedelem és ipar kérését előadták volna, Vass miniszter kijelentette, hogy őt nem lehet ebben a kérdésben álláspontja megváltoztatására reábízni. Ez a brüszk visszautasítás nem maradhat,energikus válasz nélkül. A kormány nem zárkózhatik el a kereskedők és iparosok szerény kívánsága elől, amikor a terhek özönével sújtja őket. Végül köszönetet mondott a sajtónak, amely pártkülönbség nélkül támogatja az akciót. MARTON GYULA, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, a kamara nevében csatlakozott a mozgalomhoz és energikus lépést követelt. Keztyüs kézzé! szerinte már nem lehet eredményt elérni. A kormány végre is lássa be, hogy itt a kereskedők és iparosok egyetemével áll szemben. A kérdés zsebre megy és a kamara a tervbe vett impozáns tiltakozáshoz lelkesen csatlakozik. Miután az ügy már a pénteki minisztertanács elé kerül, nem hiszi, hogy a szombati demonstratív nagygyűlés eredményre vezetne. Éppen ezért javasolta, hogy, az első lépést sürgősen, még csütörtökön meg kell tenni. (Zajos éljenzés.) EPPINGER KÁROLY, a Kereskedelmi Csarnok elnöke, rámutatott arra, hogy soha még szerényebb és igazságosabb kéréssel nem fordultak a kormányhoz, mint most. Bejelentette, hogy a Kereskedelmi Csarnok teljes erejével csatlakozik a mozgalomhoz. Erélyes megmozdulást követelt. LEDERMANN MÓR, az OKISz elnöke, a népjóléti miniszter kijelentéseivel foglalkozott. A népjóléti miniszter nem tudja magát a kereskedelem és ipar érdekébe beleélni. De ha gondoskodni tud a háztulajdonosokról, joggal elvárhatjuk, hogy rólunk is gondoskodjon, mert ez az állam elsőrendű kötelessége. SOLTÉSZ ADOLF, az Iparegyesület igazgatója, szólalt fel ezután. Az Iparegyesület nevében a legerélyesebben követelte, hogy a lakás- és boltbéreket részletekben fizethessék. Indítványozta még, hogy a népjóléti miniszteren kívül a keresdelemügyi minisztert is keresse fel csütörtök délelőtt a kereskedők és iparosok küldöttsége. Walkónak meg kell most mutatnia, hogy a helyén van, és nemcsak osztozik a kereskedő- és iparostársadalom követeléseiben, de azokat érvényre is juttatja. BARCZEN ERNŐ, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének alelnöke, tett ezután újabb indítványt. Javasolta, hogy a csütörtöki küldöttség ne csak a népjóléti és kereskedelemügyi miniszterek elé járuljon, hanem Korányi Frigyes pénzügyminiszter elé is. Walköt fel kell rázni — úgymond — letargiájából a csendes budai palotában, mint ahogy már többször tettük. Ma egy gazdasági háború közepette vergődünk, amelyben a gazdasági viszonyok legyőztek és maholnap kiterítenek bennünket. Fel kell tehát hívnunk a kormány figyelmét arra, hogy ezekben a válságos időkben helyénvaló volna egy kissé támogatni az ipart és kereskedelmet. Hagyjanak élni bennünket és hagyják élni a háziurakat is. Barczen ezután indítványt tett, hogy, a minisztertanács határozata után az érdekképviseletek sürgősen határozzanak a további teendők felől. VARANNAY AURÉL, az OMKE titkára, volt a következő felszólaló Szerinte Vass miniszter akkor, amikor a küldöttséget a Háztulajdonosok Szövetségéhez utasította egyezkedés végett, a felelősséget akarta magától elhárítani. A népjóléti miniszter tehát nem illetékes ebben az ügyben, hiszen önmaga zárta ki illetékességét BRÓDY ERNŐ, a Lakók Szövetségének elnöke mindenekelőtt kijelentette, hogy a Lakók Szövetsége nevében a legteljesebb mértékben csatlakozik a mozgalomhoz. Az a válasz, amit mi tegnap kaptunk, nem egyébb, mint folytatása annak a rendszernek, amelyet ez az uralom Magyarországon meghonosított. Folytatása annak a rendszernek, amely a városi lakosság és a városok életfentartó eleme, a kereskedelem és ipar ellen évek óta üldözésben nyer kifejezést. Folytatása annak a rendszernek, mely a kereskedők és iparosok közé idegen szerveket ékel, amelyeknek monopóliumok formájában különféle előnyöket juttat. Folytatása annak a rendszernek, amely csak arra volt jó, hogy életképtelen elemeket a boldogság és jólét uralmával és hatalmával övezzen. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a házbérek terén, de az élet más terén is — úgy mint régen — divatba kezd jönni a részletfizetés. A lakosság részletfizetési kedvezményével senkit sem érne károsodás, 1923 október 31-én kelt lakásügyi rendelet 10-ik szakasza kimondja, hogy az 1923 november 1-én esedékes lakbért a bérlő jogosult három egyenlő részletben fizetni. Ez a rendelkezés lakásokra és üzletekre egyaránt vonatkozott, akkor, sokkal kevésbé súlyos viszonyok között, a kormány indíttatva érezte magát arra, hogy Budapest és az ország lakosságának megadja a háromhavi részletfizetés kedvezményét. Ma kétszeresen kötelessége a kormánynak, hogy az ország kereskedőit és iparosait élni hagyja. A kereskedők és iparosok helyzete még a lakókénál is súlyosabb, mert itt egy évvel előbb éri el a fizetendő lakbér az aranyparitás 50 százalékát. Jogos és méltányos követelés tehát, hogy a város és államfentartó ipar és kereskede- lem szerény kívánságát teljesítsék. A megmaradt vidéki városok ugyanezt az állapotot tükrözik vissza. Minden körülmények között követelni kell a jog, az igazság és a szabadság eszméjének uralmát. A beszéd után Vértes elnök kimondotta az értekezlet egyhangú határozatát. Eszerint csütörtökön délelőtt 10 órakor az összes ipari és kereskedelmi érdekképviseletek manstre-küldöttséggel a kereskedelmi- és pénzügyminiszter elé vonulnak, ahol megismétlik kívánságukat és öntudatosan, bátorsággal erélyes harcot kezdenek a részletfizetés engedélyezésére. A küldöttség a sikló előcsarnokában gyülekezik. Bejelentette végül Vértes elnök, hogy a jegybank kormányzójával folytatott megbeszélések a legjobb mederben haladnak és hogy Popovics Sándor úgy a kereskedők részére szükséges hitelek, mint a kereskedelemmel szemben folytatott helytelen devizapolitika kérdésében kedvező megoldást helyezett kilátásba. Mondjon le az állam a hátbérrészesedésről. A Kossuth-párt Rupert Rezső dr. elnöklésével ma este értekezletet tartott s a többi között a lakbérkérdést is megvitatta. A párt véleménye szerint az volna a helyes megoldás, ha csak a jómódúak és azok fizetnék egy összegben a lakbért, akik negyedévenként előre kapják meg illetményeiket Tekintettel kell lenni a háziurakra is, mert sok háztulajdonosnak a lakbér az egyedüli jövedelme. Ellenben nagyon kívánatos volna, ha az állam lemondana a házbérrészesedésről s az így elvesztett összeget más után pótolná. 8 Bojkottálják a budai csónakházakat a vadevezősök Horribilis felbéreket követel a Csónakházak Szövetsége. Jövőre felépülnek a csónakházak a pesti oldalon. Néhány év óta hatalmas arányban lendült fel a Dunán az evezősélet. Nemcsak a klubok folytatták rendszeresen ezt a kitűnő sportot, de az úgynevezett „vad" evezősök száma is alaposan megszaporodott. Nagyobbára intelligens emberek adták reá magukat, akiknek viszonyai nem engedik meg, hogy drága fürdőhelyeken nyaraljanak, viszont így alkalmuk nyílik, hogy hatnapi fárasztó munka után szabad vasárnapjukat a szabad ég alatt, a vizen töltsék el. Vállakozó szellemű, bár az evezősporthoz nem sokat értő néhány ember hamar felismerte, hogy a testet, lelket üdítő sport kitűnő üzletek kiépítésére is alkalmas. Egymásután épültek fel a jófekvésű római parton (a Római-fürdő mellett a budai oldalán a Dunának) a csónakhangárok, ahol a csónaktulajdonosok ladikjaikát elhelyezhették. A konjunktúrázó vállalatok azonban a nemes sportból csak az evezősök zsebeinek kilapátolásához értettek. Hogy teljesen diktálhassanak az árak tekintetében, szigorú kartelbe tömörültek. Határozataik ellen nincs orvoslás. Amelyik csónaktulajdonos nem parkozik, azt kizárják az összes hangárokból. Annak ellenére, hogy e nagy konjunktúrában olyan sok csónakház épült, hogy ma már jóformán több a csónakhely, mint a csónak, a kartel erősen tartja, legalább is egyelőre, a véd- és dacszövetséget, amelyet finom nyelven „a dunaparti csónakházak szövetségé"-nek neveztek el. A csónakházak aranyalapon állapítják meg a csónakok tartásdíját és az aranykorona kiszámításánál nem veszik tekintetbe a tényleges aranykoronaárfolyamot. Effektív aranykoronát természetesen nem fogadnak el. Megállapították, hogy egy aranykorona húszezer koronának felel meg és ezzel kapcsolatban talán a hatóságok is helyesen tennék, ha utánanéznének, hogy a csónakházak ilyen alapon fizetik-e adóikat is. A csónakházak sokkal jobb üzletnek bizonyultak, mint a háromemeletes bérpaloták. A csónakháztulajdonos nem fizet közüzemi pótlékot, nem fizet vízdíjat, sem házadót, sem más illetékeket és összesen hét méter hosszú, fél méter magas és másfél méter széles helyet bocsát a csónaktulajdonosok rendelkezésére. Öltözőszekrényért és kiszolgálásért, tűzbiztosításért, forgalmi adóért külön összegeket számítanak fel. Egy kis sétacsónak negyedévi tartásdija 298.700 korona. A hét méternél hosszabb csónakok tartásdija 536.600 korona. A római parton terméseztesen nagy felháborodást idézett elő a húszezer koronás, aranykoronában számító horribilis tartásdíj. A vadevezősök kiadták a jelszót: „El a római partról!" A szecesszió már meg is kezdődött. A pesti oldalon már felépült néhány kartelen kívül álló csónakház és még néhány van munka alatt. Az evezősök számára az is csábítóvá teszi a pesti csónakházakat, hogy így nem kell keresztülmenniök a borzalmas hosszú újpesti hídon. A múlt héten fordult elő, hogy néhány csónaktulajdonos megindításaképen a mozgalomnak, átköltöztette csónakját a pesti partra. Ezek ellen a csónakházak szövetsége erélyesen fellépett, hogy jövő év áprilisáig fizessék meg az úgynevezett tartásdíjat. Ez a kérdés még nincs megoldva, de csak sietteti az akciót, amely a csónakházak ellen irányul.