Az Ujság, 1925. május (22. évfolyam, 98-121. szám)
1925-05-27 / 120. szám
PÉNTEK, 1925 MÁJUS 29 ♦AZ ÚJSÁG* . Az orosz Ibsen. Ahogy a moszkvai Művészszinház tagjai bemutatták Ibsen egyik szimbolikus veretű drámáját, a Tenger aszszonyát, ez az előadás egész csomó érdekes problémát tisztázott. Mindenek előtt, hogy az orosz lélek mennyire nem rokon a skandinávval s ez a két északi géniusz mennyire nem érti meg egymást. Az orosz lélek kifejezője Csehov, aki finoman fejleszt ki minden egyes érzéshullámot, míg Ibsen összesűríti a jelent és a múltat, a valót és a mesét, életet és halált, hogy az emberi lélek drámáját robbantsa ki belőle. Az orosz színészek megjátszották Ibsent, nagyon szépen és mélyen zengve, de nagyszerű játékuk mögül hiányzott az a szimbolikus feszültség, ami Ibsen drámáinak igazi atmoszféráját adja meg. De még így, a teljesen romantikus hangszerelésben is érdekes volt az oroszok Ibsen-előadása, összehangolt, kiegyensúlyozott, komoly és nemes. Germanova a címszerepben még így is minden mértékkel mérve nagy. Abban a pillanatban, mikor a dráma szimbólikus feszültségéből a nyílt konfliktusba csap át, már olyan elemi erővel fog meg minden lelket, mint a legnekiillőbb szerepekben. Maszalitinov, Kamiszarov, Virubov, Sarov és Sjerov megannyi pompás figura, ha nem is Ibsen-alak. A közönséget így is magával ragadta a különben nagyszerű előadás, p. a. * Fehér holló Pécsett. Pécsről jelenti telefonon Az Újság tudósítója: A gazdasági válság folytán súlyos helyzetbe jutott vidéki és fővárosi színházak és színtársulatok keserű sorsáról szinte nap-nap után be kell számolnunk. A lehangoló híradások után örvendetesen, szinte üdítően hat az a hír, hogy a csonka országban akad egy hely, ahol még értékelni tudják a színészek kulturális törekvéseit. Pécsett ugyanis a közönség Asszonyi László színigazgatót és társulatát oly megértéssel karolta fel, hogy megtörtént az a vidéken párját ritkító eset, hogy a Nótás kapitányt tegnap este negyvenedszer tudták kihozni. A jubileum alkalmából a színpártoló közönség gyönyörű füstkoszorúval lepte meg a címszerepet játszó Asszonyi László színigazgatót, elhalmozták sok másfajta ajándékkal is és lelkesen ünnepelték így őt, mint egész derék társulatát. * A Gésák Erzsébetfalván. Lelkesen, a művészet szeretetével, nem csüggedőn játszik estérőlstőre a fanatikus erzsébetfalvai kis szinészrupp, Kulinyi Ferenc és G. Kövi Juliska szinársulata. Küzdenek a nyári esték varázsa ellen, mely inkább a szabadba, lombos fák szellős árnyékába hívogatja a közönséget és küzdenek azltalános pénztelenséggel. A törekvő és tehetsées kis társulat tegnap este ismét szép művészieljesítményt produkált. Kitűnő előadásban bemutatták Sidney John gyönyörű muzsikája opepttjét, a Gésákat. Mind a három felvonáson át ahogott a taps és a kipirult erzsébetfalvaiak ,lig győzték ünnepelni a szereplőket, a tehetséges és temperamentumos kis Fenyő Ellyt, aki Jolly-Polly hálás szerepében nemcsak kellemes énekével, hanem graciózus táncaival is elragadtatta a közönséget. Mary Mimnson szerepében Mary Lia primadonna tett tanúságot fejlett énekkultúrájáról és sok elismerést érdemelnek a táncos-komikusok: Faragó Vilmos és Békeffy Lajos, akik szintén alaposan kivették a részüket az est zajos sikerében. (v. gy.) 8 Mozi lesz a Királyi Színházból? Egy amerikai filmvállalat hetvenezer dollárt kínél érte. — A magyar művészvilág jogos felháborodása. — Az érdekeltek cáfolják a mozi hírét. — Beszélgetés az Unió vagyonfelügyelőjével. Tulajdonképpen megrázó és ijesztő az a terv, amely a legutolsó napokban felmerült és egy budapesti színházat követel áldozatul. Ma városszerte terjedt el annak a híre, hogy a Király Színházat eladják egy pénzcsoportnak, amely abban mozit létesít s az így nyert pénzzel szanálják az Unió többi színházait. Valóban ez a terv súlyos csapás a magyar színházi kultúrára s aki felvetette, az az egész magyar közvéleménnyel szemben nagy felelősséggel tartozik. Nincs olyan sok kultúrtényező Magyarországon, hogy azok közül egyetlenegyet is könnyű szerrel fel lehetne áldozni. Még kevésbé lehet áldozatul dobni azt a színházat, amelyben a magyar operett megszületett, ahol Kacsóh Pongrácz János vitézét esztendőkön keresztül adták. Voltak idők Magyarországon, mikor a magyar operett nagyobb kultúrszerepet játszott, mint a legkomolyabb dráma. A magyar operetten nevelkedett fel a közönség nagy tömege, az operett finomította a lelkeket, hogy a komolyabb színházi produkciókat is értékelni tudja, az operett maradt meg a széttagolt országban is, mint a legerősebb szálak egyike, ami a szétroncsolt Magyarországot egymásba fűzi. Ennek az operettnek a bölcsőjét, a Király-Színházat mégsem lehet máról-holnapra mozivá alakítani át. De. És most jön a de-nek egész sora, ami mégis egy pillanatra megállítja a felháborodás kitörését. Mert mit használ a Király- Színháznak, ha nem is lesz belőle mozi, de három másik színház társával együtt becsukhatja kapuit? Mit használ a Király-Színháznak, ha jelszavakkal és elvben megakadályozzák, hogy a magyar operett bölcsőjét filmprodukciókra használják fel, ha ebben a bölcsőben mégis elhallgat a magyar operett boldog kacagása s az elnémulásba a Király- Színházat követi három másik színház? Kinek van haszna belőle és mi haszna van belőle a magyar kultúrának? A jelszavak könnyen megtéveszthetnek mindenkit, mert szépen csengnek, ha nincs is mögöttük igazság. A Király Színház bizonyára olyan, amelyre a közönség mindig teljes lélekkel reagál. De mit jelent a Király Színház megmentésének jelszava, ha egyben annak pusztulását jelenti? A jelszavak és az idealizmus nyilvánuljon meg a színház előadásaiban, de végzetes lehet, ha olyankor nyilvánul meg, mikor a gazdasági élet törvényeit illeti már a szó. Itt jön azután a deknek egy másik érdekes csoportja. A Király Színház kibérlésére már hosszú idő előtt tett ajánlatot egy pénzcsoport, amelyik a színház épületében mozielőadásokat akar rendezni. Akkor minden oldalról óriási sajtófelzúdulás fogadta ezt a tervet, felrepültek a levegőbe a kultúrjelszavak s a megakadályozott akció eredménye — az Unió katasztrófája. Most ismét felhangzanak ugyanezek a tiltakozások minden oldalról és megint inkább agyonütik az egész vállalatot, semhogy egy szépséghiba essék rajta. Mindenki mondja és elsősorban mi mondjuk, hogy a Király-Színházat minden eszközzel meg kell menteni, ha csak egyetlent mód is van reá. De kérdés, hogy van-e egyáltalában mód a színház másforma megmentésére. A vagyonfelügyelő állítólag mindenkinek felajánlja a Király-Színházat, elsősorban azoknak, akik egész életükben a magyar operett szolgálatában állottak, a magyar íróknak, a magyar zeneszerzőknek, a magyar színházi embereknek, szóval mindenkinek, aki a magyar operett bölcsőjét tovább ringatni hivatott. Tessék ! Bár csak meglenne a mód arra, hogy magyar írók, magyar zeneszerződés magyar színészek vegyék kezükbe a Király Színház vezetését. De ha nincs, akkor essen-e áldozatul Budapest négy színháza, mert közülök egyet nem akarnak átadni az egész vállalat szanálási lehetőségének. Három színház sorsáról van szó, amelyiket állítólag meg lehet menteni azon az áron, ha áldozatul dobják a negyediket. De ez az áldozat sem olyan borzalmas. Mert egy moziból alkalmas konjunktúra ismét visszavarázsolhatja a régi operettszínházat, de ha négy színház helyiségét raktárnak, klubnak, mulatónak vagy más hasonló helyiségnek adják ki, akkor soha ki nem heveri a magyar színházi kultúra azt a vereséget, amit a jelszavak csatájában szenvedett. Nem akarjuk és minden módunkban álló eszközzel tiltakoznánk az ellen, hogy a magyar színházi kultúrának egy jelentős őrhelye elvesszen a magyar kultúra számára. De fel kell adni ezt az állást, ha ennek az áldozatnak az árán meg lehet védeni a többit. Az Uniónak több száz színésze, muzsikusa, alkalmazottja és hivatalnoka van, ezeket meg kell menteni. Meg kell menteni minden áron, lehetőleg úgy, hogy a színházkultúra a megmentés által minél kevesebbet szenvedjen. Mi magunk gyászolnánk legjobban, ha a Király Színházban elhallgat a magyar operett muzsikája és a nagy magyar primadonnák színpadán mozicsillagok árnyai mulattatják majd a közönséget. De ha kell, legyen meg. Budapestnek szüksége van a másik három Unió-színházra és az Unió sokszáz alkalmazottjának szüksége van a mindennapi kenyérre. Ha meg lehet adni nekik áldozat nélkül, akkor kétszeres öröm a megmentésük, ha nem, meg kell hozni értük akár a legnagyobb áldozatot. Iyósítása se szenvedjen kétséget. Referálni fogunk azután a holnap délelőtti deputáció eredményéről, végül szóba kerül valószínűleg a szinháztörvény propozíciója is. MIT MONDANAK AZ ÉRDEKELTEK. Az Unió-szinházak régi igazgatósága részéről ezt a közlést kaptuk: — A deputációjárás, tiltakozó állásfoglalás és ijedelem teljesen alaptalan. Ami ma történik nem más, mint: „sok hűhó semmiért]. A mozikérvény ügye nagyon régi dolog, most már automatikusan tárgytalan. A Belvárosi Színházat nem ajánljuk fel kamaraszínház céljaira, annál kevésbé, mert az az Unió legvirágzóbb vállalata. Csathó Kálmán vagyonfelügyelő a következőképen nyilatkozott: — Nagy meglepetéssel hallottam hírt, hogy az Unió Színházi r.-t. — amely ezidő szerint a beleegyezésem nélkül egyáltalában nem bonyolíthat le semmiféle ügyet — a Belvárosi Színházért cserében moziengedélyt kér a Király Színház számára. Nagy meglepetéssel, mondom, és nagy megdöbbenéssel. Mert egy kicsinyt hazaárulásnak tartanám, ha egy színházból, amely a magyar szó legrégibb temploma, közönséges mozi válnék. Ez nem a mozi lebecsülése, hanem igenis felbecsülése a magyar zene és magyar színjátszás kulturális értékének. Kijelentem azonban, hogyaz Unió hivatalosan ilyen tárgyalásokat nem folytat, az igazgatóság hasonló tárgyú kérdéssel hozzám nem fordult. Azt is kijelenthetem, hogy sohasem egyezném bele abba, hogy a Király Színház olyan tulajdonos birtokába kerüljön, aki megszüntetné a régi tradíciókat és vászonnal szögeltetné be a szépmultú színpadot. Mert arról nagyon is komoly formában van szó, hogy az egyik színházat eladjuk vagy bérbeadjuk. Legkonkrétebb formában a Király Színházról van szó. A vevő vagy bérlő megítélésénél mindig szem előtt tartom azt az elvet, amelyet imént említettem. — A Blaha Lujza Színházat csakugyan felajánlottuk az államnak. Ezért azonban nem moziengedélyt, hanem egészen más rekompenzációt kértünk. (A színházaknak adó címén több, mint kétmilliárd tartozásuk áll fenn. Szerk.) A kölcsönt, amelyet nemsokára megkapunk, eltesszük a nyári sovány hónapokra. — Ugyanilyen mértékben meglepett az a másik híresztelés, hogy a színészek nem kaptak gázsit. Kijelenthetem, hogy mindenki megkapta egész pontosan a május 16-i fizetését, sőt a júniusi járandóságukra már többen előleget is vettek fel. Azt is megállapítottam a könyvelés adataiból, hogy a színészeknek ezidő szerint a színházzal szemben mintegy 650 millió tartozásuk van előleg címén. —A harmadik fontos kérdés, amelyet a nagyközönség elég hamis színben pertraktál, az,hogy milyen «leépítések» szükségesek múlhatatlanul az Unió szanálásához? A B-lista elkerülhetetlen. A színház nem képes fizetni az alkalmazottait tovább a mai létszámban. Hogy kik kerülnek erre a szomorú listára, még nem tudom. Csak az elvvel vagyok tisztában, kisebb üzemmel prosperálhatunk csak. Egy színházi trösztnek felbecsülhetetlen anyagi előnyei vannak. Még ha a kollektív szerződés értelmében külön fellépti díjat fizetünk is annak a színésznek, aki nem a saját színházában, hanem valamelyik másikban lép fel a tröszt színházai közül, a költségvetés lényegesen kedvezőbb, mint ha külön színtársulatot kellene tartani mindegyik színházban. A B-lista tehát elkerülhetetlen és az áldozat nem olyan nagy, amilyen megkönnyítő és gyógyító hatása lesz ennek az operációnak. Az Unió színházainál meglepődve tárgyalják azt, hogy a színészek közül egynéhányan nem vették fel a fizetésüket már harmadik napja, köztük egy, aki a fizetések gyors folyósítását a legnagyobb energiával követelte eddig. Hisszük, hogy az igazgatóság és a vagyonfelügyelő nyilatkozata meg fogja nyugtatni az izgatott kedélyeket. Hisszük, hogy a nagy lárma valóban ok nélkül való volt és a Király Színház továbbra is misszionáriusa maradhat hivatásának, bárha ezt a jelhiszeműséget az efféle színházeladások körül történt meglepetések egyáltalában nem támasztják alá. 1. * Bejárták a Carl Theatert. Mint Bécsből jelentik, Eibenschütz asszony, a Carl-színház igazgatónője közölte alkalmazottaival, hogy sehogy sem tudja a szükséges összegeket előteremteni, amelyekből a színészek és a műszaki személyzet hátralékait kifizethetné. A színészeknek és a többi alkalmazottaknak tehát meg kell elégedniük a napi bevételekkel. A bizalmi férfiak erre kijelentették, hogy közvetlenül tanácskozni akarnak a titkárokkal. A tanácskozáson megegyezésre nem tudtak jutni, ennek folytán már a ma esti előadást sem lehetett megtartani és a színházat ma este bezárták. A színészek a múlt hétfőn fejenként 40.000 koronát kaptak gázsi gyanánt. * Még mindig nincs elintézve Olsevszka Mária ügye. Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon. Tegnap jelentettük, hogy Olsevszka Mária a berlini Német Operához szerződött. Közben azonban Bécsben is folytak a tárgyalások Olsevszka Mária jogtanácsosa, Klemperer dr. és az osztrák állami színházak biztosa, Eckmann dr. miniszteri tanácsos között. Ma azután a tárgyalások megakadtak. Klemperer azt akarja, hogy Jeritza kérjen bocsánatot Olsevszkától, Eckmann az ellenkező véleményen van, úgyhogy a tárgyalásokat megszakítottaknak kell tekinteni. Az eladás híreinek kulisszatitkairól. Az Unió-színházak nagy összeomlása előtt vagy egy héttel került először nyilvánosságra, hogy az igazgatóság mozit akar csinálni a Király-Színházból. Hogy pontosak legyünk: a hírnek nem egészen ez volt a formája. Az igazgatóság sietve nyilatkozott és elmagyarázta — meg is írtuk annak idején — hogy a Király Színház nem alakulna át véglegesen mozivá, hanem kora délután és késő éjszaka a rendes operettműsortól függetlenül rendeznének mozielőadásokat, ha erre megkapnák az engedélyt a belügyminisztériumtól. Hát — ez persze ma nem olyan könnyű. Ha lehetséges is, nagy ára van. És ez ebben az esetben: a Blaha Lujza Színház helyisége, a Nemzeti Kamaraszínháza céljaira. A tárgyalások még meg sem kezdődtek, amikor a színészek, szerzők, sajtó és a közhangulat felzúdultan tiltakozott a terv keresztülvitele ellen. Pedig az Unió pénzügyi helyzete akkor már úgy állt, hogy ez az egy fordulat tudta volna megmenteni a színházat az inzolvenciától. A színház igazgatóságát úgy látszik, megrettentette az általános ellenszenv, amellyel a tervét fogadták, sőt talán az a vállalat, amely az Uniónak nagyobb összegű kölcsönt folyósított volna, ha a mozinyitás terve minden akadályon keresztül megvalósításra jut. Ez a vállalat, az Orion filmgyár rt. már múlt év október óta érdeklődik a Király Színház iránt, tehát abban az időben, amikor először kezdődtek az Unió anyagi gondjai. Az Orion-filmgyár érdeklődése is teljesen indokolt. Először a Corvin- Színházra alkudott, de ez ajánlatával elkésett. Érthető tehát, hogy most a Király-Színház vevői között elsősorban és a legmagasabb ajánlattal— 70.000 dollárral — az Orion-filmgyár szerepel. Emlékezetes még ak is, hogy az Unió-válság másnapján a legkülönbözőbb ajánlatok érkeztek a színházak egyikének, vagy másikának bérbevételére. Ezek között szerepelt Lázár Ödön is, a színház ügyvezető igazgatója. Ezt megelőzően Lázár bejelentette az igazgatóságnak, hogy ezután is híven akarja szolgálni a részvénytársaság érdekeit, de ha a Király Színház bérbeadása, vagy épen eladása szóba kerülne, ő elsősorban formál rá igényt. Az Orion-filmgyár mindmáig nem tett le eredeti tervéről és a bukás után Csathó Kálmánhoz fordult olyan ajánlattal, amelynél kedvezőbb eddig nem érkezett hozzá. Csathó is respektálta Lázár igazgató elsőbbségi jogát és ma délelőtt értesítette arról, hogy a Király Színház eladó. Értesülésünk szerint nem Lázár igazgató az egyedüli — az Orion-filmgyáron kívül — aki a színház megvételére pályázik. Az Orion-gyár vezető tagjai nemrégiben megszemlélték a Király Színház épületét és úgy találták, hogy az, a ruhatárak és a hosszú foger egy részének bevonásával ideális mozgóképszínház lenne. Igazgatók, színészek és szerzők a mozi ellen. Most az a hír terjedt el, hogy az Unió igazgatósága a Belvárosi Színházat ajánlotta fel a Nemzeti Színház Kamaraszínháza számára ugyanolyan feltételekkel, mint annak idején a Blaha Lujza-színházat. Az ügy, mint régebben, most ismét nagy izgalmat keltett, a legváltozatosabb kommentárokra adott alkalmat és egységes állásfoglalásra késztette a színészeket, szerzőket és a színigazgatókat. A színház e három faktorának már régebb idő óta áll fenn egy kilences tanácsa, amely azonban csak a legritkább estekben gyűlik egybe s rendszerint csak olyanok, amikor közös érdekeik, tehát a színpadi ilura ügye forog kockán. Ma délután tanácsozásra gyűlt a kilences választmány. Erről következő hivatalos értesítést teszi közzé: A Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, a Szinészszövetség, továbbá a Színigazgatók Szövetsége délután közös értekezletet tartott, amelyen elhatározta, hogy minden erejével tiltakozni fog a Király Színház mozisításának terve ellen és mindent elkövet ennek a merényletnek a meghiúsítására. Az egyesületek vezetősége ebben az ügyben már járt a belügyminisztériumban, holnap pedig Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszternél fog tisztelegni és őt is felvilágosítja, hogy ez a terv virágzó szinházi életünket halálos csapással fenyegeti. Mint megírtuk, a Színészszövetség holnap délután választmányi ülést tart és utána megbízottai tanácskozni fognak a szerzők egyesületének vezetőségével. A megbeszélés mindeddig titkolt tárgyára vonatkozóan a következő felvilágosítást nyertük: — A tanácskozás mindenekelőtt tárgyalni fogja azt a tényt, hogy a szerzőkkel szemben hátralékos tantemek folyósítása miért szenved még mindig halasztást, holott ennek a pontos fizetését az Unió minden tényezője határozottan megígérte. Szó lesz arról is, hogy milyen biztosítékok mellett hajlandók a szerzők a darabjaikat továbbra is a színházak rendelkezésére bocsátani, továbbá milyen biztosítékok szükségesek, hogy a színészek fizetésének zavartalanja- 9