Az Út, 1950. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1950-07-02 / 27. szám
1960 JÚLIUS 1—a. Az emberiség létét fenyegető fegyverkezési versenynek véget lehet vetni A magyar protestantizmus üzenete az Egyházak Világtanácsához A magyarországi protestáns egyházak egyetemes bizottsága az alábbi üzenetet küldte az Egyetemes Egyháztanács Genfben székelő Intézőbizottságához. „Örömmel olvastuk az Egyetemes Egyháztanács Intézőbizottságának, továbbá a Tanács Nemzetközi Ügyekkel foglalkozó Bizottságának határozatait a béke ügyében. Ez utóbbi felszólította az egyes országokban működő ökumenikus bizottságokat is, hogy folytassanak megbeszéléseket a fegyverkezés ellenőrzésére és korlátozására vonatkozólag. A magyar ökumenikus bizottság úgy látja, hogy az emberiség létét fenyegető fegyverkezési versenynek és az ezzel járó hidegháborúnak véget lehet vetni. Ezért arra kérjük az Egyetemes Egyháztanácsot, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségét és valamennyi kormányt hívja fel a stockholmi békefelhívás szellemében az atom- és baktériumfegyver azonnali eltiltására, mint a béke felé vezető út első és feltétlenül szükséges lépésre. Hívja fel a kormányokat, hogy ennek megtörténte ötén kezdjenek azonnal tárgyalásokat a vitás kérdések békés megoldására és az általános lefegyverzésre. Megjegyezzük, hogy látásunk szerint az egyházak nem érhetik be a béke általános hangoztatásával, hanem egészen konkrét és hatalmas lépéseket kell ajánlaniuk a béke valóságos megoltalmazása érdekében. Testvéri szeretettel ajánljuk az Intézőbizottságnak tanulmányozásra e kérdésekkel kapcsolatban Péter János püspöknek, a Magyar Ökumenikus Bizottság tagjának, azt a dolgozatát, amely egyben felhívást tartalmaz az Egyetemes Egyháztanácshoz is. Ez a tanulmány és felhívás kifejezi a Magyar Ökumenikus Bizottság meggyőződését is.“ Az üzenetet Bereczky Albert püspök, a Magyar Ökumenikus Bizottság elnöke, Beők Iván evangélikus egyetemes felügyelő, a Magyar Ökumenikus Bizottság társelnöke, Groó Gyula evangélikus egyetemes főtitkár, a Magyar Ökumenikus Bizottság ügyvezető alelnöke és Makkai László, a Magyar Ökumenikus Bizottság főtitkára írta alá. Magyar küldöttség a csehszlovákiai keresztyén egyházak békekonferenciáján Csehszlovákia összes keresztyén egyházai július 1-én és 2-án Luhacovice morvaországi fürdővároskában nagyszabású békekonferenciát tartanak, amelyre a népi demokráciák egyházainak képviselőit és a békemozgalom nyugati előharcosai közül Boulier abbét, Johnson canterburyi érseki helynököt és másokat is meghívtak. A magyar egyházak küldöttségét Bereczky Albert püspök vezeti, mellette Péter János református, Dezséry László evangélikus püspök és a római katolikusok négy képviselője vesz részt a küldöttségben, amely csütörtökön utazik el a baráti Csehszlovák Köztársaságba. Egy francia református lelkipásztor megmagyarázza: miért írta alá a békéivel? Legutóbbi számunkban már ismertettük a francia reformátusok legutóbbi zsinatának békenyilatkozatát. Most értesültünk róla, hogy a zsinati tárgyalások során szóbajöttek a világbéke-mozgalom stockholmi határozatai is. Franciaországban ugyanis már szinte tömegmozgalommá nőtt a békeívek aláírása s az ottani református egyház több lelkipásztora csatlakozott a békemozgalomhoz. Természetesen senki sem állt elő, mert nem állhatott elő a stockholmi határozatok kritikájával. Éppen ezért, csak kerülő úton, szép szavakba burkolva támadták egyesek a Szovjetúnió vezette békemozgalmat. Így Boegner, a francia református egyház egyik vezetője, hangot adott annak a kifogásnak, hogy nem helyes, ha a lelkipásztorok aláírják a stockholmi határozatokat. Boegner sem hideg, sem meleg hozzászólásán kapva kapott a francia polgári sajtó. Különösen a „Monde* és a Figaro“ igyekezett ezt a maga háborús hírverése szolgálatába állítani. A francia reformátusok hetilapja, a „Réforme* Finet szerkesztő tollából, „A béke harca“ címen cikket közöl, amely igyekszik úgy állást foglalni, hogy ne kelljen színt vallania se a stockholmi határozatok mellett, se ellenük. Erre a cikkre válaszként egy francia református lelkipásztor, Hatzfeld Henrik nyílt levelet ír a lap szerkesztőjének, amelyben megindokolja, miért csatlakozott szívvel-lélekkel a világbéke-mozgalomhoz és miért írta alá a békeívet. A nyílt levelet a „Réforme“ június 24-iki száma leközölte. Nem lesz érdektelen, ha a nyílt levelet az alábbiakban ismertetjük. Milyen ürüggyel próbálják a francia református lelkipásztorokat és egyháztagokat visszatartani a békeív aláírásától? „Először is ezt mondják nekünk, nem komoly dolog — írja Hatzfeld. — A stockholmi felhívás szövege nem mond semmit. Miért kell aláírni egy papírt, amelynek betűjével az egész világ egyet ért?“ Így válaszol a kérdésre Hatzfeld: „Őszintén szólva, én is nagyon közel állottam hozzá hogy ilyen véleményem legyen, amikor elküldték számomra e felhívást. Nem is éreztem, hogy valami különlegesen nagy dolgot cselekedtem volna, amikor aláírtam azt. Amióta azonban látom, a felzúdulást, amit cselekedetünk a polgári sajtóban kiváltott, megértettem, hogy helyesen tettük, amikor aláírtuk a felhívást és hogy sokkal komolyabb ügyről van szó, mint amilyennek az először látszott... Ez mutatja, hogy érzékeny pontot érintettünk.“ Azután azzal a másik ellenvetéssel foglalkozik a cikíró, amely szerint a világbéke-mozgalom aláíráskampánya már azért sem lehet komoly dolog, mert „Keletről“ indult el. Íme a felelet: „Franciaország gazdasági, politikai és katonai tekintetben napról-napra nagyobb mértékben válik az Amerikai Egyesült Államok függvényévé és ezzel az elnyeléssel fenyegető ténynyel szemben legfeljebb némi kis nyugtalanságot érzünk — de egy atombomba elleni papír aláírása, amelynek eszméje Keletről jött, botrányt jelent... Megbotránkozunk azon, hogy egyházunk tagjai közül egyesek arra az oldalra álltak, ahonnan nem érkezik számunkra sem dollár, sem fegyver, sem edenocola.“ Végül a cikk válaszol Finet szerkesztő ama kérdésére, vájjon miért nem szentelnek a békeívet aláíró lelkipásztorok nagyobb figyelmet az egyház béketörekvéseire, amelyek Finet szerint — érnek annyit, mint a stockholmi felhívás. „Nem helyeselhetjük az egyháznak a néptől való szétválasztását — írja Halzfeld francia református lelkipásztor. — A városok és falvak népe aláírta a stockholmi szózatot. Ha tehát, minden köntörfalazás nélkül egyetértünk a szöveggel, amit népünk aláírt, miért ne írnák alá vele együtt ugyanazon a papíron.“ A fenti ismertetésből is láthatjuk, milyen raffinált eszközökkel igyekeznek némelyek elgáncsolni a népek becsültetes békeakaratát. Senki sem mer ma már nyíltan háborúra uszítani, még a háború fanatikusai is békeszólamokat zengenek. Csak amikor tettekről van szó, amikor például a békéivel kell aláírni, akikor jönnek elő a különféle körmönfont kifogások. Persze, ezeket sorra-rendre leleplezik. Nálunk is, külföldön is. Halzfeld lelkipásztor cikke is hozzájárul azok leleplezéséhez, akik szájukkal békét hirdetnek ugyan, tetteikkel azonban új háborút igyekeznek előkészíteni. Bottyán János: Bereczky Albert felszentelte a pilisvörösváriak új templomát Pilisvörösvár, június 25. Hét gyülekezet tartozik itt együvé. Nem a közelség tartja őket össze, hiszen van talán tizennyolc kilométer távolság is a szélső községek között. A táj, a szépen hajló, meg enyhén emelkedő hegyen dombos szép vidék — a pipsi hegyek — inkább el is választanák egymástól őket. Az egy Lélek tartja őket vissza. A Lélek időnkint üzen az itteni gyülekezetnek, amint a Jelenések könyvében is — egy-egy nagy közös üzenetet. Meg is hallják s engedelmeskednek szavának. 1946- ban ezt üzente, hogy heten együtt — Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Solymár, Üröm, Pilisborosjenő, Pilisszántó és Pilisszentkereszt — alakuljanak egyházzá. Erről az engedelmes hallgatásról így tájékoztat Nébik József lelkipásztor: — Ezen a vidéken akkor szaporodtak meg a reformátusok, amikor 1920 körül kőszénbányát nyitottak. Az 1924-ben alakult fiókegyház előbb Óbudához, majd Újpesthez, Csillaghegyhez, végül Pesthidegkúthoz tartozott. 1946-ban alakult az önálló missziós egyház. Ekkor 514 lelket számoltunk. Négy év alatt 1200-ra szaprodtunk. Pilisszentivánon, Szigmáron és Pilisborosjenőn a Földhivatal juttatott nekünk imaházat. Pilisvörösvár a központunk. Itt egy romos épületet kaptunk, ezt építettük át templommá. Az első államsegélyt az elmúlt év őszén kaptuk. Ezen felbuzdulva, komoly adakozásba kezdtünk. A bánya vezetősége is segített. A torony építéséhez faanyagot adott. Az adományokon kívül több testvérünk dolgozott az építkezésen. A családok versenyre keltek az adakozásban és ennek húsz új templomi pad lett az eredménye. Hat részletben 11.800 forint államsegélyt kaptunk, s 100 kilogramm harangérceit. Földművesszövetkezetünk a maga kis ébresztő harangját adományozta nekünk. Mindent összeszámítva, 25.000 forintba került templomunk megépítése. A szolgálatok ellátásáról szól még a lelkipásztor. Kerékpárral járja a kilenc gyülekezetet, de a távolság és a dombok miatt ez fáradságos. Az egyházmegye lelkészértekezlete most gyűjtést indított motorkerékpárra. Ehhez is folyamatban van államsegély kiutalása. A takaros templomot ma szenteli Bereczky Albert dunamelléki püspök. Eljött az ünnepi alkalomra Kiss Roland egyházkerületi főgondnok, konventi világi elnök is. Az udvarban gyülekezünk. A 90. zsoltárt énekelve megyünk felfelé a lépcsőkön. Amikor belépek, a templomajtón, ott tartunk: „Uram téged tartottunk hajlékunknak.“ Újból rádöbbenek: bárhogy kell és bármennyire örülünk egy új templomnak, ez csak jelképe örökkévaló otthonunknak. Ima után pillanatnyi csend. Majd megszólal a harang. Most először. Amíg szól, addig a pesthidegkúti énekkar harangavató halleluját énekel: Halld, az Úr harangt zengnek Messze földön szerteszét, Hírül adva mindeneknek Isten üdv üzenetét. Az igehirdetés a 23. zsoltár alapján szól. Ez a mai üzenet a pilisvörösvári gyülekezetnek: legyen ez az ő zsoltáruk. A zsoltár üzenete első szótól az utolsóig átöleli ezt a gyülekezetet. Jaj annak az egyháznak, amely kilúgozza az evangéliumot és spiritiszta transzba ringatja az embert a azt, ami e földi életre vonatkozik, nem vállalja. Jézus Krisztus a földi és mennyei világot egynek tartotta. Ezért szól így az ige: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az 5 egyszülött Fiát adta érette.* — A harmadik mondanivaló ez: a pásztornak vesszeje és botja van. Ez vigasztal bennünket. Szívesen és örömmel hirdetem ezt, mert a mi pásztorunknak botja arra való, hogy a nyáj elkódorgó juhait utolérje. Kaptál ebből a botból test Áldd a pásztort, hogy nem kímélt. — Olyan reformátusokra van szükségünk, akik a hét minden napjára Hívők. Az ige őket mindennapi munkájuk közben is eligazítja s ennek meg kell látszania munkájukon. Miből fogja látni a dolgozó, küzdő világ, hogy te hasznos vagy hétköznap, ha te nem fogsz bizonyságot tenni hitedről cselekedeteiddel? ! Fzt kívánja Jakab apostol is: „em lásd meg a te hitedet cselekedeteidből. Már látom sok helyen, hogy a hívők tudnak így cselekedni. Boldogan várom, hogy megszaporodunk tisztahárovisták a hívők között. Többször szóltam erről a mi gyülekezetünkben is. Nemrég hozzám jött egri asszony s ezt mondta: „Féléve tetszett mondani, én már sztahánovistet vagyok.“ Munkánkkal mi a békesség szolgái is vagyunk, mert aki megbékél Istennel, az Úr Jézussal, az meg Ilid békélni embertársával is. Nekünk egy atyánk van. Ezért tudunk egy, testvérek lenni. Bereczky Albert igehirdetése utáni Hegyaljai György pesthidegkúti lelki- pásztor egy kisfiút keresztelt. Délután az ő énekkaruk közreműködésé-ével vallásos délután, este 6 órakor pedig evangélikus testvéreink tartot-ták első istentiszteletüket az új református templomban. A kis templomi tehát már az első napon szolgál másoknak is. Istentisztelet után egy fiatalember lép Bereczky Alberthez. Elmondja, hogy tíz évvel ezelőtt hozzájárt bitvliakörbe és sokat vitatkozott lelki-i pásztorával a hit kérdéseiről. Majd így folytatja: — De azóta megismertem igazán Istent a Jézus által. Most már azt is tudom, mi a kötelességem munka- helyemen. Én is sztahanovista vagyok. íme: az ige megtenni a maga látható gyümölcsét is. Adja Isten, hogy az új pilisvörösvári templomban mindig élő ige szóljon, s az élő gyülekezet hite s engedelmessége ál-l tál az élő ige életté váljék. A mi pásztorunk: Jézus Az embernek szüksége van arra, hogy legyen pásztora, aki vigyáz rá, oltalmazza, terelgeti, csendes vizek mellett letelepíti, legelőt ad neki és vigyáz rá — mondotta a püspök. — Abban a reménységben szólok, hogy a bibliát ismeritek és élni tudtok vele. Tudjátok, ez az ige arról szól, hogy Isten testet öltött, húsba-vérbe öltözött emberré lett. ő sokféleképpen nevezte magát. Ezzel a csodálatos képpel is: én vagyok a jó pásztor. Amikor mondjuk: „Az Úr az én pásztorom“ — tudjuk, hogy ki ő: Jézus Krisztus. — Mit mond nyájának a Jó pásztor? Először azt, hogy nem szűkölködik a nyája. Munkás, dolgozó emberek közt vagyunk. A gyülekezet tagjai szorgalmas, becsületes munkával szolgálják ennek az országnak romokból való újjáépítését. Mi áldjuk ezt a szolgálatot. Ott vagyunk a munkásnép mögött, vele eggyé forrva. Ott vagyunk, mert az Úr szereti ezt a népet, gondoskodik friss legelőről, Csendes tiszta vizeiről. Ez a gondoskodás kettőt jelent. íme az egyik ez: a jó pásztor adott a gyülekezetnek templomot. Elkészítette a füves legelőt és csendes vizeket az ő nyája számára. A második az, hogy a pásztor gondoskodik az ő népének lelki tápláléka és lelki otthona mellett földi otthonokról és szükségleteiről is. Rendel erre is pásztorokat. Ehhez a hajlékhoz is így jutottunk el: a bűnös háború után nyert újrakezdés megnyitotta az utat, hogy dolgozhassunk. A hívő nép nem idegenül, hanem szeretettel ésszolgálatkészséggel áll ott az újjáépítés és az ország átalakításának munkájában. »— A zsoltár második mondanivalója ez: az igazság ösvényén vezet engem. A hivő emberre nézve jelenti ez a bűnbocsánatot, a lélek megbékélését, Jézus Krisztus vérének bűnt eltörlő hatalmát. A megigazulást Jézus Krisztusban. Engem, a bűnöst Isten Jézus Krisztuson keresztül nézve, igaznak talál. Heidelbergi Káténk így fejezi ezt ki: Mintha minden bűnt, amit én tettem, Jézus Krisztus tette volna, mert ő halt meg a kereszten helyettem és mintha minden jót, amit ő tett, én tettem volna.“ Isten helyettesít engem az ő helyébe. Ez az Isten igazsága: kegyelem, bocsánat és irgalmasság. — De jaj nekik, ha elfelejtkezünk Isten igazságának másik oldaláról. Mert az ember nemcsak lélek, hanem testben e világban élő ember. Amikor mi befogadjuk a kegyelem és bárbocsánat igazságát, azt is befogadjuk, hogy ő itt e földön is igazságot akar a társaséletben. — Mit érnétek olyan evangéliummal, amely vasárnap elringatja telketeket s hétköznap nem tudtok vele mit csinálni. . . Ágoston Vallomásaiból „Nem mi vagyunk a világosság, amely ,megvilágít minden embert', hanem általad világíttatunk meg, hogy akik ,hajdan sötétség voltunk', ,világosság Együnk' lehetned.“ • „Ahogy hízelgő barátok rossz útra visznek, ugyanúgy ellenségek támadásai nem egyszer megjavítanak.“ „Az egyik lélek esztelenségével meggyógyítottad a másik lelket. Nehogy valaki, mikor ezt látja, a saját hatásának tulajdonítsa, ha szavával megjavítja embertársát, akit megjavítani akar." * „Nem kétkedő, hanem biztos öntudattal szeretlek, Uram, Téged. De az ég, a föld, s minden, ami rajtuk van, íme mindenfelől azt mondják, nékem, hogy szeresselek s szünet nélkül, mindeneknek mondják ezt, s így nem lehet mentségünk." * „Miért szül gyűlöletet az igazság? Azért, mert úgy szeretik az igazságot, hogy amit szeretnek, az legyen az igazság, s mivel nem kívánnak tévedni, azt sem akarják, hogy tévedésükről meggyőzzék őket. Az igazságnak szeretik fényét, de gyűlölik, ha korholja őket. Szeretik, mikor önmagát feltárja és gyűlölik, amikor őket leplezi le.“ 3