Az Út, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-04 / 27. szám

1954 július 4—10. „Az egyházak tartsanak össze az egység szellemében a béke ügyéért" A nemzetközi feszültség enyhítéséért egybehívott stockholmi konferencia egyházi részvevőinek kiáltványa a hívekhez A nemzetközi feszültség enyhí­téséért összehívott stockholmi kon­ferencián — amelyen Péter János püspök, a Béke Világtanács tagja is részt vett — a világ minden ré­széből számos egyházi vezetőember jelent meg. A szovjetunióbeli ortho­dox egyház részéről Nyikoláj metro­polisa, a szovjetu­nióbeli protestáns egyházak szervezete részéről J. Karev lelkész, a Német Evangéliumi Egyház részéről Josef Iwand, bonni teológiai professzor, Ausztráliából Clair Anderson, az ausztráliai »Béke vagy háború« elnevezésű szervezet elnöke, Brazíliából Caeser Dakorso med­hodista püspök, Kínából Li-Teh- Chuan, a kínai Vöröskereszt elnöke, Koreaiból Kim Csang Dun lelkész, Lengyelországból Sztaniszlav Huet, a varsói katolikus teológiai fakul­tás dékánja, Svédországból Herman Badkmann kvéker lelkész, az Egye­sült Államokból Eric Johnson kvé­ker lelkész és mások vettek részt a tanácskozásokon. Napilapjaink közölték azokat a nagyfontosságú határozatokat, ame­lyeket az értekezlet az időszerű nemzetközi­­kérdésekben közzétett. Ezek a határozatok alkalmasak ar­ra, hogy még tovább szélesítsék a bé­ke híveinek táborát és minden becsületes, békeszerető embert moz­gósítsanak a béke megvédése érdeké­ben. A konferencia egyházi részvevői külön tanácskozást is tartottak. Ezen Nyikoláj metropolita javasla­tára felhívással fordultak a világ minden vallásának hívőihez.. A fel­hívás így hangzik: »Mi, különféle országok és népek egyházainak vezető személyiségei Németországból, Ausztráliából, Bra­zíliából, Kanadából, Kínából, Ko­reából, Magyarországról, Japánból, Lengyelországból, Svédországból és a Szovjetunióból egybegyüle­k­ezve a­ nemzetközi feszültség enyhítéséért tartott konferencián, sürgős fehívást intézünnk a világ minden vallásának hívőihez. Tegye meg közülünk kiki hazájá­ban mindazt, ami hatalmában van, hogy elérjünk egy olyan nemzetközi megegyezést, amelynek az a célja, hogy ne használják az atomfegyve­reket, a hidrogénbombát, és más tö­megpusztító fegyvereket; egy olyan nemzetközi megegyezést, amelynek az a célja, hogy az atombomba- és a hidrogénbomba-­kísérleteket ne foly­tassák. A vallásos lelkiismeret e terrorisz­­tikus fegyverek használatának még a gondolatával is ellenkezik. Kövessünk el újra mindent, ami tőlünk telik, a népek közötti békés tárgyalások szellemének győzel­méért, az összes mai vélemény­­különbségek megoldására. A szeretet és a béke szelleme kö­veteli ezt, amely át kell, hogy hassa a világ összes vallásait. Minden ország egyházait és val­lásos szervezeteit felhívjuk, tartsa­nak össze az egység szellemében a béke ügyéért. Szükségesnek látjuk azt, hogy a vallásos csoportok és személyiségek kisebb találkozóinak számát meg­sokszorozzák, az egyházaik és a val­lásos szervezetek barátságának meg­erősítése érdekében és hogy­­kapcso­latokat létesítsünk a békének, az egész emberiség eme legfőbb javá­nak szolgálata érdelmében. Meg vagyunk győződve, hogy mindezek az intézkedések hozzá fognak járulni e közös ügyhöz, a nemzetközi feszültség enyhítésének a megszilárdításához.« BERECZKY ALBERT IGEHIRDETÉSEI CSEH NYELVEN Lapunk olvasói többször értesül­tek arról a bensőséges testvéri vi­szonyról, amely Isten kegyelméből egyre erősödik a magyarországi és csehszlovákiai protestáns egyházak között Ennek a testvéri viszonynak egyik megnyilvánulása az a prédi­káció-gyűjtemény, amelyet »Az időik jelei­« címmel adott ki ez év májusá­ban a cseh-testvér evangéliumi egy­ház zsinati tanácsa. Bereczky Al­bert különböző alkalmakkor elmon­dott tíz igehirdetését tárja ez a fü­zet a cseh olvasók elé. A prédiká­ciókat Tumsky István és Dobiás II­. Ferenc, a prágai Cosmenius fakultás professzorai fordították cseh nyelv­re, a füzet előszavát pedig a mi­gyházunk és közéletünk széles kö­reiben is ismert Hrománka L. Jó­zsef, a prágai Comenius hittudomá­nyi fakultás dékánja írta. Nem érdektelen, ha ebből az elő­szóból vett néhány idézettel vilá­gítjuk meg, hogyan tekint Hro­­mádka professzor Bereczky Albert igehirdetői munkásságára, mint teo­lógus. »Bereczky Albertről újra meg újra hallunk — írja az előszóban Hromádka professzor. — Neve hang­zik mindenütt, ahol arról beszélnek, hogy mi a Krisztus egyháza, hogy mi az egyház mai helyzete, mit kell tennie és hol kell állnia az egyház­nak a jelenben ... Bereczky nemcsak a saját egyházában lelkipásztor, ha­nem tanácsadója és segítője a gyüle­kezetekben élő számtalan egyháztag­nak, sőt a határokon túl élő egyházi közösségnek is ... Bereczky prédi­kációiban megragad bennünket az­­ Isten igéje iránti sóvárgó engedel­mes viszonya... Bereczky tudja, hogy az egyház könnyen eltévedhet a földi erőfeszítések labirintusában, könnyen elvesztheti a hit útmutatá­sát a rázúduló feladatok és köteles­ségek között De azt is tudja, hogy az egyház könnyen válhat a törté­nelmi viharok elől való menedék­hellyé s elvonhatja tagjait a világ­ban rájuk váró kötelességeiktől templomok és imaházak szélcsend­jébe. Ezért Bereczky tudatosan és bátran tárja fel hallgatói előtt mind­azt, ami ma a magyar népet fooz­gat­ja... Minden megnyilatkozásán át arany fonálként húzódik a bűn­bánatra és szolgálatra való felhí­vás ... Bereczky örül a magyar nép új lehetőségeinek és hívja az egyhá­zat, hogy a Jézus Krisztusról szóló üzenettel hűségesen és vigasztaló­­lag szolgáljon mindenütt, ahol a ko­rábban elnyomott társadalmi osztá­lyok átveszik az újjáépítés nagy fel­adatait. Jézus Krisztus szeretőiben jött el erre a világra, hogy szolgáljon és a maga számára semmit ne vár­jon. Az ő hitvallóinak egy feladata van: járni az ő nyomdokain és bűn­bánó szeretetben, örömmel segíteni a legnagyobb nehézségek helyein. Nem szabad kivárni, hogy majd csak lesz valahogy, hanem hálásnak kell lenni azért, hogy még nincsen vé­günk, felszabadultunk saját bűneink következményei alól «■ új, nagy al­kalmiak elé állíttattunk ... Bűnbánó és engedelmes hit, bizonyosság és meggyőződés, türelmes szeretet és szolgálat, bátorság az úton, az evan­gélium öröme, — ezek a Bereczky Albert igehirdetői munkásságának jellemző vonásai.« — írja Hromádka professzor. Ilyen belső megértéssel és ilyen szívszerinti melegséggel beszél a debreceni teológiai fakultás tisztelet­beli doktora, Hromádka József a prágai Comenius theológiai fakultás tiszteletbeli doktoráról, Bereczky Al­bertról. A doktori beiktatások nem csupán elmúló ünnepi események vol­tak, hanem az egymás hite által tör­ténő épülés megbecsülendő alkal­mait jelentették akkor, amikor le­folytak és jelentik a jövőre nézve is. Ennek bizonysága, több más bizony­ság mellett a magyar igehirdető és egyházkormányzó Bereczky Albert prédikációinak cseh nyelvű kiadása. Bakos Lajos balatonarácsi lelkipásztort július 5-én iktatják be a veszprémi egyházmegye esperesi tisztébe Vámos Géza balatonfüredi lelki­­pásztor halálával megüresedett a veszprémi egyházmegye esperesi tisztsége. A gyülekezetek Bakos La­jos balatonarácsi lelkipásztort vá­lasztották meg a veszprémi egyház­megye esperesévé. Bakos Lajos esperes beiktatása jú­lius 5-én, hétfőn lesz a balaton­arácsi templomban tartandó rend­kívüli egyházmegyei közgyűlésen. A beiktatási igehirdetést Győry Ele­mér, dunántúli püspök mondja. A beiktatási közgyűlésen megje­lenik és országos egyházi kormány­­zati testületeink nevében üdvözlő­beszédet mond Bereczky Albert püspök, az országos zsinat és az egye­temes ikonvant lelkészi elnöke. Meg­jelennek a beiktatáson Bakos La­jos esperestársai és egyházunk éle­tének más vezető­­személyiségei. FELVIRRAD A PARÓKIÁN (Folytatás) Szombat délutánra összejöttek a­­ presbiterek a parókia udvarán, úgy, amiként megbeszélték volt, hogy ki, amivel tud, azzal segítsen. Az épület horpadt oldaláról azt mondta — még a múlt vasárnap — Takács Simon kőmívesmester, hogy azt le kell bontani méterhuszas szélesség­ben és a fundamentumtól újra fel kell rakni. — Én aztán majd jövök — ígérte annak idején — és segítségetekre le­szek. — Megköszönjük előre is — mon­dogatták akikor és most ennek a »kö­­szönömnek« a reményében bontogat­ták nagy óvatosan a falat. Baj nagy nem lehet, a délutáni kettes vonat­tal megjön Simon. De bizony csak nem jött, pedig négyre hajlott már az idő. A kiskurátor, Szalai azonban a beiktatás óta egyaránt jók­edvű s csak osztogatja a presbitertársakna­k: — Nézd azt a Jakab Marcit! Marci, te úgy tartod azt a csákányt, mintha gyereket dajkálnál — aztán maga nevet rajta legnagyobbat. Abba se hagyja: — Ahol a kurátor úr e! Kár, hogy Julcsa ángyom most nem látja. Mon­daná pedig, hogy »dögös egy ember ez az én emberöm« ... A kurátor észrevette magát s a pipáját szépen visszacsúsztatta a zsebébe. Pedig éppen rá akart töl­teni. De csak futó pillantást vet felé, mintha csudáivá mondaná a két szeme: Né, a pipám meg itt van ...? Már alul járnak, legalul. Vagy nyolcvan centire a talajszínttől. Vég­tére nincs több tégla. Acsády tiszte­­letes megelégedett: — Ez gyorsan ment, csak felépít­hessük ugyanilyen hamar! Jakab Márton azonban nem így látja: — De hisz ez itt még tovább tart, tiszteletes úr! Itt ez a veres kő, úgy látszik, a tégla alatt még kő is van. Azzal neki veti magát és odahúz a csákánnyal. Fojtott csörömpölés hullik, mintha valaki pinceablakon dobna be egy fiaskót. A csákány ki­szökik és az üregbe hullik. A nyelv­­ből marad még vagy húsz centi, bil­leg, aztán félredülve megáll. — Ezt alighanem rosszul tetted Marci — szólal meg egy hang. Az izgalomban most veszik csak észre Takács Simon mestert, aki közéjük toppan. Még megfeledkeznek a­­kö­szönésről is: — Mert tettem vóna rosszul? — kérdi vissza a megszeppent Jakab presbiter. — Azt azért barátom, mert ott nyilván alapkő lehetett s az ilyes­miben sokszor igen értékes dolgok találhatók. Ez pedig régi ház. Na de lássuk csak. A fejét egyre csóválja. Óvatosan rakja arrébb a törmeléket s közben arról beszél, hogy a keresztlánya ősszel megy férjhez, aztán az új házat maguk rakják a fiatalok. Ahogy tudják. ilyenkor szombatonként azonban átnéz rájuk s munkával, tanáccsal segíti őket. De már igen bánja, hogy hamarabb nem­­ jött, mert ehol van ii, egy üveg tört össze ott alul. Acsády tiszteletes vaskargatja az üstökét s nyilván igaza van abban, amit mond: — Nekem tudnom kellett volna, nekem gondolni kellett volna rá...! Ej! No de mindenhez ő sem érthet s ezt most újfent bizonyítja. Az üvegből megviselt állapotban papi­ros kerül elő. Fele sötét, fele vilá­gos. Nyilván az olaj még korábban elfolyt valahogy róla, mert olajban tették el az atyák, annak idején. A pap izgatottan nyúl utána, bonto­gatja, egy része mindjárt letörik. Gyorsan el akarja kapni s ezzel meg is pecsételi a sorsát ennek az érté­kes leletnek. Erős markában jófor­mán semmivé lesz. A kárt csak ő érzi itt most igazán s hogy sírva nem fakad, annak nyilván csak az az oka lehet, hogy unszolják egyre: — Olvassa már, tiszteletes úr! Mi van rajta? A születliben még világos van. Rézsűt besüt a nyugati égen süly­­lyedő nap. A kerti asztalon viaszos­vászon a terítő, azon jól el lehet simítani az írást. íme: »Immáron másodjára tétetik le ezen kő — sillabizálja a lelkész — Anno Domini 1808. Tiszteletes és tu­dós Pétzeli Gábor Prédikátor Uram szolgála nálunk, ki hogy ezen ekklé­­zsia magától hozzá nem érte, kezde vájni olyan köveket, miket faragott szegletként a faluban több helyett látni«.­S A fiatal Kun gyerek meg nem állhatta: — Csakugyan, nálunk is olyan van! öreganyám sose meszeli be, azt mondja: olyan vén ez, mint a falu, hadd lásson... Az érdeklődés azonban továbbra is a papíré marad. » ... hogy illy szükségek után ezen épület költségei felmerültek, úgy látszék az ekklézsiában, hogy elégsé­ges pénz nem lenne. Ahhelyett is volt azonban az ekklézsiában azon jó akarat...« Nincs tovább. Illetve lenne, ha az ifjú pap el nem­­kapja az elébb röp­tében úgy, hogy szilánkokra mállik. De most már ez így van s mivel így van, a tiszteletesnek lesz igaza: — Elég baj, hogy elrontottam ezt az írást. Azt ajánlanám, fejezzük be mi ezt a mondatot, atyafiak! Még pedig úgy is, hogy leírjuk most, meg úgy is, hogy beváltjuk, amit ígérünk! Jegyzetpapírra kezd gyorsan soro­kat róni, aztán olvassa: »Minthogy ez az írás megromlott a kibontáskor, 1954. esztendő tava­szán mi, most élő presbiterek ennek az alapkőnek harmadízben történő elhelyezésekor, lelkipásztorunkkal egyetértve, 146 évvel később így folytatjuk a töredékes mondatot. Volt azonban az ekklézsiában azon jó akarat, amit mindannyian máig örökölvén, két kezünk munkájával harmadízben felépítjük ezt a hajlé­kot. Azzal a könyörgéssel végezzük és fejezzük be munkáinkat, hogy egy­házunk Ura az ő igéjének való enge­delmes szolgálatban építsen bennün­ket, egyházunkat olyan lelki házzá, amelyben Szentlelkével szívesen lak­kozik.­ — Na így — mondta, örömmel az új pap — így, ez jó lesz’. A mélyről felfény­lő férfiszemek azt mondták rá, hogy bizony az így igaz, így jó. — Most aztán elő egy fiaskót és tegyük vissza. Mindenesetre tovább ne időzzünk, mert attól ez a ház nem épül fel. Pár perc múlva már helyén volt minden. A jövendőnek szánt üzenet felett már vagy tizenöt réteg tégla állt, amikor Takács Simon megso­­kalta: — Engedelmükkel abbahagyom, nem látok már teljesen jól a szür­kületben. Ez nem sok nekem, ami hátra van. Ha­­megengedi tiszteletes uram, reggel felrarkom, semmi, po­­tomság az egész ... — De ... hát mi nem is tudjuk meghálálni ezt sehogy Takács mester úrnak, hiszen nem is református, nem... A mester tiltakozva integetett a kezével: — Én nem is vagyok az, tisztele­­tes úr, de úgy hallom, a vetésem az református volt a múlt héten... már­mint a pótbeporzáskor, amikor nem lehettem itthon és megcsinálták az enyémet is ... Nohát, nem kell erről beszélni. És másnap reggel a régi gerenda alatt már nem volt horpadás. Méter­ húsz szélességben, bevakolva állt az új fal. Pedig még korán volt nagyon. Éppen csak akkor virradt itt a domb a­tetőn, a parókián. —■ Vége — Szamosközi­­István Egyházunk meglátogatására Magyarországra érkezett C. F. Harman anglikán kanonok, az Angol-Magyar Baráti Társaság elnöke Az angol lelkész vasárnap délelőtt a fasori istentiszteleten prédikál Egyházunk vendégeként kétheti tartózkodásra Magyarországra érke­zett C. F. Harman, anglikán lelkész, a bristoli székesegyház kanonokja, az Angol-Magyar Baráti Társaság elnöke, az angol békemozgalom egyik kiemelkedő személyisége. Harmen kanonokot a repülőtéren az egyetemes konvent nevében Kádár Imre főtanácsos és Kenéz Ferenc külügyi referens fogadta. Megérke­zése délelőttjén az angol vendég lá­togatást tett az egyetemes konven­­ten, ahol fogadás­ára megjelentek Kádár Imre, konventi főtanácsos, Pap László, a budapesti teológiai akadémia dékánja, Fekete Sándor esperes, az Út főszerkesztője, va­lamint az egyetemes konvent osztály­­vezetői és ügyosztályvezetői. Az üdvözlésekre válaszolva Harman ka­nonok megköszönte, hogy­­ a refor­mátus egyház, amelynek életéről oly sok jó bizonyságot hallott az itt járt angol lelkészektől, meghívta őt Ma­gyarországra. — önök közül bizonyára többen tudják — mondotta —, hogy mint­egy két éve megválasztottak az Angol-Magyar Baráti Társaság el­nökévé. Boldogan közölhetem, hogy a Társaság szépen fejlődik, az utóbbi fél esztendőben néhány új fiókja is létesült az angol városok­ban. Magyarországi látogatásom eredményeképpen azt remélem, hogy sok honfitársaimat fogom tudni fel­világosítani arról, ami Magyaror­szágon történik a hit és a béke ér­dekében. Az Úr Jézus Krisztusban való közös hitünk biztosítéka a­n­nak, hogy minden elválasztó körül­mény fölött egyek tudunk lenni a jó szolgálatokban, az egyház egy­sége, népeink barátsága, az embe­riség békéje érdekében. A délután folyamán Harman ka­nonok látogatást tett Dezséry László evangélikus püspöknél. Szerdán Ke­néz Ferenc, külügyi referens tár­saságában egyházunk őrszentmiklósi szeretetotthonát és a gödöllői leá­ny­­árvaházat látogatta meg, majd Mátraházára utazott Bereczky Al­bert, konventi és zsinati elnök meg­látogatására, aki ebéden látta ven­dégül Harman kanonokot. Csütörtök folyamán az angol ven­dég látogatást tett a Római Kato­likus Papok Békebizottságánál. Este a Margitszigeten Bereczky Albert püspök vacsorát adott C. F. Harman tiszteletére. Vasárnap délelőtt 10 órakor Har­man kanonok a Gorkij-fasori temp­lomban prédikál. Délben Fekete Sándor esperes ebéden látja ven­dégül. Hétfőn az angol vendég Győry Elemér püspökölt látogatja meg és részt vesz Balatonarácson Bakos Lajos esperes beiktatásán. Látoga­tásának részleteire visszatérünk. 3 A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa végrehajtó bizottságának ülése A Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsának végrehajtó bi­zottsága június 24-én, az egyetemes konvent székházában ülést tartott Megjelentek: Vető Lajos és Dezséri László evangélikus püspökök, Kádár Imre egyetemes konventi főtanácsos, teológiai professzor, Finta István egyetemes konventi főtanácsos, Pap László teológiai professzor, a buda­pesti teológiai akadémia dékánja, Pálfy Miklós teológiai professzor, az evangélikus teológiai a­kadémia dé­kánja, Békefi Benő nyírségi esperes, teológiai professzor, az Ökumenikus Tanács főtitkára, Pap Géza bács­­kiskunsági esperes és Farkas József budapesti lelkipásztor, konventi misz­­sziói előadó. Az ülést bibliaolvasás és imádság után Vető Lajos evangé­likus püspök, a­lelnök nyitotta meg. Az ülés egyetlen napirendi pontja a magyar evangéliumi egyházaknak az Egyházak Világi tanácsa evanstoni nagygyűlésének főtémájával (»Krisz­tus a világ reménysége«) és al­­témáival kapcsolatos bizonyságtételé­nek végleges megszövegezése volt. A gondosan előkészített anyagot az Ökumenikus Tanács ülése tartalmi­lag már megvitatta és elfogadta és a végrehajtó bizottságot bízta meg a végleges szöveg elkészítésével. A végrehajtó bizottság a végleges fo­galmazványt elkészítette. Az ülés Vető Lajos evangélikus püspök, al­­elnöke imádságával ért véget. Mezey Gy. Lóránt­ tatabányai lelkipásztort jelölték a komáromi egyházmegye megüresedett esperesi tisztségére A komáromi egyházmegye június 29-én, Tatabányán, Nógrádi Lajos egyházmegyei gondnok és Kurucz Gyula ászári lelkipásztor, egyház­­megyei lelkészt főjegyző elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott. Kiss Sándor kocsi lelkipásztor igetanul­mánya után Nógrádi Lajos gondnok megnyitotta a közgyűlést. Az elnök­ség bejelentette, hogy lemondás folytán az esperesi tisztség meg­ürült. A lemondást az egyházme­gyei közgyűlés tudomásul vette és elrendelte az esperesi tisztség betöltését. A presbitériumok szava­zatainak beküldési határideje jú­lius 13. Az egyházmegyei közgyűlés érte­kezlet formájában megbeszélte az esperesi tisztség betöltésének kérdé­sét. Az elnökség javaslatára, többek hozzászólása után Mezey Gy. Lo­­ránd tatabányai lelkipásztort jelöl­ték az esperesi tisztségre, s ajánlot­ták megválasztásra a gyülekezetek­nek.

Next