Az Út, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
1954 július 4—10. „Az egyházak tartsanak össze az egység szellemében a béke ügyéért" A nemzetközi feszültség enyhítéséért egybehívott stockholmi konferencia egyházi részvevőinek kiáltványa a hívekhez A nemzetközi feszültség enyhítéséért összehívott stockholmi konferencián — amelyen Péter János püspök, a Béke Világtanács tagja is részt vett — a világ minden részéből számos egyházi vezetőember jelent meg. A szovjetunióbeli orthodox egyház részéről Nyikoláj metropolisa, a szovjetunióbeli protestáns egyházak szervezete részéről J. Karev lelkész, a Német Evangéliumi Egyház részéről Josef Iwand, bonni teológiai professzor, Ausztráliából Clair Anderson, az ausztráliai »Béke vagy háború« elnevezésű szervezet elnöke, Brazíliából Caeser Dakorso medhodista püspök, Kínából Li-Teh- Chuan, a kínai Vöröskereszt elnöke, Koreaiból Kim Csang Dun lelkész, Lengyelországból Sztaniszlav Huet, a varsói katolikus teológiai fakultás dékánja, Svédországból Herman Badkmann kvéker lelkész, az Egyesült Államokból Eric Johnson kvéker lelkész és mások vettek részt a tanácskozásokon. Napilapjaink közölték azokat a nagyfontosságú határozatokat, amelyeket az értekezlet az időszerű nemzetközikérdésekben közzétett. Ezek a határozatok alkalmasak arra, hogy még tovább szélesítsék a béke híveinek táborát és minden becsületes, békeszerető embert mozgósítsanak a béke megvédése érdekében. A konferencia egyházi részvevői külön tanácskozást is tartottak. Ezen Nyikoláj metropolita javaslatára felhívással fordultak a világ minden vallásának hívőihez.. A felhívás így hangzik: »Mi, különféle országok és népek egyházainak vezető személyiségei Németországból, Ausztráliából, Brazíliából, Kanadából, Kínából, Koreából, Magyarországról, Japánból, Lengyelországból, Svédországból és a Szovjetunióból egybegyülekezve a nemzetközi feszültség enyhítéséért tartott konferencián, sürgős fehívást intézünnk a világ minden vallásának hívőihez. Tegye meg közülünk kiki hazájában mindazt, ami hatalmában van, hogy elérjünk egy olyan nemzetközi megegyezést, amelynek az a célja, hogy ne használják az atomfegyvereket, a hidrogénbombát, és más tömegpusztító fegyvereket; egy olyan nemzetközi megegyezést, amelynek az a célja, hogy az atombomba- és a hidrogénbomba-kísérleteket ne folytassák. A vallásos lelkiismeret e terrorisztikus fegyverek használatának még a gondolatával is ellenkezik. Kövessünk el újra mindent, ami tőlünk telik, a népek közötti békés tárgyalások szellemének győzelméért, az összes mai véleménykülönbségek megoldására. A szeretet és a béke szelleme követeli ezt, amely át kell, hogy hassa a világ összes vallásait. Minden ország egyházait és vallásos szervezeteit felhívjuk, tartsanak össze az egység szellemében a béke ügyéért. Szükségesnek látjuk azt, hogy a vallásos csoportok és személyiségek kisebb találkozóinak számát megsokszorozzák, az egyházaik és a vallásos szervezetek barátságának megerősítése érdekében és hogykapcsolatokat létesítsünk a békének, az egész emberiség eme legfőbb javának szolgálata érdelmében. Meg vagyunk győződve, hogy mindezek az intézkedések hozzá fognak járulni e közös ügyhöz, a nemzetközi feszültség enyhítésének a megszilárdításához.« BERECZKY ALBERT IGEHIRDETÉSEI CSEH NYELVEN Lapunk olvasói többször értesültek arról a bensőséges testvéri viszonyról, amely Isten kegyelméből egyre erősödik a magyarországi és csehszlovákiai protestáns egyházak között Ennek a testvéri viszonynak egyik megnyilvánulása az a prédikáció-gyűjtemény, amelyet »Az időik jelei« címmel adott ki ez év májusában a cseh-testvér evangéliumi egyház zsinati tanácsa. Bereczky Albert különböző alkalmakkor elmondott tíz igehirdetését tárja ez a füzet a cseh olvasók elé. A prédikációkat Tumsky István és Dobiás II. Ferenc, a prágai Cosmenius fakultás professzorai fordították cseh nyelvre, a füzet előszavát pedig a migyházunk és közéletünk széles köreiben is ismert Hrománka L. József, a prágai Comenius hittudományi fakultás dékánja írta. Nem érdektelen, ha ebből az előszóból vett néhány idézettel világítjuk meg, hogyan tekint Hromádka professzor Bereczky Albert igehirdetői munkásságára, mint teológus. »Bereczky Albertről újra meg újra hallunk — írja az előszóban Hromádka professzor. — Neve hangzik mindenütt, ahol arról beszélnek, hogy mi a Krisztus egyháza, hogy mi az egyház mai helyzete, mit kell tennie és hol kell állnia az egyháznak a jelenben ... Bereczky nemcsak a saját egyházában lelkipásztor, hanem tanácsadója és segítője a gyülekezetekben élő számtalan egyháztagnak, sőt a határokon túl élő egyházi közösségnek is ... Bereczky prédikációiban megragad bennünket az Isten igéje iránti sóvárgó engedelmes viszonya... Bereczky tudja, hogy az egyház könnyen eltévedhet a földi erőfeszítések labirintusában, könnyen elvesztheti a hit útmutatását a rázúduló feladatok és kötelességek között De azt is tudja, hogy az egyház könnyen válhat a történelmi viharok elől való menedékhellyé s elvonhatja tagjait a világban rájuk váró kötelességeiktől templomok és imaházak szélcsendjébe. Ezért Bereczky tudatosan és bátran tárja fel hallgatói előtt mindazt, ami ma a magyar népet foozgatja... Minden megnyilatkozásán át arany fonálként húzódik a bűnbánatra és szolgálatra való felhívás ... Bereczky örül a magyar nép új lehetőségeinek és hívja az egyházat, hogy a Jézus Krisztusról szóló üzenettel hűségesen és vigasztalólag szolgáljon mindenütt, ahol a korábban elnyomott társadalmi osztályok átveszik az újjáépítés nagy feladatait. Jézus Krisztus szeretőiben jött el erre a világra, hogy szolgáljon és a maga számára semmit ne várjon. Az ő hitvallóinak egy feladata van: járni az ő nyomdokain és bűnbánó szeretetben, örömmel segíteni a legnagyobb nehézségek helyein. Nem szabad kivárni, hogy majd csak lesz valahogy, hanem hálásnak kell lenni azért, hogy még nincsen végünk, felszabadultunk saját bűneink következményei alól «■ új, nagy alkalmiak elé állíttattunk ... Bűnbánó és engedelmes hit, bizonyosság és meggyőződés, türelmes szeretet és szolgálat, bátorság az úton, az evangélium öröme, — ezek a Bereczky Albert igehirdetői munkásságának jellemző vonásai.« — írja Hromádka professzor. Ilyen belső megértéssel és ilyen szívszerinti melegséggel beszél a debreceni teológiai fakultás tiszteletbeli doktora, Hromádka József a prágai Comenius theológiai fakultás tiszteletbeli doktoráról, Bereczky Albertról. A doktori beiktatások nem csupán elmúló ünnepi események voltak, hanem az egymás hite által történő épülés megbecsülendő alkalmait jelentették akkor, amikor lefolytak és jelentik a jövőre nézve is. Ennek bizonysága, több más bizonyság mellett a magyar igehirdető és egyházkormányzó Bereczky Albert prédikációinak cseh nyelvű kiadása. Bakos Lajos balatonarácsi lelkipásztort július 5-én iktatják be a veszprémi egyházmegye esperesi tisztébe Vámos Géza balatonfüredi lelkipásztor halálával megüresedett a veszprémi egyházmegye esperesi tisztsége. A gyülekezetek Bakos Lajos balatonarácsi lelkipásztort választották meg a veszprémi egyházmegye esperesévé. Bakos Lajos esperes beiktatása július 5-én, hétfőn lesz a balatonarácsi templomban tartandó rendkívüli egyházmegyei közgyűlésen. A beiktatási igehirdetést Győry Elemér, dunántúli püspök mondja. A beiktatási közgyűlésen megjelenik és országos egyházi kormányzati testületeink nevében üdvözlőbeszédet mond Bereczky Albert püspök, az országos zsinat és az egyetemes ikonvant lelkészi elnöke. Megjelennek a beiktatáson Bakos Lajos esperestársai és egyházunk életének más vezetőszemélyiségei. FELVIRRAD A PARÓKIÁN (Folytatás) Szombat délutánra összejöttek a presbiterek a parókia udvarán, úgy, amiként megbeszélték volt, hogy ki, amivel tud, azzal segítsen. Az épület horpadt oldaláról azt mondta — még a múlt vasárnap — Takács Simon kőmívesmester, hogy azt le kell bontani méterhuszas szélességben és a fundamentumtól újra fel kell rakni. — Én aztán majd jövök — ígérte annak idején — és segítségetekre leszek. — Megköszönjük előre is — mondogatták akikor és most ennek a »köszönömnek« a reményében bontogatták nagy óvatosan a falat. Baj nagy nem lehet, a délutáni kettes vonattal megjön Simon. De bizony csak nem jött, pedig négyre hajlott már az idő. A kiskurátor, Szalai azonban a beiktatás óta egyaránt jókedvű s csak osztogatja a presbitertársaknak: — Nézd azt a Jakab Marcit! Marci, te úgy tartod azt a csákányt, mintha gyereket dajkálnál — aztán maga nevet rajta legnagyobbat. Abba se hagyja: — Ahol a kurátor úr e! Kár, hogy Julcsa ángyom most nem látja. Mondaná pedig, hogy »dögös egy ember ez az én emberöm« ... A kurátor észrevette magát s a pipáját szépen visszacsúsztatta a zsebébe. Pedig éppen rá akart tölteni. De csak futó pillantást vet felé, mintha csudáivá mondaná a két szeme: Né, a pipám meg itt van ...? Már alul járnak, legalul. Vagy nyolcvan centire a talajszínttől. Végtére nincs több tégla. Acsády tiszteletes megelégedett: — Ez gyorsan ment, csak felépíthessük ugyanilyen hamar! Jakab Márton azonban nem így látja: — De hisz ez itt még tovább tart, tiszteletes úr! Itt ez a veres kő, úgy látszik, a tégla alatt még kő is van. Azzal neki veti magát és odahúz a csákánnyal. Fojtott csörömpölés hullik, mintha valaki pinceablakon dobna be egy fiaskót. A csákány kiszökik és az üregbe hullik. A nyelvből marad még vagy húsz centi, billeg, aztán félredülve megáll. — Ezt alighanem rosszul tetted Marci — szólal meg egy hang. Az izgalomban most veszik csak észre Takács Simon mestert, aki közéjük toppan. Még megfeledkeznek aköszönésről is: — Mert tettem vóna rosszul? — kérdi vissza a megszeppent Jakab presbiter. — Azt azért barátom, mert ott nyilván alapkő lehetett s az ilyesmiben sokszor igen értékes dolgok találhatók. Ez pedig régi ház. Na de lássuk csak. A fejét egyre csóválja. Óvatosan rakja arrébb a törmeléket s közben arról beszél, hogy a keresztlánya ősszel megy férjhez, aztán az új házat maguk rakják a fiatalok. Ahogy tudják. ilyenkor szombatonként azonban átnéz rájuk s munkával, tanáccsal segíti őket. De már igen bánja, hogy hamarabb nem jött, mert ehol van ii, egy üveg tört össze ott alul. Acsády tiszteletes vaskargatja az üstökét s nyilván igaza van abban, amit mond: — Nekem tudnom kellett volna, nekem gondolni kellett volna rá...! Ej! No de mindenhez ő sem érthet s ezt most újfent bizonyítja. Az üvegből megviselt állapotban papiros kerül elő. Fele sötét, fele világos. Nyilván az olaj még korábban elfolyt valahogy róla, mert olajban tették el az atyák, annak idején. A pap izgatottan nyúl utána, bontogatja, egy része mindjárt letörik. Gyorsan el akarja kapni s ezzel meg is pecsételi a sorsát ennek az értékes leletnek. Erős markában jóformán semmivé lesz. A kárt csak ő érzi itt most igazán s hogy sírva nem fakad, annak nyilván csak az az oka lehet, hogy unszolják egyre: — Olvassa már, tiszteletes úr! Mi van rajta? A születliben még világos van. Rézsűt besüt a nyugati égen sülylyedő nap. A kerti asztalon viaszosvászon a terítő, azon jól el lehet simítani az írást. íme: »Immáron másodjára tétetik le ezen kő — sillabizálja a lelkész — Anno Domini 1808. Tiszteletes és tudós Pétzeli Gábor Prédikátor Uram szolgála nálunk, ki hogy ezen ekklézsia magától hozzá nem érte, kezde vájni olyan köveket, miket faragott szegletként a faluban több helyett látni«.S A fiatal Kun gyerek meg nem állhatta: — Csakugyan, nálunk is olyan van! öreganyám sose meszeli be, azt mondja: olyan vén ez, mint a falu, hadd lásson... Az érdeklődés azonban továbbra is a papíré marad. » ... hogy illy szükségek után ezen épület költségei felmerültek, úgy látszék az ekklézsiában, hogy elégséges pénz nem lenne. Ahhelyett is volt azonban az ekklézsiában azon jó akarat...« Nincs tovább. Illetve lenne, ha az ifjú pap el nemkapja az elébb röptében úgy, hogy szilánkokra mállik. De most már ez így van s mivel így van, a tiszteletesnek lesz igaza: — Elég baj, hogy elrontottam ezt az írást. Azt ajánlanám, fejezzük be mi ezt a mondatot, atyafiak! Még pedig úgy is, hogy leírjuk most, meg úgy is, hogy beváltjuk, amit ígérünk! Jegyzetpapírra kezd gyorsan sorokat róni, aztán olvassa: »Minthogy ez az írás megromlott a kibontáskor, 1954. esztendő tavaszán mi, most élő presbiterek ennek az alapkőnek harmadízben történő elhelyezésekor, lelkipásztorunkkal egyetértve, 146 évvel később így folytatjuk a töredékes mondatot. Volt azonban az ekklézsiában azon jó akarat, amit mindannyian máig örökölvén, két kezünk munkájával harmadízben felépítjük ezt a hajlékot. Azzal a könyörgéssel végezzük és fejezzük be munkáinkat, hogy egyházunk Ura az ő igéjének való engedelmes szolgálatban építsen bennünket, egyházunkat olyan lelki házzá, amelyben Szentlelkével szívesen lakkozik. — Na így — mondta, örömmel az új pap — így, ez jó lesz’. A mélyről felfénylő férfiszemek azt mondták rá, hogy bizony az így igaz, így jó. — Most aztán elő egy fiaskót és tegyük vissza. Mindenesetre tovább ne időzzünk, mert attól ez a ház nem épül fel. Pár perc múlva már helyén volt minden. A jövendőnek szánt üzenet felett már vagy tizenöt réteg tégla állt, amikor Takács Simon megsokalta: — Engedelmükkel abbahagyom, nem látok már teljesen jól a szürkületben. Ez nem sok nekem, ami hátra van. Hamegengedi tiszteletes uram, reggel felrarkom, semmi, potomság az egész ... — De ... hát mi nem is tudjuk meghálálni ezt sehogy Takács mester úrnak, hiszen nem is református, nem... A mester tiltakozva integetett a kezével: — Én nem is vagyok az, tiszteletes úr, de úgy hallom, a vetésem az református volt a múlt héten... mármint a pótbeporzáskor, amikor nem lehettem itthon és megcsinálták az enyémet is ... Nohát, nem kell erről beszélni. És másnap reggel a régi gerenda alatt már nem volt horpadás. Méter húsz szélességben, bevakolva állt az új fal. Pedig még korán volt nagyon. Éppen csak akkor virradt itt a domb atetőn, a parókián. —■ Vége — SzamosköziIstván Egyházunk meglátogatására Magyarországra érkezett C. F. Harman anglikán kanonok, az Angol-Magyar Baráti Társaság elnöke Az angol lelkész vasárnap délelőtt a fasori istentiszteleten prédikál Egyházunk vendégeként kétheti tartózkodásra Magyarországra érkezett C. F. Harman, anglikán lelkész, a bristoli székesegyház kanonokja, az Angol-Magyar Baráti Társaság elnöke, az angol békemozgalom egyik kiemelkedő személyisége. Harmen kanonokot a repülőtéren az egyetemes konvent nevében Kádár Imre főtanácsos és Kenéz Ferenc külügyi referens fogadta. Megérkezése délelőttjén az angol vendég látogatást tett az egyetemes konventen, ahol fogadására megjelentek Kádár Imre, konventi főtanácsos, Pap László, a budapesti teológiai akadémia dékánja, Fekete Sándor esperes, az Út főszerkesztője, valamint az egyetemes konvent osztályvezetői és ügyosztályvezetői. Az üdvözlésekre válaszolva Harman kanonok megköszönte, hogy a református egyház, amelynek életéről oly sok jó bizonyságot hallott az itt járt angol lelkészektől, meghívta őt Magyarországra. — önök közül bizonyára többen tudják — mondotta —, hogy mintegy két éve megválasztottak az Angol-Magyar Baráti Társaság elnökévé. Boldogan közölhetem, hogy a Társaság szépen fejlődik, az utóbbi fél esztendőben néhány új fiókja is létesült az angol városokban. Magyarországi látogatásom eredményeképpen azt remélem, hogy sok honfitársaimat fogom tudni felvilágosítani arról, ami Magyarországon történik a hit és a béke érdekében. Az Úr Jézus Krisztusban való közös hitünk biztosítéka annak, hogy minden elválasztó körülmény fölött egyek tudunk lenni a jó szolgálatokban, az egyház egysége, népeink barátsága, az emberiség békéje érdekében. A délután folyamán Harman kanonok látogatást tett Dezséry László evangélikus püspöknél. Szerdán Kenéz Ferenc, külügyi referens társaságában egyházunk őrszentmiklósi szeretetotthonát és a gödöllői leányárvaházat látogatta meg, majd Mátraházára utazott Bereczky Albert, konventi és zsinati elnök meglátogatására, aki ebéden látta vendégül Harman kanonokot. Csütörtök folyamán az angol vendég látogatást tett a Római Katolikus Papok Békebizottságánál. Este a Margitszigeten Bereczky Albert püspök vacsorát adott C. F. Harman tiszteletére. Vasárnap délelőtt 10 órakor Harman kanonok a Gorkij-fasori templomban prédikál. Délben Fekete Sándor esperes ebéden látja vendégül. Hétfőn az angol vendég Győry Elemér püspökölt látogatja meg és részt vesz Balatonarácson Bakos Lajos esperes beiktatásán. Látogatásának részleteire visszatérünk. 3 A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa végrehajtó bizottságának ülése A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának végrehajtó bizottsága június 24-én, az egyetemes konvent székházában ülést tartott Megjelentek: Vető Lajos és Dezséri László evangélikus püspökök, Kádár Imre egyetemes konventi főtanácsos, teológiai professzor, Finta István egyetemes konventi főtanácsos, Pap László teológiai professzor, a budapesti teológiai akadémia dékánja, Pálfy Miklós teológiai professzor, az evangélikus teológiai akadémia dékánja, Békefi Benő nyírségi esperes, teológiai professzor, az Ökumenikus Tanács főtitkára, Pap Géza bácskiskunsági esperes és Farkas József budapesti lelkipásztor, konventi miszsziói előadó. Az ülést bibliaolvasás és imádság után Vető Lajos evangélikus püspök, alelnök nyitotta meg. Az ülés egyetlen napirendi pontja a magyar evangéliumi egyházaknak az Egyházak Világi tanácsa evanstoni nagygyűlésének főtémájával (»Krisztus a világ reménysége«) és altémáival kapcsolatos bizonyságtételének végleges megszövegezése volt. A gondosan előkészített anyagot az Ökumenikus Tanács ülése tartalmilag már megvitatta és elfogadta és a végrehajtó bizottságot bízta meg a végleges szöveg elkészítésével. A végrehajtó bizottság a végleges fogalmazványt elkészítette. Az ülés Vető Lajos evangélikus püspök, alelnöke imádságával ért véget. Mezey Gy. Lóránt tatabányai lelkipásztort jelölték a komáromi egyházmegye megüresedett esperesi tisztségére A komáromi egyházmegye június 29-én, Tatabányán, Nógrádi Lajos egyházmegyei gondnok és Kurucz Gyula ászári lelkipásztor, egyházmegyei lelkészt főjegyző elnökletével rendkívüli közgyűlést tartott. Kiss Sándor kocsi lelkipásztor igetanulmánya után Nógrádi Lajos gondnok megnyitotta a közgyűlést. Az elnökség bejelentette, hogy lemondás folytán az esperesi tisztség megürült. A lemondást az egyházmegyei közgyűlés tudomásul vette és elrendelte az esperesi tisztség betöltését. A presbitériumok szavazatainak beküldési határideje július 13. Az egyházmegyei közgyűlés értekezlet formájában megbeszélte az esperesi tisztség betöltésének kérdését. Az elnökség javaslatára, többek hozzászólása után Mezey Gy. Loránd tatabányai lelkipásztort jelölték az esperesi tisztségre, s ajánlották megválasztásra a gyülekezeteknek.