Ács Tamás: Milyen legyen a tervgazdaság? Szocialista irányú gazdasági és társadalmi munkatervek és javaslatok (Budapest, 1941)
kapitalizmus válság eleni harca azonban tényleges háborúvá változott. A tervgazdasági forma, melyre a kapitalizmus — a monopolkapitalizmusnak államkapitalizmussá való fejlődése következtében, — rátért az 1931—1932-es nagy válság folyamán, csak egy esetben hozhatott volna más eredményt a termelésnek a fogyasztás érdekében történő irányítása esetében. Az 1937—1938-as újabb föllendülés azonban háborús konjunktúra volt; fogyasztási cikkek tömeges termelése helyett a termelési és elsősorban is a hadiipari cikkek fokozatos gyártása hozta létre. A politikai háború csak befejezte azt, amit azt megelőzően a gazdasági megkezdett: a világgazdaság bomlását. Világrészek kapcsolódtak ki a forgalomból, vesztették el piacaikat és szakadtak el a termelőktől. Az együttműködést az egymás ellen működés szelleme váltotta fel. A válság, mely a vásárlóképtelenséget, a pénzszűkét létrehozta, az autarkia rendszerének kialakításával megtette az első lépést egy még elmélyültebb krízis felé: a háború felé. Ezt csupán egy közgazdasági irányzat látta tisztán: a marxista, egy politikai párt küzdött ellene a legélesebben: a szociáldemokrata és egyetlen gazdasági irányzat tette volna elkerülhetővé: az, melyet a szocialista munkatervek ajánlanak. A tervek követelései közül alkalmazták a termelés irányítását, a tőkeforgalom ellenőrzését, a külkereskedelem állami monopóliummá való átállítását, a kulcsiparágakban való állami társtulajdonosságot — a kisajátítások felé vezető első lépést — és egyebeket. A dolgozó néptömegek irányító és ellenőrző jogának intézményesítése az irányított gazdaság előnyeit éppen e néptömegek számára alkalmas biztosítani. Ez a követelés, a gazdasági demokrácia biztosítéka, azé az irányzaté, mely hivatva van a liberalizmussal csődbe került polgári demokrácia helyét betölteni, ma messzebb áll a megvalósulástól, mint az utolsó évtizedben bármikor. Ez a demokrácia, mely a törvény előtti egyenlőség mellett a gazdasági egyenlőséget is létrehozná, nem felelhet meg a monopolkapitalizmusnak; még ott sem, ahol defenzív állapotban van, mint a „demokratikus Nyugaton“, de legkevésbé az offenzíváiban lévő tőkéknek, melyek Közép- és Dél-Európában és Távol-Keleten készülnek a terjeszkedésre. Ennek a követelésnek és a vele összefüggő összes kérdésnek az elvetésével a válság elhárításának minden lényegbevágó biztosítéka elveszett. A technikai és adminisztratív intézkedések ezek nélkül még csak elmélyítik a depressziót. A szocialista munkatervek valódi jelentősége az, hogy a mai hiányokra rámutasson s megvalósításukért minden mozgósítható politikai, gazdasági és társadalmi erővel küzdjön. A tervek igazi súlyát tehát az adja, hogy továbbra 4