Varga Jenő: Mit adott Németországnak a „Totális mozgósítás”? (Moszkva, 1943)
. 3. Azok férfiak és nők, akik állandóan mezőgazdasági munkával foglalkoznak. 4. Azok a férfiak és nők, akik a társadalom szolgálatában állnak, mint például az állami tisztviselők és tisztviselőjelöltek, valamint azok, akik a hadseregbe és rendőrséghez, vagy munkaszolgálatra vannak mozgósítva. 5. Azok a férfiak és nők, akik az egészségügy terén önállóan dolgoznak. 6. Azok a fiuk és lányok, akik az állami vagy államilag elismert magán- és középiskolákban vagy felsőbbfokú tanintézetekben tanulnak. . 7. A papság. 8. A gyógyintézetekben lévő munkaképtelen személyek. 9. A külföldiek, kivéve az állampolgársággal nem bíró személyeket, vagyis azokat, akik elvesztették állampolgárságukat saját országukban, Németországban viszont az állampolgárságot nem szerezték meg. 10. A jelentkezés alól felmentették a terhes aszszonyokat is, és minden olyan anyát, akinek 6 évesnél fiatalabb, vagy legalább két 14 évesnél fiatalabb vele együttélő gyereke van. Azokat, akiket Göring 1942 március 7-i rendelete értelmében mezőgazdasági munkára mozgósítottak, szintén felmentették a jelentkezés alól. A mozgósítást március 15-ig kellett volna befejezni, azonban június elejéig a 3 és félmillió jelentkezőlapból még csak két és félmilliót dolgoztak fel. A mozgósítás elsősorban azokra a háziasszonyokra, nyugdíjasokra, rokkantakra vonatkozott, akik eddig nem dolgoztak. A mozgósítottak munkaképességét megvizsgálják. Az újságok, hogy a lakosságot megnyugtassák, azt írták, hogy „csak annyi embert fognak munkára küldeni, amennyi a birodalom megvédésére szükséges lesz“. (A „Völkischer Beobachter“ 1943 január 29-i számából.) Minthogy e rétegek munkaképes elemeinek túlnyomó többségét a háború folyamán már bevonták a 2