Jászai S.: A magyar szakszervezetek története (Budapest, 1925)
Előszó
Előszó Több idősebb elvtárs fölszólítására vállalkoztam a magyar szakszervezetek történetének ismertetésére. Úgy éreztem, hogy a szakszervezetek anyagának összegyűjtése és földolgozása elsősorban az én kötelességem, mert hiszen több mint 40 éve, hogy a magyar szakszervezeti mozgalmat szolgálom és igen sok fontos eseménynek nemcsak tanúja, hanem sok esetben résztvevője is voltam. Ez a körülmény bátorított arra, hogy hozzáfogjak a munkához. De ez a körülmény meg is könnyítette a munkámat, mert emlékeim sokszor pótolták a régi idők hiányos anyagát. A szakszervezetek titkárai segíteni kívántak s rendelkezésemre bocsátották szervezeteik régi okmányait. Sajnos, elődeink, tisztelet a kivételnek, nemigen törődtek a szervezeti okmányok gyűjtésével s igy meglehetősen nehéz és fáradságos volt az anyag összeszedése. Igaz, hogy egyes szervezetek, úgymint: a nyomdászok, cipészek, asztalosok és más szakegyletek nemcsak nagy gonddal gyűjtötték az anyagot, hanem ezt történelmi könyvekben föl is dolgozták. Ezek a szakszervezeti kiadványok és az egyéb megjelent szakszervezeti füzetek, továbbá a régi szaklapok és szakszervezeti évkönyvek megkönnyítették a munkát. Fölhasználtam Novitzky László „Egyesült erővel“, Weltner Jakab „Tíz év a szervezkedésről“, Farkas és Horváth: „A budapesti cipészszakegylet 25 éves története“, „A fuvaripari munkások szervezkedése“, továbbá más forrásból eredő munkákat. Természetesen a szakszervezeti jelentéseket és kongreszszusi jegyzőkönyveket is áttanulmányoztam és ezek fontosabb anyagát fölhasználtam. Munkám legnehezebb része a régi idők anyagának összegyűjtése és földolgozása volt. Igyekeztem a modern szakszervezetek elődeit fölkutatni, jól tudva azt, hogy a modern szakszervezetek csak a nagyipari termelés fejlődése arányában keletkeztek. Mégis szükségesnek tartottam, hogy a céhbeli legényegyesületekkel, ezek berendezéseivel és a céhrendszer megszűnése után keletkezett önképző- és segélyzőegyesületekkel foglalkozzunk A céhbeli legényegyesületekben tömörült munkások, ha működésük nem is hasonlítható össze a mai modern alapon szervezett munkások működésével, mégis megállapítható, hogy a régi legényegyletekben a szolidaritás gondolata már igen szépen terjedt. A kényszerű vándorlásnak következménye volt a~~kollégiális "Szellem fejlesztése és a kölcsönös segélyezés gyakorlása. A céhbeli legények harcai is igen érdekesek és tanulságosak, amelyekkel ugyan nem foglalkozhattam bővebben, de mégis megemlékezem róluk. Súlyt helyeztem arra, hogy 3 !*