Smith Ádám: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól II. kötet (Budapest, 1940)
IV. könyv. - folytatás
IV. KÖNYV. — FOLYTATÁS. IV. FEJEZET. A vámvisszatérítések. A kereskedők és iparosok nem szoktak megelégedni a hazai piac monopóliumával, hanem áruikat a lehető legkiterjedtebb mértékben külföldi piacokon is el óhajtják adni. Minthogy hazájuknak külföldi országokban nincs rendelkezési joga, monopóliumot aligha tud nekik ott szerezni. A kereskedők és iparosok kénytelenek tehát általában azzal beérni, hogy kivitelük bizonyos támogatását kérjék. A legcélszerűbb támogatás az ú. n. vámviszatérítés. Ha lehetővé teszik, hogy a kereskedőnek kivitt árui után egészben vagy részben visszatérítsék a hazai ipart terhelő mindenféle belföldi adót és vámot, ez sohasem okozhatja nagyobb árumennyiségnek kivitelét, mint amennyit ilyen vám nélkül is kivittek volna. Az ilyen támogatás nem arra törekszik, hogy az ország tőkéjének nagyobb részét bizonyos elhelyezkedés felé irányítsa, mint amennyi magától is odairányult volna, hanem csak meg akarja akadályozni azt, hogy a vám kivetése következtében ez a rész más elhelyezkedés felé törekedjék. Nem akarja felborítani a társadalom különféle foglalkozásainak magától kialakult egyensúlyát, hanem csak meg akarja akadályozni, hogy a vám ezt felborítsa. Nem rombolni akar, hanem meg akarja óvni azt, aminek megóvása a legtöbb esetben előnyös: a társadalom munkájának természetes megosztását és osztályozását. Ugyanazt mondhatjuk a behozott külföldi áruk újrakivitelénél nyújtott vámvisszatérítésekről is, ame