Smith Ádám: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól II. kötet (Budapest, 1940)

IV. könyv. - folytatás

IV. KÖNYV. — FOLYTATÁS. IV. FEJEZET. A vámvisszatérítések. A kereskedők és iparosok nem szoktak megelé­gedni a hazai piac monopóliumával, hanem áruikat a lehető legkiterjedtebb mértékben külföldi piacokon is el óhajtják adni. Minthogy hazájuknak külföldi orszá­gokban nincs rendelkezési joga, monopóliumot aligha tud nekik ott szerezni. A kereskedők és iparosok kény­telenek tehát általában azzal beérni, hogy kivitelük bizonyos támogatását kérjék. A legcélszerűbb támogatás az ú. n. vámviszatérí­­tés. Ha lehetővé teszik, hogy a kereskedőnek kivitt árui után egészben vagy részben visszatérítsék a hazai ipart terhelő mindenféle belföldi adót és vámot, ez sohasem okozhatja nagyobb árumennyiségnek kivitelét, mint amennyit ilyen vám nélkül is kivittek volna. Az ilyen támogatás nem arra törekszik, hogy az ország tőkéjé­nek nagyobb részét bizonyos elhelyezkedés felé irá­nyítsa, mint amennyi magától is odairányult volna, hanem csak meg akarja akadályozni azt, hogy a vám kivetése következtében ez a rész más elhelyezkedés felé törekedjék. Nem akarja felborítani a társadalom külön­féle foglalkozásainak magától kialakult egyensúlyát, hanem csak meg akarja akadályozni, hogy a vám ezt fel­borítsa. Nem rombolni akar, hanem meg akarja óvni azt, aminek megóvása a legtöbb esetben előnyös: a tár­sadalom munkájának természetes megosztását és osz­tályozását. Ugyanazt mondhatjuk a behozott külföldi áruk újrakivitelénél nyújtott vámvisszatérítésekről is, ame

Next