Buchinger Manó: Ez a demokrácia (Budapest, 1946)
zágban azok is voltak. A népességnek bizonyos mértékig való megszaporodása sem okozta még ennek az ősi közvetlen beleszólási jognak a megszűnését. Ezt onnan tudjuk, hogy pl. a Svájcban s valószínű a világnak még más népei közöttis egyes országrészekben, kerületekben — Svájcban ezeket kantonoknak nevezik — a lakosság ősi népgyűlésekre jár és ott határoz bizonyos törvények és rendszabályok felett, amelyek az illető országrészre nézve érvényesek. Régebben nyilván mindenütt ez vett a népek között a szokás, ezt demokráciának éss a nép uralmának is nevelhetjük. kiváltságosok demokráciája A társadalom további fejlődésével a nép схм Ый&исави elhatározó és intézkedő joga már különböző akadályokba ütközött. Amikor az emberi megélhetés, „a kenyérkereset“ formái már aszerint alakultak, hogy pL kinek van jobb és több fegyvere, amelyet vadászatnál, vagy esetleg embertársai ellen felhasználhat, kinek van több és jobb szerszáma bizonyos munkák elvégzésére, kinek van több és jobb földje, amit megművelhet, vagy ki tud erre, vagy másfajta munkára másokat is munkába fogni, vagy rablás és háborúskodás segítségével embertársait szolgaságba hajtani, ezeknek a viszonyoknak a kialakulásával már a közügyb.Ье való beleszólásnak az egyenlő joga is megszűnt. Mert ekkor már a társadalmi együttélés régi formái is átalakultak. Az emberi közösségek formái megváltoztak, a fei formák felbomlottak. A foglalkozás, a munkamódszer megváltoztatása és elsősorban az ősi vagyonközösségek — mert valamikor ilyenek is voltak — felbomlása, a magántulajdon kialakulása azt jelentette, hogy az ősi közösségek megszűntek, a társadalom osztályokra szabadi és örökös háborúskodásokba merült. De ekkor az újra keletkező falvakban, vagy városokban, vagy városállamokban, szóval az újfajta társadalmi szervezetekben természetesen az együttélésnek valamilyen újfajta módjait kellett alkalmazni. A társadalmi közösség most тпяд nem volt valamennyi embernek a közössége és már a közösségekben való uralmat sem a nép gyakorolta. A társadalmi fejlődésnek ebben a szakaszában már az a veszedelem fenyegette az emberiséget, hogy valamilyen fajta rend nélkül a vérbosszúnak, vagy az ököljognak a poklába zuhan bele. Ezt kellett megakadályozni úgy, ahogy ez a társadalom fejlődésének ebben az ősi szakában lehetségesnek látszott. Ebből a szomorú szükségletből alakult ki a régi időkben az, amit még ma is i.államnak neveznek. Azonban bizonyos, hogy ez a társadalmi szervenel már sem volt a demokrácia szervezete A fentebb említett régi görög Шаток, vagy városállamok demokráciája már csak á ttváltságosak, a vagyonosak demokráciája volt. Ezeknek az Шаамйятк a szónak betűszerinti értelmében rabszolgáik is «mieteneknek pedig «entaigen»éven nevezhető jogaik nem »