Trockij, Lev Davidovic: Munka, fegyelem és rend mentik meg a proletárságot (Budapest, 1919)
A megalkuvók pártja megalkotta a forradalom második nagy csoportját, amely politikailag jelentékenyen nagyobb volt, semhogy nagyságuk a szociális erők igazi nagyságának megfelelt volna (olyan okokból, amelyekről nyomban fogok néhány szót mondani) ; a harmadik csoport a munkásosztályok csoportja volt, amelyek élén a mi pártunk állott és azoké a dolgozó tömegeké, amelyek a munkásosztályhoz tartoztak. Azt mondtam, hogy a megalkuvók csoportja, amely a forradalom első korszakára ráütötte bélyegét, mások és önmaga előtt is sokkal nagyobbnak tűnt fel és összehasonlíthatatlanul hatalmasabbnak, semmint ama réteg szocziális erejének — amelyből regrutálódott — megfelelt volna. A polgári és kispolgári körökről beszélek, amelyeknek sorából kerültek ki nemcsak a párt vezetői, hanem a párt harcosai is. De mivel magyarázzuk azt a tényt, hogy a forradalom első idejében a szociálforradalmárok (,,sz.-r.u-ek) és a mensevikiek pártja vezető szerepet játszott és ezzel gyorsabbá tette a szétzüllést, amitől a forradalmi fejlődés további folyamata valósággal beteges színezetű lett ? Ez abból magyarázható, hogy forradalmunk a háborúból támadt, a háború pedig mobilizálta és megszervezte a parasztság legelmaradottabb tunya tömegeit, katonai szervezetbe tömörítette őket és ezzel valósággal kényszerítette őket, hogy a forradalom első időszakában közvetett, vagy közvetlen befolyást gyakoroljanak a politikai eseményekre, mielőtt még ezek a tömegek a proletariátus vezetése alatt legalább is egy elemi politikai iskolát jártak volna végig. Ezredek, divíziók és hadtestek megválasztották küldötteiket a munkások és katonák szovjetjébe, éppen úgy, mint a munkásosztály. De a munkásosztály természetes munkahelyéről, a gyárakból és ipartelepekről választotta meg küldötteit. De a parasztok nem parasztképviselőket választottak, hanem ezredképviselőket, zászlóalj képviselőket, vagy más küldötteket, ami érthető, hiszen az állami gépezet a hadsereg kényszerhelyzetébe bilincselte őket. Ezzel módot adtak nekik is, hogy a politikai eseményekre közvetlen befolyást nyerjenek, anélkül,— ismétlem — hogy a munkásosztály vezetése alatt álló politikai iskolában az ehhez szükséges belső ösztönzést vagy a politikai tudás legszükségesebb minimumát elsajátíthatták volna. Természetes, hogy ilyen körülmények között a paraszttömegek képviselőiket és vezetőiket nem a saját kebelükben, hanem azon kívül keresték és meg is találták a kispolgári intellektuellekben, az önkéntesekben, a fiatal, többé-kevésbé forradalmi szellemű tisztekben, egyszóval a burzsoázia gyermekeiben, akiknek a 2 .