Antos István: Infláció vagy jó pénz (Budapest, 1946)
A demokratikus választások lezajlása és a magyar köztársaság megalkotása után a közvélemény figyelme, fokozódó mértékben irányul a gazdasági kérdések felé. A gazdasági kérdések közül a pénzügyek kerültek leginkább, előtérbe: az infláció megfékezésének lehetősége és módjai körül folynak a viták. Vidéken egyre szűkül az a kör, ahol árut pénzért, adnak és a csereforgalom válik általánossá, annak minden hátrányával. A gazdasági élet vérkeringése akadozó, a forgalom egyre inkább ellenőrizhetetlen utakon bonyolódik le. Annak ellenére, hogy az ipari munkásság az általa termelt iparcikkek értékének csekély hányadát kapja munkabérben, a falvak lakosai sem jutnak olcsón az ipar termékeihez. A jövedelmek eloszlásában kiáltó aránytalanságok miratkoznak, az áldozatvállalás ijesztően egyenlőtlenné vált. Munkásaink sokszor az éhségtől szédülten állnak a munkaasztalok mellett, tisztviselőink holmijaik eladogatásával tengetik életüket. Ugyanakkor széles rétegek békebeli színvonalon fogyasztanak és sokan honjunkMT-grs vagyonokra tesznek szert. Köztudomású, hogy egy vesztett háború után, egy ki-s fosztott, ezer háborús sebtől vérző országban az életszínvonal mélyen leszáll. Fasiszta vezetőink jóvoltából a háború számláit még hosszú ideig fizetnünk kell. De a dolgozó tömeges életszínvonala sokkal mélyebbre süllyedt, mint azt az ország kifosztott állapota és termelésünk mai színvonala indokolttá tenné. Sokkal mélyebbre, mint kellene a terhek igazságos elosztása esetén. Mi okozza a terhek egyenlőtlen elosztását? Miért kell ép a dolgozó rétegeknek nyomorogni, szegényedni? Azért,