Alföldi Iparlap, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
ALFÖLDI 41886. január 3. IPARLAP. A Magyarországban létesíthető gyárak kérdéséhez. Mielőtt a könnyen létesíthető gyárak részletes fölsorolásához és az ezekre vonatkozó körülmények megismertetéséhez fognék, némely átalános körülményeket kell felhoznom ; oly körülményeket t. i. amelyekkel számolnunk kell, ha ily nagy dolgokról való értekezésünket komolyan veszszük, s ha a leküzdendő akadályokat le akarjuk győzni. Nem követelek magamnak csalhatatlansági elismerést, csak annyit kérek a dolog érdemére nézve föltenni, hogy ha valaki egy bizonyos téren egy emberélet javát eltölti, annak e téren látköre kitágul, kiszélesedik, s kevés tárgy marad előtte észrevétlenül, föltéve , hogy akart és tudott széttekinteni. Magyarországról régebben kimondatott, s egész a most megnyílt valódi országos kiállításig, a legtöbbek által kishitűen rá is disputáltatott, hogy nem képes iparos állam lenni. Sokak előtt tehát egész mostanáig lehetetlenség volt, hogy Magyarország leendő gyáriparáról komolyan lehessen beszélni. Mert igen sokan az illetők közül, azt sem tudták: mi a gyáripar föltétele ? Képzeltek maguknak éhező, tömör népességet, s egy nagy rakás hegyet, követ, érczet, fát egy halmazban. Képzeltek hozzá zuhogó patakokat, végre mindennek tetejébe oda képzelték a nyomort; vagy megfordítva : mindezek nyomán vélték, hogy elő szokott állni az emberiség nyomorúsága. Igen, ez így volt; komoly magyar nemzetgazdák, sőt státus- bölcsek műveiben olvashatjuk, hogy a gyáripar kifejlődése vagy megelőzi, vagy követi azon nép nyomorúságának kifejlődését , de okvetlen vele jár az egyik a másikkal. No, ezen a szörnyű keleti képzeleten, ezen a tévelygésen már túl vagyunk. Hanem a hit még nem érkezett meg. Ez idő szerint a „drága munkáskéz“ és a „ritka népesség“ föltevése kísért. Holott az emberiség a polgárosodott Európában mindig arra hullámzik, ahol az állandó megélhetés kínálkozik. Az észak-skócziai népesség lakatlanul hagyja hegyeit, s le jön a túl népes Angliába, a gyárak közé ? úgy van az izlandi nép is, a terméketlen sziklák közül a túlnépes gyárvidékre húzódik, ha itt már helyet nem talál, megy Amerikába. Van a hegyek között gyáripar, volt is ennek kizárólagos helyhez kötött előnye, míg a gőzerő el nem foglalta a patakok szabálytalan vize által nyert, nem állandó mozgató elő helyét. De ma már a patakok mellett épült gyárak is főleg a biztos és állandó gőzerőre alakulnak át. Számtalan gyár mellett ott van a vizesés, részben vagy egészben elhanyagolva, mert a gyáraknak, a mai nagy munkaversenyben, állandó termelés, munkafolytonosság kell. Ezt ritka egyes vizerő képes biztosítani. A gyáraknak továbbá a nyersanyag és a fogyasztó közönség közelsége kezd fő feltételükké válni. Ennek egyszerű oka az egységi árak csekély különbözetet tűrő alacsony volta, a szállítási eszközök rendkívül kifejlődött állapota mellett is, éppen az lett a dologban uralkodóvá, amit legyőzött a dolog. Ma a szállítási eszközök gyorsasága és olcsósága mellett a verseny megköveteli, hogy az egységi árak veszedelmesen hasonló alacsonyak legyenek, s egyedül a tömeges termeléssel szembe állított tömeges termelés mutatkozik versenyképesnek. Igen, de a nyeremény oly csekély, hogy semminemű különbözetet nem akar, nem bír tűrni. A verseny önönmagát hívja ki maga ellen, s a nyersanyag oda szállítása, s a készítmény visszaszállítása bármily olcsó vasúti tarifák mellett, elégségessé válik egy-egy gyárra nézve az egész nyereménynek. Röviden szólva : a gyáripar centralizácziója decentralizálja önnönmagát, s az erőket, így válnak az eddig minden népeknek gyártó népek túltermelővé, s az eddig gyáripart nem ismerők gyáros néppé. A gyáripar közelebb húzódik a nyersanyaghoz és a fogyasztó közönséghez. Az angol czérna és zsineg gyártás elment az olasz kender után, Dél-Németország olasz határára, s az olasz kender végre haza vitte Bolognába, Milánóba. A britt szigeteken a virágzó mezőgazdaság fejlődése megelőzte a gyáriparét. Amint fenebb említettem, a gyáripar sehol nem drágította meg a munkát, s nem fogyasztotta meg a munkaerőt , sőt állandó, tömör népességet csak ez bírt előidézni a kulturállamokban. London népességének 3/1 része, a közel vidék gyárosaiból, s az ezek oldalánál fölszaporodott gyári munka vezetőkből és munkásokból áll. Több mint 14 új városrészt, csupán a szorgalmas gyármunkások alkottak, s kizárólag ők lakják, s ha van is az öt milliónyi lakosságú város népességének salakja, átalán véve boldogabb, nyugodtabb, elégedettebb nép nincs széles e világon, mint Londonban ; s ez így tart a többi nagy gyárvárosokban, egészen addig, ameddig a gyáripar tart. Skóczia felső részének állattenyésztést űző részei, egyszerre elnéptelenednek, s az utas szemei előtt elenyészik az emberlakta föld; a Hebrydákon már csak ritka halász és pásztor kunyhókat láthatni. Izlandban hasonlók a viszonyok, a gyáriparral nem bíró rész népessége folyton vándorol kifelé. Pusztán földmiveléssel és főleg állattenyésztéssel foglalkozó népesség a kulturáltamban sem bír sem megsűrűsödni, sem pedig valódi kulturnéppé emelkedni. Ha tehát érdeme a magyarnak, hogy ma már minden áron kultúrnéppé akar lenni, a kultúra föltételeit átalában s a közgazdasági kultúráét kiválólag el kell fogadnia. Mert tönkre megy azon nép, amely a kultúrát fingáskodásban, idegen czikkek fogyasztása mellett való csillogásban, fényűzésben és urhatnámságban keresi. Ezen utóbbi bajunk képezi ipari haladásunk egyik legfőbb akadályát. Előbb lettünk nagyban való fogyasztókká, minthogy bár csekélyebb mérvben is termelők lettünk volna. Ez a múlt idő mulasztása, ezt most kell e jelen nemzedéknek jóvá tenni. Apáink, a feledhetetlenek bármily nagy hálára kötelezték az utódokat azzal, hogy a latin műveltséget ápolták s ezt a nemzet vérébe oltván, a nemzeti nyelvre átültették, ezen műveltség gazdag kincsei között a nemzeti munka alkotóvá tételének árnyéka sem volt föltalálható. Míg most, midőn már a nemzet hasonféle előre tör a nemzeti munkásság kultivácziója terén, még mindig küzdenünk kell a csak szépet akarni tudókkal, akik szépérzékeiknek a hasznos iránti érzék rovására történt túlfejlettsége mellett, a közhasznú dolgok elbírálásánál oly rengeteg tévedésekbe bonyolulnak, miszerint még azt is feledni látszanak, hogy az igazi szépet és kényelmest csak a magasabb fokú kultivált munkásság képes megalkotni és a nemzet számára biztosítani. Birka- és sertés legelőkkel, mocsarakkal közelről körülvett szegényes üdülőhelyeinket a távolabbi gyárak bűzétől féltik, holott tudniok kellene, hogy a vagyonosság és a legalább is községileg átalánosított jólét képezi a közegészség és közkényelem legelső alapföltételeit; s a mi fő, tudnunk kell azt s ezen tudatnak átalánosnak, erősnek és uralkodónak kell lenni, hogy egyedül csak a kultivált munka képes a nemzetek, népek és városok jólétét és kényelmét biztosítani s hogy ezt nem szabad a költői szegénységben és rendetlenségben fuldokló s vesződő szépérzéki igényeknek alárendelve megelőzniük s legkevésbé túlszárnyalniok. Nem ok nélkül időztem a kérdés ezen részénél ily hoszszadalmasan, mert legújabban itt Szegeden is keserűen kellett arról meggyőződnöm, hogy azon urak, akik a sokszor fakadó víz által látogatott népkert szomszédságában nem tartották kellemetlennek a rothadt testekkel eltelő holt Marost, ugyanezek a távol eső és a magas vasút töltésen túl alkotandó kender kikészítő teleptől, a népkertet féltették, s a halasztás által kockázattá válható intézet körül mások által évek során kifejtett nehéz fáradalmakat, s az intézet közáldásos jóvoltát nem tekintve, oly akadályokat gördítettek az alkotás elé, amelyek hogy végzetessé nem válhattak, ez nem az illető urakon múlt. Az adott fölvilágosítások után, csupán üres fontoskodásra vezethető vissza az ilyen kötözködés, de ez éppen oly lelkiismeretlen dolog, mint az illető urak által hivatkozott lelkiismeretes kötelességek hangoztatása. Üres szóvá válik ott minden jószándékú akarat-nyilvánítás, ahol egy nemzet, egy nép munkareformjának nagy eszméi egy város életkérdésével karöltve nyernek tárgyilagos kifejezést s magukat humánus, értelmes embereknek tartó férfiak az eszmét, az elvet pártolják, de a tárgyat elvetik, avagy ami egyre megy; oly feltételekhez akarják annak létesítését kötni, amely feltételek teljesítése egyenlő volna a tárgy elejtésével. Ezen erős kifejezést nyert túlfontoskodó és tulfingáskodó koldus kényeskedésnek kell megszűnni, hogy a komoly munkareformok s a gyárak nálunk létesülhessenek. Bakay Nándor.