Autó, 1931 (21. évfolyam, 1-23. szám)

1931-07-01 / 13. szám

AUTO — 8 — minden autóh­oz: Készítés, javítás ACCU­MULATÓSOK Budapest, Szentkirályl­­utca 31 Telefon: J. 434-49 Az utolsó p­anat írta: Nyári Tibor A vezérigazgató tekintetét a hűtőszekrény elé szegezve ült a volánnál. Hatalmas, ezüstszürke kocsija hajnal óta hordta keresztül-kasul a városon. Csöndes, egyhangú nap volt ez a mai és a vezérigazgató is nyugodt volt már. Kövér, puha ujjai mind ritkábban simították végig csilltgatón deres haj­jal övezett homlokát. A déli harangszó a Bazilikánál érte a vezérigazgatót. Ő ekkor elővette arany cigarettatárcáját, rágyújtott egy rózsa­­levelűt Abdiláhra és halkan ezt kérdezte magától: — Nos, mennyi ideig akarsz még élni? Kényelmesen elterpeszkedett az ülésen, szájából álmosan gomolygott az illatos cigarettafüst és gondolkozva bele­bámult a levegőbe. — Adok magamnak, — mormogta rövid szünet után, — mondjuk . . . mondjuk egy fél órát. Fél egy után két perccel halottnak kell lennem! Így akarom! — kesernyésen elmo­solyodott: — Ezt végre én intézem! Fél egy után egy perccel százhúszkilométeres sebességgel a legközelebbi villanyosz­lopnak rohanok! Eldobta cigarettáját és egy hatalmas szivarra gyújtott. A motor egyenletesen búgott. A kerekek elegáns puhasággal suhantak a kövön. A kényelmes karosszéria enyhén ringatta fáradt testét. Hosszú percekig nem gondolt semmire, csak a két ujja között parázsló szivart nézte. — Hát igen, — folytatta aztán monológját, — így lesz. Végre akaratom, az én akaratom szerint történik valami az életemben. Az öngyilkosságot, az öngyilkosságnak ezt a szinte diszkrét módját ő gondolta ki és neki kellett végrehajtania, akkor, amikor akarta. Déli fél egy óra két perckor. Ebben a félórában minden az ő akarata szerint történik. Felsza­badultan, szinte kéjelegve fürdött ebben a gondolatban. Mert az életében eddig jóformán semmi nem történt saját akarata szerint. Voltaképpen Semmit nem csinált még. Szinte nem is élt. Járt-kelt, tett-vett, de mindig idegen aka­ratok eredményei voltak életmegnyilvánulásai. Mindig má­sok határoztak helyette. Ezt a függőséget betegesen érezte már gyermekkorában. Az iskolában előre kiszabott dolgo­zatokat kellett írnia és mindig olyan dolgokat tanult, amit mások fedeztek fel, amire mások jöttek rá, amit mások gondoltak ki. Később? Festő akart lenni, de a szülei hivatalnokot csi­náltak belőle. Belenyugodott. Általában nem volt valami forradalmi természet. Vágyait el­hallgattatta és élt szürkén, bánat nélkül és örömtelen. A vagyonát és a pozícióját sem maga szerezte. Tulajdonképpen egy buta tévedés alapozta meg a karrierjét, így történt: A bankja igazgatója a nagy tőzsdei konjunktúra idején megbízta azzal, hogy a bank részére a tőzsdén kötéseket csináljon. Egyszer tévedésből egészen más részvényt vásá­rolt, mint amikre megbízása volt. Mire a tőzsdéről a bank­hoz ért, a tévedésből vásárolt részvények értéke a felére esett. Szánalmasan gyámoltalan dadogására az igazgató csak annyit mondott, hogy ha nem teszi jóvá szörnyű baklövé­sét, tehát a papírok árát huszonnégy óra alatt nem fizeti vissza, repül. Holtrarémült szülei kétségbeesetten koldulták össze a ro­konságtól a szükséges összeget és ő még idejében átadhatta igazgatójának. A nyakán maradt értékpapírok ára másnap háromszo­rosra ugrott. Harmadnap az ötszörösére. Negyednap pedig tízszeres áron adta el a tévedésből vásárolt részvényeket. Az igazgató finánczsenit vélt benne felfedezni és a részvénye­ken keresett tekintélyes tőkével társul vette. Így lett igaz­gató a szürke hivatalnokból. Egy év múlva feleségül vette az igazgató lányát. Három év múlva pedig, mikor apósa meghalt, a bank teljhatalmú vezérigazgatója lett. Mikor idáig ért emlékezésében, karja görcsös ösztönösség­­gel megrántotta a kézi féket. Csak mikor a kocsi megtor­pant, ébredt egészen rá, hogy csöpp híjja volt, hogy ismét beleszóljanak terveibe. Kocsija sárhányójától két centi­méterre ugyanis egy idegen autó lökhárítója fénylett. Egé­szen véletlen volt, hogy elkerülte a karambolt. Betétlapját gyorsan átadta a rendőrnek, a gázpedálra lépett és megnézte karóráját. Még tizenöt perce volt hátra. Szorongás gyötörte: — Mi lesz, ha valaki belém rohan?!... Hát még ez sem történhet úgy, ahogy én akarom?! Keze remegett a kormányon, tekintete idegesen vibrált az úttesten és a múlt képei szaggatott kuszaságban bukkan­tak elő. A bank igazgatója lett, de a hozzáértő és begyakorolt tisztviselői kar vezette a vagyonszerzés mind kényelmesebbé váló útján... Ő szerényen élt... Nem volt semilyen szen­vedélye ... A feleségét nem szerette, de nem is utálta . . . Gyerekük nem volt, mert a felesége nem akarta. Lassan­­lassan egészen elfásult. Gépiesen evett, ivott, olvasott és még csak nem is unatkozott. Csak közömbös volt min­den iránt. A tönkrejutása rázta fel ebből a letar­giából. Nem az, hogy elveszítette vagyonát, hanem az, hogy ezt sem ő maga csinálta. Még az okozója sem ő volt. A pénztárosa egy kasszanapon elsikkasztott minden kész­pénzt és megszöktette a feleségét. Az rázta fel a kábulatból, az döbbent belé, hogy már megint más irányította az életét. És most, életében először, de egy­ben utoljára is fellázadt a sorsa ellen. Hadakozni meg sem próbált ellene, mert tudta magáról, hogy balkezes ember. Azonban módjában állt valami olyat cselekedni, amit egye­dül saját elhatározásából tehetett meg. Az öngyilkosság. Félrevonulhatott volna, ahol senki nem zavarja, de annyi dacot felejtett benne a sorsa, hogy egy picit kockázatossá tegye vállalkozását. Ezért választotta az autót és a megrend­­szabályozott utcát öngyilkossága színhelyéül. És most itt ült a volánnál, tíz perce volt még a meghatá­rozott időből és körötte leselkedett a véletlen összeütközés veszélye. Tekintete riadtan ugrált ide-oda. Sápadt volt. Az autók százai rohantak el kocsija mellett. Nyolc perc hiányzott a fél egyig. Remegő kézzel a zsebe felé nyúlt, hogy cigaret­tára gyújtson, de félúton visszakapta karját és görcsösen megmarkolta a kormányt. Már csak hat perce volt. Ekkor egy nyílegyenes mellék­utcába fordult. Az utca majdnem teljesen üres volt. Az ön­gyilkosjelölt vezérigazgató megkönnyebbülten felsóhajtott és cigarettára gyújtott. Az első szippantás után mélyen le­nyomta a gázpedált, százhúsz kilométeres sebességet kap­csolt be és az órájára pillantott. Négy perce hiányzott még. A kocsi rohant, majd hirtelen lelassított és két perc múlva magától megállt. Az öngyilkosjelölt dühösen megrántotta az indítókart és tekintete a benzinórára tévedt. A benzinmérő mutatója a nullán, a karóráján pedig a hatos után lévő második rová­son állt. .. Háromnegyed egykor, mikor megint tele volt a tartálya, óvatos lassúsággal haza indult. 13. szám

Next