Autó, 1931 (21. évfolyam, 1-23. szám)
1931-07-01 / 13. szám
AUTO — 8 — minden autóhoz: Készítés, javítás ACCUMULATÓSOK Budapest, Szentkirálylutca 31 Telefon: J. 434-49 Az utolsó panat írta: Nyári Tibor A vezérigazgató tekintetét a hűtőszekrény elé szegezve ült a volánnál. Hatalmas, ezüstszürke kocsija hajnal óta hordta keresztül-kasul a városon. Csöndes, egyhangú nap volt ez a mai és a vezérigazgató is nyugodt volt már. Kövér, puha ujjai mind ritkábban simították végig csilltgatón deres hajjal övezett homlokát. A déli harangszó a Bazilikánál érte a vezérigazgatót. Ő ekkor elővette arany cigarettatárcáját, rágyújtott egy rózsalevelűt Abdiláhra és halkan ezt kérdezte magától: — Nos, mennyi ideig akarsz még élni? Kényelmesen elterpeszkedett az ülésen, szájából álmosan gomolygott az illatos cigarettafüst és gondolkozva belebámult a levegőbe. — Adok magamnak, — mormogta rövid szünet után, — mondjuk . . . mondjuk egy fél órát. Fél egy után két perccel halottnak kell lennem! Így akarom! — kesernyésen elmosolyodott: — Ezt végre én intézem! Fél egy után egy perccel százhúszkilométeres sebességgel a legközelebbi villanyoszlopnak rohanok! Eldobta cigarettáját és egy hatalmas szivarra gyújtott. A motor egyenletesen búgott. A kerekek elegáns puhasággal suhantak a kövön. A kényelmes karosszéria enyhén ringatta fáradt testét. Hosszú percekig nem gondolt semmire, csak a két ujja között parázsló szivart nézte. — Hát igen, — folytatta aztán monológját, — így lesz. Végre akaratom, az én akaratom szerint történik valami az életemben. Az öngyilkosságot, az öngyilkosságnak ezt a szinte diszkrét módját ő gondolta ki és neki kellett végrehajtania, akkor, amikor akarta. Déli fél egy óra két perckor. Ebben a félórában minden az ő akarata szerint történik. Felszabadultan, szinte kéjelegve fürdött ebben a gondolatban. Mert az életében eddig jóformán semmi nem történt saját akarata szerint. Voltaképpen Semmit nem csinált még. Szinte nem is élt. Járt-kelt, tett-vett, de mindig idegen akaratok eredményei voltak életmegnyilvánulásai. Mindig mások határoztak helyette. Ezt a függőséget betegesen érezte már gyermekkorában. Az iskolában előre kiszabott dolgozatokat kellett írnia és mindig olyan dolgokat tanult, amit mások fedeztek fel, amire mások jöttek rá, amit mások gondoltak ki. Később? Festő akart lenni, de a szülei hivatalnokot csináltak belőle. Belenyugodott. Általában nem volt valami forradalmi természet. Vágyait elhallgattatta és élt szürkén, bánat nélkül és örömtelen. A vagyonát és a pozícióját sem maga szerezte. Tulajdonképpen egy buta tévedés alapozta meg a karrierjét, így történt: A bankja igazgatója a nagy tőzsdei konjunktúra idején megbízta azzal, hogy a bank részére a tőzsdén kötéseket csináljon. Egyszer tévedésből egészen más részvényt vásárolt, mint amikre megbízása volt. Mire a tőzsdéről a bankhoz ért, a tévedésből vásárolt részvények értéke a felére esett. Szánalmasan gyámoltalan dadogására az igazgató csak annyit mondott, hogy ha nem teszi jóvá szörnyű baklövését, tehát a papírok árát huszonnégy óra alatt nem fizeti vissza, repül. Holtrarémült szülei kétségbeesetten koldulták össze a rokonságtól a szükséges összeget és ő még idejében átadhatta igazgatójának. A nyakán maradt értékpapírok ára másnap háromszorosra ugrott. Harmadnap az ötszörösére. Negyednap pedig tízszeres áron adta el a tévedésből vásárolt részvényeket. Az igazgató finánczsenit vélt benne felfedezni és a részvényeken keresett tekintélyes tőkével társul vette. Így lett igazgató a szürke hivatalnokból. Egy év múlva feleségül vette az igazgató lányát. Három év múlva pedig, mikor apósa meghalt, a bank teljhatalmú vezérigazgatója lett. Mikor idáig ért emlékezésében, karja görcsös ösztönösséggel megrántotta a kézi féket. Csak mikor a kocsi megtorpant, ébredt egészen rá, hogy csöpp híjja volt, hogy ismét beleszóljanak terveibe. Kocsija sárhányójától két centiméterre ugyanis egy idegen autó lökhárítója fénylett. Egészen véletlen volt, hogy elkerülte a karambolt. Betétlapját gyorsan átadta a rendőrnek, a gázpedálra lépett és megnézte karóráját. Még tizenöt perce volt hátra. Szorongás gyötörte: — Mi lesz, ha valaki belém rohan?!... Hát még ez sem történhet úgy, ahogy én akarom?! Keze remegett a kormányon, tekintete idegesen vibrált az úttesten és a múlt képei szaggatott kuszaságban bukkantak elő. A bank igazgatója lett, de a hozzáértő és begyakorolt tisztviselői kar vezette a vagyonszerzés mind kényelmesebbé váló útján... Ő szerényen élt... Nem volt semilyen szenvedélye ... A feleségét nem szerette, de nem is utálta . . . Gyerekük nem volt, mert a felesége nem akarta. Lassanlassan egészen elfásult. Gépiesen evett, ivott, olvasott és még csak nem is unatkozott. Csak közömbös volt minden iránt. A tönkrejutása rázta fel ebből a letargiából. Nem az, hogy elveszítette vagyonát, hanem az, hogy ezt sem ő maga csinálta. Még az okozója sem ő volt. A pénztárosa egy kasszanapon elsikkasztott minden készpénzt és megszöktette a feleségét. Az rázta fel a kábulatból, az döbbent belé, hogy már megint más irányította az életét. És most, életében először, de egyben utoljára is fellázadt a sorsa ellen. Hadakozni meg sem próbált ellene, mert tudta magáról, hogy balkezes ember. Azonban módjában állt valami olyat cselekedni, amit egyedül saját elhatározásából tehetett meg. Az öngyilkosság. Félrevonulhatott volna, ahol senki nem zavarja, de annyi dacot felejtett benne a sorsa, hogy egy picit kockázatossá tegye vállalkozását. Ezért választotta az autót és a megrendszabályozott utcát öngyilkossága színhelyéül. És most itt ült a volánnál, tíz perce volt még a meghatározott időből és körötte leselkedett a véletlen összeütközés veszélye. Tekintete riadtan ugrált ide-oda. Sápadt volt. Az autók százai rohantak el kocsija mellett. Nyolc perc hiányzott a fél egyig. Remegő kézzel a zsebe felé nyúlt, hogy cigarettára gyújtson, de félúton visszakapta karját és görcsösen megmarkolta a kormányt. Már csak hat perce volt. Ekkor egy nyílegyenes mellékutcába fordult. Az utca majdnem teljesen üres volt. Az öngyilkosjelölt vezérigazgató megkönnyebbülten felsóhajtott és cigarettára gyújtott. Az első szippantás után mélyen lenyomta a gázpedált, százhúsz kilométeres sebességet kapcsolt be és az órájára pillantott. Négy perce hiányzott még. A kocsi rohant, majd hirtelen lelassított és két perc múlva magától megállt. Az öngyilkosjelölt dühösen megrántotta az indítókart és tekintete a benzinórára tévedt. A benzinmérő mutatója a nullán, a karóráján pedig a hatos után lévő második rováson állt. .. Háromnegyed egykor, mikor megint tele volt a tartálya, óvatos lassúsággal haza indult. 13. szám