Autó, 1932 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-15 / 1-2. szám
SZERKESZTIK LINDNER ERNŐ Budapest, 1932 január 15 XXI. évfolyam 1-2. számmm A KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB ÉS ÖSSZES KARTELKLUBJAItMKj&gjglfy ÉS A MAGYAR AUTOMOBILKERESKEDÖK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉnik^tTyA HIVATALOS LAPJA 1?» AUTOMOBILIZMUS - MOTOROSHAJÓZÁS - AVIATIKA - SPORT -TÁRSASÁG ELŐFIZETÉSI ÁR BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN Egész évre _ _______.. ______— .. 20 P Félévre_____.._______ .____________ 10 P Negyedévre_________— .. . ________— 5 P ÉS ILLÉS ISTVÁN Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Vilmos császár út 34. Tel. Aut. 296-05 1969 KÜLFÖLDRE EGÉSZ ÉVRE Ausztriára 35 schilling Csehszlovák.. 160 csk. Romániára — 1200 lej. Jugoszláviára 300 din. Amerikára.. 6 dollár Olaszországra 140 lira Schweizra 25 schw. fr. Franciaország 150 frank Németország egész évre .. .. .... .. 20 márka Háborús esztendők A magyar automobilizmus legsúlyosabb szakaszát éli. A belső terhek s a behozatali nehézségek nyomasztóan feküsznek rá erre a nagyszerű berendezkedésre, amely esztendőkön keresztül vívott nehéz harcok árán jutott el egész Európában elismert pozíciójához. A kezdeti idők nehézségeit, valamint a fejlődés korszakára eső sokirányú akadályt büszke öntudattal és energiával győzte le s most, amikor a sok megpróbáltatáson keresztül arathatná a fáradságos és nehéz etapok gyümölcsét, megtorpan és eltűnni készül. A konzervatív magyar lakosság antagonizmusa, a súlyos adózások egész sora, azután a luxus fogalmának felelőtlen bedobása nem tudta megingatni az előrehaladásban, élesre fent fegyvere a jövőért vívott harcában egyszer sem csorbult meg, míg most, amikor Magyarország egész lakossága érzi már a végtelen sok előnyt az időökonómia nagy jelentőségét, egyszerre megáll s még az optimisztikus szemlélőnek is az az érzése, hogy nincs tovább. Pedig van tovább. Kell hogy legyen, hisz itt nem felkapott ideáról, hóbortos átmeneti divatról van szó, az automobilizmus kenyeret jelent nemcsak azok számára, akiknek a kenyere, hanem mindazoknak, aki élni és boldogulni akarnak ebben az országban. Nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni, sőt folyton erről kell beszélni, mert a nehéz gondokkal és a mindennapi megélhetéssel küszködők százezrei, akiknek alig telik a legprimitívebb közlekedési eszközre is, hajlamosak hitelt adni annak a felfogásnak, hogy az automobilizmus, az automobilközlekedés, a motorral való szállítás és földművelés előtt még vannak fontosabb és jelentősebb kérdések is. A mi részünkről nem szubjektivitás, ha megállapítjuk, hogy igenis a motorikus közlekedésben rejlő erő és expanzivitás kifejezetten elsőrendű eszköze az életlehetőségek megjavításának s éppen ezért olyan fontos és jelentős azok számára is, akik egyenesen sohasem veszik igénybe, de eredményeit az élet minden vonatkozásában élvezik. A hazai automobilipar pihen e pillanatban, zászlóját büszkén és magasan lobogtatva egy rokongyár dolgozik lankadatlan szorgalommal, bízva a küszöbön álló jobb jövőben, a Magyar Ruggyantaárugyár. A kereskedelmet pihenőre készteti egyrészt az általános gazdasági depreszszió, másrészt a behozatali nehézség, a devizakorlátozás. Mindnyájan, akik szűnni nem akaró lelkesedéssel harcolunk az automobilizmusért, minden egyes alkalommal felemeltük szavunkat a szakma érdekéért. Régebben a jövő fejlődésének szólt a küzdelem, ma, amikor a múltat kell menteni, megtartani a jelent és előkészíteni a jövőt, fokozott energiával sürgetjük az illetékes tényezők részéről a legteljesebb megértést és jóindulatot. Magyarország pompásan kiszélesedett kocsiparkja leromlott. A kiegészítés az említett okoknál fogva hihetetlen nehézségbe ütközik, de a régi kocsik alkatrészeinek felfrissítése is csak a leglomhább tempóban történhetik meg. Lapunk más helyén közöljük a Nemzeti Bank egyik kiváló exponensének ebben az irányban tett nyilatkozatát, amelyet az adott körülmények között megnyugvással és reményteljesen veszünk tudomásul, de ehhez a tárcaközi bizottságra való tekintettel döntően fontos még a kereskedelemügyi miniszter állásfoglalása. A devizakérdések intézésénél ez a körülmény döntően esik a serpenyőbe. Az automobilizmus beteg testét kell tehát megjavítani, vérkeringését felfrissíteni, hogy újból erőre kapjon nem pusztán, sőt kizárólag nem magáért az automobilizmusért ebben a pillanatban, hanem főleg azért, hogy megújhodva beléphessen újra az egész országot éltető kenyérkereső csoportba. Az automobilizmusban ma az államhatalom csak az automobilalanyt látja s igy támadnak a terhek és szolgáltatások egész sora s a pénzügyminisztérium megfeledkezik arról, hogy ha ezekkel a túlzásokkal megbénítja az egész organizációt, száz és százezer adózóból haszon helyett tehertétel válik. A bajok és nehézségek tizenkettedik órájában fordulunk a kereskedelemügyi és pénzügyi kormányzathoz, szívlelje meg az automobilizmus ügyét, mert az eddigi mostoha bánásmóddal eleven és életet jelentő testbe vág, amely ha elpusztul, nemcsak felbecsülhetetlen értékkel lesz szegényebb az ország, de elvész egy reményteljes perspektíva is. Ma még nem késő, a keretek állnak, mert az automobilszakma kereskedelmi és ipari képviselői minden bajon keresztül állják a sarat, de holnap talán kidőlnek a gárda már amúgy is ritkuló sorából azok a tartópillérek, amelyeket azután pótolni egyenlő a lehetetlennel. I.I.