A Bádogos és Szerelő, 1913 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1913-01-31 / 1. szám
évfolyam. Budapest, 1913. január hó 31.M XI 1 . szám. ------------r------------------------------------- ----------r -í’- >#• A BÁDOGOS ES SZERELŐ . .. ~ »Äy® KIADÓ E5 LAPTULAJDODOS A BÁDOGOS ÉS SZERELŐmESTEREK ORSZÁGO5 EGYESÜLETE. BUDAPESTI BÁDOGOS-, SZERELŐ-, FÉmnYOmÓ-, LESTKEZELŐ-, RÉZOLTÓ-, BRONZ- ÉS RÉZMÜVES IPAR ÉS A BUDAPESTI BÁDOGOS ÉS SZERELŐMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: AZ EGYESÜLET TAGJAINAK INGYEN. NEM TAGOKNAK: Egész évre................ 8 korona Fél évre.................... 4 „ Negyed évre............ 2 . FŐSZERKESZTŐ: BOROSS SOMA. FELELŐS SZERKESZTŐ, TÁRSSZERKESZTŐ : VÁMOS IMRE SZTIPÁN ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VI., Liszt Ferenc tér 11. sz. (Király utca sarok). TELEFON: 86- 20. Megjelenik havonként egyszer. ALRin É5 TÖRVÉNYHATÓSÁG. Egy esztendeje lesz nemsokára, hogy elhangzott országszerte a vészkiáltás: „Meg kell állítani a tőke rohanását, meg kell szorítani a hitelt.“ Eleinte csak a túltengésbe átcsapni látszó építkezési kedv lelohasztását célozta a kiadott jelszó, majd azután átcsapott a szomszéd területekre is és pusztító tüze felperzselte a közgazdaságnak tenni kezdő csűrét. A jelszó onnan indult pusztító útjára, ahol a tőke éltető forrása bugyog elő és melynek eldugulása elsenyveszti, kiszárítja az életnek induló palántát. Az első megdöbbenésből felocsúdva, azt hittük, hogy egy múló helyi válsággal van dolgunk csupán, melyet legyőz könnyen a pénz eleven energiája. Ám, hogy a baj nem szünetelt, sőt növekedett, gondolkodóba esett mindenki. Futott segítség után, de hasonló torlaszok emelkedtek eléje mindenütt. A baj nem volt múló kortünet, sem lokális természetű, mert csaknem egész Európát megrázta, csaknem egész világrészünk nyugalmát, munkáját bolygatta fel. Hovatovább egy esztendeje tart a válság. Európa fegyvercsörgetésének zaja túlharsogja a válság okozta siralmas állapotokat. A panaszokat nem hallhatja senki. De ha meg is hallaná, nem segíthet, mert hiszen arról van szó megint, hogy Európa térképét újra fessék és a — világbéke — híveinek nagy fájdalmára, határkiigazításokért egész nemzedékeket pusztítsanak ki milliárdok-milliárdok elpusztítása® árán, kérlelhetlenül. Az alatt meg, amíg nemzetek virága hull a porba, nemzetek vagyona meddő fogyasztás áldozata lesz, pusztul a nemzetek közgazdasága és nyomorúságot talál majd a béke mindenfelé. Ha valamely országot, vagy az országnak egy vidékét,valamit természeti csapás éri, rossz termés, tűzvész, jégeső látogatja, hogy lakosai ínséggel küzdenek , az államhatalom segítségére siet, ínségakciót indít. A munkanélkülieknek munkaalkalmat teremt, hogy enyhítse a bajt, hogy ne engedje végképpen letörni azokat, akiket ért a csapás. A pénzügyi válság országunkat teljes egészében sújtotta. Existenciák ezrei mentek tönkre. A legszilárdabb alapon álló vállalatok fundamentumát megrendítette, magával rántotta a földrengésszerű felfordulás. A még fennállókat is fenyegeti a rém, ha még soká tart az erők lekötése. A nemzet zöme pedig erőtlenül senyved, szűkölködik. Honnan teremtsünk segítséget? Ilyen nagyarányú bajban már csődöt mond a jelszó, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít. Nagyobb hatalmaktól kell kiindulnia a segítségnyújtásnak, mert a helyzet megváltozása bizonytalan. Senki sem jósolhatja meg, hogy mi lesz? Háború? Béke? Európai bonyodalom? Az államnak, mint legnagyobb közösületnek, utána a municipiumoknak kell megkezdeni a munkát, hogy a zülléstől megóvja közgazdaságunkat. A válság szele mindenekelőtt az építőipart érte és ennek megbénulása vonta maga után a közgazdaság többi ágaiban is a válságszerű pangást mindenfelé. Az építőipar válságának megszüntetése maga után vonná ezért a többi foglalkozási ágakban dúló munkanélküliség enyhítését is. Az államnak a törvényhatóságoknak kell tehát megkezdeniük a munkát azzal, hogy beváltsák tartozásukat a köznek. Megalkossák azokat a szociális intézményeket elsősorban, amelyeket tőlünk a kor szava, már oly régen követel. Ha szertenézünk az országban még ma is halljuk mindenfelé az évtizedes panaszt, hogy nincsen elegendő kórházunk. Magában a fővárosban is elszomorító helyzetben sínylik a helyszűke következtében a betegápolás. A lakásszükség az egész országban érezhető. A lakáshygiénia gúnyja városaink tömeglakásai. Nemzetünk elsatnyulása talán éppen a nyomorult lakásviszonyokban találja egyik fő okát. Mennyi elmulasztott kötelességet pótolhatna ■ezen a téren is állam és törvényhatóság. Es