Bányamunkás, 1927 (16. évfolyam, 1-14. szám)
1927-01-22 / 1. szám
1927 vigye keresztül azt, hogy a lakbérpótlékot továbbra is megkapjuk. Azt javasolom, hogy ideiglenesen az I. osztályú tagjárulékot szállítsuk le havi 20.000 koronára. Nagy Károly (Sajókaza): Nem helyeslem Gordos elvtársnak azon javaslatát, mely szerint az I. osztályú tagjárulékot havi 20.000 koronára szállítsuk le. A Szövetség el lehet készülve olyan támadásokra, amelyek súlyos anyagi kiadásokat iognak jelenteni és így a mai viszonyok között teljesen lehetetlen a tagdíjak leszállítása. Ami a keresztényszociálisokat illeti, az nekünk egy ismeretlen fogalom. Nagy Pál (Környebánya): Én jártam külföldön, ott láttam, hogy az üzemi választmányoknak milyen hasznos intézkedései vannak a munkásság számára. Az üzemi tanácstagnak törvényben megszabott jogai vannak, úgyhogy sem a munkaadó, sem a munkás nem szállhat vele szembe. Ami pedig a keresztényeket illeti, ezekkel igazán nem kell foglalkozni. A munkásság még soha nem volt nagyobb nyomorban, mint ma, amikor a fajvédelemről beszélnek. Soha nem tettek kenyörtelenné annyi családot, mint ma. Én azt javasollom, hogy ne tartsuk érdemesnek még válaszolni se nekik. A tagjárulékra vonatkozólag azt javasolom, hogy a mi fönnálló tagdíjaik legyenek érvényben továbbra is. Mindenki arról beszél, hogymire lehetünk elkészülve. Hát akkor ez is kevés és szükséges, hogy ezt föntartsuk. A családi pótlékról eddig még senki sem beszélt, pedig úgy tudom, hogy ezt is el akarják tőlünk venni. Éppen ezért arra kérem az elvtársakat, hogy álljanak oda valamennyien és ne engedjék, hogy ezt elvonják tőlünk. Az özvegy- és árvasegély nagyon üdvös és ideális, ezt mindenáron keresztül kell vinnünk. Tóth István (Pilisvörösvár): Az özvegy- és árvasegély bevezetését helyeslem, azonban nekem volna még egy javaslatom éspedig az, hogy ezzel kapcsolatosan vezessük be azon elvtársaknak a segélyezését is, akik a mozgalomból kifolyólag váltak kenyörtelenné, segítsük ezeket az embereket legalább addig, amíg átmenetileg el tudnak valahol helyezkedni. A keresztényszociálisokra vonatkozólag megjegyzem, hogy Pilisvörösvárott is megkezdték munkájukat, de a bányai munkásság egyszerűen hátat fordított nekik. A Csóka-féle szervezkedésre kijelenteni, hogy addig, amíg nem tudtam és nem láttam, hogy milyen aljas munkát végez, hogy a munkásmozgalmat elárulta, addig nem elleneztem, de abban a pillanatban, amint keresztülláttam, hogy mire akarja a munkásságot fölhasználni, hogy a munkásság bőrére megy ott a vásár, első kötelességemnek tartottam vele mindenféle összeköttetést megszakítani. Ma már tisztán látom, hogy Csóka csak az ő egyéni érdekeiért használta föl a munkásságot és teljesen a kapitalistáik felé irányul az ő szervezkedése. Tenk András (Felsőgalla) fölolvassa a jelölőbizottság jelentését, mire elnök az ülést este 8 órakor bezárta és a tanácskozás folytatását másnapra halasztotta el. Második nap. Elnök hétfőnreggel 9 órakor megnyitotta az ülést és a vita folytatását bejelentette. Kis Géczi János (Baglyasalja): A salgótarjáni kerület munkaviszonyait teszi szóvá. Főként a szakmánybérek megállapítását kéri. Erőteljesebb szervezkedést, sürget, erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújt be. Erőss Mihály (Tatabánya): Az özvegy- és árvasegély bevezetését helyesnek tartja, mert, ezzel különösen a Szövetség régi tagjainak lehet az igényeit, kielégíteni. Lenti Zsigmond .(Mór):.. . A keresztényszocialisták móri szereplését vázolj®., rámutat arra, hogy ilyen emberekkel lehetetlen együttműködni. A Csóka-féle rendbontással szemben a legerőteljesebb álláspontot kell elfoglalni aSzövetségnek, de le kell számolni azokkal is, akik a Szövetségben ezt elősegítették. Wyborny Ferenc (Bremsberg): Az üdülési szabadság bevezetését kéri az összes bányatelepeken és ennek törvényhozási úton való berendezését. "Kéri egyúttal, hogy a hátralékos tagok tagsági díjaikat alacsonyabb járulékkal rendezhessék. . • Unterwegner János (Dorog): A tagsági díjak leszállítását javasolja, Dorogon az elmúlt hónapban nagyobbszámú elbocsátásokat még folytatni fogják. Indítványt nyújt be, hogy a Szövetség összes vezetői a közgyűlés által újra választassanak. Maurics Károly (Pilisszentiván) az özvegy- és árvasegély bevezetését nagyon helyesnek tartja, azonban kéri az ellenállási alapnak a bevezetését is, miután tekintettel kell lenni arra, hogy ha egy munkástársunk a mozgalomból kifolyólag veszti el a kenyerét, hogy akkor addig, míg máshol, tud elhelyezkedni, a családjának legyen miből megélni. A keresztény szervezettel való együttműködést teljesen fölöslegesnek tartja, mert Magyarországon a bányatelepeken nincsen keresztényszocialista bányamunkás. Pilisszentivánon is megalakították annak idején ezt a keresztény szervezetet, de nem a munkások, hanem a plébános volt az első tagja és a munkásság között hiába próbálkoztak, nem tudtak tagot szerezni. Bernnek István (Sajószentpéter: Mióta bevezettek a bányánál, hogy a szenet, ki. Kell válogatni és aszerint fizetik, azóta a munkásságkeresete lényegesen csökkent, úgy hogy abból megélni teljes lehetetlenség. A munkabérek rendezését törvényes úton kéri. A tagjárulékokra vonatkozólag elfogadja azt, ami eddig volt, csupán a hátramaradottaknak maradjon meg az kedvezmény, hogy a hátralékot alacsonyabb járulékkal fizethessék vissza. Gdorinszky Ferenc (Salgótarján): Csóka és társai a szakítás előtt sokat jártak nálam, hogy engem is rábírjanak a piszkos munkára, amit ők végeztek, de én soha nem voltam hajlandó velük egyetérteni és mindenkor megmaradtam a szervezetünk mellett. Engem mindenféleképen bele akartak vinni az ő mozgalmukba, de én nem kapcsolódtam közéjük soha. Ezért kérem a közgyűlést, hogy vigyázzon minden elvtársunk arra, hogy ilyen Csóka-féle emberek be ne furakozhassanak többé a mi egységes táborunkba. Gombos Pál (Felsőgalla) az üdülési szabadsággal foglalkozik és a következő határozati javaslatot nyújtja be: A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének 1927 január 9-én és 10-én megtartott országos közgyűlése fölszólítja a Szövetség vezetőségét, törekedjék arra, hogy a bányamunkások üdülési szabadsága törvényhozási úton rendeztessék, mert csak ezáltal érhető el, hogy az üdülési szabadság a munkaadók önkényes intézkedéseitől függetlenül a munkásság részére biztosíttassék. Előre is kifejezi azon óhaját, hogy az üdülési szabadság készpénzben ne legyen megváltható. Tóth József. (Felsőgalla): Kérem azoknak az embereknek a kizárását, aki eddig a Csóka-féle mozgalommal kapcsolatosan működtek, és az ilyen egyének addig egyáltalában ne lehessenek bent a Szövetségben, amíg mulasztásaikat jóvá nem teszik. Elnök: Több fölszólaló nincs, a vitát bezárom. Tóth István (Pilisvörösvár) Itt olyan kifejezések hangzottak el reám vonatkozólag, amelyek az én személyemet sértik. Miután engem a pilisvörösvári helyi csoport küldött, ide a közgyűlésre és ha engem a helyi csoport tagjai méltónak tartottak arra, hogy ideküldjenek és itt az ő érdekeiket képviseljem, akkor kérem a közgyűlés tagjait, hogy velem szemben tisztelett éljesebb hangot használjanak, mint amilyenek itt az előbb elhangzottak. Maurics Károly (Pilisszentiván): Amennyiben a közgyűlés nem tart bennünket méltónak arra, hogy a tanácskozásain részt vegyünk, akkor tessék kizárni bennünket, de ha ittmaradunk, akkor elvárjuk, hogy más hangot használjanak. Peyer Károly: A vitában elhangzottakra kívánok egypár szóval válaszolni. A tagsági díjak ügyében azt javaslom, hogy változatlanul maradjanak, úgy, amint eddig volt. Egy kérést kell azonban a Szövetség tagjaihoz intéznem és ez az, hogy a vezetőség által adott kedvezményt, miszerint az I. osztályból át lehet lépni a II. osztályba, csak azok vegyék igénybe, akik tényleg rá vannak szorulva. Szövetségünk csak akkor lesz képes a reá háramló feladatoknak eleget tenni, ha aszükséges anyagi eszközök rendelkezésére állanak. Az özvegy- és árvasegély bevezetéséhez az összes fölszólalók hozzájárultak, úgyhogy kérem, adják meg a fölhatalmazást a vezetőség részére, hogy ezen segélyezés szabályzatát dolgozza ki és rövid időn belül valósítsa meg. A keresztényszocialistákkal való együttműködésre nézve nincs a felszólalások között véleményeltérés, én magam teljesen osztom a fölszólalók véleményét, így a kérdés fölött napirendre térhetünk. Gombos elvtársnak az üdülésre vonatkozó indítványát ajánlom, hogy a közgyűlés fogadja el és erre bízzon meg engem, hogy az erre vonatkozó indítványt az országgyűlésen beterjesszem. _ Unterwegner elvtárs indítványa fölött módjában van a közgyűlésnek dönteni, e tekintetben nekem semmiféle javaslatom nincs. Ez a jog különben a közgyűlést minden egyes alkalommal megilleti. . A salgótarjáni külön szervezkedésre vonatkozólag megállapíthatjuk most már, hogy ez a mozgalom még a salgótarjáni kerületben sem tudott eredményt elérni, úgyhogy napirendre térhetnénk fölötte. Ez a Csóka-féle szervezkedés egyike volt azon kísérleteknek, amellyel a hatóságok és a bányatulajdonosok a szervezet egységét megbontani akarták. Válaszolnom kell azonban arra a szemrehányásra, hogy a titkárság miért nem bocsátotta el már előzőleg Csókát. A helyzet nem olyan egyszerű. Csóka eltávolítása a vezetőség, illetve a közgyűlés hatáskörébe tartozott. A legutóbbi közgyűlés elkövetett mulasztásai felülvizsgálására kiküldött egy fegyelmi bizottságot, mely fegyelmi bizottságba sikerült Csókának egy pár emberét bejuttatni és igy elérte, hogy az ítélet reá nézve nem volt egészen lesújtó. A közgyűlés elmozdította az elnökségből és a salgótarjáni kerületbe küldte ki tisztviselőnek, ami büntetés jellegével bírt. Hogy egyes emberekben azaljasságnak milyen foka lakozik, azt senki előre nem tudhatja, így csak utólag lehetett vele szemben eljárni. Nagy Pál (Környebánya) fölolvassa a szavazatkizedő bizottság jelentését, mely szerint a következőképen lett a vezetőség kiegészítve: Alelnöki Odorinszky Ferenc (Salgótarján). Helyettes pénztáros: Loska Lajos (Berente). Vezetőségi tagok: Gordos György (Baglyasalja), Nagy Pál (Környebánya). Felügyelőbizottsági tagok: Orosz Márton (Nagybátony, Lenti Zsigmond (Mór). Vezetőségi póttagok: Prokesch János (Tokod), Fodor József (Etes), Beranek István (Sajószentpáter), Erőss József (Tatabánya), _ Elnök: Áttérünk a napirend következő pontjának tárgyalására: Bányatárspénztárak központosításának ügye. Előadó Peyer Károly. A társpénztári törvényt végrehajtó rendelet végre megjelent. Elég sokáig tartott, ha figyelembe vesszük, hogy 1925 október havában a nemzetgyűlés a törvényt már elfogadta. Én akkor azt kértem, hogy 1926 január elsejével a központosítás hajtassák végre, az akkori alapon és a nyugdíjak és a járulékok egységesítése a későbbi hónapokban történjék. A népjóléti miniszter ezt nem fogadta el és azzal, hogy a rendelet késett, a bányavállalatok még az utolsó évben is többezer milliót takarítottak meg, amelyet járulék fejében be kellett volna fizetni. A rendelet az utolsó percben jelent meg és így annak végrehajtására csak egy pár nap állt rendelkezésre. Már úgy nézett ki, hogy január elsejével ismét elhalasszák a központosítást és máris hallatszottak hangok, hogy február 1-e előtt nem lehet a központosítást végrehajtani. Amidőn ez tudomásomra jutott, fölkerestem december 15-én a pénzügyminisztert, akinél akkor véleményezés végett a rendelet volt, vele folytatott tárgyalás után megígérte, hogy másnap a pénzügyminisztérium a rendeletet elintézi. Erről meg is győződtem és a rendelet december 18-án érkezett vissza a népjóléti minisztériumba, ahol ismételt sürgetésemre, december 25-én végre a hivatalos lapban megjelent. Eljárásomnak súlyt adott az a körülmény is, hogy időközben tudomására jutott ez a késedelmes intézkedés a bányamunkásoknak, akik minden telepen megjelentek a bányaigazgatóságnál, a bánya- és egyéb hatóságoknál és bejelentették, hogy amennyiben január elsejével a rendelet nem jelenne meg, úgy Magyarország összes bányamunkásai be fogják szüntetni a munkát. A pilisvörösvári küldötteknek el kell ismerniük, hogy őket e tekintetbeli mulasztás terheli. Ők még akkor is Csóka mellett állottak, amidőn már mindenki előtt nyilvánvalóvá vált árulása. Tóth elvtársnak ezért a ténykedéséért a bírálatot el kell viselnie, amely bírálat nem a vörösvári helyi csoportot éri, hanem őt személyében, mint a központi felügyelőbizottság tagját. Önök hibát követtek el, hogy több ízben megjelentek Salgótarjánban és az ottani munkásságot megtévesztették, tetézték még azzal is, hogy leveleket írtak Franciaországba, téves információkat küldtek ki és amikor ennek ellenkezőjéről meggyőződtek, nem tartották szükségesnek azt helyreigazítani. A mai közgyűlésnek határozott irányt kell szabni mindenfelé, mert csak egységes állásfoglalással leszünk képesek a ránk bízott feladatnak eleget tenni. Kérem a jelentés tudomásulvételét. (Lelkes éljenzés.) Elnök: Szavazásra fogom föltárni a beérkezett indítványokat és a jelentést. Aki a vezetőség előterjesztettjelentését tudomásul veszi, kérem a kezét fölemelni. Egyhangúlag elfogadva. Tagsági járulékra vonatkozó javaslat, hogy maradjon változatlanul az eddigi havi járulék. Elfogadva, özvegy- és árvasegély bevezetése. Elfogadva. Az üdülési szabadságra vonatkozó javaslat. Elfogadva. Unterwegner elvtárs indítványát a közgyűlés egyhangúlag elvetette. Elnök elrendeli a vezetőség kiegészítése ügyében a szavazást, mely időre a tanácskozást fölfüggeszti. Fölfüggesztés előtt szót kér Gombos Pál. Gombos Pál (Felsőgalla): Ezzel kapcsolatosan bejelentem, hogy amennyiben a közgyűlés nem hozna olyan határozatot, hogy azok a vezetőségi tagok, akik eddig a Csóka-féle mozgalomban résztvettek, ki ne zárassanak a vezetőségből, akkor én kénytelen leszek lemondani a vezetőségi tagságomról, miután nem vagyok hajlandó ezekkel együtt dolgozni. Javorek Pál (Felsőgalla): Én is azonosítom magamat Gombos elvtárs fölszólalásával és tisztítómunkát kérek a közgyűléstől. Elnök: Kérem Tóth elvtársat, legyen szíves erre vonatkozólag nyilatkozni, miután csupán csak önről van szó. Tóth István (Pilisvörösvár): Én ismételten csak azt mondhatom, amit már elmondottam, hogy amíg nem láttam Csókának azt a munkáját, amellyel a munkásságot teljesen elárulta a kapitalistáknak és hogy a munkásság erejét a saját egyéni céljaira használja föl, addig mellette álltam, de amint mindezen aljas munkálkodásairól meggyőződtem és láttam, akkor tovább egy percig sem voltam hajlandó őt ténykedéseiben támogatni és fölborítottam vele mindennemű összeköttetést. Javorek Pál (Felsőgalla): Én kérem a közgyűlést, hogy miután Tóth elvtárs beismerte, hogy Csókát támogatta a rendbontó munkájában, addig, amíg Tóth elvtárs ennek az ellenkezőjét be nem bizonyítja és amíg meg nem győződünk arról, hogy ő becsületes szociáldemokrata, addig bizalmatlanságot szavazzunk meg vele szemben. Papp István (Tokod): Én azt javasolom, hogy tartassák meg Tóth István vezetőségi állása, de addig, amíg meg nem győződünk arról, hogy becsületes harcosa a szervezetünknek, addig maradjon távol a vezetőségi ülésekről. Elnök: Papp István indítványát tartanám a legjobb megoldásnak ebben a kérdésben. Én ajánlom talán ennek az elfogadását. A közgyűlés Papp István indítványát elvetette és Javorek elvtárs indítványát fogadta el. Elnök: A szavazás tartamára fölfüggeszti a tanácskozást. Utána a szavazatszedő bizottság teszi meg a jelentését. Ez a dolog előzménye, így született meg a rendelet, tehát az utolsó percben is szükség volt a Szövetség és az abban tömörült tagok erőteljes föllépésére. A rendelettel szemben álláspontunk ismeretes. Az 1926 október 3-án tartott országos értekezleten s az azt követő miniszteri ankéton álláspontunkat kifejtettük. Ez a rendelet nem elégíti ki a munkásságot, ezt a rendeletet mi rossznak tartjuk és ez ellen a rendelet ellen minden rendelkezésünkre álló eszközzel küzdeni fogunk, hogy annak hibáit megjavítsuk. Egyet azonban mégis el kell ismernünk és ez az, hogy végre megtörtént maga a központosítás, mert enélkül hiába lett volna minden kísérlet, hogy a munkásságot ezen áldatlan állapot alól fölszabadítsuk. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a kormány és vele egy nézeten levő munkáltatók antiszociális fölfogása érvényesült ismét, mely nem engedte meg azt, hogy ez a rendelet többet nyújtson, mint ami eddig volt, sőt egyes helyeken még ennél kevesebbet ad. Ezzel akarják a munkáltatók a munkások előtt bizonyítani, hogy a rendelet nem javított a munkásság helyzetén, holott véleményünk szerint meg lett volna már most a mód a nyugdíjak fölemelésére. Az általunk követelt módosítások közül még mint legfontosabbat kell kiemelnem, hogy az elveszett szolgálati időt az eredetileg tervezett 1919 január 1-étől sikerült 1914 július 1-ig kitolni. Ez sem az, amit kértünk, de mindenesetre beleszamítódik az egész háborús idő. Az országos értekezleten elfogadott határozatban azt követeltük, hogy a szolgálati idő 30 évben és az életkor 50 évben állapíttassék meg, mely után vájároknál havi 1.200.000 korona nyugdíjat kértünk. Ez a kérés nem mondható túlzásnak, mert hiszen figyelembe kell venni azon rettenetes szenvedéseket, amelyeket a bányamunkásság a bábom óta átélt, ezen nélkülözések mellett eltöltött éveket nyugodtan lehet duplán számítani, mert hiszen máshol is a háborús éveket duplán számították be. A trendelet hatvanöt évet állapít meg mint korhatárt és föntartja a 40 éves szolgálati időt; csak a föld alatt dolgozó munkásoknál tesz e tekintetben kivételt, ahol 25 évi földalatti munka után 60 éves életkorban állapítja meg a nyugdíjjogosultságot. Azt persze nem kérdezik, hogy a mai viszonyok mellett melyik munkás bír 25 évet a föld alatt eltölteni. Követeltük a nyugdíjasok ingyenes orvosi kezelését és gyógyszerrel való ellátását, azonkívül temetkezési járulék megállapítását. Minderről a rendeletben szó sincs és egyes telepeken máris folyik emiatt az uszítás, különösen Pécsett, ahol azt akarják a munkásokkal elhitetni, hogy mi követeltük ezt így. Ezzel az útszéli demagógiával le kell szó BÁNYAMUNKÁS 3. oldal