Bányamunkás, 1946 (33. évfolyam, 1. szám)
1946-12-18 / 1. szám
1148. dQtmmhmv 1X XXYHS. évf. L urnum A M A G Y A R B Á N Y A M U N K Á S O K SZ A K S Z E R V E Z E I É N E K L A P J A A hároméves terv megvalósítása után békebelire emeljük a magyar nép életszínvonalát Vas Zoltán nagyszabású beszéde a bányász- és kohász-kongresszuson December 14-én a Mérnök és Technikusok Szakszervezetének Szalay utcai nagytermét zsúfolásig megtöltötte az a kb. 400 főnyi bányász és kohászati szakemberekből és fizikai dolgozókból álló tömeg, aki az első kongreszusra a fővárosba feljött. A vörös posztóval bevont emelvényen 1 évet foglaltak gazdasági életünk vezetői, a Szakszervezeti Tanács, a Bányász Szakszerve -.et és a Mérnökök Szakszervezetének képviselői* A Szakszervezti Tanács nevében Kisházi Ödön nyitotta meg az értekezletet. — A múltban nem fordult elő, — mon.................................. ■_____ „ ti, a A tvi.•.»·*..! et a -*••«»} • és fizikai dolgozók közvetlenül vettek részt a tervszerű termelés hatalmas munkájának felépítésében. Mindenki tisztában van a nagy feladattal. Körülöttünk minden ország hatalmas erőfeszítéseket tesz iparának és bányászatának fejlesztésére. A mérnököknek, munkásoknak és bányászoknak ez az együttes kongresszusa hivatott iparunk körültekintő újjáalkotásának körvonalait megadni. Piros László elvtárs nagyhatású beszédében a munkásság két követelését szögezte le. Egyik: Azoknak a dolgozóknak, illetve üzemi bizottságaiknak, akik alkalmasságukat sokszorosan bebizonyították, most már iparunk legfelsőbb vezetésében egyharmad részt követelünk. A tervszerű termelés és a tervek keresztülvitele a dolgozókon múlik. Éppen ezért követeljük, hogy szélesítsék ki az üzemi bizottságok jogait, azokét az üzemi bizottságokét, akik annak idején munkafegyelmet követeltek a nélkülöző dolgozóktól, akik azt előlegezték is a jobb jövő érdekében. Ezeknek a követeléseknek a keresztülviteléért síkra fogunk szállni. Éljenek a bányák és kohók dolgozói, éljen a munkásegység, éljenek a szakszervezetek! —fejezte be beszédét Piros elvtárs. Piros elvtárs szavainak befejezése után általános ünneplés közepette Vas Zoltán emelkedett szólásra. — Tisztelt Kongresszus! — kezdte Vas elvtárs nagyszabású beszédét. — Országunk gazdasági újjáépítésének fő kérdése a szénbányászat és a nehézipar talpraállítása. Eredmények — Jelentős eredményeket értünk el. Pár hónapja még az volt a gond, hogyan indítjuk meg iparunkat, ma pedig, hogy mind a, szén, mind,a kohók területén miként vagyunk képesek fokozni termelésünket, elérni a békebelit, sőt még túl is szárnyalni azt. Ez az egyetlen út életszínvonalunk emelésére. A felszabadulás óta folytatott politikai harc árán állami tulajdonba vettük a szénbányákat, az elmúlt hetekben pedig a nehézipar döntő egységeit vettük állami kezelésbe. Az állam mindkét esetben teljes csődtömeget vett át. Ebből a csődtömegből kellvirágzó iparunkat kifejleszteni. 1938-tól rablógazdálkodás folyt a bányákban. Jelszó volt: Mennél kevesebb befektetéssel, mennél több szenet. Ilyen rablással sikerült 1943- ban 4000 vagonos napi csúcsteljesítményt elérni. Ezen a réven sikerült gépi berendezésünket jelentős részben tönkretenni. Új feltárások nem történtek, aknákat nem mélyítettek. A szállítóutak meghosszabbodtak, csilleparkunk ugyanakkor hiányos és leromlott állapotban van. Ezek az okai, hogy a bányászoknak ma nagyobb fizikai erőkifejtéssel, veszedelmes körülmények között kell dolgozniok, életben és munkaerőben óriási áldozatokat hozva az országnak. Augusztusig hátráltatta a termelést az is, hogy 72 olyan vállalat kezében voltak is, bányáink, melyek, tulajdonosai jól tudták, hogy az államosítás küszöbön van. A rablást tehát még inkább folytatták. Ma végre egyetlen szerv irányítja, hazánk széntermelését, a Magyar Állami Szénbányák Rt. Ennek feladata újjáépíteni szénbányaiparunkat és menet közben emelni a széntermelést. Elértük, hogy tavaly óta széntermelésünk megduplázódott. Július óta 1350 vagonról napi átlagunk 2450 vagonra emelkedett, örömmel jelenthetem, hogy a tegnapi nap átlaga 2725 vagon volt, ami a felszabadulás óta csúcseredmény. Az induláskor „szakértők“ szerint lehetetlen volt, hogy ez évben elérjük a 2400 vagont. Mi akkor megmondottuk, hogyha a bányamérnökök is akarják erősíteni a demokrácia gazdaságpolitikáját, a bányászcég csodákra is képes. Képes, mert tudja, hogy nem a tőkéseknek dolgozik. Ennek a tudatnak köszönhető, hogy ilyen életfeltételek mellett, ilyen teljesítményeket nyújt.A hibák A hibákról is beszélni kell, hogy azokat kiküszöbölhessük. Az előbb említett 2725 vágón, ha jól megnézzük, nem annyi. Ennek oka, amellett, hogy palás szénmezőket kell feltárni és tudjuk jól a vibrátorok is tönkrementek stb., hogy sem a mérnökök, sem a bányászok nem fordítanak elegendő gondot a szén minőségére. Nem keresik meg az előfeltételeket, mellyel a vájárokat a minőség javítására ösztönözni le-hetne. Mindent el kell követni a szén minőségi javítására. Ehhez szükséges, hogy a szénelosztás szervezettebben történjék. A szénárak is hibásan vannak megállapítva. A tatai és dorogi kitűnő szén ára viszonylag alacsony. Kalóriaérték szerinti árakra van szükség. Anélkül azonban, hogy a szén árát emelni kellene. A pécsi szén árát azonban valóban fel kell emelni a komlói szén árára, hogy kétszer is meggondolja, aki kényelmesen a jobbat akarja vásárolni, vagy pedig érje be rosszabb szénnel. Hia ez meg nem történik, a gyárak folytatják jelenlegi helytelen tüzeléspolitikájukat. Ez ártalmas az országra. Egyes erőművek 4—5, sőt hatszorosát használják annak, ami elegendő volna számukra. Rendet kell teremteni energia háztartásunkban. . . A szénárak csökkentése érdekében ki fogjuk harcolni, hogy az 1 q szénre fordítandó költség lényegesen csökkenjék. Erre még számos lehetőség van. Takarékoskodni kell, mert az egész ország fizeti meg a pazarlást. Tőkebefektetésre van szükség a szénbányák felépítésére, a csillék után-pótlására. Sokszor előfordul, hogy a bányászok akarnak, de csille hiányában nem tudnak dolgozni. Radikális intézkedésekre van szükség. Januárban a csillehiány enyhülni fog. Olyan körülményeket kell teremteni, hogy a bányászok könnyen termeljenek és többet. Erre való ez a kongresszus. Éppen az a különbség a tegnap és a ma gazdaságpolitikája között, hogy mi itt együtt megtárgyaljuk a problémákat és nemcsak fentről adunk irányítást lefelé, hanem lentről várunk ösztönzést, felfelé. — A döntő termelési eszköz az ember. Mindent meg kell tenni az ember erejének a fokozására. A mérnökök és igazgatók kötelessége ellenőrizni,, hogy a bányászlakások fokozatosan jobbak és jobbak legyenek, s olyan lakásban senki se lakhasson, ahova becsurog az eső. Helyzetünk igen nehéz, annyit azonban mondhatok, hogy a bánya munkásság az ország javát kapja. Az államosítás óta igenis van javulás, megszűnt az a koldulás, mely azelőtt országszerte tapasztalható volt, amikor básnyászok szénért cserélgettek élelmiszereket. — Ki kell használni a nyolc óra munkaidőt, mert ezáltal 18—20 százalékkal lehet, emelni a termelést, ami hatásában az életszínvonal emelkedését jelenti. Rosszul értelmezik a kollektív szerződést, akik háromnegyed óra villamosutazásokat a munkaidőbe számítják. Tudomásul kell venni a bányászoknak továbbá azt, hogy aki utasítást ad, munkára serkent, az nem reakciós, az demokrata. A reakció pedig járhat munkásruhában is, sőt, munkáspárti pártkönyvet is hordhat a zsebében. Az értelmiségnek és a munkásságnak a termelés érdekében meg kell találnia a közös hangot, hiszen a termeléssel való kapcsolatuk azonos. A mérnökök szakértelmére szükség van, tőlük kérünk tanácsot, ha azt akarjuk tudni, hol van szén. A mérnök megérdemli, azt a csekély fizetéstöbbletet, melyet az „egyenlősködők“ irigyelnek tőle. Éppúgy megérdemli, ahogy a vájár többet érdemel munkája után, a csilletologató fiúnál. Ezután Vas elvtárs a nagyvállalatok pénzügyi helyzetéről beszélt, melyre fokozott mértékben vonatkozik mindaz, amit beszéde elején a szénbányák csődtömegéről mondott. 127.825.000 Ft tartozással kerültek ezek az üzemek állami kezelésbe. Folyton hitelért nyújzták az államot, ugyanakkor például raktárukban 100 darab traktor rozsdásodott, melyeket ha beállítanak a termelésbe, demokráciánk már sokkal előbbre tartana. De persze, mert nem tudtak azonnal vevőt találni, inkább hagyták rozsdásodni a trak- torokat. Igenis fel fogjuk számolni ezt a babonát, hogy ezen vállalatoknak deficiteseknek kell lenniök, még maximális ra- * cionalizálás mellett is. Ezt a deficitet el- tüntetjük, v.azután csökkenteni fogjuk az árakat. Itt áttért az államtitkár elvtárs a vas és acél kérdésére. Rávilágított a kohászat racionalizálásának rengeteg lehetőségére és szükségességére. Az önköltségi ár csökkentése múlhatatlanul szükséges a munkkásság szociális helyzetének javításához. És nem elégedhetünk meg azzal az eredménnyel, hogy januárban 1, júliusban 3, most pedig 4 kohónk van üzemben. Valamennyi kohót be kell gyújtani és ezeknek állandóan égniük kell. Jövő évben el kell érnünk az 1938-as termelés 90 százalékát. Államosítottunk, részben pedig állami kezelésbe vettünk üzemeket. Nemcsak gazdacsere ez — hangsúlyozta Vas elvtárs. — A változásnak életszínvonal emelkedésre kell vezetnie. Azért adunk több hitelt a szénnek és nehéziparnak, mert innen fakad az egész ország árszínvonalának emelése, többek között a mezőgazdaságé is és maguké a bányászoké is. Ismétlem, nemcsak gazdacsere ez. Mindenhova oda kell kül dTi »'Án <\ C'/ón ó>>* »1 ©Vtvft y> T<» felsőbb vezetésébe valóban munkásokat kell küldeni. Hibát követtünk el, ma már tudjuk, amikor miniszteriális vonalon hagytuk futni ezt a kérdést. Az új igazgatóságban mindenki van, csak bányász és bányászszakember nincs. Ezt a közeljövőben meg kell változtatni. Ez a nehéziparra ugyanúgy vonatkoik. A bányászértelmiség, a szakszervezet, a vasasok és kohászok küldöttjeit kell az igazgatóságba beküldeni. Sőt a szénnél a fogyasztók képviselőit is. Vas és acél ! A jövő két évig tartott, míg a bányákat államosítani tudtuk, a nehézipar valamivel hamarabb ment. Az ezzel kapcsolatos harcok bizonyítják, hogy a munkásság aktív segítségével tudtuk követeléseinket keresztülvigi. Nehogy azt higgjék, hogy ezek a megtörtént lépések könnyen mentek. . Támadás, támadást ér még ma is az államosítás ellen. Mi a nehéziparnál is szívesen vettük volna az államosítást, s csak a reakció ellenállásán múlott, hogy abból csak állami kezelésbevétel lett. A kérdés ilyen módon végigvonul az egész gazdasági és politikai vonalon. Szívós küzdelmünk eredményét hirdeti az a két halálos ítélet is, melyet hosszú ellenállás után végre az első két spekuláns felett kimondottak. íme, a dolgozók munkája nyomán ország lett a romokból. Ingyen, fizetés nélkül dolgoztak a munkások és az értelmiségiek, mert ők nemcsak pénzzel, hanem hús és vér és lélekkel össze vannak nőve üzemeikkel és munkahelyeikkel. Most, hároméves terven dolgozunk. Ezt a tervet meg is fogjuk valósítani. A terv valóra váltása után, olyan magas színvonalra emeljük a magyar nép életét, amilyen még sosem volt, szenvedésekkel tele történelme során. A magyar dolgozók meg is érdemlik ezt. Ebben a jegyben üdvözlöm a bányászok és kohászok kongresszusát. Vas elvtárs szavai szűnni nem akaró ünneplésbe torkoltak. Szünet után Zentai Béla mérnök tartott előadást. Az előadásról, valamint a kongresszus további menetéről lapzárta miatt következő számunkban adunk részletes beszámolót