Bányamunkás, 1951 (38. évfolyam, 1-23. szám)

1951-09-15 / 17. szám

2 Ha az illetékes szervek, mondotta, tervszerűbben és célszerűbben mozgó­sítanák a dolgozó tömegeidet a szó­kiszámíthatatlan hasznára fog válni szénbányászatunknak és nagy­mértékben segíteni fog majd bennün­ket széntermelési tervünk teljesítésé­ben Csekmarjov bányamester elvtárs­nak a bánya- és energiaügyi minisz­tériumban szénbányáink műszaki ve­zetői és a minisztérium szénbányá­szati főosztályának dolgozói előtt tar­tott előadása. Csekmarjov elvtárs — üzemének munkáján keresztül — be­számolt arról, hogyan történik a verseny és a munka megszervezése a szovjet bányákban. Eszerint a bányavezetőség minden hónap 25-én kiadja a következő havi tervet a bányamezőnek. A bányamező vezetője kidolgozza a mező részletes tervét, s ebben meghatározza a mun­kaerő és a gépi berendezések elosztá­sát. A szénmező tervét a bányavezető, a főmérnök és a tervosztály vezetője közösen megtárgyalják az összes részlegek, mezők vezetőivel. Az így jóváhagyott tervet a szénmező veze­tője ismerteti részlegével, cialista munkaversenyre, akkor nem­csak teljesíteni tudnák, de túl is tel­jesítenék tervüket A termelési értekezleteken a dol­gozók megvitatják a mező ter­vét. Megállapítják: milyen hiányosságok kerültek felszínre az előző havi mun­kában és ellenőrzik, hogy a bányá­szok egyénenként, részlegenként ho­gyan teljesítették vállalásaikat. Ugyan­akkor intézkednek aziránt is, hogy a felfedett hibákat kiküszöböljék, ismét­lődésüket megakadályozzák. A meghatározott feladatok végre­hajtására a dolgozók mindjárt szocialista kötelezettségvállalásokat is tesz­nek, új versenyszerződéseket köt­nek Csekmarjov elvtárs részletesen el­mondotta, hogyan történik a szerző­dések megkötése és a vállalások vég­rehajtásának ellenőrzése. Végül ismer­tette, hogyan szervezik meg a munkát az ő bányáikban és miképpen bizto­sítják a kitermelt szén zavartalan el­szállítását. Hangsúlyozta Csekmarjov elvtárs, hogy a dolgozók állandóan arra törekszenek, hogy a cikkiszerv előírásait betartsák; a munkát ponto­san, hiánytalanul elvégezzék. Csekmarjov bányamester előadása a minisztériumban Sei­ah­in elvtárs (középen a második, balról mellette Pothorik elv­társ) ■ h­érből­yai Béke­táróban Komló szocialista várossá alakult A Népköztársasági Elnöki Tanácsa határozata alapján a belügyminiszter elrendelte Komló bányászközség várossá alakítását. A miniszter a várossá átalakulás végrehajtásának időpontjául az első bányásznapot, szeptember 2-át jelölte meg. A városi tanács ünnepélyes külsőségek között tartotta meg alakuló ülését 2-án délután. Az ülésen megjelent Farkas Mihály elvtárs honvédelmi miniszter is. A tanács táviratban köszönte meg Rákosi elvtársnak a község várossá fejlesztését és az új szocialista város dolgozóinak nevében ígéretet tett, hogy ezt a gondoskodást a széntermelés növelésével fogják meghálálni. Újítási hetet, újító kiállításokat rendezett a minisztérium a bányásznap alkalmával Az újítási mozgalomnak a bányá­szatban történő kiszélesítése érdeké­ben a minisztérium szénbányászati fő­osztályának újítási csoportja a bá­nyásznap alkalmával minden szén­bányászati vállalatnál újítási hetet rendezett. Az újítási hét augusztus 27-től szep­tember 2-ig tartott. Az eddig beérke­zett jelentésekből megállapítható, hogy az újítási hét megrendezése nagyban elősegítette a vállalatoknál, illetve az üzemeknél a mozgalom to­vábbfejlesztését. Azonban illetékes helyen megállapí­tották azt is, hogy az újító­ mozgalom fellendülésével szénbányászati válla­latainknál nem tart lépést a tapaszta­latcsere-mozgalom. Ezért a miniszté­rium fontosnak és szükségesnek tar­totta, hogy a Találmányi Hivatallal karöltve a termelésben döntő szerepet játszó bányavállalatoknál újító vándorkiállítást rendezzen, hogy a kiállítás anyagának áttanul­mányozása után, ott szerzett tapasz­talataik továbbadásával, az egyes újí­tásokat a vállalaton belül, üzemeik­ben is alkalmazni tudják. A kiállítás megrendezését az alábbi vállalatoknál vették tervbe: Ózd, Sa­­jószentpéter, Salgótarján, Dorog, Ta­tabánya, Várpalota, MESZHART. Ezek közül több vállalatnál már meg is rendezték az újító­ kiállítást, melyek mindenütt igen jól sikerültek. Sajó­­szentpéteren 2800, Salgótarjánban 4500, Ózdon ugyancsak 4500, Dorogon 7200 dolgozó nézte végig nagy érdek­lődéssel a bányásznap tiszteletére megnyitott újító-kiállítást. A kiállítá­sok ünnepélyes megnyitásán az egyes vállalatok vezetőségei és műszaki ve­zetői is képviselve voltak. A megrendezett kiállítások kitűnő eszköznek bizonyultak az újítási­­mozgalom kiszélesítésére és jelen­tősen elősegítették az üzemekben, a tapasztalatcsere-mozgalmat. Ennek kapcsán megállapítást nyert viszont az is, hogy a borsodi szénme­dence vállalatainál az újítási­ mozga­lom kifejlődését nagymértékben aka­dályozza az, hogy az elfogadott ja­vaslatok gyakorlati, megvalósítására, bevezetésére eddig nem vett meg a kel­lő lehetőség. A vállalatok többségében, a műhelyek túlterheltsége miatt, az újítások legyártására csak ké­sedelemmel került sor. E hiányosság megszüntetése érdeké­ben a minisztérium szénbányászati főosztálya Miskolc székhellyel köz­ponti újító­kísérleti­ műhelyt állított fel, amely a borsodi szénmedence újí­tási javaslatainak kikísérletezését és legyártását fogja elvégezni. A kísér­leti műhely e hó 25-én már m­eg is kezdi működését. BÁNYAMUNKÁS Üdvözöljük új főtitkárunkat Blaha Béla­ elvtárs személyében új főtitkár került, szakszervezetünk élére. Blaha elvtár­s a felszabadulás óta lel­kesedéssel­ harcol pártunk politikájá­nak győzelemre viteléért és tevékeny résztvevője a szakszervezeti munká­nak. Új főtitkárunk bányászcsaládból származik, tizennégyen vannak test­vérek. Már mint egészen fiatal gyer­mek, a bányában dolgozott. 1930- ban Királdon, palaválogató, majd csillés, segédvájár majd vájár lett. Végigjárta a kapitalista világ bányá­szatának nehéz iskoláját és megismerte az akkori bányászélet minden nyomo­rúságát, szenvedését. 18 évet töltött földalatti munkában. A felszabadulás után 1945-ben a királdi pártszervezet vezetőségének tagja, rá két hónapra pedig a szak­­szervezet helyi csoportának elnöke. Az első Országos Szakszervezeti Kongresszus a központi vezetőség tagjává, a második kongresszus szak­szervezetünk alelnökévé választotta. 1947-ben a szakszervezet ózdi körze­tének titkára, 1948-ban a párt bor­sodi megyei bizottságának bányász­­felelőse. 1949-ben már ugyanott az ipari osztály vezetőjének tisztét tölti be. Az MDP tavaly egyéves pártiskolá­ra vitte, ezenkívül több, rövidebb­­hosszabb időtartamú pártiskolát vég­zett. Most, az egyéves iskola el­végzése után, ott elért eredményei, s eddigi politikai és szakszervezeti te­vékenysége alapján, a párt Blaha elvtársat szakszervezetünk főtitkári teendőinek ellátásával bízta meg. Pártunk Blaha elvtárs megbízatá­sával újabb segítséget nyújtott a szakszervezetnek ahhoz, hogy a szo­cializmus építésében reá váró nagy­­fontosságú feladatoknak eleget tehes­sen. Sokirányú mozgalmi tapasztala­tával, alapos ideológiai és széleskörű politikai képzettségével új főtitkárunk nemcsak szakszervezetünknek jelentős nyeresége, hanem a magyar bánya­ipari dolgozók összességének is. Mindannyian azt várjuk tőle, hogy tudását, munkaképességét teljességé­ben latba veti a bányásztársadalom és az egész dolgozó nép felemelkedé­séért és pártunk vezetésével további győzelmes harcokra szervez bennün­ket, még szebb, még boldogabb jö­vőnk megvalósításáért. 1951 szeptember 15. Nagyrészt rajtunk múlik, hogy az új dolgozók megszeressék a bányászmunkát A tatabányai bányászok a közel­múltban felhívással fordultak az or­szág dolgozóihoz és a széntermelés gyorsütemű növelésének, a szénbányá­szati terv maradéktalan végrehajtásá­nak biztosítására 5.000 új bányászt kértek. Szakszervezetünk, a Szakszervezetek Országos Tanácsával közösen, külön felhívást bocsátott ki és kiemelte az 5.000 új bányász munkába állításának rendkívüli fontosságát. Ez a közös felhívás elsősorban a mezőgazdaság­ban foglalkoztatott dolgozókhoz for­dult és azokhoz, akik már dolgoztak bányában, hangsúlyozva, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek és a terv teljesítéséért harcoljanak együtt a széncsaták hőseivel. A bánya- és energiaügyi minisz­térium és a szakszervezet felkereste az egyes vállalatokat és ellenőrizte: milyen intézkedéseket tettek az 5.000 új bányász megfelelő elszállásolására, élelmezésére és nevelésére. A szak­­szervezet, a vállalatokkal karöltve, megszervezte az új dolgozók fogad­tatását, amely a legtöbb helyen ünnepélyesen, zeneszóval történt. A fogadtatás után az új munkásokat sok helyen moziba és a strandra is elvitték. Tatabányán külön hangoshíradót sze­reltek fel az állomáson az új dolgozók fogadásához. Az újonnan jelentkezettek szívesen, jókedvvel jönnek a bányába és kitűnő a hangulat közöttük. Bíznak abban, hogy hamarosan megszokják a bá­nyát és megszeretik a bányászatot, de arra kérik a régi bányászokat, hogy ebben legyenek segítségükre. E tekintetben a régi bányászoknak valóban mindent el kell követniök, úgy mint Tatabánya XII. aknán Deklona József aknász, aki igen ered­ményes munkát fejt ki ezen a téren. Az új dolgozók legtöbbje őszinte hálát érez pártunk és kormányunk iránt a róluk történt gondoskodásért. Borka József, tatabányai XXI. akna új dolgozója például, aki fiával együtt jött Szegedről, boldogan közli munka­társaival, hogy mindennel nagyon meg vannak elégedve és örülnek, hogy eleget tettek a tatabányaiak felhívá­sának. Borka munkatárs már lakást is kapott. Hálásan köszöni a pártnak ezt a segítséget — mondja — és háláját azzal fogja kifejezni, hogy feleségét és másik fiát is elhozza Tatabányára, hogy ők is a bányá­szok közé álljanak és jó munkát vé­gezzenek a széntermelésben. Egy másik új dolgozó, Mucsi Mi­hály is kijelentette, hogy mihelyt la­kást kap a bányavárosban, maga után hozza dolgozni fiát és feleségét. Az új dolgozók többségét a legény­szállásokon helyezik el, ahol bizto­sítva van részükre az élelmezés, a tisztálkodás és a szórakozás lehető­sége. Munkába állásukkor az üzemnél ellátják őket munkaruhával és alsó­ruhával. Egy hétig napi háromórás ok­tatásban részesülnek. A hét letelte után vizsgát tesznek a tanultakból. Az ellenség azonban, természete­sen, ezen a téren is igyekszik kárt okozni. Megkísérli, hogy befurakod­jon az új dolgozók közé és a szo­cializmus építése ellen hangolja őket. Vincze Zsigmond, most toborzott bá­nyász elmondta, hogy már otthon a legkülönfélébb rémhírekkel próbálták őket elriasztani a bányától, de neki szilárd elhatározása volt, hogy a bányászatban fog dolgozni és nem hagyta magát az ellenségtől félre­vezetni. Szakszervezetünknek fontos felada­ta, hogy a legmesszebbmenően gon­doskodjék az új dolgozók nevelésé­ről, ellenőrizze a bánásmódot, amiben őket részesítik. Különösen figyelemmel kell kísérnünk a legényszállókat, hogy az ott előforduló hiányosságokat mi­előbb megszüntessük. Figyelemmel kell kísérni az üzemi konyhákat is, hogy az új dolgozók megfelelő ellátá­sát biztosítsuk. Mindezeknek érdeké­ben ki kell építeni a legényszálláso­kon a bizalmi hálózatot egészen a szobabizalmiakig. Nagyrészt a szakszervezeten, funk­cionáriusain és aktíváin múlik, hogy ,az új dolgozók megszeressék a bányát, véglegesen a bányászatot válasszák életpályájuknak, hogy a most tobor­zott 5.000 új bányász részvételével teljesíteni tudjuk ötéves tervünket, s ezáltal biztosítsuk népgazdaságunk további fejlődését és a béke meg­védését. A bányászfiatalok a III. Világifjúsági Találkozón megfogadták: „Egy tonna szenet, ércet sem adunk a háborúra törekvő imperialistáknak!“ Berlinben, a Világifjúsági- és Diák- Béketalálkozó ötödik napján a magyar küldöttség bányász tagjait is meghív­ták a henningsdorfi Acélkombinátba, az ifjú bányászok nemzetközi ta­lálkozójára Reggel 8 órakor kézbesítették a meghívót, a találkozó pedig féltízkor kezdődött. Henningsdorftól mintegy 30 km-re laktunk. Közöttünk a város angol-amerikai övezete minden rejté­lyével, kiszámíthatatlanságával. Előző este 30 német fiatalt hurcoltak át a nyugatberlini rendőrség terrorlegényei, óránként tartottak razziákat a magas­­víl­ SÚt állomásain. Csak nagy kerülő­vel utazhattunk volna biztonságban, erről pedig, az idő rövidsége miatt, le kellett mondanunk. Nem juthattunk el a világ minden részéből összegyűlt fiatal bányá­szok találkozójára. De a felejthetetlen élményekben gaz­dag két hét alatt minden alkalmat megragadtunk arra, hogy az öt föld­részről érkezett fiatal bányászokkal beszélgessünk. így megkérdeztem Bernard Newbold-ot, a Manchester Lancashire Coalfield szénbánya ifjú­munkását: milyen az angol bányász­­fiatalok élete? Bernard keserűen mosolygott és eb­ben a mosolyban minden benne volt: a bányában eltöltött nehéz esztendők, az állati hajsza, a bányakapitalisták és a békért folyó harc... —Az amerikai filmeken jó dolga van a bányásznak — kezdte gúnyosan a fiatal angol bányász —. Reggel az ágyba viszik neki a reggelit, saját autóján megy a bányába. Ott is min­den nagyszerű és a végén feleségül veszi a vezérigazgató lányát." És mi a valóság? Nősülni szeretnék, de nem kapni lakást, ami van, az egészségte­len és megfizethetetlen. Egy jó minőségű ruháért hónapo­kig kell dolgozni. Évente egy hét szabadságot adnak. Az igazgatóság elbocsátással fenye­getett, ha a VIT-re utazom, s most mégis itt vagyok Berlinben, közte­tek... Néhány nappal később a magyar küldötteket a Friedrichshagenban lévő szállásunkon német fiatalok látogat­ták meg. Az egyik asztal mellett két sztahanovista bányászifjú ült: Otto Hans, a freibergi ólombánya ifjúmun­kása és Gergely János, a tatabányai Síkvölgyi-akna csapatvezető vájára. Mindkettőnek a mellét kitüntetések díszítették. Otto Hans elmondta, hogy újításá­val 200 százalékra teljesíti normáját. Elsorolta azokat a védőberendezése­ket, rendelkezéseket, amelyekkel a Német Demokratikus Köztársaság kormánya gondoskodik, a bányászok egészségéről, biztonságáról. — Nekünk is van már új bányász­ruhánk — büszkélkedett Gergely Já­nos— és mind több réselőgép dolgozik a magyar bányákban. A Szovjetunió a legmodernebb bányagépekkel siet segítségünkre.­­ — A többiek kérésére elmondta még, hogy havi fizetése rendszeresen eléri a 2000 forintot. Együtt örültek sikere­iknek és megfogadták, hogy a baráti kapcsolatot nem szakítják meg, leve­lezni fognak egymással. A béketalálkozó utolsó napjaiban, a szovjet ifjúság kiállításán délafrikai négerekkel és egy olasz bányásszal találkoztam. Az olasz karon fogta a négereket és a kiállítás középső ter­mébe tessékelte őket. Itt képeken és rajzokon hatalmas szovjet bányakom­bájnokat, modern festő- és szállítógé­peket mutattak be. A négerek először értetlenül nézték a képeket és szünte­lenül az olaszra tekintgettek. — Ilyet mi eddig képen se láttunk — mondta az egyik. — Nálunk emberek és lovak dol­goznak. Főleg emberek, mert az ember olcsóbb, mint a gép, de még a lónál is olcsóbb. Az ember megél banánon is, a motor­nak benzin, a lónak takarmány kell. Néger sok van, a legolcsóbb munka­erő az angol gyarmatosítók részére. — Ha haza megyünk, mindannyian harcolni fogunk az embertelen kizsák­mányolás ellen —- mondták a fiatal bányászok, délafrikaiak és olaszok, skótok és franciák. — Nem engedjük magunkat háborúba sodorni. Egyetlen tonna szenet, ércet sem adunk az imperialista háború számára. Sebes Tibor: Az ásványolajipari dolgozók vissza­tértek sza­kszervezetü­­kbe A nagy Szovjetunió nemcsak felsza­badította hazánkat, de azóta is mesz­­szemenően segít bennünket abban hogy hazánkat virágzó ipari országgá fejleszthessük. Rendszeresen elküldi hozzánk legki­válóbb munkásait, mérnökeit, és tudó­sait. Szovjet elvtársaink, munkamód­szerük átadása mellett, műszaki és szervezési módszereiket is átadják a mi dolgozóinknak. Ennek eredménye­képpen nálunk is megvalósulhatott az ipari üzemek rokonszakmánkénti egye­sítése. így vált lehetővé, hogy a MASZOLAJ- üzemeket most a bánya- és energia­ügyi minisztérium irányítása alá he­lyezték, s ugyanakkor dolgozóit újból visszacsatolták a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetéhez. Az olajtermelő üzemeknek a bánya­­iparhoz való csatolása azt jelenti, hogy ezek után, vállvetett erővel, még jobban, még fokozottabban harcolha­tunk azért, hogy a legfontosabb alap­anyagokat, mint a szenet és az olajat, minél nagyobb mennyiségben termel­jük ki népgazdaságunk számára. Kö­zös erővel, a termelés növelésével, mindennapi tervünk teljesítésével új­ból együtt harcolunk az olajipari dol­gozókkal az ötéves terv végrehajtá­sáért, a béke megvédéséért. MEGJELENT az MNDSZ és az Országos Béketanács kiadásában: „Vádirat a Koreában garázdálkodó gyilkosok ellen" című füzet. A füzet a Nemzetközi NLbizottság jelentését is­merteti meg az olvasóval, s a kiadvány olvasásán keresztül is láthatjuk az ame­­rikai és a h­sztamanista csapatok koreai gaztetteinek minden szörnyűségét, de a koreai nők hősi helytállását is. Azt, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely szabadságáért küzd. A füzetet, mely hi­teles adataival, fényképeivel bizonyíték az imperialisták ellen, minden becsüle­tes dolgozónak el kell olvasni. A füzet kapható a békebizottságok­­nál, az MNDSZ és a DISZ-szervezeteknél. Ára: 30 fillér.

Next