Bányamunkás, 1951 (38. évfolyam, 1-23. szám)
1951-09-15 / 17. szám
2 Ha az illetékes szervek, mondotta, tervszerűbben és célszerűbben mozgósítanák a dolgozó tömegeidet a szókiszámíthatatlan hasznára fog válni szénbányászatunknak és nagymértékben segíteni fog majd bennünket széntermelési tervünk teljesítésében Csekmarjov bányamester elvtársnak a bánya- és energiaügyi minisztériumban szénbányáink műszaki vezetői és a minisztérium szénbányászati főosztályának dolgozói előtt tartott előadása. Csekmarjov elvtárs — üzemének munkáján keresztül — beszámolt arról, hogyan történik a verseny és a munka megszervezése a szovjet bányákban. Eszerint a bányavezetőség minden hónap 25-én kiadja a következő havi tervet a bányamezőnek. A bányamező vezetője kidolgozza a mező részletes tervét, s ebben meghatározza a munkaerő és a gépi berendezések elosztását. A szénmező tervét a bányavezető, a főmérnök és a tervosztály vezetője közösen megtárgyalják az összes részlegek, mezők vezetőivel. Az így jóváhagyott tervet a szénmező vezetője ismerteti részlegével, cialista munkaversenyre, akkor nemcsak teljesíteni tudnák, de túl is teljesítenék tervüket A termelési értekezleteken a dolgozók megvitatják a mező tervét. Megállapítják: milyen hiányosságok kerültek felszínre az előző havi munkában és ellenőrzik, hogy a bányászok egyénenként, részlegenként hogyan teljesítették vállalásaikat. Ugyanakkor intézkednek aziránt is, hogy a felfedett hibákat kiküszöböljék, ismétlődésüket megakadályozzák. A meghatározott feladatok végrehajtására a dolgozók mindjárt szocialista kötelezettségvállalásokat is tesznek, új versenyszerződéseket kötnek Csekmarjov elvtárs részletesen elmondotta, hogyan történik a szerződések megkötése és a vállalások végrehajtásának ellenőrzése. Végül ismertette, hogyan szervezik meg a munkát az ő bányáikban és miképpen biztosítják a kitermelt szén zavartalan elszállítását. Hangsúlyozta Csekmarjov elvtárs, hogy a dolgozók állandóan arra törekszenek, hogy a cikkiszerv előírásait betartsák; a munkát pontosan, hiánytalanul elvégezzék. Csekmarjov bányamester előadása a minisztériumban Seiahin elvtárs (középen a második, balról mellette Pothorik elvtárs) ■ hérbőlyai Béketáróban Komló szocialista várossá alakult A Népköztársasági Elnöki Tanácsa határozata alapján a belügyminiszter elrendelte Komló bányászközség várossá alakítását. A miniszter a várossá átalakulás végrehajtásának időpontjául az első bányásznapot, szeptember 2-át jelölte meg. A városi tanács ünnepélyes külsőségek között tartotta meg alakuló ülését 2-án délután. Az ülésen megjelent Farkas Mihály elvtárs honvédelmi miniszter is. A tanács táviratban köszönte meg Rákosi elvtársnak a község várossá fejlesztését és az új szocialista város dolgozóinak nevében ígéretet tett, hogy ezt a gondoskodást a széntermelés növelésével fogják meghálálni. Újítási hetet, újító kiállításokat rendezett a minisztérium a bányásznap alkalmával Az újítási mozgalomnak a bányászatban történő kiszélesítése érdekében a minisztérium szénbányászati főosztályának újítási csoportja a bányásznap alkalmával minden szénbányászati vállalatnál újítási hetet rendezett. Az újítási hét augusztus 27-től szeptember 2-ig tartott. Az eddig beérkezett jelentésekből megállapítható, hogy az újítási hét megrendezése nagyban elősegítette a vállalatoknál, illetve az üzemeknél a mozgalom továbbfejlesztését. Azonban illetékes helyen megállapították azt is, hogy az újító mozgalom fellendülésével szénbányászati vállalatainknál nem tart lépést a tapasztalatcsere-mozgalom. Ezért a minisztérium fontosnak és szükségesnek tartotta, hogy a Találmányi Hivatallal karöltve a termelésben döntő szerepet játszó bányavállalatoknál újító vándorkiállítást rendezzen, hogy a kiállítás anyagának áttanulmányozása után, ott szerzett tapasztalataik továbbadásával, az egyes újításokat a vállalaton belül, üzemeikben is alkalmazni tudják. A kiállítás megrendezését az alábbi vállalatoknál vették tervbe: Ózd, Sajószentpéter, Salgótarján, Dorog, Tatabánya, Várpalota, MESZHART. Ezek közül több vállalatnál már meg is rendezték az újító kiállítást, melyek mindenütt igen jól sikerültek. Sajószentpéteren 2800, Salgótarjánban 4500, Ózdon ugyancsak 4500, Dorogon 7200 dolgozó nézte végig nagy érdeklődéssel a bányásznap tiszteletére megnyitott újító-kiállítást. A kiállítások ünnepélyes megnyitásán az egyes vállalatok vezetőségei és műszaki vezetői is képviselve voltak. A megrendezett kiállítások kitűnő eszköznek bizonyultak az újításimozgalom kiszélesítésére és jelentősen elősegítették az üzemekben, a tapasztalatcsere-mozgalmat. Ennek kapcsán megállapítást nyert viszont az is, hogy a borsodi szénmedence vállalatainál az újítási mozgalom kifejlődését nagymértékben akadályozza az, hogy az elfogadott javaslatok gyakorlati, megvalósítására, bevezetésére eddig nem vett meg a kellő lehetőség. A vállalatok többségében, a műhelyek túlterheltsége miatt, az újítások legyártására csak késedelemmel került sor. E hiányosság megszüntetése érdekében a minisztérium szénbányászati főosztálya Miskolc székhellyel központi újítókísérleti műhelyt állított fel, amely a borsodi szénmedence újítási javaslatainak kikísérletezését és legyártását fogja elvégezni. A kísérleti műhely e hó 25-én már meg is kezdi működését. BÁNYAMUNKÁS Üdvözöljük új főtitkárunkat Blaha Béla elvtárs személyében új főtitkár került, szakszervezetünk élére. Blaha elvtárs a felszabadulás óta lelkesedéssel harcol pártunk politikájának győzelemre viteléért és tevékeny résztvevője a szakszervezeti munkának. Új főtitkárunk bányászcsaládból származik, tizennégyen vannak testvérek. Már mint egészen fiatal gyermek, a bányában dolgozott. 1930- ban Királdon, palaválogató, majd csillés, segédvájár majd vájár lett. Végigjárta a kapitalista világ bányászatának nehéz iskoláját és megismerte az akkori bányászélet minden nyomorúságát, szenvedését. 18 évet töltött földalatti munkában. A felszabadulás után 1945-ben a királdi pártszervezet vezetőségének tagja, rá két hónapra pedig a szakszervezet helyi csoportának elnöke. Az első Országos Szakszervezeti Kongresszus a központi vezetőség tagjává, a második kongresszus szakszervezetünk alelnökévé választotta. 1947-ben a szakszervezet ózdi körzetének titkára, 1948-ban a párt borsodi megyei bizottságának bányászfelelőse. 1949-ben már ugyanott az ipari osztály vezetőjének tisztét tölti be. Az MDP tavaly egyéves pártiskolára vitte, ezenkívül több, rövidebbhosszabb időtartamú pártiskolát végzett. Most, az egyéves iskola elvégzése után, ott elért eredményei, s eddigi politikai és szakszervezeti tevékenysége alapján, a párt Blaha elvtársat szakszervezetünk főtitkári teendőinek ellátásával bízta meg. Pártunk Blaha elvtárs megbízatásával újabb segítséget nyújtott a szakszervezetnek ahhoz, hogy a szocializmus építésében reá váró nagyfontosságú feladatoknak eleget tehessen. Sokirányú mozgalmi tapasztalatával, alapos ideológiai és széleskörű politikai képzettségével új főtitkárunk nemcsak szakszervezetünknek jelentős nyeresége, hanem a magyar bányaipari dolgozók összességének is. Mindannyian azt várjuk tőle, hogy tudását, munkaképességét teljességében latba veti a bányásztársadalom és az egész dolgozó nép felemelkedéséért és pártunk vezetésével további győzelmes harcokra szervez bennünket, még szebb, még boldogabb jövőnk megvalósításáért. 1951 szeptember 15. Nagyrészt rajtunk múlik, hogy az új dolgozók megszeressék a bányászmunkát A tatabányai bányászok a közelmúltban felhívással fordultak az ország dolgozóihoz és a széntermelés gyorsütemű növelésének, a szénbányászati terv maradéktalan végrehajtásának biztosítására 5.000 új bányászt kértek. Szakszervezetünk, a Szakszervezetek Országos Tanácsával közösen, külön felhívást bocsátott ki és kiemelte az 5.000 új bányász munkába állításának rendkívüli fontosságát. Ez a közös felhívás elsősorban a mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozókhoz fordult és azokhoz, akik már dolgoztak bányában, hangsúlyozva, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek és a terv teljesítéséért harcoljanak együtt a széncsaták hőseivel. A bánya- és energiaügyi minisztérium és a szakszervezet felkereste az egyes vállalatokat és ellenőrizte: milyen intézkedéseket tettek az 5.000 új bányász megfelelő elszállásolására, élelmezésére és nevelésére. A szakszervezet, a vállalatokkal karöltve, megszervezte az új dolgozók fogadtatását, amely a legtöbb helyen ünnepélyesen, zeneszóval történt. A fogadtatás után az új munkásokat sok helyen moziba és a strandra is elvitték. Tatabányán külön hangoshíradót szereltek fel az állomáson az új dolgozók fogadásához. Az újonnan jelentkezettek szívesen, jókedvvel jönnek a bányába és kitűnő a hangulat közöttük. Bíznak abban, hogy hamarosan megszokják a bányát és megszeretik a bányászatot, de arra kérik a régi bányászokat, hogy ebben legyenek segítségükre. E tekintetben a régi bányászoknak valóban mindent el kell követniök, úgy mint Tatabánya XII. aknán Deklona József aknász, aki igen eredményes munkát fejt ki ezen a téren. Az új dolgozók legtöbbje őszinte hálát érez pártunk és kormányunk iránt a róluk történt gondoskodásért. Borka József, tatabányai XXI. akna új dolgozója például, aki fiával együtt jött Szegedről, boldogan közli munkatársaival, hogy mindennel nagyon meg vannak elégedve és örülnek, hogy eleget tettek a tatabányaiak felhívásának. Borka munkatárs már lakást is kapott. Hálásan köszöni a pártnak ezt a segítséget — mondja — és háláját azzal fogja kifejezni, hogy feleségét és másik fiát is elhozza Tatabányára, hogy ők is a bányászok közé álljanak és jó munkát végezzenek a széntermelésben. Egy másik új dolgozó, Mucsi Mihály is kijelentette, hogy mihelyt lakást kap a bányavárosban, maga után hozza dolgozni fiát és feleségét. Az új dolgozók többségét a legényszállásokon helyezik el, ahol biztosítva van részükre az élelmezés, a tisztálkodás és a szórakozás lehetősége. Munkába állásukkor az üzemnél ellátják őket munkaruhával és alsóruhával. Egy hétig napi háromórás oktatásban részesülnek. A hét letelte után vizsgát tesznek a tanultakból. Az ellenség azonban, természetesen, ezen a téren is igyekszik kárt okozni. Megkísérli, hogy befurakodjon az új dolgozók közé és a szocializmus építése ellen hangolja őket. Vincze Zsigmond, most toborzott bányász elmondta, hogy már otthon a legkülönfélébb rémhírekkel próbálták őket elriasztani a bányától, de neki szilárd elhatározása volt, hogy a bányászatban fog dolgozni és nem hagyta magát az ellenségtől félrevezetni. Szakszervezetünknek fontos feladata, hogy a legmesszebbmenően gondoskodjék az új dolgozók neveléséről, ellenőrizze a bánásmódot, amiben őket részesítik. Különösen figyelemmel kell kísérnünk a legényszállókat, hogy az ott előforduló hiányosságokat mielőbb megszüntessük. Figyelemmel kell kísérni az üzemi konyhákat is, hogy az új dolgozók megfelelő ellátását biztosítsuk. Mindezeknek érdekében ki kell építeni a legényszállásokon a bizalmi hálózatot egészen a szobabizalmiakig. Nagyrészt a szakszervezeten, funkcionáriusain és aktíváin múlik, hogy ,az új dolgozók megszeressék a bányát, véglegesen a bányászatot válasszák életpályájuknak, hogy a most toborzott 5.000 új bányász részvételével teljesíteni tudjuk ötéves tervünket, s ezáltal biztosítsuk népgazdaságunk további fejlődését és a béke megvédését. A bányászfiatalok a III. Világifjúsági Találkozón megfogadták: „Egy tonna szenet, ércet sem adunk a háborúra törekvő imperialistáknak!“ Berlinben, a Világifjúsági- és Diák- Béketalálkozó ötödik napján a magyar küldöttség bányász tagjait is meghívták a henningsdorfi Acélkombinátba, az ifjú bányászok nemzetközi találkozójára Reggel 8 órakor kézbesítették a meghívót, a találkozó pedig féltízkor kezdődött. Henningsdorftól mintegy 30 km-re laktunk. Közöttünk a város angol-amerikai övezete minden rejtélyével, kiszámíthatatlanságával. Előző este 30 német fiatalt hurcoltak át a nyugatberlini rendőrség terrorlegényei, óránként tartottak razziákat a magasvíl SÚt állomásain. Csak nagy kerülővel utazhattunk volna biztonságban, erről pedig, az idő rövidsége miatt, le kellett mondanunk. Nem juthattunk el a világ minden részéből összegyűlt fiatal bányászok találkozójára. De a felejthetetlen élményekben gazdag két hét alatt minden alkalmat megragadtunk arra, hogy az öt földrészről érkezett fiatal bányászokkal beszélgessünk. így megkérdeztem Bernard Newbold-ot, a Manchester Lancashire Coalfield szénbánya ifjúmunkását: milyen az angol bányászfiatalok élete? Bernard keserűen mosolygott és ebben a mosolyban minden benne volt: a bányában eltöltött nehéz esztendők, az állati hajsza, a bányakapitalisták és a békért folyó harc... —Az amerikai filmeken jó dolga van a bányásznak — kezdte gúnyosan a fiatal angol bányász —. Reggel az ágyba viszik neki a reggelit, saját autóján megy a bányába. Ott is minden nagyszerű és a végén feleségül veszi a vezérigazgató lányát." És mi a valóság? Nősülni szeretnék, de nem kapni lakást, ami van, az egészségtelen és megfizethetetlen. Egy jó minőségű ruháért hónapokig kell dolgozni. Évente egy hét szabadságot adnak. Az igazgatóság elbocsátással fenyegetett, ha a VIT-re utazom, s most mégis itt vagyok Berlinben, köztetek... Néhány nappal később a magyar küldötteket a Friedrichshagenban lévő szállásunkon német fiatalok látogatták meg. Az egyik asztal mellett két sztahanovista bányászifjú ült: Otto Hans, a freibergi ólombánya ifjúmunkása és Gergely János, a tatabányai Síkvölgyi-akna csapatvezető vájára. Mindkettőnek a mellét kitüntetések díszítették. Otto Hans elmondta, hogy újításával 200 százalékra teljesíti normáját. Elsorolta azokat a védőberendezéseket, rendelkezéseket, amelyekkel a Német Demokratikus Köztársaság kormánya gondoskodik, a bányászok egészségéről, biztonságáról. — Nekünk is van már új bányászruhánk — büszkélkedett Gergely János— és mind több réselőgép dolgozik a magyar bányákban. A Szovjetunió a legmodernebb bányagépekkel siet segítségünkre. — A többiek kérésére elmondta még, hogy havi fizetése rendszeresen eléri a 2000 forintot. Együtt örültek sikereiknek és megfogadták, hogy a baráti kapcsolatot nem szakítják meg, levelezni fognak egymással. A béketalálkozó utolsó napjaiban, a szovjet ifjúság kiállításán délafrikai négerekkel és egy olasz bányásszal találkoztam. Az olasz karon fogta a négereket és a kiállítás középső termébe tessékelte őket. Itt képeken és rajzokon hatalmas szovjet bányakombájnokat, modern festő- és szállítógépeket mutattak be. A négerek először értetlenül nézték a képeket és szüntelenül az olaszra tekintgettek. — Ilyet mi eddig képen se láttunk — mondta az egyik. — Nálunk emberek és lovak dolgoznak. Főleg emberek, mert az ember olcsóbb, mint a gép, de még a lónál is olcsóbb. Az ember megél banánon is, a motornak benzin, a lónak takarmány kell. Néger sok van, a legolcsóbb munkaerő az angol gyarmatosítók részére. — Ha haza megyünk, mindannyian harcolni fogunk az embertelen kizsákmányolás ellen —- mondták a fiatal bányászok, délafrikaiak és olaszok, skótok és franciák. — Nem engedjük magunkat háborúba sodorni. Egyetlen tonna szenet, ércet sem adunk az imperialista háború számára. Sebes Tibor: Az ásványolajipari dolgozók visszatértek szakszervezetükbe A nagy Szovjetunió nemcsak felszabadította hazánkat, de azóta is meszszemenően segít bennünket abban hogy hazánkat virágzó ipari országgá fejleszthessük. Rendszeresen elküldi hozzánk legkiválóbb munkásait, mérnökeit, és tudósait. Szovjet elvtársaink, munkamódszerük átadása mellett, műszaki és szervezési módszereiket is átadják a mi dolgozóinknak. Ennek eredményeképpen nálunk is megvalósulhatott az ipari üzemek rokonszakmánkénti egyesítése. így vált lehetővé, hogy a MASZOLAJ- üzemeket most a bánya- és energiaügyi minisztérium irányítása alá helyezték, s ugyanakkor dolgozóit újból visszacsatolták a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetéhez. Az olajtermelő üzemeknek a bányaiparhoz való csatolása azt jelenti, hogy ezek után, vállvetett erővel, még jobban, még fokozottabban harcolhatunk azért, hogy a legfontosabb alapanyagokat, mint a szenet és az olajat, minél nagyobb mennyiségben termeljük ki népgazdaságunk számára. Közös erővel, a termelés növelésével, mindennapi tervünk teljesítésével újból együtt harcolunk az olajipari dolgozókkal az ötéves terv végrehajtásáért, a béke megvédéséért. MEGJELENT az MNDSZ és az Országos Béketanács kiadásában: „Vádirat a Koreában garázdálkodó gyilkosok ellen" című füzet. A füzet a Nemzetközi NLbizottság jelentését ismerteti meg az olvasóval, s a kiadvány olvasásán keresztül is láthatjuk az amerikai és a hsztamanista csapatok koreai gaztetteinek minden szörnyűségét, de a koreai nők hősi helytállását is. Azt, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely szabadságáért küzd. A füzetet, mely hiteles adataival, fényképeivel bizonyíték az imperialisták ellen, minden becsületes dolgozónak el kell olvasni. A füzet kapható a békebizottságoknál, az MNDSZ és a DISZ-szervezeteknél. Ára: 30 fillér.