Bányamunkás, 1961 (48. évfolyam, 1-12. szám)
Hogyan további utos&zcu IccUuiUa — utotyascM- UtfasUtoéMt írta: HARACSKA IMRE miniszterhelyettes Manapság népgazdaságunk egész területén, az iparban és mezőgazdaságban egyaránt, igen sok szó esik a műszaki fejlesztésről. Az 1959 márciusi párthatározat, amely a szocializmus építésének meggyorsítására hívta fel a figyelmet az ipar és mezőgazdaság területén, de a VII. kongresszus is hangoztatta és határozatban rögzítette a műszaki fejlesztés fontosságát, mely egyik legfontosabb eszköze a szocializmus gyorsabb ütemű építésének. A műszaki fejlesztésnek különösen nagy szerepe van az olyan iparágakban — amelyek munkaelényesek —, mint pl. a mi szakmánkban, a bányászatban. A felszabadulás utáni esztendőkben, azt lehet mondani, teljes egészében felszámoltuk a kézifúrást, aztán a lóvontatást föld alatt és külszínen egyaránt. Elértük, hogy az össz kitermelt szén mintegy 70 százalékát gépi fúrás, illetve robbantás útján tövesztjük le, 20—25 százalékát pedig fejtőkalapácsokkal és más jövesztő gépekkel. A munkahelyi szállítást körülbelül 55—60 százalékra gépesítettük. Általában a szállítást teljes egészében gépi úton bonyolítjuk le. Az 1957. és 1958. esztendőben indult meg a bányászatban nagyobb ütemű műszaki fejlesztés, gépesítés, a rakodás, jövesztés és munkahelyi szállítás terén, amelynek máris igen komoly eredményei mutatkoznak. Ma már az összes fronthomlokok hosszának mintegy 31—32 százalékát biztosítjuk — külföldről behozott — korszerű acélbiztosító szerkezetekkel. A kialakult 3 típusú magyar támmal, valamint az elkövetkezendő időszakban külföldről beszerzendő acélbiztosító szerkezetekkel együtt teljesíteni, sőt, túlteljesíteni fogjuk a éves terv végére előírt 42 százalékot. Ez az eredmény azonban a termelő munkahelyek csak egy részét foglalja magában. Éppen ezért már 1959-ben célul tűztük ki az ugyancsak nagyteljesítményű, aránylag olcsó termelvényt biztosító kamrafejtések gépesítését. Úgyhogy 1960-ban már kamrafejtéseinkben 0,2 százalékban, 12 db olyan lefedött lengyel típusú kaparókkal termeltük a szenet, amelyek 20—25 százalékkal nagyobb teljesítményt biztosítanak, s egyben jelentősen megkönnyítik a bányászok legnehezebb fizikai munkáját, a rakodást. E kérdésre különösen a nehéz fizikai munka kiküszöbölésének érdekében nagy súlyt fektet szakszervezetünk elnöksége, amikor rendszeresen tájékozódik, sőt, beszámoltatja a bányászatban elért műszaki fejlesztésről az illetékeseket. Ugyancsak sok segítséget adtak a szakszervezet egyes területi bizottságai. Ennek köszönhető, hogy bányászaink többsége ma már nem idegenkedik, sőt, szereti a gépet és szívesen dolgozik a korszerű biztosító eszközökkel, melyek könnyítik és biztonságosabbá teszik munkájukat. 1961-re kamrafejtéseink 18 százalékát kell ellátni lengyel típusú kaparókkal (126 db), melyeket azonban itthon fogunk már gyártani. Az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell fektetni különösen kamra- és frontfejtéseinken a jelenleg meglevő Hidasi-féle rakodógépek alkalmazására, azok szélesebb elterjesztésére, ott, ahol a lengyel letakart kiskaparó üzemeltetése a kamrafejtésekben nem biztosítható. További kísérleteket kell végeznünk az egyébként bevált, módosított Ursitz-féle hidraulikus pajzsokkal olyan trösztök és üzemek területén, ahol ezek alkalmazása lehetséges. Ezek a pajzsok amellett, hogy az omlás ellen, azt lehet mondani, teljes biztonságot adnak, előrehaladási sebességük is csaknem duplája a jelenlegi országos előrehaladási frontsebességnek, mert hiszen e pajzsokkal elérhető a 2,2—2,5 m/nap. Kísérletezni kell olyan, ma még ki nem forrott gépekkel, vagy technológiai eljárásokkal, mint a Csinakál-pajzs, különösen a meredek településű bányáknál, azután az F— 5-ös és a Hidasi-féle gépek frontban való alkalmazása területén és nem utolsósorban a nagy teljesítményű Loebleféle, valamint a csehszlovák PL—2 jelzésű gyalukkal, méghozzá olyan célkitűzéssel, hogy ezekkel minél előbb elérjük a tervezett kapacitást, azokra, amelyek viszont még kísérleti stádiumban vannak, kimondhassuk, hogy alkalmazhatók-e és milyen területen »tömegesen«. Mindezen kísérleteket s a már bevált gépi felszereléseket és technológiát olyan ütemben kell végrehajtani, a velük való munkát olyképpen kell irányítani, hogy teljesítsük, sőt, túlteljesítsük a VII. kongresszus által meghatározott jövesztési és rakodási százalékos szénarányt az össz kitermelt szénbe. Hogy milyen feladatokat ró ez különösen a trösztjeinkre és a minisztérium illetékes osztályaira, arra a következő néhány számadat világít rá leginkább. Míg 1957-ben az össz kitermelt szénnek 0,9 százalékát jövesztettük géppel, addig ma 2,5 százalékát jövesztjük gépekkel és 1965-re el kell érnünk, hogy az össz kitermelt szén 8,24 százalékát már géppel jövesztve hozzuk ki a külszínre. A rakodásnál a korábbi 3 százalékkal szemben ma 17, 18 százalékát rakjuk fel géppel és 1965-re el kell érnünk, hogy 33 százaléka már gépi erővel és rárobbantással legyen kitermelve, ez 9 062 000 tonna. Miért szükséges ez? Azért, hogy a bányászatban is a termelés növekedésének kétharmad részét teljesítménnyel biztosítsuk. Tehát termelékenyebbé tegyük a munkát, egyben csökkentsük a nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatokat, a korszerű biztosítások révén, valamint a teljesítménynövekedések következményeképpen olcsóbban állítsuk elő a szenet. Ez ugyanis régen vajúdó kérdés, sokat bíráltak bennünket, hogy kevéssé csökkentettük a szén önköltségét és drágán termeltünk. Jogosan bíráltuk, de azt is meg kell mondanunk, hogy anyagi lehetőséget sem kaptunk az aránylag nagy ütemű termelésfejlődés mellett az egyébként más országokban már alkalmazott acélvámok és gépek beszerzésére. (Pedig ezek célszerűségét bizonyítja: 1960-ban 42 500 ms bányafát takarítottunk meg.) Szükséges még további két jelentős feladatot megemlíteni és nem megfeledkezni magáról az emberről, akinek végeredményben végre kell hajtani és biztosítani ezen eredményeket a jövőben is. A korábbi esztendőktől eltérően ma bányászaink, műszaki vezetőink nagy része szívesen foglalkozik a műszaki fejlesztés kérdésével, mert látja, hogy munkája megkönnyebbül, keresete nem csökken és egyben kulturáltabb viszonyok között dolgozik. De azt is látni kell mindnyájunknak, a bányászoknak és műszaki vezetőknek is, hogy ezeket a gépeket vagy felszereléseket a népgazdaság jelentős beruházási összegekből vásárolta. Ennek az összegnek a népgazdaság számára meg kell térülnie, hogy újabb és fejlettebb eszközöket vásárolhasson. Ezért szükséges, hogy ott, ahol a műszaki fejlesztést bevezettük, s ezáltal biztosítottuk, hogy könnyebben dolgozzanak bányászaink, nagyobb teljesítményt adjanak, vagyis használják ki maximálisan ezen eszközöket és gépeket. A gépek teljesítményének megfelelően szükséges a szakmányokat módosítani, nem pedig kézi norma alapján dolgozni. Ha ezt is megértik bányászaink és szakszervezeti területi bizottságaink, üzemi bizottságaink, gazdasági vezetőink ezt megértetik bányászainkkal, azt is biztosíthatjuk, hogy gyorsabban haladjunk előre a bányászati nehéz fizikai munkák megkönnyítése terén és nem utolsósorban valóban meggyorsítjuk a szocializmus építését a bányászaton belül is, hamarabb alakítsuk ki a kulturált viszonyok között dolgozó szocialista bányászatot. »A propaganda és nevelőmunka eszközeivel fokozni kell a dolgozó felelősségérzetét saját és embertársai testi épségéért.« A XVII. kongresszus határozatából. Szakszervezetünk XVII. Kongresszusa rendkívül mélyen és nagy következetességgel elemezte a dolgozók egészséges és biztonságos munkakörülményei megteremtésének feltételeit. Az eredmények és a meglevő hibák elemzése után megszabta azokat a feladatokat, melyeket az elkövetkezendő időben meg kell valósítani a szakszervezeti szerveknek, az üzemeknek. A kongresszus megállapította, hogy a műszaki feltételek biztosítása mellett nagy gondot kell fordítani a biztonságtechnika fejlesztésére és érvényt kell szerezni annak a helyes elvnek, hogy a termelés gépesítésének együtt kell járni a dolgozók munkavédelmével. A kongresszus nyomatékosan hívta fel szakszervezetünk figyelmét a széleskörű baleseti oktatási és munkavédelmi propaganda eszközeinek használatára. A munkavédelmi propaganda akkor éri el hatását, ha az az üzemekben kialakított helyi öntevékeny propaganda munkára épül. E téren a szakszervezeti bizottságoknak, szakszervezeti aktíváknak és a műszaki vezetőknek nagy gondot kell fordítani a figyelmeztető plakátok hatékonyságára. A konkrét helyi esetek sokféle lehetőséget teremtenek a munkavédelmi propagandának. A témák gyors váltakozása szinte lankadatlanul éberen tartja és felhívja a dolgozók érdeklődését és figyelmét a biztonságos munka végzésére. S, hogy ez így van, azt bizonyítják az öntevékeny munkavédelmi propaganda helyi tapasztalatai. Az Oroszlányi Szénbányászati Trösztnél igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a figyelmeztető eszközök különböző, változatos kiadásaira. Néhány említésre méltó ezekből az eszközökből: a tröszt munkavédelmi bizottsága irányításával az üzemekben munkavédelmi őrséget szerveztek, melynek lényege, hogy a munkahelyen a munkások sorban maguk ellenőrizzék a biztonsági előírások, a technológiai fegyelem betartását. Ezt segítik elő a megtörtént balesetekről kiadott munkavédelmi híradók, a hangosbemondók , a megtörtént balesetek elkerülésének lehetőségeit ismertető helyileg készített plakátok, szalvéták, fizetési borítékok. A nyomtatványok megtörtént baleseteken keresztül hívják fel a figyelmet a körültekintő munkára. Az Ózdi Szénbányászati Trösztnél munkavédelmi vándorkiállításokat szerveznek, különösen jó kezdeményezések találhatók a farkaslyuki és somsályi üzemekben. Igen hatásosnak bizonyulnak a munkavédelmi témájú fénykép kiállítások, amelyeket sajnos elég változatossá lehet tenni a konkrét balesetek miatt. A helyszínen készült rajzzal viszonylag gyorsan illusztrálják és rövid leírással tájékoztatják a dolgozókat a baleset elkerülhetőségének módjairól. A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél egyre jobban terjed a kányási üzem által szerkesztett üzemi híradó, melynek hitelességére és konkrétságára, a megtörtént esetek valóságnak megfelelő leírására és szatirikus aláfestésére igen nagy gondot fordítanak a helybeli vezetők. Kéthetenkénti cserélése már a megjelenés előtt igen nagy érdeklődést kelt a dolgozók között. A Tatabányai Szénbányászati Trösztbizottság az előforduló baleseteket összegyűjtötte és ebből kis füzetet készített mely segítségül szolgál, hogy az üzemekben a dolgozók megismerjék a leggyakrabban előforduló balesetek elleni védekezést. A rajzok ugyan humorosak, de nem kitalált dolgok. Sajnos ezek nem történtek volna meg, ha a műszaki vezetők fokozottabban és rendszeresebben ellenőrzik a munkavédelmi előírások betartását, a munkások pedig nagyobb óvatossággal s körültekintőbben végzik munkájukat. A Kőolajipari Trösztbizottság negyedévenként név és felelősség megállapításával rendszeresen leírja a megtörtént baleseteket és eljuttatja a hozzátartozó üzemekhez és kötelezővé teszi azok ismertetését. Az öntevékeny munkavédelmi propaganda munkát még nem értékelik egyes trösztök és üzemi vezetők úgy, hogy összefüggésbe hoznák az üzemek sajátosságával, annak adottságai alapján segítenék felismertetni a dolgozókkal a baleseti veszélyforrásokat Nem állítjuk, hogy ezek a vezetők az üzemi bizottságokon keresztül nem próbálnak kisebb-nagyobb kezdeményezéseket kibontakoztatni. De a gyakorlati kivitelezést nem segítik megfelelően, grafikus* rajzoló, vagy fotoszakkör hiányára hivatkoznak. A helyi öntevékeny, gyors* időben és tartalomban a közvetlen üzemi dolgozókhoz szóló megtörtént balesetek leírásának hatását nem pótolhatják az országosan elkészített filmek és plakátok, mert ezek általában nem akkor jelennek meg, amikor még egy-egy A munkavédelmi propagandáról így utazni nem lehet Segítjük a mezőgazdaság szocialista átszervezését Trösztbizottságunk a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége, a megyei pártbizottság és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa által adott útmutatás alapján szervezi munkáját és veszi ki részét a mezőgazdaság szocialista átszervezéséből. Trösztbizottságunk munkája során ezen feladatot úgy kezeli, mint egyik legfontosabb kérdést, mivel a mezőgazdaság átszervezése a szocializmus építésének legfontosabb politikai és gazdasági kérdése. A trösztbizottság minden lehetőséget felhasznál arra, hogy a mezőgazdaság átszervezésében maximális én kivegye részét. A munka szervezése során nagy gondot fordítunk a mezőgazdaság átszervezése jelentőségének ismertetésére. Ennek érdekében kihasználjuk a szakszervezet által szervezett és szervezendő rendezvényeket. 1960. november 17-én trösztbizottságunk a. b. és aknatitkári értekezletet tartott, ahol megbeszéltük a szakszervezet előtt álló legdöntőbb feladatokat a XVII. kongresszus határozatának megfelelően. Ezen a megbeszélésen a mezőgazdaság átszervezése érdekében végzendő szakszervezeti felvilágosító munka nagy helyet kapott. Az üzemi bizottsági és aknabizottsági üléseken hasonlóan megbeszélték a mezőgazdaság átszervezésének jelentőségét és az ezzel kapcsolatos feladatokat. A trösztbizottság állásfoglalása alapján múlt év decemberében minden üzemben összbizalmi értekezletet tartottak üzemi bizottságaink, ahol értékelték a bizalmiak elmúlt időben végzett munkáját. Ezeken a bizalmi tanácskozásokon szintén foglalkoztak üzemi szerveink a mezőgazdaság szocialista átszervezésével A mezőgazdaság átszervezésének jelentőségéről azért is fontos beszélni a szénbányászatban, hogy egyrészt felkészítsük aktíváinkat a falusi népnevelő-szervező munkára, másrészt az üzemeinkben dolgozó, de földterülettel rendelkező munkások beszervezését megkönnyítsük a falun dolgozó szervezők, pártmunkások számára. A mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez a falusi szervező munkára trösztbizottságunk és üzemi bizottságaink a legfejlettebb, legmegfelelőbb kádereiket küldték el. Trösztbizottságunk tagjai, üzemi bizottságok és aknabizottságok titkárai, tagjai nagyrésze aktívan veszi ki részét a mezőgazdaság átszervezéséből. Az aktívák egy része állandóan falusi munkán dolgozik, amíg a mezőgazdaság átszervezése tart. Aktíváink munkájáról az a tapasztalat, hogy megfelelnek azoknak a feladatoknak, melyeket az átszervezés eléjük állít. Időt és fáradságot nem kímélve dolgoznak, ezért munkájuk eredménnyel jár. Az illetékes pártbizottságok éppen az eredmények alapján fejezték ki elismerő nyilatkozataikat bányaüzemeink kollektíváinak munkájáról ,és ezen belül elismerően beszéltek a szakszervezet tevékenységéről is mind az edelényi, mind a miskolci járás tekintetében. Ugyanis ebben a két járásban helyezkedik el bányaüzemeink többsége. Alig egy hónapja kezdődött meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének újabb kampánya megyénkben. A közös, jól összehangolt munkának már megvannak az eredményei. Már egy hónap távlatában is lemérhető, hogy ülami szerveink a pártszervezetek vezetésével nem végeztek rossz munkát. Minden alapunk megvan arra, hogy azt mondjuk, ez a szervezési kampány is sikerrel fejeződik be. Az eddigi jelentések szerint pl. a rudabányai bányász-kollektíva 3 községet vitt át a szocialista gazdálkodás megkezdésének útjára. Az illetékesek jelzése szerint a szakszervezet kivette ebből a munkáját. A sajóvölgyi bányaüzem kollektívája két község átszervezésével dicsekedhet, de a többi bányaüzemek kollektívái is hasonló úton haladnak és eredményekről számolhatnak be. Ezekről az eredményekről szakszervezetünk, trösztbizottságunk, üzemi szerveink úgy beszélhetnek, mint közös munkájuk sikereiről. Benne vannak a vezetők és aktívák erőfeszítései, konkrét tevékenységük, lelkes, odaadó munkájuk. Megtalálható benne az a lelkesedés, amit a munkásosztály ügye, a szocializmus építése kelt bányászainkban. Varga József, a Borsodi Trösztbizottság titkára: Levél tárából A komlói szénbányákban 26 munkacsapat viseli a szocialista brigád címet, 89 küzd a megszerzéséért. Ezek a brigádok kitűnő eredményeket érnek el, azonban még számtalan tisztázatlan problémájuk van, melyeket tapasztalat híján nehezen oldanak meg. Ezért elhatározták, hogy felveszik a kapcsolatot a nagyobb tapasztalattal rendelkező szovjet bányászokkal. Az első levél nemrég érkezett meg a Szovjetunióból, a Moszkva melletti tulai szénkombínát 6-os Lihovszkij bányájának kommunista munkabrigádjától. A szovjet bányászbrigád arról írt, hogy szívesen fogadta a komlóiak kezdeményezését és örömmel létesítenek levelező kapcsolatot a magyar bányászokkal. A brigád azt is megírta, hogy 1959-ben nyerte el a kommunista brigád címet, amit azzal érdemelt ki, hogy 10 hónap alatt teljesítette évi tervét. A jó eredményt a munkafolyamatok gépesítésével, a bányakombájnok kezelésének alapos elsajátításával érték el. A brigád tagjai a fiatalok iskolájában tanulnak. A levelet 10 fiatal szovjet bányász írta alá és csatolták a levél aláírásakor készült fényképet is. HASZNÁLD IS ÁTJÁRÓT! megtörtént baleset érezteti pszicológiai hatását a munkások között. Ezért érdemelnek ügyeimet ezek a helyi kezdeményezések. N. A.