Bányamunkás, 1968 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Fiatal műszakiak tanácsa Az Edelérfyi Bányaüzemben a már termelő három akna mellett most készítik elő fejtésre a negyediket. A több mint 3000 kalóriájú szén gazdaságos termelése érdekében a patronáló KISZ-szervezet, valamint a fiatal műszakiak tanácsa 13 olyan téma tudományos feldolgozásához fogott, amely lehetővé teszi, hogy az eddiginél olcsóbban és gazdaságosabban termeljék a szenet A fiatal mérnökökből és technikusokból álló munkabizottság megállapította például, hogy az üzem energiafogyasztásának megközelítőleg a felét s szellőztető berendezések veszik igénybe. Most annak a módját keresik, hogy kevesebb Ventillátorral lássák el a földalatti munkahelyeken dolgozó bányászokat friss levegővel. Eddig három megoldást dolgoztak ki. Ezek szerint a jelenlegi 600 000 forinttal szemben csak 180.000 forintba kerülne havonta a szellőzőkre fordított összeg. A négy aknából percenként tíz köbméter vizet emelnek ki. A szivattyúk gazdaságos üzemeltetése a második téma, amellyel a fiatal műszakiak foglalkoznak. Kutatják azt is, hogy miként tehetnék gazdaságosabbá a szállítást. A bányaüzem vezetőségének véleménye szerint a kidolgozott javaslatok alapján, az új gazdaságirányítási rendszer adta nagyobb lehetőségekkel élve, egy év alatt több mint 20 millió forinttal tudják majd csökkenteni a termelési költségeket December 13.-án Az Országos Érc- és ásványbányászati Vállalat dolgozói december 13-án teljesítették 1967. évi termelési tervüket. A sikerekben döntő része ■vplt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocialista brigádmozgalomnak. |{U •( • . V ' 1 t ‡ A \ x3C\ ~r f VvC 8 • f• **!* '»J \ .. " __ " Világ proletárjai, egyesüljetek ! A BANYAIPARI DOlGOZOX S 1 A K S Z t R V f I E Tt N EK KOZP O N TI L A P J A LV ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1968. JANUÁR Az új esztendő feladatairól tanácskozott szakszervezetünk Központi Vezetősége 1967. december 22-én tanácskozást tartott szakszervezetünk Központi Vezetősége. Három napirendi pont keretében megtárgyalta az iparágak ez évi termelési feladatait, az agitációs- és propaganda tevékenységet, valamint szakszervezetünk költségvetését. A termelési feladatokról Komár András elvtárs, az agitációs- és propaganda munkáról, Vigh Árpád elvtárs, szakszervezetünk titkárai tájékoztatták a Központi Vezetőséget, a költségvetés előadója Simon Antal elvtárs, szakszervezetünk főtitkára volt. A Központi Vezetőség tagjait és a meghívott vendégeket Zgyerka János , elvtárs, szakszervezetünk elnöke üdvözölte, méltatta a bányászati iparágak múlt évi tevékenységét,s azokat a körülményeket, amelyekben derekasan helytálltak, s, egyúttal vázolta az 1968-as esztendő teendőit. Ezután átadta a szót az első napirend előadójának, Komár András elvtársnak." Termelés és agitáció,napirenden Néhány nap múlva véget ér az 1967-es esztendő. Új feladatok állnak előttünk. Hosszas előkészítő munka után az új gazdasági mechanizmus célkitűzéseinek gyakorlati megvalósítása és ezzel összefüggésben az 1968. évi gazdasági feladatok realizálása veszi kezdetét. Ebből a tényből kiindulva szükséges, hogy a központi vezetőség megvizsgálja az előkészítő munkát, állást foglaljon és meghatározza szakszervezetünk tennivalóit a gazdasági mechanizmus reformja bevezetésével, az 1968. évi gazdasági feladatok végrehajtásával kapcsolatosan. A központi vezetőség elé terjesztett írásbeli jelentésből levonható az a következtetés, hogy a bányászati iparágakban 1967-ben eredményes tevékenység folyt a tervek teljesítése, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének előkészítése érdekében, gazdasági, szervezetiés politikai téren egyaránt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 .évfordulójára kezdeményezett verseny kedvező eredményeket hozott. Mint az előzetes számadatok mutatják, a bányaipar valamennyi ága 1967-ben megfelelt a követelményeknek, s hozzájárult népgazdaságunk további erősítéséhez. Úgyszólván a gazdasági élet minden területén aktív kezdeményezés volt a jellemző, fizikai ésműszaki dolgozók részéről egyaránt .A megfontoltság és szoros összefogás alapján úrrá tudtunk lenni azokon a nehézségeken, amelyek egyes iparágaink területén, főként a szénbányászatban felmerültek. Javult a munka hatékonysága, amelyet mutat, hogy előre haladtunk a termelés koncentrálásában, a műszaki és technikai színvonal fejlesztésében és mindent egybevetve, a tervezettnél kedvezőbben alakult a munka termelékenysége és a termelés gazdaságossága. A népgazdasági követelmények, igények változásaihoz jól alkalmazkodtak iparágaink, bár sok tekintetben ez nehézségeket is okozott. Végső soron olyan tendenciák és gyakorlati -intézkedések jöttek létre, amelyek a rugalmasabb, a gazdaságossági követelmények fokozásának irányába ható gazdálkodás kialakítását segítették elő és ilyen tekintetben összhangban vannak az új gazdasági mechanizmus szellemével. A várható eredmények arra mutatnak, hogy a bányászati iparágak jó kiindulási alapokat teremtettek az új gazdasági irányítási rendszer bevezetéséhez. Új létesítmények a szénhidrogéntermelés növelésére Szakszervezet elnöksége legutóbbi ülésén megtárgyalta a kőolaj- és földgázipar 1968. évi kutatási és fúrási tervéről készített tájékoztatót. Eszerint 1968-ban a tröszt rendelkezésére álló tíz szeizmikus kutatócsoport közül hét a Dunántúlon, három az Alföldön dolgozik majd. Ezt az arányt azért állapították meg így, hogy az ország nyugati része az előkutatás szempontjából megközelítse, esetleg utólérje az alföldi színvonalat. A dunántúli feladat kettős: részben a meglévő termelő területek környékének felkutatása és továbbkutatása Dél-Zalában, illetve Nagykanizsa tájékán, részben újabb kutatásra érdemes geológiai szerkezetek keresése a Kisalföld térségében. A három alföldi csoport közül az egyik Szeged táján, a Makói-árok környékén, a másik a Duna—Tisza köze délkeleti részén, Szegedtől nyugatra, a harmadik pedig a békési medencében dolgozik majd. 1968-ban a tervek szerint az összes fúrások hossza 385 000 méter lesz, ebből — az eddigi kutatási eredményekhez igazodva —,255 000-et az Alföldön, 130 000-et a Dunántúlon mélyítenek. Nagyobb arányú mélyfúrások lesznek Zalában, például Letenye és a Lovászi környékén, valamint Budafapuszta táján, ahol 4250 méter körüli mélységben gáztároló rétegre bukkantak.Ami a szénhidrogének kitermelését illeti, 1967-ben a tervezett 1 650 000 tonna helyett 1 680 000 tonna kőolajat hoznak felszínre, s ezt a mennyiséget 1968-ban 1 800 000 tonnára kívánják növelni. .Ebből kereken 1 000 000 tonnát a Nagylengyel térségében, 80 000 tonnát a régi dél-zalai olajmesekön, 720 000 tonnát pedig az Alföldön kívánnak kitermelni. A növekedést új létesítményekkel, illetve a meglévők fejlesztésével akarják elősegíteni, például Nagylengyelben, Dél-Zalában, a Heves megyei Demjénben, Szánk térségében, Pusztaföldváron, de főleg Algyő környékén, ahol részint folytatják majd a kísérleti kitermelést, részint előkészítik az algyői olajtelep termelését. Szegedtől nyugatra Ásotthalmon az év közepétől hordozható tankállomások, belső gyűjtővezetékén körülbelül 10 kilométeres szállítóvezeték építésével legalább hat kút rendszeres kísérleti termeltetését tervezik. 1967-ben a kitermelt földgáz mennyisége előreláthatóan meghaladja majd az 1,9 milliárd köbmétert. 1968-ra viszont már 2,1 milliárd köbméter kitermelését irányozták elő. Megkezdi munkáját többek között a kardoskúti Dusgáz-Üzem, a szanki kísérleti földgázüzem, a battonya—mezőhegyesi gázüzem, stb. Bővítik a dél-alföldi földgáz fogyasztóinak körét. Elsősorban ipari üzemek bekapcsolásával Szegeden, Hódmezővásárhelyen, valamint Békéscsabán és Gyulán. A Dunántúlon tovább kutatják a bajcsai mezőt és siker esetén új gázgyűjtő- és előkészítő-telep építéséhez kezdenek, stb. A termelésnek ez a nagyarányú fejlődése sem teszi azonban lehetővé a szükségletek teljes hazai kielégítését, így sor kerül 3 180 000 tonna kőolaj és 200 millió köbméter földgáz behozatalára is. Az elnökség a továbbiakban a szakszervezet agitációs, propanda- és kulturális nevelőfeladatait, ez évi költségvetését, a központi vezetőség ügyrendjét és az elnökség első félévi munkatervét tárgyalta meg. Salgótarján új főtere A reform érdekeinket szolgálja Meggyőződésünk, hogy a bányaipar dolgozói, kiknek nagy többsége a reform célkitűzéseivel egyetért, és azokat helyesli, támogatni fogja a megvalósításukat. Javasoljuk — az elnökség nevében —, hogy szakszervezetünk központi vezetősége is foglaljon állást abban, hogy a reform politikai céljainknak megfelelően, a dolgozók érdekeit szolgálja, ezért annak bevezetését, végrehajtását támogatja és megvalósításában részt vesz. Az 1968. évi népgazdasági terv a gazdasági mechanizmus reformjával összhangban jelöli meg a népgazdaság fejlesztését. Következésképpen a gazdasági reform bevezetése és az 1968. évi népgazdasági tervfeladatok megvalósítása között szoros összefüggés van. Éppen ezért minden figyelmet arra kell fordítani, hogy a vállalatok eredményes munkája, a termelés hatékonysága folytán a népgazdasági célkitűzések realizálódjanak, növekedjék a nemzeti jövedelem és ennek függvényébenaz életszínvonal. . Bár tapasztalataink szerint az előzetes tervekben kifejezésre jut a vállalatok törekvése a termelés hatékonyságának javítására, mégis hangsúlyozni kell: a termelési költségek, csökkentésénél a munké termelékenysége növelésének jelentőségét. " A termelés hatékonyságának növelése iparágaink valamennyi vállalatánál igen fontos, kiváltképpen a szénbányászatban. Hiszen közismert, hogy a széntermelés nagyságrendjét, annak gazdaságosságát lényegesen befolyásolják az előbbiekben megjelölt tényezők. A szénbányászatban folytatni kell: a termelés koncentrálását, a korszerű nagyüzemi (Folytatás a 2. oldalon) JÖVŐT ALAPOZÓ ESZTIN©© -Az 1967-es évet felváltotta az új az 1968-as év. A régit búcsúztatjuk, az újnak reményteli bizakodással nézünk elébe. Az 1967-es esztendő nagy jelentőségű volt hazánk, de a bányaipar számára is. Itt vert gyökeret a nagy vállalkozás, a gazdaság irányítási reform gyakorlati kidolgozása és eresztette el hajtásait az a sok tapasztalat, amelyet az új körülmények között hasznosítani lehet: az ország felvirágoztatására, a kollektívák és az egyének boldogulására. Szilveszter éjszakáján, az új év első perceiben is erre a békés, jobb, örömtelibb életre csendültek a poharak össze. Az 1968-as év azért jelent sokat számunkra, mert az új mechanizmus kezdete. A megjelölt célok több tettkészséget kívánnak, hogy kibontakozzon a szocializmusban rejlő minden szép és jó, mindenki lássa és érezze a munka nagyszerűségét, a dolgos hétköznapok beérett gyümölcsét. Az emberekben lassan megfogalmazódott, ki mit vár az újévtől és ezzel egybeesően az új gazdaságirányítási rendszertől. Egyeseknél talán magasabbra tolódott a mérce a lehetőségeknél, másoknál inkább reménykedésben ölt kifejezést, hogy jobb lesz. A többségben azonban kialakult az a reális és nyugodt szemlélet: csakis úgy lesz jobb, ha mindenki azt akarja, hogy jobb legyen. Igaz, vannak még tisztázatlan kérdések a dolgozók körében. Sokan még nem látják, hogy az új irányítási rendszer mit jelent közvetlen érdekeikre, életszínvonalukra. Egy azonban biztos: a bizakodás nagyméretű, mert benne az emberek egyre inkább felfedezni vélik a fő célt: az életszínvonal, a szociális, kulturális igények jobb kielégítését. A legtöbb ember bízik a reformban, hisz a szükségességében is, de meggyőződni róla igazán akkor fog, amikor az érzékelhetővé válik számára, amikor az elvek megfoghatóvá, mindennapi életük szerves részévé válik. Nem csodavárásról van itt szó, mert a dolgozók, akik mindennapos munkával közelítik a célt, nemcsak kívánják, de akarják is, hogy mindez valóra váljon. Az eszmeiség erősítésével, tényekkel is segíteni kell a megértést. Gáspár Sándor elvtárs, a SZOT főtitkára parlamenti felszólalásában mondotta: »• . . . a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése nem kísérlet, hanem a marxizmus—leninizmus alkotó és bátor alkalmazása hazánk, mai társadalmi, gazdasági viszonyainknak megfelelően ... Meg kell szoknunk, hogy forradalmi bátorsággal keressük, kutatjuk az utat, a jobbat Most is ezt teszszük.« Minden új elfogadásánál sokat jelent a meggyőzés. Különösen társadalmunkban van nagy jelentősége a tömegek meggyőzésének. A mélyebb átalakuláshoz szükséges az érdeklődés felkeltése és az a törekvés, hogy a dolgozók tudatosan foglaljanak állást az új mellett. Napjainkban ennek különös jelentősége van. Szakszervezetünkre, szerveinkre, de a gazdasági műszaki vezetőkre most az nagy feladat vár, hogy meggyőző tevékenységgel kibontakoztassák a bányaipar dolgozói körében is azt az alkotó erőt, amely a reform sikerének záloga. A meggyőzésnek széles skálája áll ma már rendelkezésre, van képesség is, hogy magyarázzák az üzemnél, a vállalatnál jelentkező új feladatokat, összefüggésében mutassák meg az eseményeket, a problémákat és gondokat, az elérendő célt is. Nem kétséges, hogy ezzel is közelebb kerülünk a megértéshez. Ma, aki a bányaipar bármely ágában is dolgozik, tisztában van vele, hogy a népgazdaság helyzetében milyen fontos szerepet tölt be. Az évszak, a tél, még zöld utat is nyit a termelésnek. Lehet, hogy nyáron majd kevesebb kell. De most viszont annyi kell, amennyit csak adni tudunk. Ha ebben az iparágban a termelés ezáltal periodikussá is válik, a munka szervezése és szervezettsége, a munkafegyelem erősítése, a technikai haladásért folytatott tevékenység soha nem válik azzá. A cél: az olcsóbb és jobb fűtőanyag, alapanyag, amely közvetlenül is hatással van az életszínvonal emelésére és ha 1968-ban tovább haladunk a megkezdett úton, úgy a szénbányászat nemcsak stabilitását biztosítja, hanem a jövőjét is megalapozza. A feladatok azonban nemcsak a gazdálkodásban, hanem a gondolkodásban is változásokat hoznak magukkal. Az új gazdaságirányítási rendszer nem hagyott egyetlen egy iparágat, vállalatot változatlannak. Az igaz, hogy a bányászat és különös tekintettel a szénbányászat a többi iparágaktól eltérően nagyobb állami preferenciákat, kedvezményeket kapott. Emellett is az eredményekért nap mint nap keményen és derekasan meg kell majd küzdeni. Az eredmények eltérésében nagyon fontos, hogy mindenki tudja mi a feladata, mi a hatásköre, joga és kötelessége és azt, hol, hogyan és miképpen gyakorolja. Szakszervezetünk hatásköre, joga és egyben felelőssége alaposan megnövekedett. Evvel kell kielégíteni azt az igényt, hogy terveink szocialista módon valósuljanak meg. Következetesen végigvinni az emberi kapcsolatok mélyítését, az egymásra utaltság nemes gondolatát, egymás jogainak tiszteletben tartását. Ezzel kell segíteni a gazdaságvezetés elgondolásait, a jövedelmezőségre kialakított intézkedéseit, mindazt, amely nem sérti a népgazdaság, a kollektíva és egyes személyek érdekeit. Kötelességnek kell tartani minden olyan eset elleni fellépést, amely indokolatlanul sújt egyes embereket, csoportokat és amelyek veszélyeztethetik a dolgozók életszínvonalának növelését. Felelősségünkből adódik, hogy jogainkat a szocialista építés, a szocialista közgondolkodás irányában gyümölcsöztessük. Mindez mellett tudni kell, hogy mikor alkalmazzuk a meggyőző szót és mikor kell intézkedéseket hozni, fe szakszervezetünk a reform előkészítése során felkészült arra, hogy a bányaipar szervezett dolgozói érdekében teljesítsük kötelességeinket, széles körű lehetőségeinkkel élve, arra is, hogy minden cselekedetünk osztálycélokat, a szocializmus erősítését szolgálja. Szilárd meggyőződésünk, hogy a reform ösztönző hatására meggyorsul a szocializmus építésének üteme, tovább szilárdul hazánkban a munkáshatalom és annak gazdasági alapja. Tovább javul a dolgozók élet- és munkakörülménye, jobb lesz az élet. Ezért is elősegítjük a gazdasági reform célkitűzéseinek végrehajtását, az 1968. évi terv sikeres teljesítését. Mindehhez szakszervezetünk egész tagságának, kedves családjuknak, aktivistáinknak, tisztségviselőinknek, az elvtársaknak boldog, békés, még örömtelibb új esztendőt kívánunk!