Bányamunkás, 1982 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! 69.ÉVF 1982. MÁRCIUS A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZPONTI LAPJA • 1,50 FORINT ÖNÖKSÉGI ÜLÉS SZEGEDEN Kedvező munkakörülmények biztató eredmények Hagyomány már, hogy az elnökség kihelyezett ülésén tárgyalja meg egy-egy vállalat tevékenységét. Így volt ez február 9-én is, amikor Szegeden a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozóinak élet- és munkakörülményeit, az ötnapos munkahét tapasztalatait és az ezzel kapcsolatos további feladatokat tűzte napirendre. Az elnökség tagjai az ülést megelőzően üzemlátogatáson vettek részt. Nyolc üzemet kerestek fel, több mint 150 dolgozóval beszélgettek. Nyílt, őszinte eszmecserét folytattak, amelynek alapján reális képet kaptak az üzem életének szinte minden jelentős eseményéről. Az egyik főgyűjtőállomáson nemcsak az üzemlátogatáson részt vevő Havrán István alelnök tett fel kérdéseket, de tőle is megkérdezték, miért tartják mindinkább ezeket az üléseket az üzemekben? Az alelnök válaszában utalt arra, hogy még a legjobban megfogalmazott jelentés sem adhat annyi információt egy-egy terület helyzetéről, mint a személyes tapasztalat. Különösen értékesek ezek a találkozások, mert a dolgozók őszintén beszélnek és nemcsak általános, de személyes kérdésekre is választ várnak. Mint mondta, örvendetes, hogy a vállalat által készített jelentés teljes összhangban van a személyesen szerzett benyomásokkal. A jelentés feletti vitában a hozzászólók a dicséret hangján szóltak a vállalat V. ötéves tervben elért eredményeiről. A tervidőszakban kőolajból 182 ezer tonnával, földgázból 2,2 milliárd m3-rel, gáztermékekből 773 tonnával teljesítették túl a tervezett értéket. Többen azonban, elsősorban a termelés emberi oldalával foglalkoztak. Számosan beszéltek a gondokról. Így Papp György, a szegedi üzem pártbizottságának titkára a belső ösztönzési rendszer finomítását, korszerűsítését sürgette. Az elmúlt évben bevezetett hűségjutalom kedvező hatását szinte valamennyi hozzászóló elismerte, de akadtak, akik az elosztás módját nem tartják megfelelőnek. A termelésirányítók szerepének fontossága is témaként szerepelt. A nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés indokoltságát senki nem vitatta. Érdekes volt Buku Imre véleménye az olajbányászatról. Mint elmondta, az a meggyőződés alakult ki benne, hogy itt a dolgozókkal való törődés folyamatos és a szakszervezeti munka hatékonysága jól látszik a munkahelyi légkör kedvező alakulásán. A felszólalások után Kovács László, szakszervezetünk főtitkára foglalta össze az elhangzottakat. Mindenekelőtt az elnökség elismerését fejezte ki, a vállalat kollektívájának és vezetésének az elmúlt tíz évben végzett munkáért. Megállapította, hogy a vállalat a termelési feladatok megoldása mellett, körültekintően foglalkozott a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával, az üzemi demokrácia továbbfejlesztésével. A technikai fejlődéssel együtt kiemelkedően javult a vállalat szociális, kommunális és üzemegészségügyi helyzete. Alapvetően megoldottnak tekinthető a dolgozók lakásellátottsága, az óvodai és bölcsődei elhelyezés. Jelentősebb bérpolitikai problémák a vállalatnál nem jelentkeztek. Mint elmondta, az elnökség tagjai üzemlátogatásaik során találkoztak műszaki, fizikai dolgozókkal, pártos szakszervezeti tisztségviselőkkel és véleményükkel az írásos jelentést megerősítették. Az elnökség jónak ítéli a politikai és munkahelyi légkört, amely abból is adódik, hogy a dolgozók ismerik jogaikat és nagy felelősséggel viszonyulnak kötelességükhöz. A hatáskörök decentralizálása jó lehetőségeket ad, hogy a döntések megfelelő szinten történjenek. Utalt néhány problémára is, amelyek közül néhány vállalati megoldást, más része a BDSZ és az Ipari Minisztérium, illetve a SZOT és kormányszervek intézkedését követeli meg. Így a hűségjutalom jelentőségének magyarázatával a vállalatnak többet kell foglalkozni. Ugyancsak információhiány tapasztalható az ötnapos munkahét bevezetésének jelentőségével kapcsolatban. Vállalati kategóriaként jelölte meg a munkásszállítás, étkeztetés, munkaruha stb. kérdésében felvetődött problémák megoldását is. Úgy ítélte meg, hogy a közvetlen termelésirányítók anyagi és erkölcsi megbecsüléséért a vállalat is többet tehet. A főtitkár, a BDSZ és az Ipari Minisztériumhoz tartozó kérdésként kezelte a közgazdasági szabályozók nagyobb ösztönzésének biztosítását. Végezetül megköszönte az üzemi, vállalati, járási és megyei pártszervek elvi és gyakorlati segítségét és ezt a támogatást a VI. ötéves tervidőszakra is kérte. Szili József Elnökségi tagok üzemlátogatáson A FÖLD ALATTI PÓTSZABADSÁG ÉRTELMEZÉSE A Minisztertanács 74/1981. (XII. 19.) számú rendelete módosította a szabadságra vonatkozó előírásokat. Intézkedik a bányászatban föld alatt dolgozók pótszabadságáról, ugyanakkor hatályon kívül helyezi a 6/1980. NM-rendelet ide vonatkozó előírásait. Az Mt. V. 48. § (1) szakasza a következő szöveggel bővül: „föld alatt állandó jelleggel”, „gépészeti és villamos szakmunkásokat”, „gépészeti és villamos felügyeleti személyeket” ... A (2) szakasz: 10 és 26 évet meghaladó föld alatti munkánál nem bontja a pótszabadság mértékét. (10 év után a maximum jár.) Az igényjogosultság és a kiadás részletes feltételeit a kollektív szerződés szabályozhatja, de az alaprendelettől eltérni nem lehet. A rendeletnek megfelelően szakszervezetünk titkárságának — a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetével egyeztetett — állásfoglalása a következő: Az Mt. V. 68. § (1) szakasza szakképzettséget és munkaköröket jelöl meg, egyben tételes felsorolást is tartalmaz. A hivatkozott rendelkezés szerint öt munkanap pótszabadság — 10 év után tíz — illeti meg a föld alatt állandó jelleggel — állandó föld alatti telepítésű — szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező vájárokat — tekintet nélkül a beosztásukra — segédvájárokat, csapatcsilléseket, gépészeti és villamos szakmunkásokat — állandó föld alatti iparosokat — amennyiben gépészeti és villamos szakmunkán vannak foglalkoztatva. öt munkanap pótszabadság — 10 év után tíz — illeti meg az állandó föld alatti termelést közvetlenül irányító bányamestereket — főbányamestereket is —, főaknászokat, segédaknászokat, robbantómestereket — főmestereket, felvigyázókat — ide értve a szállítási gázfelvigyázót, iszapmestert, fúrómestert stb. —,valamint a gépészeti és villamos felügyeleti személyeket. A jogosultság elbírálásakor az állandó föld alatti beosztás a meghatározó. Ennek pontosítását a „termelők” és „kiszolgálók” szóval jelölt munkakörökben, valamint a határeseteket a vállalatok a kollektív szerződésben, vagy igazgatói utasításban rendezzék. Az (1) szakaszba javasoljuk sorolni a problémaként felmerült szakmákat, munkaköröket, melyek állandó föld alatti telepítésűek és beletartoznak a „termelők” fogalmába : bányaács, bányakőműves, bányakovács, vízvezeték-szerelő, föld alatti fúrások stb. A módosított minisztertanácsi rendelet helyesen figyelembe veszi a gépesítés, a műszaki fejlődés színvonalában bekövetkezett változásokat — gépészeti és villamossági dolgozók (1) szakaszba törénő bekerülését az OBF kezdeményezte. A módosított rendelet az állandó föld alatti munka vállalására ösztönöz. A titkárság úgy ítéli meg, hogy indokolt a föld alatti munkát vállalók tekintetében egységes vállalati gyakorlatot kialakítani. A titkárság támogatja azokat a vállalati törekvéseket, amelyek élni kívánnak a rendelkezés adta lehetőséggel, hogy a törvényesség betartása mellett az állandó föld alatti munkát vállalókra érvényesítik a kedvezményeket s nem hoznak létre indokolatlan megkülönböztetéseket. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete nem kezdeményezi és nem is javasolja a rendelet módosítását. Nők tanácskozása Tatabányán Az Ipari Minisztérium és szakszervezetünk közös rendezésében március 6-án Tatabányán, a Népházban megtartották a bányaiparban dolgozó nők második iparági tanácskozását. A tanácskozáson Kovács László, szakszervezetünk főtitkára mondott beszédet, melyben szólt az első iparági tanácskozás óta megtett útról, a nők érdekében hozott intézkedésekről, a további feladatokról. A tanácskozáson többeket a nemzetközi nőnap alkalmából kitüntetésben részesítettek. Lapunk áprilisi számában részletes tájékoztatást adunk a második iparági tanácskozásról. Társadalmi erőforrás bányász munkája elképzelhetetlen alkotó tevékenység nélkül. A föld alatt dolgozók az ásványi kincsek felszínre hozásáért nap mint nap megküzdenek a bányaveszélyekkel, az óránként változó munkahelyeken. A váratlan új helyzeteket páratlan ötletességgel oldják meg, s egy-egy ilyen siker kapcsán azt mondják — ez természetes, ez a feladatunk. A szénhidrogén-bányászok a külszínről hatolnak le több ezer méterre, s tudniuk kell, hogy mi van ott lenn a mélyben. Számításaikban, mozdulataikban nem tévedhetnek, mert akkor elemi erővel tör ki az addig megfékezett energia. A mérnököknek a föld mélyének legjobb megismerésével számolva kell kutatniuk, tervezniük, gépeket alkotniuk, hogy aztán évekkel később a megálmodott elképzelések valóra váljanak. . A bányász munkája nap mint nap igényli a nehéz fizikai munka mellett a gondolkodást, a szellemi tevékenységet. Ezt az újat kereső alkotó kedvet támogatni szükséges, melynek egyik legjobb megvalósulási területe az újítómozgalom. A szervezett újítómozgalom hazánkban 1949-ben indult meg. Abban az időben a rombadöntött országnak egyre több szénre volt szüksége. Az elavult gépekkel a feladatokat megoldani nem lehetett, szükség volt a fizikai igénybevételt csökkentő, ésszerű javaslatokra, így érthető,hogy a bányászok elsőként csatlakoztak a mozgalomhoz, különösen a tatabányaiak jártak élen, ahol már 1949-ben 500 újítási javaslatot bíráltak el. A bányaiparban gyorsan megteremtődött a tömegbázis, melyet 1955-ben csaknem 13 ezer benyújtott javaslat támaszt alá. A mozgalom 1969-ben a merev szabályok miatt jelentősen visszaesett. Az újítók létszáma — a benyújtott javaslatok száma 1968-ban 4873 darab — több mint a felére esett vissza. Különösen a műszakiakat sújtották az új rendeletek. Hogy a mozgalom lényege, a széles körű dolgozói aktivitás újra megteremtődjön, a szakszervezeteknek sokoldalú intézkedést kellett tenni. Rendszeressé váltak az újítókonferenciák, -versenyek, -kiállítások. A mozgalom bázisának szélesítését jelentették az aktivizálódott szocialista brigádok. Általánossá vált az „egy brigád, egy újítás” gyakorlata. A benyújtott javaslatok száma 1975-re már megközelítette a nyolcezret. Az újítómozgalom ma már a műszaki haladás jelentős társadalmi erőforrása, a dolgozók önként vállalt alkotó tevékenységének szervezett formája. Jellemző a korábbi mennyiségi tényezők mellett a magasabb műszaki tartalom és a növekvő gazdasági eredmény. 1980-ban a csaknem 13 és félezer dolgozó 8337 javaslatot nyújtott be, melyből hatezer került bevezetésre. A javaslattevők közül 63 százalék fizikai dolgozó, 12 százalék 30 év alatti és 62 százalék szocialista brigádtag. 455 női újítója is volt az ágazatnak. Az elért gazdasági eredmény meghaladja a 300 MFt-ot. A találmányok terén vannak még lehetőségei az iparágnak, hiszen évenként csupán 30—40 a beadott, s 20—25 a megvalósított találmányok száma. Az alkotói munka teljes körű bemutatásához hozzátartozik, hogy vannak olyan vállalatok, ahol a szellemi kapacitások jobb kihasználását a DH hibainformációs rendszerrel is segítik. Ez a módszer legjobban a szénhidrogén-bányászatban terjedt el, ahol 1980-ban 2145 DH-javaslatot adtak be, melynek gazdasági eredménye 26,6 MFt volt. Szakszervezeteink fontos feladatuknak tekintik az újítómozgalom társadalmi irányítását, ellenőrzését, az újító érdekvédelmét. __ Szervezik és mozgósítják a dolgozókat, az újítókat feladattervek, pályázatok megoldására. Állandó agitációs, propagandamunkát végeznek, hogy minél többen, szervezettebben kapcsolódjanak be a munkába. Gazdasági építőmunkánk jelenlegi szakaszában egyre nagyobb szerephez jut az emberi tényező, az alkotói kezdeményezés. Eddig elért eredményeink dicséretesek, de további intézkedésekre van szükség e tevékenység szélesebb körű kibontakoztatására. Ennek elősegítésére a kormány határozata alapján 1982. május 15-én megrendezésre kerül az Újítók és Feltalálók V. Országos Tanácskozása. Az országos tanácskozást vállalati tanácskozások készítik elő. A vállalati tanácskozások célja az újítómozgalom, a feltalálói tevékenység fejlődését akadályozó tényezők feltárása, s ennek ismeretében a további feladatok meghatározása. A tanácskozások véleményezik, hogy az újítási—találmányi irányítás rendszere mennyiben segítette a vállalat gazdasági, műszaki céljainak elérését, az alkotói aktivitás kibontakozását, tömegesítését. A vitában értékelték, hogy az eddig alkalmazott módszerek — feladattervek, előszerződések, pályázatok, újítási versenyek stb. —, miként felelnek meg a követelményeknek, s a jó gyakorlatok mennyire terjedtek el. Az újítási, feltalálói munka fejlődését akadályozó tényezők feltárása alapján a tanácskozások fogalmazzák meg azokat a javaslatokat, melyek a töretlen előrehaladást hosszú távon biztosítják. A szocialista brigádok további aktivizálása egyik nagy tartaléka a mozgalomnak. Helyes törekvés, hogy az újító tevékenység szerves részévé váljon a brigádmozgalomnak, ne hiányozzon egyetlen vállalásból sem. Segíteni szükséges a komplex brigádok, a komplex alkotói kollektívák munkáját, melyek adott esetben egy-egy probléma megoldására alakulhatnak. Az országos tanácskozástól e társadalmi erőforrás mozgósítását várjuk, azt, hogy a jövőben még nagyobb elismerés övezze a munkájában többet adó, gondolkodó, alkotó embert. Korompay Péter :