Bányamunkás, 1998 (85. évfolyam, 1-10. szám)
1998-01-01 / 1. szám
85. évfolyam Budapest, 1998. január 4. forint A BÁNYA- ÉS ENERGIAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA* ALAPÍTVA 1913-BAN Kivel kössünk ágazati kollektív szerződést? - Hogyan minősíti a Borsodi Bányászok Területi Tagozata azt a felröppent hírt, miszerint a Borsodchem Rt. saját erőművet kíván építeni?- kérdezem Molnár Istvánt a B.E.T.T. elnökét. - Mivel térségünkben nem szénhidrogén-bányászat folyik, hanem szénbányászat, így a minősítésünk egyértelmű: a terv igen hátrányosan érinti úgy Lyukóbányát, mint a régió másik két - integráción kívüli szénbányáját Feketevölgyet és Putnokot is. Ez esetlegesen az AES 165 megawattos erőműprojektjének ellentételezéseként is felmérhető, vagy annak alternatívájaként. A közeljövőben lesz egy meghallgatás a berentei erőmű építésének ügyében, s ezen talán tisztázódik az is, hogy a Borsodchem szándékai mennyiben megalapozottak, illetve véglegesek. Addig ennek csak annyira adok hitelt, amennyire a média híradásai ezt számomra lehetővé teszik. - Hogyan fogadtátok, mint két bánya által is érintettek, hogy 1998-ra is biztosított az integráción kívül maradó bányák továbbműködése, miután a bányászszakszervezet - 1994 óta szinte minden évben - ismét kikényszeríttette, hogy egy érvényes kormány - BDSZ megállapodást teljesítsenek? - Az előző évek harcát nem értem. Mivel egyszerűen érthetetlen, hogy egy hatályos kormányhatározatot, amely kötelez állami szerveket a végrehajtásra, egyszerűen elbojkottálják, ugyanezen állam bizonyos minisztériumainak középszintű köztisztviselői. Emlékszem egy szakszervezeti összejövetelre, ahol az akkor még ipari miniszterként fungáló Suchman Tamás is rendkívül elcsodálkozott, amikor tájékoztatták őt a dologról. Ha ő sem értette, akkor nekem sem kell szégyenkeznem e miatt. Ami az 1998-as évet illeti. Bár még a december 11.-én elfogadott kormányhatározat részleteiben nem ismert előttünk, de úgy hírlik, hogy egészen másról szól, mint amiről az 1994-es megállapodás. - Mennyiben? - Számunkra kedvezőbb. Putnokbánya 1998-ban bezárásra ítélt bánya lett vola az egy petajoule-nyi hőmennyiségével. A most kapott 3,4 petajoule a továbbélését jelenti. A bánya különben úgy is készült, hogy az ésszerű gondolkodás győzedelmeskedik, s elővárásait sem állította le, nem fejezte be, annyira bízott a további termelésben, abban, hogy nem zárják be. - Fekete völgyet mennyire segítette az állami dotáció? - Ugyanazt a kontingenst kapta, mint ami a korábbi megállapodásban volt rögzítve, 1,7 petajoule hőmennyiséget. Náluk egy olyan tendencia indult meg, amely nemcsak belülről, vagy alulról, hanem felülről indított és kedvezményezett folyamatnak az eredménye. Olyan bányatelkeket, területeket kellett feladnia, SZESZEK, kormányzati, ipari minisztériumi nyomásra, vagy kezdeményezésre, ami miatt műszakilag lehetetlen tízéves távlatban gondolkodni Feketevölgy esetében. A műszaki lehetőségek másfél-kétéves élettartamot garantálhatnak, a vágattal feltárt szénvagyon ennél többet nem ad. Mint műszaki ember én sem tudom azt mondani, hogy ennek ellenére fejtsünk még tovább tíz éven keresztül, amikor tudom, hogy olyan bányaterületeket kellett feladniuk, ahová már visszamenni nem lehet. Tehát közép-, vagy hosszú távú terveket műszaki okok miatt ott már megvalósítani lehetetlen. - A bányászszakszervezet szerepe a megállapodás végrehajtatásában menynyire érzékelhető az érintett területeken ? - Tudjuk, hogy ha 1994-ben nem születik meg az idézett megállapodás, akkor a borsodi szénmedencében már nem lehetne integráción kívüli bányászatról beszélni. Ugyancsak a bányabezárások végén járnánk napjainkban. Ami pedig tény - akár elismerik ezt egyes bányászati szakemberek, akár nem -, hogy a bányászszakszervezeten kívül még nem fordult elő, hogy bárki más úgy a zászlajára tűzte volna a bányák megmaradásáért folytatott küzdelmet, mint ezt a BDSZ tette. Más kérdés, hogy abnormális dolognak tartom azt, hogy a szakszervezet, amelynek a munkáltatóval kellene hadakoznia a több bérért, jobb ellátásért, szociális juttatásokért, ami alapvetően a feladata lenne, ehelyett a bányavezetőkkel vállvetve harcol a bánya megmaradásáért. A közös pontunk az, hogy a bánya léte valamenynyiünk létét jelenti egyúttal. A munkahelyek védelme együttes érdek, ezért kényszerül eltérni átmenetileg a szakszervezet eredeti célkitűzéseitől, hogy a későbbiekben legyen kikért és miért megfelelni alapvető funkciójának. De ez a helyzet semmiképpen sem normális. A BDSZ tulajdonképpen ma egy olyan őrt kénytelen kitölteni, amelynek kitöltésére nincs más. Azt hiszem ez nemcsak a bányászatra, hanem a nemzetgazdaság egészére jellemző. Nincs olyan munkáltatói szövetség, amely igazán képviselné a munkáltatóknak is az érdekeit. Ez egy olyan hiányosság, ami kihat arra is, hogy nem tudunk kivel ágazati kollektív szerződést kötni. A bányászatban sincs munkáltatói érdekvédelmi szervezet, amely azt a bizonyos űrt betöltené. Ha ez létrejönne, akkor lehetne elmondani azt, hogy a magyar nemzetgazdaságon belül normális rend szerint működik a munkavállalói és a munkáltatói oldal, illetve ezek érdekképviseleti szervezete. HÁMORI Becsületes helytállást tanúsítottak - 533 fő nyugdíjas van az alapszervezetben, ami területileg megoszlik - mondja Üveges Ferenc, a nyugdíjas bányász alapszervezet elnöke. - Alberttelepről van 220 fő, Mucsonyból 80, Rudolftelepről 90, Kazincbarcikáról 50, Szuhakállóból 52, Izsófalváról 19 és él még Szentistvánon 3 szakszervezeti tagunk. - Mi volt az oka annak, hogy ezt a mai ünnepséget megszervezzétek? - A rendezvénynek az apropója az volt, hogy 1952. december 16-én itt Szuhakállón a Winter bányában volt a vízbetörés, ahol tizenhét bányász a föld alatt rekedt egy hétig. Ennek van most a 45-ik évfordulója. A tizenhét túlélőből jelenleg még hatan élnek. A bányász nyugdíjas alapszervezet, az önkormányzat és a bányászszakszervezet közösen rendezte meg ezt a rendezvényt. Ez a rendezvény bizonyos fokú hagyomány, mert a korábbiakban volt már hasonló megemlékezés. A meglovott hat túlélő itt lakik Szuhakállón? - Ezek mind szakszervezeti tagok, a mi alapszervezetünkben. Az egyik hölgy Aggteleken lakik, Jani bácsi - az idősebb Sajókazán, a többiek helybeliek. Mindegyik hatvan éven felüli. Sőt Bóni Kálmán bácsi már túl van a 83. életévén is. - Milyen üzenete van ennek a találkozónak? - Azt a tisztességet, azt a becsületes helytállást, amit ők tanúsítottak azokban a tragédia szülte napokban, amikor hat napon keresztül elzárva voltak a külvilágtól. A bányász becsületességnek egy olyan szimbóluma alakult ki ezekben az emberekben, amire a mai utódok méltán büszkék lehetnek. A másik az, hogy akkor az egész bányásztársadalom megmozdult és összefogott, hogy megmentse a tizenhét szuhakállói bányászt. - Hogyan alakult a tizenhét bányásznak a sorsa azután, hogy kimentették őket a föld alól? - A férfiak a nyugdíjkorhatár betöltéséig végig a bányában dolgoztak, nem hagyták el a bányát, sőt 40 év fölötti bányamunka után mentek nyugdíjba. A két hölgy volt az, aki annyira megrémült, hogy a későbbiekben otthagyták a bányát, illetve törvény született arról, hogy nők nem dolgozhatnak a bányában. (A túlélők szavait olvashatjuk a 4-5 oldalon, amint az 1952 decemberi hat és fél napról nyiltakoznak.) Válassz, hogy de ilyenkor —január első napjaiban — még minden olyan egyszerűnek látszik. Az emberek már kiheverték a hosszú évvégi vakációt, a karácsonyi ünnepek és a szilveszteri mulatság megpróbáltatásait, így az elmúlt és az előttünk álló hajsza szünetében jut idő átgondolni az eseményeket. Van aki számot vet saját sorsának alakulásával és talán az országéval is. Van aki tervezget, találgat, vajon mit hoz az új esztendő? Olyan is van, aki egyszerűen örül, hogy átvészelte az elmúlt évet. Ez természetesen így van rendjén, hiszen a mögöttünk lévő év megpróbáltatásait már elfeledtük, ami pedig az új évben vár ránk, annak még előtte vagyunk. Az 1998-as év a választások éve. A rendszerváltozást követően immáron harmadszor kerül sor Magyarországon az országgyűlési képviselők és pártok közötti szabad választásokra. A választás, amelynek politikai előszelei már jól érzékelhetők, felelős döntés elé állítják a választópolgárokat, a nyugdíjasokat és a munkavállalókat egyaránt. A tét óriási, a helyzet ellentmondásos, az érzelmek és indulatok vegyesek, a végeredmény kiszámíthatatlan. A helyzet ellentmondásossága alapvetően abból a tagadhatatlan tényből fakad, hogy a választópolgárok, megelégelve a konzervatív Antall és Boros kormány „áldásos” tevékenységét, amelynek középpontjában többek között a bányászat totális felszámolása és a BDSZ megszüntetése szerepelt, 1997 májusában elsöprő többséggel az MSZP-t juttatta hatalomra. A történelem fura fintoraként egy magát baloldalinak valló, szociáldemokrata érzelmű párt arra kényszerült, hogy következetesen végigvigye a kapitalista átalakulás gyötrelmes folyamatát. Arra vállalkozott, hogy Széchenyi és Kossuth befejezetlen művét megvalósítva Magyarországot és népét a fejlett európai országok sorába emelje. Jól tudta azt, hogy e vállalkozás rendkívül nehéz és kockázatos, de azt is tudta, hogy e történelmi lehetőség elszalasztása az ország sorsát hosszú időre megpecsételheti. Mégis vállalkozott a lehetetlenre, kockáztatva népszerűségét és hatalmi pozícióját, hogy a nép és az ország hosszú távú érdekeinek szolgálatába állhasson. A kormányzati cél és szándék — egy jól működő piacgazdaság megteremtése — ma már nem vitathatók. Megjelentek a gazdaságban a lassú, ám visszafordíthatatlan növekedés biztos jelei. A sokat vitatott kormányzati politika és a szívós, időnként nem látványos érdekképviseleti munka hatására lassult az infláció, a munkanélküliség növekedése, ha lassú ütemben is, de megkezdődött a reálbér-növekedés, erősödtek az ország gazdasági és pénzügyi kondíciói. A nemzetgazdasági szintű mutatók terén tapasztalható pozitív változások azonban ma még nem érzékelhetők a munkavállalók és nyugdíjasok életkörülményeiben, ezért az érzelmek és indulatok vegyesek, sok még az elkeseredett és kiábrándult ember. Az 1998-as év elején életbe lépett áremelések sajnos tovább fokozták ezt a hangulatot. A bejelentett villanyáram, gáz, víz-csatornadíj, fűtés, telefon, postai szolgáltatás, benzin és egyéb fogyasztói cikkek árának emelése súlyos gondokat okoz majd a bérből és fizetésből élők és nyugdíjasok millióinak. Bár jól tudjuk — saját történelmünkből is —, hogy a közvélemény és a közérdek időben nem esik egybe és hogy az utóbbi a társadalom hosszú távú sorsának meghatározója, a választások során mindig a közhangulat és közérzet dominál. Ennek ellenére bizonyosnak vehető, hogy a választópolgárok, a munkavállalók és nyugdíjasok túlnyomó része a szavazóurnák előtt mérlegeli majd az összes körülményeket, hogy nem az indulatok, a felelőtlen kampányígéretek, hanem a realitások és a józan ész alapján voksol. Képes lesz felülemelkedni pillanatnyi érdekein, nem a múltra, hanem a jövőre adja le szavazatát! Az ezt követő önkormányzati választások tétje semmivel sem kisebb, hiszen lakóterületünk, mindennapi életünk ügyes-bajos gondjainak megoldása az általunk választott testületek és polgármesterek hozzáállásán, hivatástudatán múlik. A munkavállalók szempontjából meghatározó jelentőséggel bírnak az év végére tervezett üzemi tanács választások. Az üzemi tanácsok a munkahelyeken a szakszervezetek legfontosabb érdekvédelmi partnerei, ahogy ezt a németek mondják a szakszervezet kinyújtott karjai. A munkavállalói érdek érvényesítése döntően azon múlik, hogy a kollektív szerződéskötésre jogosult szakszervezet és a végrehajtás ellenőrzésre hivatott üzemi tanács között milyen az együttműködés. Ezért a két szervezet nem kizárja, hanem feltételezi és kiegészíti egymást. Az együttműködés és jó munkakapcsolat alapvető feltétele, hogy az üzemi tanácsba a lehető legnagyobb számban a szakszervezet, a BDSZ jelöltjei kerüljenek. Csak így biztosítható, hogy a munkaharc és a munkabéke felelős vezetői és testületei korrekt együttműködésével a lehető legjobb jövedelem és szociális pozíciókat harcoljunk ki a munkavállalók számára. Az év végének kiemelkedő eseménye lesz a legnagyobb szakszervezeti konföderáció, az MSZOSZ kongresszusa. A BDSZ kiemelkedő feladata, hogy operatívan részt vegyen a kongresszus előkészítésében, munkájában, abban, hogy az MSZOSZ szervezetileg és személyileg megújulva, megerősödve továbbra is a munkavállalók meghatározó érdekképviseleti szövetsége maradjon. A Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége 1998-ban ünnepli fennállásának 85 éves évfordulóját. Az elmúlt nyolc és fél évtized, bár sok megpróbáltatást hozott a szakma, a szakszervezet, a bányászok számára, mégis sikerült talpon maradni. Az előttünk álló év sem kecsegtet túl sok reménynyel. Tudjuk, hogy létünk és jövőnk biztosításáért további kemény küzdelmet kell folytatni. Szakszervezetünk XXVII. Kongresszusán felelősségteljes döntések születtek a szövetség szervezeti és cselekvési egységének megerősítésére. Az elfogadott alapszabály és program birtokában van és lesz erőnk ahhoz, hogy érvényt szerezzünk követeléseinknek, munkavállalóink és nyugdíjasaink jogos elvárásainak. 1998. a választások, a változások éve. Az ország, a lakóhely, a munkahely sorsa most a választásokon és rajtunk múlik. Valamennyi aktív és nyugdíjas szakszervezeti tagunk érdeke a választásokon való aktív részvétel és a nem könnyű, ám felelősségteljes döntés meghozatala. A négy évvel ezelőtti jelszó tehát ma is érvényes: „Válassz, hogy dönthess...” Bónis János