Bőripari Munkás, 1935 (4/45. évfolyam, 1-6. szám)
1935. január / 1. szám
4. oldal BORIPARI MUNKÁS Készüljünk az OTI-választásokra Rajtaütésszerűen akarják kiírni az OTI-önkormányzati választásokat, így akarják elérni, hogy olyan önkormányzatot állítsanak össze, amelyik nem a biztosítottak jósainak kiterjesztésével foglalkozik, hanem a jogok további szőkítéséhez is hozzájárul. Az OTI adminisztrációjának útjában van a mai önkormányzat, útjában van a munkáltatóknak is. Az adminisztráció nem bírja el, hogy az OTI pénzügyi deficitje az ügyviteli költség csökkentésével tűnjön el. Nem bírja el, hogy a mai önkormányzat az ügyviteli költséget 11 millióról 11 millióra csökkentette és különösen nem bírja el azt, hogy az önkormányzatbanműködő elvtársak ezt a 11 milliót is sokalják és az ügyviteli költség további csökkentésével vissza akarják szerezni az elvont 60 és 75%-os táppénzt. Nem bírják el azt az erőteljes ellenőrzést, amelyet a központi igazgatásban és a kerületi pénztárak választmányaiban , gyakorolnak. Nem tudják nézni, hogy a kerületi pénztárak választmányaiban, Budapesten és vidéken működő elvtársak a betegektől elvont segélyeket visszaszerzik, mert bebizonyítják a beteg munkások igazát Helyes és fáradhatatlan működésükkel nemcsak védik a védelemre szoruló munkások és munkásnők, azok családtagjaiknak érdekét, de ezzel a működésükkel akadályozzák a bürokrácia elhatalmasodását. Sokezer betegnek szerezték vissza jogaikat és szereztek nekik nemcsak nyugalmat, hanem visszaadták egészségüket. Csak természetes, hogy az így működő önkormányzat útjában van az ügyvitelnek. Ezért rajtaütésszerűen ki akarják őket cserélni fejbelivaól amásokkal. De útjában van a munkáltatóknak is. Azoknak, akik meg akarják szüntetni az öregségi és rokkantsági biztosítást és ezzel több mint 1700 rokkanttól, özvegytől és árvától el akarják vétetni a segélyt és akik 1329-től keserves filléreiket befizették, elvesztenék minden eddigi jogaikat. Az önkormányzatban működő elvtársak eddig minden ilyen irányú törekvést visszautasítottak és a munkáltatók minden érvelését megcáfolták. Nem szabad tűrni, hogy a munkáltatók terve sikerüljön, mert ez sokezer igényjogosult munkást és munkásnőt végromlásba vinne. Azok az elvtársak, akik a biztosítottak bizalmából az OTI önkormányzatában működnek, őrt állanak az öregek, rokkantak, özvegyek és árvák jogai mellett. Azért kell rajtaütésszerűen kiírni a választásokat, hogy ne legyen idő arra felkészülni és hogy a szervezett munkások helyett olyanok kerüljenek be a központi önkormányzatba, akik elnézik az öregségi biztosítás felfüggesztését vagy megszüntetését. Útban vannak a baleseti biztosítás kártalanítóbizottságának tagjai is, akik a kártalanítóbizottságokban folytatott küzdelmükkel több ezer olyan munkásnak szerezték vissza a baleseti járadékot, akiktől ezt az ügyvitel javaslata elvette. Akik az öt esztendő alatt baleseti szakértőkké képződtek ki és akik szakszerűségükkel, hozzáértésükkel megbirkóznak az ügyvitel minden raffináriájával, akik nem dűlnek be az ügyvitel íróasztalnál készült szakszerűtlen vélemények előtt, hanem akik a maguk gyakorlati munkájával elbírálni tudják a munkacsökkenés mérvét. A kártalanítóbizottság tagjai ezért vannak útban. Nekik olyanok kellenek, akik nem a biztosítottak védelmét tartják ellátandónak, hanem csak ott ülnek. Készüljünk tehát az OTI-választásokra! Szaktársaink közül soknak az érdekét védelmezték elvtársaink az OTI-ban. Szaktársaink közt százak és százak vannak, akiknek jogát közvetlenül sikerült megvédeni, de ezrekre rúg azoknak aszaktársaknak és szaktársnőknek vagy hozzátartozóiknak a száma, akiknek a joga közvetve nyert védelmet. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez a védelem annál nagyobb lesz, mennél több szavazatot gyűjtünk egybe és mennél többen vesznek részt a választási agitáció munkájában, annál nagyobb lesz az eredmény. Ebből a munkából minden szaktársnak és szaktársnőnek ki kell vennie a részét és ezért erre a munkára mindenki jelentkezzen a szervezetben! ből egy pengőt levontak. Egy másik gyárban, mert a munkás néhány percet késett, (darabszámos) egy pengő büntetésben részesült. Bocsánatot kérünk, de mit szólna, ez a kapitalista világ, ha a munkás a munkáltatóját büntetné. Él azért, mert munkaidőn túl üzemben tartja, vagy mert nem fizetiki pontosan,, mert ez is megtörténik. Egyszóval figyelmetlenségért, mert a munkás is azért kapja, a büntetést. A mechanikai cipőgyárakban a munka nagyon vontatottan indul. Úgy látszik, a cipőgyáraknak nem sikerült a tavaszi rendelések korai felvétele és így a tervbe vett december havi kezdés nem következett be, a munka több cipőgyárban kezdetét veszi. Értesülésünk szerint január első felében a munka több cipőgyárban kezdetét veszi. Amint megírtuk a röpiratunkban és előző szaklapunkban, több cipőgyár még ezt a rendkívüli súlyos munkaszünetelést is munkabérletörésre próbálta felhasználni. Úgy látszik azonban, hogy a gyárak versenyképességét vagy a képzeletbeli profitot a munkabérletörés sem tudja biztosítani. A mechanikai cipőgyári minimális munka, bérárszabályunkat a szaktársaink legnagyobb része örömmel fogadta. A cipőgyári munkásság a munkabérek folytonos változtatását, csökkentését meg akarják állítani és a szakmában rendet óhajtanak teremteni. Egyébként a budapesti cipőgyári munkásság az egész tavaszi mozgalom mikénti előkészítésével és a folytatandó taktikával a január 9-én, szerdán tartandó értekezleten foglalkozik. Ezen az értekezleten állást foglal a budapesti cipészmunkásság a cipőgyárosok országos egyesülete vezetőségéhez küldendő átirat ügyében is. Ugyanis a cipőgyári munkásság a tavaszi mozgalommal kapcsolatban két irányú előkészületet folytat. Meg fogja kísérelni a cipőgyári munkabéreknek békés úton való rendezését. Amennyiben a cipőgyári munkásságnak ez a törekvése a munkaadók részéről nem találna méltányos fogadtatásra, az esetben a munkaadók maguk jelölik ki a munkásság részére a harc útját. Ha a cipőgyári munkaviszonyokat gondosan megvizsgálják a munkaadók és a józan ész szavára hallgatnak, úgy a munkásokkal való békés megegyezés mellett fognak dönteni. A cipőgyárban már úgy elfajult a minden szakmai értéket leromboló szennykonkurrencia, hogy minden reális kalkuláció és termelés lehetetlenné válik. Ez az állapot már a cipőgyárak nagy többségére sem kívánatos. Ebből a káoszból egyedüli kivezető út a szakmai munkabérek és munkaviszonyok rendezése, a munkásság fogyasztóképességének az emelése. A bőrgyárakban a karácsonyi ünnepeket megelőző hetekben felfokozódott a munka. A tavaszi szezonra készülnek a különféle bőráruk. Majd minden gyárban túlórázások folynak. Most ismét itt volna az alkalom, hogy a bőrgyári munkásság megkísérelje az évek óta folytonosan leredukált bérének a feljavítását. Ha ezt a lehetőséget elszalasztja, ismét rosszabbodni fog a helyzete. Mert a munka csökkenésével újabb redukcióra, lehet elkészülve. Az a nagyméretű megfélemlítés azonban, ami a bőrgyárakban fennáll, valószínűen most is képtelenné teszi a munkásokat arra, hogy az összetartás erejével tűrhetőbb állapotokat teremtsen a maga számára A felfokozott munkamenet sem gátolja azonban a bőrgyárakat abban, hogy az évi leltárt elkészítsék. (Leltározási idő alatt a munka szünetel.) Jó volna látni a pontos leltári kimutatást, jó volna különösen a bőrgyári munkásoknak, hogy lássák a busás hasznot, amit a bőrkartell urai ez évben is bezsebelnek, fügét mutatva a népmilliókat pusztító gazdasági válságnak. No, meg azért, is, ugyebár, hogy az évi egyenleget össze lehessen hasonlítani. fWWWWWWAAAAAAAAAAAAAAAAA^WWMWWWWVWWV/VWWUI ©IklaiSás Az új év kezdetével az oktatás, nevelés terén új előadássorozattal és a tanulmányi kirándulások folytatásával történik gondoskodás szaktársaink és szaktársnőink szellemi tudásának mélyítéséről. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, milyen fontossággal bír a munkás öntudatának és osztálytudatának fejlesztése. Az előadások minden kedden este a Szövetségi Otthon helyiségében (Budapest VII, Debrcea 90), a tanulmányi kirándulások rendszerint minden vasárnap délelőtt tartatnak. Felhívjuk a budapesti cipész- és cipőfelsőrészkészítő-szakosztályok tagjait, hogy kísérjék figyelemmel a ,,Népszava“-t és a ►Szövetség helyiségében lévő hirdetőtáblát, ahol az egyes előadások ideje és tárgya esetről esetre pontosan közölve lesznek. Az oktatási bizottság, Újpest Csoportunk vezetősége befejezte az árszabály előkészítő munkálatait. Szaktársaink a kidolgozott árszabályt lelkesedéssel vették magukévá. már most megindították a cipőipari munkásság körében a ruppa, indát az árszabály érvényesítése évében. zel egyidejűleg elhatározta a vezető, hogy átiratot intéz a munkáltatói céghez a célból, hogy tegye le bemunkaidő és munkabér terén ,fenn- A’Paciák békés úton való elintézi felfogott munkáltatói érdek is nő, hogy a szakmai viszonyok jó állapotok megszűnjenek. "zót a hírhedt. Pannóniáról, ámunkban írtuk, hogy bizvertizet után nem űzetik ki megdolgozott mini kábérét, írjak azon a címen, hogy évi munkások részére foggy része soha nem kapta meg teljes összegben a fizetését. A visszaélésre annál nagyobb lehetőség adódott, mert bár a munkások darabszám dolgoztak ugyan, de a legtöbben azt sem tudták, mennyi az általuk készített munka darabbére. Nem merték megkérdezni. Akik azonban abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy valamilyen módon tudomást szereztek az érvényes, a gyárvezetőség által megállapított munkabérek összegéről, védekeztek a visszaélések ellen. Sok esetben előfordult például, hogy a papírlapra ragasztott elszámolási blokkokból levágtak az irodában. Ha valaki reklamálta a fizetését, megmutatták a blokkjait, persze megnyirbáltam. A munkások ez ellen a machináció ellen kétféleképpen védekeztek. Voltak, akik az értékesebb blokkokat a papírlap közepére, az értéktelenebbeket a papír szélére ragasztották, hogy ha már nyírnak, a kevésbé értékeseket nyírják le. Mások viszont nem adták le elszámolásra az összes blokkjaikat, azzal a számítással, hogy ha majd el lesznek bocsátva, elszámoltatják a visszamaradtakat. Persze, nagyon sok vita, veszekedés lett a dologból. Vannak, akik a bírósághoz fordultak jogos követelésük érvényesítéséért. De a legszomorúbb azoknak a helyzete, akiket nem bocsátottak el. Ezek most nem tudják, mit kezdjenek a blokkjaikkal. Talán valószínűtlenül hangzanak ezek a dolgok, de ha meggondoljuk, hogy egy munkás elbocsátásához rendőri segítséget hívnak és maga Kiss úr revolverrel a kezében kíséri ki, kissé érthetőbbé válik a dolog. Büntetéspénzelt. Teljesen érthetetlen, hogyy az úgyis kényre-kedvre kiszolgáltatott munkásokat még büntetéspénzeikkel is sújtják a gyárakban. Folyton halljuk: „önbíráskodnisenkinek sincs joga“, pedig itt az történik. A Mautimer bőrgyárban történt, hogy egy fiatal munkás déli időben elfelejtette az óralapját lebélyegezni. A pontos munkában léte azonban vita tárgyává sem volt tehető. Mégis az amúgyis silány 10 pengős heti fizetéséből, büntetés 1935 Szerkesztő: Mónus Illés Felelős szerkesztő és kiadó: Farkas István. „Világosság“ könyvnyomda, vt. Budapest VIII, Conti u. 4 .Műszaki igazgató: Deutsch I.