Bőripari Munkás, 1935 (4/45. évfolyam, 1-6. szám)

1935. január / 1. szám

­4. oldal BORIPARI MUNKÁS Készüljünk az OTI-választásokra Rajtaüt­ésszerűen akarják kiírni az OTI-ön­­kormán­yzati választásokat, így akarják elérni, h­og­y olyan önkormányzatot állítsanak össze, amelyik nem a biztosítottak jósainak kiter­jesztésével foglalkozik, hanem a jogok további szőkítéséhez is hozzájárul. Az OTI adminisztrációjának útjában van a mai önkormányzat, útjában van a munkálta­tóknak is. Az adminisztráció nem bírja­ el, hogy az OTI pénzügyi deficitje az ügyviteli költség­ csökkentésével tűnjön el. Nem bírja el, hogy a mai önkormányzat az ügyviteli költséget 11 millióról 11 millióra csökkentette és különösen nem bírja el azt, hogy az önkor­mányzatban­­működő elvtársak ezt a 11 milliót is sokalják és az ügyviteli költség további csökkentésével vissza akarják szerezni az el­vont 60 és 75%-os táppénzt. Nem bírják el azt az erőteljes ellenőrzést, amelyet a központi igazgatásban és a kerületi pénztárak választmányaiban , gyakorolnak. Nem tudják nézni, hogy a kerületi pénztárak választmányaiban, Budapesten és vidéken működő elvtársak a betegektől elvont segélyeket visszaszer­zik, mert bebizonyítják a beteg munkások igazát Helyes és fáradhatatlan működésükkel nem­csak védik a védelemre szoruló munkások és munkásnők, azok családtagjaiknak érdekét, de ezzel a működésükkel akadályozzák a bürokrácia elhatalmasodását. Sokezer betegnek szerezték vissza jogaikat és szereztek nekik nemcsak nyugalmat, ha­nem visszaadták egészségüket. Csak természe­tes, hogy az így működő önkormányzat útjá­ban van az ügyvitelnek. Ezért rajtaütés­szerűen ki akarják őket cserélni fejbelivaó­­l amás­okkal. De útjában van a munkáltatóknak is. Azok­nak, akik­ meg akarják szüntetni az öregségi és rokkantsági biztosítást és ezzel több mint 1700 rokkanttól, özvegytől és árvától el akarják vétetni a segélyt és akik 1329-től keserves filléreiket befizették, elvesztenék minden eddigi jogaikat. Az önkormányzatban működő elvtársak ed­dig minden ilyen irányú törekvést visszautasí­tottak és a munkáltatók minden érvelését megcáfolták. Nem szabad tűrni, hogy a mun­káltatók terve sikerüljön, mert ez sokezer igényjogosult munkást és munkásnőt végrom­lásba­ vinne. Azok az elvtársak, akik a bizto­sítottak bizalmából az OTI önkormányzatában működnek, őrt állanak az öregek, rokkantak, özvegyek és árvák jogai mellett. Azért kell rajtaütésszerűen kiírni a válasz­tásokat, hogy ne legyen idő arra felkészülni és hogy a szervezett munkások helyett olyanok kerüljenek be a­ központi önkormányzatba, akik elnézik az öregségi biztosítás felfüggesz­tését vagy megszüntetését. Útban vannak a baleseti biztosítás kártala­­nítóbizottságának tagjai is, akik a kártala­nítóbizottságokban folytatott küzdelmükkel több ezer olyan munkásnak szerezték vissza a baleseti járadékot, akiktől ezt az ügyvi­tel java­slata elvette. Akik az öt esztendő alatt baleseti­­ szakér­tőkké képződtek ki és akik szakszerűségükkel, hozzáértésükkel megbirkóznak az ügyvitel minden raffináriájával, akik nem dűlnek be az ügyvitel íróasztalnál készült szakszerűtlen vélemények előtt, hanem akik a maguk gya­korlati munkájával elbírálni tudják a munka­csökkenés mérvét. A kártalanítóbizottság tagjai ezért vannak útban. Nekik olyanok kellenek, akik nem a biztosítottak védelmét tartják ellátandónak, hanem csak ott ülnek. Készüljünk tehát az OT­I-választásokra! Szaktársaink közül soknak az érdekét védel­mezték elvtársaink az OTI-ban. Szaktársaink közt százak és százak vannak, akiknek jogát közvetlenül sikerült megvédeni, de ezrekre rúg azoknak a­­szaktársaknak és szaktársnőknek vagy hozzátartozóiknak a száma, akiknek a joga közvetve nyert védelmet. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez a védelem annál nagyobb lesz, mennél több sza­vazatot gyűjtünk egybe és mennél többen vesznek részt a választási agitáció munkájában, annál nagyobb lesz az eredmény. Ebből a munkából minden szaktársnak és szak­­társnőnek ki kell vennie a részét és ezért erre a munkára mindenki jelentkezzen a szervezetben! ből egy pengőt levontak. Egy másik gyárban, mert a munkás né­hány percet késett, (da­rabszámos) egy pengő büntetésben részesült. Bocsánatot kérünk, de mit szólna, ez a kapitalista világ, ha a munkás a munkálta­tóját büntetné. Él azért, mert munkaidőn túl üzemben tartja, vagy mert nem fizeti­­ki pontosan,, mert ez is megtörténik. Egy­szóval figyelmetlenségért, mert a munkás is azért kapja, a büntetést. A mechanikai cipőgyárakban a munka nagyon vontatottan indul. Úgy látszik, a cipőgyáraknak nem sikerült a tavaszi ren­delések korai felvétele és így a tervbe vett december havi kezdés nem következett be, a munka több cipőgyárban kezdetét veszi. Értesülésünk szerint január első felében a munka több cipőgyárban kezdetét veszi. Amint megírtuk a röpiratunkban és előző szaklapunkban, több cipőgyár még ezt a rendkívüli súlyos munkaszü­netelést is mun­kabérletörésre próbálta felhasználni. Úgy látszik azonban, hogy a gyárak verseny­­képességét vagy a képzeletbeli profitot a munkabérletörés sem tudja biztosítani. A mechanikai cipőgyári minimális mun­ka, bérárszabályunkat a szaktársaink legna­gyobb része örömmel fogadta. A cipőgyári munkásság a munkabérek folytonos változ­tatását, csökkentését meg akarják állítani és a szakmában rendet óhajtanak teremteni. Egyébként a budapesti cipőgyári mun­kásság az egész tavaszi mozgalom mikénti előkészítésével és a folytatandó taktiká­val a január 9-én, szerdán tartandó ér­tekezleten foglalkozik. Ezen az érte­kezleten állást foglal a budapesti ci­pészmunkásság a cipőgyárosok or­szágos egyesülete vezetőségéhez küldendő átirat ügyében is. Ugyanis a cipőgyári munkásság a tavaszi mozgalommal kapcso­latban két irányú előkészületet folytat. Meg fogja kísérelni a cipőgyári munkabéreknek békés úton való rendezését. Amennyiben a cipőgyári munkásságnak ez a törekvése a munkaadók részéről nem találna méltányos fogadtatásra, az esetben a munkaadók ma­guk jelölik ki a munkásság részére a harc útját. Ha a cipőgyári munkaviszonyokat gondo­san megvizsgálják a munkaadók és a józan ész szavára hallgatnak, úgy a munkások­kal való békés megegyezés mellett fognak dönteni. A cipőgyárban már úgy elfajult a minden szakmai értéket leromboló szenny­­konkurrencia, hogy minden reális kalku­láció és termelés lehetetlenné válik. Ez az állapot már a cipőgyárak nagy többségére sem kívánatos. Ebből a káoszból egyedüli kivezető út a szakmai munkabérek és mun­kaviszonyok rendezése, a munkásság fo­gyasztóképességének az emelése. A bőrgyárakban a karácsonyi ünnepe­ket megelőző hetekben felfokozódott a munka. A tavaszi szezonra készülnek a különféle bőráruk. Majd minden gyárban túlórázások folynak. Most ismét itt volna az alkalom, hogy a bőrgyári munkásság megkísérelje az évek óta folytonosan le­redukált bérének a­ feljavítását. Ha ezt a lehetőséget elszalasztja, ismét rosszabbodni fog a helyzete. Mert a munka csökkenésé­vel újabb redukcióra, lehet elkészülve. Az a nagyméretű megfélemlítés azonban, ami a bőrgyárakban fennáll, valószínűen most is képtelenné teszi a munkásokat arra, hogy az összetartás erejével tűrh­etőbb álla­potokat teremtsen a maga számára A felfokozott munkamenet sem gátolja azonban a bőrgyárakat abban, hogy az évi leltárt elkészítsék. (Leltározási idő alatt a munka szünetel.) Jó volna látni a pontos leltári kimutatást, jó volna különösen a bőrgyári munkásoknak, hogy lássák a busás hasznot, amit a bőrkartell urai ez év­ben is bezsebelnek, fügét mutatva a nép­­milliókat pusztító gazdasági válságnak. No, meg azért, is, ugyebár, hogy az évi egyenleget össze lehessen hasonlítani. fWWWWWWAAAAAAAAAAAAAAAAA^WWMWWWWVWWV/VWWUI ©IklaiSás Az új év kezdetével az oktatás, nevelés terén új előadássorozattal és a tanulmányi kirándulások folytatásával történik gon­doskodás szaktársaink és szaktársnőink szellemi tudásának mélyítéséről. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, mi­lyen fontossággal bír a munkás öntudatá­nak és osztálytudatának fejlesztése. Az előadások minden kedden este a­ Szö­vetségi Otthon helyiségében (Budapest VII, Deb­rcea 90), a tanulmányi kirándu­lások rendszerint minden vasárnap dél­előtt tartatnak. Felhívjuk a budapesti cipész- és cipő­­felsőrészk­észí­tő-szakosztályok tagj­ait, hogy kísérjék figyelemmel a ,,Népszava“-t és a ►Szövetség helyiségében lévő hirdetőtáblát, ahol az egyes előadások ideje és tárgya esetről esetre pontosan közölve lesznek. Az oktatási bizottság, Újpest Csoportunk vezetősége befejezte az ár­szabály előkészítő munkálatait. Szaktár­­sa­ink a kidolgozott árszabályt lelkesedés­sel vették magukévá.­­ már most megindí­tották a cipőipari munkásság körében a ruppa, indát az árszabály érvényesítése évében. zel egyidejűleg elhatározta a vezető­­, hogy átiratot intéz a munkáltatói céghez a célból, hogy tegye le be­­munkaidő és munkabér terén ,fenn- A’Paciák békés úton való elinté­zi felfogott munkáltatói érdek is nő, hogy a szakmai viszonyok jó állapotok megszűnjenek. "­­­zót a hírhedt. Pannóniáról, ámunkban írtuk, hogy bizv­­ertizet után nem űzetik ki megdolgozott mini kábé­rét, írjak azon a címen, hogy évi munkások részére fog­gy része soha nem kapta meg teljes összegben a fizetését. A vissza­élésre annál nagyobb lehetőség adódott, mert bár a munkások darabszám dolgoz­tak ugyan, de a legtöbben azt sem tudták, mennyi az általuk készített munka darab­bére. Nem merték megkérdezni. Akik azon­ban abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy valamilyen módon tudomást szerez­tek az érvényes, a gyárvezetőség által meg­állapított munkabérek összegéről, véde­keztek a visszaélések ellen. Sok esetben előfordult példá­ul, hogy a­ papírlapra ra­gasztott elszámolási blokkokból levágtak az irodában. Ha valaki reklamálta a fize­tését, megmutatták a blokkjait, persze megnyirbáltam. A munkások ez ellen a machináció ellen kétféleképpen védekez­tek. Voltak, akik­ az értékesebb blokkokat a papírlap közepére, az értéktelenebbeket a papír szélére ragasztották, hogy ha már nyírnak, a kevésbé értékeseket nyírják le. Mások viszont nem adták le elszámolásra az összes blokkjaikat, azzal a számítással, hogy ha majd el lesznek bocsátva, elszá­moltatják a visszamaradtakat. Persze, na­gyon sok vita, veszekedés lett a dologból. Vannak, akik a bírósághoz fordultak jogos követelésük érvény­esí­téséért. De a legszo­morúbb azoknak a helyzete, akiket nem bocsátottak el. Ezek most nem tudják, mit kezdjenek a blokkjaikkal. Talán valószí­­nűtlenül hangzanak ezek a dolgok, de ha meggondoljuk, hogy egy munkás elbocsá­tásához rendőri segítséget hívnak és maga Kiss úr revolverrel a kezében kíséri ki, kissé érthetőbbé válik a dolog. Bü­ntetéspénzelt. Teljesen érthetetlen, hogyy az úgyis kényre-kedvre kiszolgálta­tott munkásokat még büntetéspénzeikkel is sújtják a gyárakban. Folyton halljuk: „ön­bíráskodni­­senkinek sincs joga“, pedig itt az történik. A Mau­timer bőrgyárban tör­tént, hogy egy fiatal munkás déli időben elfelejtette az óralapját lebélyegezni. A pontos munkában léte­ azonban vita tár­gyává sem volt tehető. Mégis az amúgy­­is silány 10 pengős heti fizetéséből, büntetés­ 1935 Szerkesztő: Mónus Illés Felelős szerkesztő és kiadó: Farkas István. „Világosság“ könyvnyomda, vt. Budapest VIII, Conti u. 4 .Műszaki igazgató: Deutsch I­.

Next